Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-20 / 29. szám
Gondok és eredmények a terebesi járásban ' Az Idei 'kedvezőtlen időjárás hazánk legkeletibb járásában is nagyon érezteti hatását. A hosszantartó szárazság fokozottan hatott az amúgy is kedvezőtlen talajviszonyokra. Hogy milyen a jelenlegi helyzet, arról a járási termelési igazgatóság igazgatója, Jozef Zavada tájékoztatott. — Az őszi talajelőkészítéssel kezdeném. Az időjárás tavaly ősszel nagyon kedvező volt, s igy a talajelőkészítés kifogástlan volt. A föld kapott elegendő szerves és műtrágyát. A tavaszi szárazság azonban minden számításunkat keresztülhúzta. A kapások nem fejlődtek a követelményeknek megfelelően, s hasonló a helyzet a többéves takarmányokkal is. A cukorrépát nagyon megviselte a szárazság. A járásban a hektáronkénti átlag — gondolok az egyedekre — nem haladja túl az 50—55 ezret, ami bizony elég kevés. A kukorica Is''időben földbe került, de a kelés után a fejlődésben visszaesett a már említett okok következtében. A silókukoricával pedig még nagyobb problémánk van. Nem kelt ki, de ahol ki is kelt, hiányos a növényállomány. 400 mázsás hektárhozamot terveztünk, de ha 150 mázsát betakarítunk, az jó lesz. A korai burgonya jól fizetett. Nyolcvanszáz mázsa volt az átlagos hektárhozam. Sajnos a felvásárlási áraik hirtelen csökkenésével értékét vesztette. ‘ v • Nagy baj van a többéves takarmánokkal. Ezerhatszáz hektárt ki kellett szántani, s ami megmaradt, az sem valami jó. Egy példával megpróbálom állításomat bizonyítani. A lucerna első kaszálásának ötéves átlaghozama hektáronként a járásban 20—25 mázsa között mozgott. Az idén az első kaszálásból mindössze 12 mázsás átlagos hektárhozamot takarítottunk be. Az eddig elmondottakból világosan látni, hogy nagy problémáink lesznek mind a terimés takarmányok, mind a szemestakarmányok terén. Számításaink szerint 3000 vagon szemestakarmány, ugyanennyi siló és 2600 mázsa kapástakarmány hiányzik majd a járásban. — Milyen az aratás üteme, hogy folyik a betakarítás? Milyenek a hektárhozamok, s általában milyen szervezési-ökonómiai problémák vannak ezen a téren a járásban? — Járásunkban 18 400 hektár búzát, 7700 hektár árpát és 3000 hektár rozsot kell betakarítani. Az aratás üteme jó és zökkenőmentes. A falai napig [július 13) 13 ezer hektár búzát, 6500 hektár árpát és 1900 hektár rozsot takarítottunk be. Legjobban, megy a betakarítás Slovenské Nővé Mestón, Bodrogszerdahelyen, Kistárkányban, Kisgépesen, Nagygéresen stb. Járási méretben 26 mázsás átlag hektárhozamot terveztünk. Sajnos, az időjárás tervünket keresztülhúzta. Az eddigi hozamok azt mutatják, hogy az idei termésből a járás átlaga 16 mázsa lesz. Meg kell jSgyezni, hogy ez a lehetőségeinken alul van. Egyébként az utolsó öt évben egyetlen optimális évünk sem volt. Persze lesznek meglepetések. Például Zétényben, ahol magas hozamokat érnek el. Az emberek mindent megtesznek, hogy a betakarítás gyorsan és veszteségmentesen történjen. A kombájnosok közül a legjobb eredményeket Tóth Antal, Kuzmice (150 ha), Forgács László, Vajka (110 ha) és Hajdú Gyula, Zemplínska Nová Vés (108 ha) ért el. Végezetül meg szeretném jegyezni azt, hogy ha a járásból egy Az idei a leggazdagabb (Folytatás az 1. oldalról.) ros parcellán is megadta a 42,7 mázsát hektáronként. A többi búzatáblán nem leszünk messze az 50-től. A Mironovszkája fajtán kívül a Pavlovicei is már több éven keresztül kitűnően megállta a helyét. Az árpából álért termésért sem kell szégyenkeznünk, mert 50 hektáron 39—40 mázsás átlagtermés mutatkozik. Ogy néz