Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-20 / 29. szám
Bratislava, 1968. július 20. Ära 1,— Kés XIX. évfolyam, 29. szám. Munkához látnak a Nyitrán megalakult nemzeti szövetségek A parasztszövetség megalakítása végett Nyitrára egybehívott háromnapos konferencia küldöttei az országos, közös tárgyalás után külön-külön tartottak nemzeti megbeszélést a cseh és a szlovák parasztszövetség megalakításával kapcsolatban. Titkos szavazással megválasztották a Cseh Szövetkezeti Parasztok Szövetségének 81 tagú bizottságát, amely soraiból elnökséget létesített. A szövetség elnöki tisztségébe Jaroslav Karban, országgyűlési képviselőt, a Henőlovi EFSZ (pferovi járás) elnökét választották. Első alelnökké Václav D obeá-t, a Mázovicei EFSSZ (jlíínl járás) elnökét, második alelnökké Pavel C e p e 1 á k -ot, a Cheznovicei EFSZ (rokycacanyi járás) elnökét, harmadik alelnökké pedig Ltbuäe Michalcová-t, a Zehuáicei EFSZ (Kutná Hora-i járás) közgazdászát választották. A Szövetkezeti és az Egyénileg Gazdálkodó Parasztok Szlovák Szövetségének 40 tagú bizottsága elnökévé Pavel Jonáá mérnököt, a PrietrZi EFSZ (senicei járás) elnökét, alelnökévé Németh Jenő mérnököt, a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás elnökét, Emil F í 1 o mérnököt, a Puchovi EFSZ elnökét, valamint Vladimír T u 1 e j a mérnököt, a Bardejovi EFSZ elnökét választották meg. A Szlovák Szövetség főtitkára Viktor Mráz mérnök lett. A központi föderatív parasztszövetség megalakítására még nem került sor, mivel nézetkülönbségek mutatkoztak a cseh és a szlovák küldöttek nagyobb részének álláspontja között. A cseh és a morva küldöttek zömének nézete szerint előbb a társadalmi, a szociális, a politikai és az ökonómiai (beleértve az árpolitikát, az adórendezést és a kereskedelmet), érdekeket védő szövetség létrehozása lenne szükséges egyéni tagsággal. Ez az egyén érdekeit a szövetkezet, mint önálló gazdasági egység, vagy a társulás esetleges helytelen intézkedéseivel szemben is megvédené. Az EFSZ gazdasági problémáit tökéletes előkészület után az ezt követő szervezési szakaszban, körülbelül az év végétől kezdődően oldanák meg. A szlovák küldöttek zömének nézetei a megbízotti hivatal nézeteire kötődtek, miszerint fontosabb a szövetség cégszerű, gazdasági jellegének kidomborítása, kiindulva a még meglévő mezőgazdasági termelési igazgatóságok vagy a belőlük kialakult társulások alapjából. A közös központi szerv számbeli összetételében sem tudtak a szlovák szervek a cseh szervekkel egyöntetű megállapodásra jutni. Szlovák részről ugyanis a paritás elvén alapuló, számbelileg mindkét részről egyforma képviseleti rendszert kívántak jóváhagyni, míg cseh részről létszám szerinti nagyobb részarányt követeltek. A morva küldöttek egy csoportja a morva és sziléziai parasztszövetség létrehozásának gondolatát vetette fel s voltak olyan hangok is, amelyek a cseh szövetségen belüli regionális morva-sziléziai megoldást ajánlották. Átmeneti időre végül olyan megoldásban egyeztek meg, hogy a két nemzeti szövetség, vagyis a cseh és a szlovák parasztszövetség elnökei képviselik a szövetséget a Nemzeti Frontban. Az országosan közös jellegű kérdések megoldását egy ideiglenes végrehajtó bizottság végzi, amely mindkét részről négy-négy képviselőből áll. Szlovák részről az akcióprogramot szeptember 1-tg dolgozzák ki, a szövetség első rendes konferenciáját pedig ez év decemberében tartják. A rendezetlen közös cseh és szlovák kérdések megoldására az EFSZ-ek