Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-07 / 49. szám
Jelenleg a szív- és érbetegségek az emberiség első számú ellenséget. A halálozási okok hosszú jegyzékében világviszonylatban is az övéké az első hely. Az orvostudomány — az utóbbi vizsgálatok eredményeként — bebizonyította, hogy a hipertónia és a szívinfarktus nem kis mértékben az életmódtól függ. A szellemi munka került fölénybe, amely egyaránt fokozódik a munkában és a szabad időben. Nem csoda tehát, ha az emberiség állandóan kutatott valami után, ami megmentené őt az egész életén át leselkedő betegségektől, a minden szerkezetnél bonyolultabb szervezetüket az emberek százezrei maguk akarják gyógyítani. Holland kereskedők még a XVI. században hoztak a messzi keletről Európába egy furcsa formájú, nagy hatású gyógynövényt. Ez a gyógynövény a ginseng gyökér volt Hazája Korea, Japán, Kína és Tibet. Már időszámításunk kezdete előtt használták gyógyításra. Oly nagy becsű gyógyszer volt a ginseng gyökér, hogy tulajdonjogára maga a császár tartott igényt. Értéke nagyobb volt az aranynál. Európában a XVII. században egy gramm ginseng gyökér 18 gramm aranyat ért. Az emberek azt tartották róla, hogy meghosszabbítja az életet, egészséget és sok erőt ad. Az európai botanikusok a növénynek a Panax ginseng tudományos nevet adták. A forgalomba „erőgyökér“, az életet meghoszszabbító gyökér néven került. A ginseng valóban hatásos gyógyszer. A modern gyógyszervegyészet többféle nagy hatású anyagot mutatott ki benne, de főként panax savat, ginsenin, panacen. Bi, B2 vitaminokat. Ezek az anyagok serkentik a szívműködést, szabályozzák a vérnyomást, illetve a vérkeringést. Elsőrangúan hatnak az anyagcserére, a lélegzésre, csillapító, nyugtató hatása ajánlatos a lázas betegeknek. Az egyik hatóanyaga a nemi vágyat ösztönzi, sőt fokozza, tehát serkentő szerként is használható. Persze ezeket a hatóanyagokat csak az újabb kutatások hozták felszínre és tisztázták a gyógynövény valódi hatását. Ma már ismerünk olyan gyógynövényeket, amelyek felülmúlják a ginsenget bizonyos gyógyhatásban. A csodálatos gyökér körül az érdekesség tulajdonképpen az, hogy egymással ellentétes hatóanyagok is vannak, amelyeket szükszégszerűen jól fel lehet használni. A második érdekesség a gyökér alakjában van. A babonás elképzelések forrása nem a gyökér valódi gyógyhatása, hanem az alakja volt, amely ugyanis ember formájú. Nem is kell hozzá nagy fantázia, felismerhető a fej, a kérők, a lábak, valamint a törzs. Egyszóval olyan, mint valami titokzatos, a föld alatt növekedő emberke. Nem csak a ginseng az egyetlen növény, amelynek gyökere az emberhez hasonlít. Ilyen az Európában termő mandragóra is, amelynek a gyökere már sokkal olcsóbb. A legnagyobb ginseng exportáló ország Korea. Már évszázadokkal ezelőtt rátértek a ginseng termesztésére. A koreaiak a beteg szervezet általános állapotának megjavítása céljából a szárított gyökér porát — amelyet mozsárban törnek össze — vagy szárazon fogyasztják, vagy pépet készítenek belőle és ezt a pépet isszák. De a főhangsúly az exporton van, hogy minél többet tudjanak belőle eladni. Termesztése sok és szakszerű munkát vesz igénybe. Tavasszal gondosan előkészített, trágyázott talajba vetik el a magját. Az ágyásokat a hideg ellen szalmával takarják. Amikor