ki, hogy az idén sikerül teljes mértékben bebiztosítani a takarmányalapot, mivel a 33 vagon vetőmagot, amelyre szerződést kötöttünk, már teljesítettük. Szövetkezetünk ugyanis magtermeléssel foglalkozik és emellett még bőven maradt a szövetkezet magtárában is. Az egészévi fáradságos munkájuk gyümölcsöző, mert bőséges termést takarítanak be az idei nyáron Zsélyben. A gabonabetakarítás sikeréhez minden szövetkezeti tag igyekezett hozzájárulni és becsületes, szorgos munkájukért dicséretet érdemelnek. A sok közül csupán néhány nevet szem gabonát sem adunk el, akkor is 170 vagon szemestakarmánnyal lesz kevesebb, mint amennyire szükségünk volna. így külső segítségre szorulunk. Járásunkban a szárazsági kár a gabonafélékből és a többéves takarmányokból 100 millió korona. Tudjuk, hogy az idei kedvezőtlen időjárás az ország legtöbb területén érezteti áldatlan hatását, olyan mértékben azonban, mint a terebesi járásban, talán sehol sem. A járás mezőgazdasági dolgozói minden erőfeszítés ellenére olyan helyzetbe kerültek, mely nagyarányú külső segítség nélkül aligha lesz megoldható. A járási mezőgazdasági igazgatóság felelős dolgozói tisztában vannak ezzel, s minden lehetőt megtesznek, hogy a felmerült nehézségeket megoldják. —g— A bratislavai részlegen szolgál az ímelyi Krizsan Gyula, a zsigárdi Nododomszky Károly és a zétényi Lázár Sándor. A három legény szolgálatba indul. Itt a határ, ne menj tovább... említünk meg. A két kombájnos Jónás Ferenc, aki az SK—3-as, Páris Dénes pedig az SK—4-es nyergében ülve aratta a dús kalásztengert. A szalmapréseknél Kosík József és Lovas József, az aratógépen pedig Priskin Mihály szorgoskodott. Mintegy 25 hektárt aratógéppel takarítottunk be, ahol a kombájnok nehezen boldogultak és ezt Gubányi csoportja csépeli. Minden munkaszakaszon szorgoskodó emberekkel találkoztam, akiknek érdekük az aratás sikeres befejezése. A szövetkezet elnöke elárulta az igyekezet titkát. Anyagilag érdekeltté tettük tagságunkat. Minden az aratási időszakban, minden kikeresett 10 Kés után 1 kg gabonát adunk prémiumként. Az üzemek dolgozói, akik szabadságukat töltik szövetkezetünkben, teljesítményük alapján hivatalos áron vásárolhatnak majd gabonát a szövetkezettől. Az anyagi érdekeltség jól serkenti a leggazdagabb gabonatermés betakarítását. KAJTOR PÁL Az utóbbi időben sokat beszélnek a határőrség szerepéről. Egyesek azt állítják, hogy még a nyugati határainkon is fölösleges a katonaság. Szerintük ezt valamilyen más intézménnyel kellene helyettesíteni. Egyesek azzal érvelnek, hogy miért akadályozzák meg azokat, akik távozni akarnak hazánkból. Hadd menjen, aki nem érzi jól magát nálunk. Hát igen. Sok ma a szóbeszéd. Nem kell a milícia, fölöslegesek a nemzetbiztonsági szervek stb. Azt hiszem ilyen elképzelésekkel nem lehet egyet érteni, mert ezek főleg olyan egyének véleménye, akiknek semmi sem kell, ami ügyel a rendre, s a külső-, belső ellenség ellen védi a szocializmus vívmányait. Előszöris tudatosítani kell, hogy léteznek kapitalsita és szocialista országok. Az is tény, hogy határaink közelében amerikai katonai erők állomásoznak, s így a határőrségünknek az a másodlagos feladata, hogy készenlétben álljon az esetleges rajtaütésszerű támadás esetén. Az országhatáraink védelme mellett a legjelentősebb a törvénytelen határátlépés megakadályozása. Ismert, hogy manapság már alig vannak korlátok, s ha valakinek megvannak az anyagi lehetőségei, a világ bármely tájára elmehet.' Ha ez így van, miért választják egyesek még mindig a törvénytelen utat. Kik azok, akik vállalják a kockázatot, hogy