a fiatal hajtások előbújnak, a szalmát eltávolítják és a talajt gyakran öntözik. Védeni kell a tűző nap ellen, nem trópusi növény, kedveli az árnyékot. Vadon is megterem a hegyek vad völgyeiben és mivel nem szapora, gyűjtése nagy fáradsággal jár. A megnövekedett palántákat fedett ágyásokba ültetik át, amelyek pajtaszeröek, egyik oldaluk nyitott a szellőzés szempontjából. A növény már az első évben piros, fényes bogyótermést hoz, gyökere azonban még nem elég vastag, ezért nem szedik ki a földből. Csak több éves növényt szednek ki, amelynek a gyökere erőteljesebb. A betakarítást ősszel végzik. A ginseng gyökere 15—20 évig is vastagszik, értéke annál nagyobb, minél öregebb a növény. Maga a feldolgozási mód igen egyszerű, nem áll másból, mint a gyökér kiszárításából. Kétféleképpen dolgozzák fel a gyökeret. A friss, nedves ginsenget napon szárítják, a gyökér a szárítás után sárgás fehér színű lesz. Az íze édeskés, kissé kesernyés mellékízzel. Az így feldolgozott készítmény olcsóbb. A második feldolgozási móddal nyerik az értékesebb vörös ginsenget. Ennek elkészítése már más feltételekhez van kötve. A megtisztított, megmosott gyökeret cukoroldatban főzik, majd az oldattal együtt erjesztik. Négy hét letelte után kiemelik az oldatból a gyógynövényt, és napon vagy tűznél kiszárítják. Az így feldolgozott ginseng barnás-vöröses színű és szögletes, és a kereskedelemben jól fizetik. A középkor babonás Európájában a gyógyítóhatást elsősorban nem a gyógynövény elfogyasztásától, hanem puszta jelenlététől várták. Ezért nyakba akasztott vászonzacskóban tartották, vagy ruhába varrták, így semmi különös gyógyhatása nem volt a gyökérnek, legfeljebb az önszuggesszió volt hatással hordozójára. Ezeket a gyökereket nevezték Abranne gyökérnek. Ezzel szemben ti keleti népek valósággal használták és fgy terjedt el nagy gyógyító hatása Európában. J. M. H. Faiskolai termékek hűtött tárolása 0,5—1 C fok közötti hőmérsékleten és 93 '/é-on tartott páratartalom mellett tároltak különféle termékeket, december közepétől április közepéig. Ä gyökerek burkolása polietilénbe minden fajnál jobb eredményt hozott Nedvesítés nélkül csak 97 *k páratartalom felett lehet tárolni. Az fgy tartott alma- és körtecsemeték kiültetése után észig sokkal jobban fejlődnek, mint a szabadfölden vermeltek. Rózsánál is kielégítöek voltak az eredmények. A szamócafajtáknl áprilistól júliusig tárolták hasonló feltételek mellett. Ősztől tavaszig —2 C fokon jál eltartható a szamócapalánta, ha a hűtőberendezés nem .vonja el tőle a vizet. A vakondok életmódja A ml közönséges vakondunk fTalpa europaea) 15—18 cm hosszú, föld alatti életmódhoz alkalmazkodott ragadozó, főleg rovarevö. A többi vakondfajjal ellentétben nem teljesen vak, mint ezt egyesek állítják. Kizárólag állati eredetű élelemmel táplálkoznak, növényi anyagokkal sohasem. Bundájában rejtőznek mákszemnyi szemei, szemhéjai mozgathatók, sót kldülleszthetők. Azonban az állandó föld alatti tartózkodás következtében annyira elcsenevészedtek, hogy szeme csak a fény és árnyék változásait veszi észre. Ha látása nem Is, de szaglása, hallása és tapintása nagvon fejlett. Melső végtaglal valóságos ásószerszámok, amelyek segítségével bonyolult föld alatti járatrendszert épít magának. A táplálék feltárása érdekében