Ausztriába vagy a Német Szövetségi Köztársaságba s egyéb országokba szökjenek. Már ebben az évben is mintegy ötszázan akarták illegálisan átlépni a határt. Ebből körülbelül az egyötöde, akik a nyugati országokból akartak hozzánk jönni. A Nyugatra menni akarók közül csak a fele Csehszlovákiából való. Főleg a németek, lengyelek próbálkoznak keresztüljutni a mi határunkon. Természetesen ez a próbálkozás csak nagyon kevésnek sikerül, mert a szemfüles határőreink a próbálkozóik 95 százalékát feltartóztatják. Tőlünk főleg a büntetett előéletűek, s olyanok akarnak távozni, akik valamilyen törvénybe ütköző cselekedetet követtek el, s ezért felelősséget kell vállalniuk. De jónéhányan akadnak diákok is, akik a rossz bizonyítvány miatt nem mernek hazamenni, s neki akarnak vágni a nagy világnak. De vannak olyanok is, akik romantikus kalandvágyból szeretnének külföldre távozni. Sajnos, a mostani megújhódási folyamatban egyre többen vesztik el józan ítélőképességüket, s próbálkoznak ott, ahol csak hajszálnyi siker kecsegteti őket. Igaz, néha a furcsa véletlen mégis elősegíti a szökést. A ligetfalusi szövetkezetnek még „túl a dróton“ is van mezőgazdasági földterülete. Az egyik táblán, amely határos Ausztriával lóherét termesztettek. Annak rendjemődja szerint le is kaszálták. Meg is száradt szépen, s az egyik júniusi napon az esőt Ígérő felhők megsürgették a betakarítását. Igepám, de a szövetkezet traktorosai közül akiknek hivatalos engedélyük volt a határzónába való belépésre, különböző okokból nem ülhettek a vasnyeregbe. Volt azonban kéznél egy fiatal traktoros, Milan Dani, aki alig két hete dolgozott Ligetfalún. Mit lehetett hát tenni, minthogy megkérni a határőrség ottani részlegparancsnokát, hogy rendkívülileg engedélyezzék a traktorosoknak a határzónába való belépését. Mivel jő viszony volt a közös vezetősége és a határőrség között, megtörtént az egyezség. Ment is ügyesen a lóhere begyűjtése, gyorsan megteltek a pótkocsik. Indulás előtt azonban Dani félrehívta Nagy Bélát s valamit susmusoltak. Aztán annak rendjemódja szerint felültek és elindultak „hazafelé“. Igenám, de a traktort irányító Dani néhány perc után olyan vadul száguldott, ahogy nem szokás megrakott pótkocsival. A helyes iránt is „elvétette“ és az osztrák földek felé vette az irányt. Skulety és Sloboda eleinte nem tudták mire vélni a dolgot. Már csak pár lépés volt a határ, amikor leugráltak a pótkocsiról. A nős 21 éves Dani és a 18 éves Nagy pedig elrobogtak. Azóta már érkezett hír róluk. Egy Bécs melletti lágerból írtak hozzátartozóiknak. Nem panaszkodnak itteni életükre, csak éppen vágynak a „szabadságra“. Az egyik legjobb határőr részlegnél történt meg ez az eset. Ez is igazolja, ébren kell őrködni, hogy álljt parancsolhassanak a tévelygőknek. A határőrszo!gálát különben nehéz feladat s egész embert kíván. Már a kiválasztásnál gondoskodnak arról, hogy fizikailag fejlett, bátor, hazáinkhoz hű fiák őrizzék határainkat. A legnehezebb szolgálatot teljesítők közül sokan vannak magyarok is. A parancsnokaik mindenütt a legnagyobb elismerés hangján beszélnek helytállásukról. Határőrségünk az elmúlt napokban ünnepelte megalakulásának évfordulóját. Bátor emberek szórakoztak, akik az időjárás viszontagságaival dacolva őrt állnak, s álljt parancsolnak azoknak, akik illegálisan akarták átlépni országunk határát. TÖTH DEZSŐ Egy rezolúció buktatói Balogh P; Imre Á Matica Slovenská restitúciója, mint tény, nem keltett különösebb aggodalmat a magyar kisebbség soraiban. Sőt, bizakodásra adott okot. E magas "szintű szlovák