ugyanis állandóan ói és új járatokat kell ásnia a talajban, miközben a felesleges földet vakondtúrások formájában a föld felszínére futtatja E túrásokból következtetni tudunk vadászterületének nagyságáról, Irányáról. Járatainak központjában katlan alakú lakóhelyiséget épít 30—60 cm mélyen a föld alatt. A vadászat közötti pihenőket tölti ezen a helyen. Ezt száraz levelekkel, fűvel és egyéb anyagokkal éjszaka kibéleli. Télen, — habár nem alszik téli álmot — Itt piheni ki időnként a vadászat fáradalmait, és szorosan összegömbölyödve a puha szőrmepárnázatéban szinte höveszteség nélkül fekszik. A fészke körüli járatok jelentik szükebb hazáját, és innen minden betolakodót elűz. Még saját fajtársaival Is ádáz bírókra kel, s ez a clvakodás egyikük életébe Is kerülhet Csak párzás Idején szíveli el a társat, egyébként egyedül él „várában. A járatok a vakondok közlekedő útjai — ősszel, télen, ha kell vermel — és meghatározott rendben veszik körül lakóhelyiségét. A körkörös járatokból mindig újabb sugarasan haladók vezetnek ehhez a központi építményhez, (útrendszerének fő Ismertető jele. hogy összes járata összeköttetésben van az otthonnal, és az egész rajzolata a pókhálóra hasonlít, mert minél távolabb', annál nagyobb szabálytalan körívek csatlakoznak az előzőkhöz összekötő folyósóikkal. Vadászterülete 50—100 m-es körzetben fekszik lakhelyének központjától, melyet naponta rendszeresen kétszer-háromszor keres fel, főként éjszaka. Minden járataiba kerülő állatot megeszik. Étrendjében föld alatti rovarok szerepelnek Ilyen a földgiliszta. lótetűk. csigák, ászkák. cserebogárpajor és más rovarlárvák. Étrendjébe tartozik a meztelencsiga. egér. kígyó — a keresztes viperát Is megtámadja —. néha békát vagy madárfiókát Is elfogyaszt Rendkívül gyors anyagcseréjé nek következtében nagyon falánk állat. A megfigyelések szerint napi tápláléka meghaladja másfélszeresen önsúlyát. Tél idején a fagymentes rétegekben kutat táplálék után. de a megölt férgekből téli tartalékot Is biztosít magának. Éhsége általában csillapíthatatlan, fogságban 70-80 földgilisztát Is felfal. Ennek következtében sok olyan földalatti rovart pusztít el, amelyek a növények gyökereit pusztítják. A szaporodás idején él együtt a hím a nősténnyel. Ilyenkor közösen építenek megszületendő kölykeiknek egy fészekkamrát. Ä nőstény évente 3—9 darati babszem nagyságú vak és meztelen kölyköt hoz a világra. Ezek később szürkévé válnak, majd agyagszürke bundájúit nő, s végül megfeketedik. A kicsinyek nagyon telhetetlenek, ezért rohamosan fejlődnek és gyorsan nőnek. Fészekkamrájukát félig kifejlett korukban hagyják el és külön „vadászmezőt“ biztosítanak maguknak. Ma Is gyakorta vita tárgyé a vakondok hasznossága. Manapság az a vélemény alakult ki — s ezt támogatják a kutatások. megfigyelések is, hogy nagyrészt hasznos és teljes kíméletet érdemel, ha a kertek talajának erős túrásával neiH válik terhessé a kertészek részére. Földünk különféle Bélvein. nagy tömegével elCfpíduló helyeken szürkéskékéi! csillogó, sűrű bundájáért bőrét' értékes prémmé dolgozzék leli Becslés szerint é világon évente 20 millió daraS vakondprémet dolgoznak fel. Ä legtőbS helyen — Így nálunk Üá — védelmi törvények óvják hasznossága miatt a kipusztulástól. * Juhász Árpáé g-y-z-v Alraune gyökér 7