kulturális intézmény humanista hagyományai bizonyos garanciát jelentettek, a nemzetiségek jogainak sérthetetlenségét is kilátásba helyezték. Talán mondanom sem kell, hogy hamarosan kijózanodtunk! ... A J matica-klubok alakuló közgyűlései minden kétséget kizáróan bizonyították: lényegében a magyar kisebbség elleni szervezkedésről van szó. O k á 1 i mester és tanítványai korántsem a szlovák irodalom népszerűsítésén törik a fejüket, a délen élő szlovák lakosság állítólagos kulturális passzivitása ürügy csupán — casus bellii__ Állásfoglalás AVAGY ÁLLÁS FOGLALÁS!.., A matica-klubok képviselőinek lévai tanácskozása (1968. június 10.), amelyen a déli járások küldöttei vettek részt, eloszlatta a kételyeket. Az itt elfogadott dokumentum minden eddigi megnyilatkozásnál világosabban példázza, hogy e szervezet vezető emberei milyen sorsot szánnak a magyar kisebbségnek. Függetlenül attól, hogy a Matica Slovenská legmagasabb MOTTÖ: „Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség.“ [Biblia) szintű irányító szerve még elhatárolhatja magát a „déliek“ állásfoglalásától, nem árt ha behatóbban foglalkozunk a kérdéssel. A mintegy tíz oldalas dokumentum hangnemét a következő „salamoni“ bölcsességgel megfogalmazott követelmény determinálja: „A szlovák kultúra terjesztése érdekében a kevert lakosságú járásokban szlovák nemzetiségű személyek töltsék be a vezető tisztségeket.“ Tehát nemcsak „állásfoglalásról“, hanem „állás foglalásról“ is szó esik egyebek közt. Pótolhatatlan veszteség, hogy a rezolúció megszövegezői nem szolgálnak bővebb felvilágosítással arra vonatkozóan, vajon mit értsünk a szociaista demokrácia fogalma alatt. Mert így bizony, az ilyen követelések nélkülözik a kellő filozófiai alapot. Dehát kezdjük az elején!... A lévai tanácskozás képviselői megállapítják, hogy igenis, mind egy szálig felelősek vagyunk az első köztársaság szétveréséért. A tornócí és kassai tömeggyülés, a magyar kommunisták és á köréjük tömörülő progresszív erők politikai megnyilatkozásai felett nagyvonalúan elsiklik a rezolúció. (Ezzel szemben egy-egy személy állítólagos kijelentését pontosan rögzíti!) A Kassai Kormányprogram is csak addig érdekes amíg Dél-Szlovákia iparosításával a szlovák nemzeti elem megerősítését szolgálja. Tehát iparosítsuk a déli vidékeket, de főleg azért, hogy elszlovákosítsu'k. A gazdasági vonatkozású érvek elhanyagolandók!... A CSEMADOK tevékenysége kedvezőtlenül hatott Dél- Szlovákia fejlődésére, háttérbe szorította a szlovák lakosságot és senk esetben ennek emigrációját segítette elő, illetve közvetlenül okozta. Mindezt viszont azért tehette, mert a szlovákok kulturális szervezet nélkül maradtak. Még szerencse, hogy az egyetlen magyar hivatásos színházzal a szlovák tájszínházak és különböző együttesek egész sora állt szemben, hogy létezik televízió, amelynek mindmáig nincsen magyar nyelvű adása, s hogy a posta figyelmen kívül hagyva a nyelvi tényezőket, egyaránt kézbesített szlovák és magyar sajtóterméket. Film, könyvkiadás; rádió miegymás szinte szóra sem érdemes. Dehát a „múlt hibáit“ el kell távolítani, ez kétségtelenl... Ennek okáért pedig a matica-klubok rezolúciója a következő intézkedéseket javasolja: a) Törvénybe iktatni a szlovák nyelvet, mint államnyelvet Szlovákia területén s biztosítani használatát a közélet minden területén; b) a közéletben feltételként támasztani a szlovák nyelvtudást; c) ebből kifolyólag betiltani a helységnevek magyar használatát, s eltávolítani az eddig használt, felesleges kétnyelvű feliratokat. A szlovák nyelv törvénybeiktatásának kérdésével már foglalkoztunk e cikksorozatban, erre a kérdésre tehát nem térünk vissza. Meglep viszont bennünket az a követelmény, amely a közéletben törvény erejével akarja biztosítani a szlovák nyelv használatát. Egyrészt azért, mert eddig is a szlovák nyelv volt használatos, s amint azt a közös tanulmányút is bizonyította valóban csak kivételes esetekben került sor az ellenkezőjére, másrészt azért, mert ugyanez a rezolúció leszögezi, hogy vezető közéleti pozíciókba csak szlovák nemzetiségű emberek kerüljenek. Feltehetően nem olyan szlovákokról van szó, akik nem tudják az anyanyelvűket! ... A helységnevek használatával kapcsolatosan annyit, hogy ez a kérdés „egyeseik“ régi fájó pontja. Mintha a magyar helyesírásnak nem lehetne a szlovákéhoz hasonló irányelve, mely szerint a földrajzi megnevezéseket, amennyiben van magyar megfelelőjük, magyar nyelven használja. (A szlovák helyesírási szótárban és különböző kiadványokban is találkozhatunk ilyen földrajzi nevekkel: Mi§kovec — Miskolc, Budin — Buda, Ostrihom — Esztergom, .Segedín — Szeged, Debrecín — Debrecen, Pötikostol — Pécs, Viedeií — Bécs — Wien stb.) Ami a kétnyelvű feliratokat illeti, nem változott meg a véleményünk. Ezek megszüntetése nem a magyar kisebbség, hanem a szocialista demokrácia presztízsén ejt csorbát. A kérdés tehát ,most már csak az, hogy ezek a javasolt intézkedések mennyiben szüntetik meg a nemzetiségi súrlódásokat. A rezolúció kibocsátói ugyanis úgy vélik, hogy egy ilyen „nyelvi törvény“ jóváhagyása egycsapásra megold minden problémát. Nos, nekem kételyeim vannak. Annál is inkább, mert még mindig csak a rezolúció elején tartunk, s a továbbiakban sem kecsegtet bennünket jobb megoldásokkal. AZ AKCIÓPROGRAM SZELLEMÉBEN? Talán felesleges hangsúlyoznom, hogy a maticaddubok képviselői elfogadhatatlannak tartják a CSEMADOK Központi Bizottságának „Állásfoglalását“. Az a véleményük, hogy a magyar kisebbségnek ebben a dokumentumban összesűrített követelései szöges ellentétben állnak a szlovák nép érdekeivel, sőt veszélyeztetik a köztársaság épségét. Nehéz lenne erre azt válaszolni, hogy túlzás. Több ez annál! ... A dokumentum egészét véve viszont nem is kirívó példa. Hisz többek között az is benne foglaltatik, hogy a kulturális lehetőségek hiányában a szlovákok kénytelen voltak a CSEMADOK tagjaivá válni, hogy csak gerinctelen, elnemzetlenedett szlovák ember kerülhetett magasabb tisztségbe, hogy elsősorban a magyar nyelv tudását követelték meg mindenütt, hogy nem egy községben a magyarok töltötték be az összes pozíciót, hogy Dél-Szlovákiában most nyílik újból lehetőség nyilvános gyűléseiken a szlovák nyelvet használni stb., stb. Ezek a megállapítások tényleg nem méltóak arra, hogy vitába szálljunk velük. Ha a szlovák nép tényleg így látná a helyzetét, az bizony szomorú lenne. Persze nem látja így! ... Arról van szó, hogy egyesek, például a Matica Slovenská „déli szárnyának“ képviselői szeretnék, ha így látná! ... „Logikus“ okfejtésükre még egy eklatáns példát szeretnék felhozni. A rezolúció leszögezi, hogy a tanácskozás részvevői „aktívan támogatják a kommunista párt Akcióprogramját“, sőt követelik, hogy ennek a szellemében oldjuk meg a felmerülő problémákat. Ugyanazon az oldalon, alig pár sorral lejjebb újfent egy követelmény: „Az óvodákban már csak szlovák osztályok nyíljanak!“ Felteszünk egy kérdést:^ olvasták a matica-klubok képviselői a párt Akcióprogramiát? Mert ha igen, akkor hadd csodálkozzunk. Mi ugyanis egészen mást olvastunk benne!... (Következik: Együttélésből elégtelen...?) SZABAD FÖLDMŰVES 3 1968. július 2t).