VIII. Országos Kongresszusén, előreláthatólag a következő év elején kerülne sor. A csúcsszerv létrehozásának elodázását azzal Indokolták a két szövetség vezetői, hogy meg kell várni a föderatív államjogi kérdések rendezését és abból kiindulva megoldani a cseh és a szlovák szövetség közös központi szervének képviseleti arányát. Magyar részről világos, építőjellegű közös javaslattal lépett fel a küldöttek csoportja, csak az a kérdés, menynyire lesznek gerincesek a 40 tagú szlovákiai bizottság magyar tagjai, szám szerint öten, és milyen mértékben mutatnak hajlandóságot a jogos követelések megvédésére. Nézeteikről és főleg a közeljövőben kifejtett tevékenységükről szeretnénk olvasóinkat folyamatosan tájékoztatni, hogy a decemberi konferenciáig és az új választásokig képet alkothassanak arról, hogy milyen biztosítékot nyújtanak a bizottságba bekerült egyének a szövetkezeti tagok társadalmi, politikai, szociális és gazdasági érdekeinek védelmére. Szükséges megjegyezni, hogy az igazságnak megfelelő képviseleti arányszám legalább 15 személy lenne. Mivel az önállóan gazdálkodó parasztság Szlovákia mezőgazdasági területének 15 százalékán, körülbelül 400 000 hektárnyi hegyvidéki területen termel, Joga lenne szervezete nevében hat képviselőt küldeni a szlovák parasztszövetség bizottságába, miközben képviseletüket kétkamarás módon oldhatnák meg. —ksz— Az idei a leggazdagabb A zsélyi szövetkezetben is lassan már a gahonabetakaritás végére járnak. Az idén 250 hektárról kellett betakarítani a gazdag termést. A szövetkezet elnökétől, Bartos Pál elvtárstól és Mlinárik agronómustól érdeklődtem az aratás menetéről és az elért eredményekről. A vezetők arcán mosoly ült, amely bőséges gabonatermésről árulkodott. — A szövetkezet történetében ilyen gazdag termést még nem takarítottunk be — újságolja elégedetten és határozottan az elnök. — Búzából elérjük a 45 mázsás átlagos hektárhozamot. Mint mindenütt, nálunk is nagyszerűen bevált a Mironovszkája fajta, amely egy gyengébb 10 hektá(Folytatás a 3. oldalon.) A nyitrai művelődési otthonban alakultak meg a nemzeti parasztszövetségek. A cséplőgép egyforma monoton zúgással nyelte kora reggel óta a kévéket. A megrakott kocsik egymás után álltak a gép mellé s szabadultak meg terhűktől. A búzatáblán fagytak a keresztek, az elevátor alatt nőtt a szalmakazal, a cséplőgép mögött pedig a zsákhegy. Az út mellett ttkkadt-porosan álltak az akácok. Fojtogatott a hőség és a por. A por volt a legkegyetlenebb. S' a kazalon volt a legsűrűbb. A kévehányóknak jó volt, ledobhattak az inget, de a kazalon nem lehetett, mert a száraz, éles szalma felsértette a bőrt s az izzadsággal elegyített por égette a láthatatlan karcolásokat. Egy Ilyen kazal tetején ismertem meg közelebbről Nagy András bácsit úgy tíz-tizenkét évvel ezelőtt. Széles, erős tenyerében megült a vtlla nyele, s ha derékig süppedt a puha szalmába, akkor is mindig pontosan oda tette a villára vett szalmát, ahová leginkább kellett. A széleket és a kazal végét rakta olyan biztonsággal, ahogy mérnök tervezi az épületet: ügyelve formára, s a tartósságra egyaránt. És ha kellett — s hányszor kellett! — odaállt a konty alá is és győzte elszedni és tovább adni az elevátorról lezúduló szalmaáradatot. Keveset beszélt és sokat dóimért hívják — hogy megnézze: hogy halad a munka és hogy tanácsot adjon. S ezeket a tanácsokat érdemes megfogadni — egy élet tapasztalata áll mögöttük. Délután vart, s a szobában, ahol ülünk jóleső a hűvösség, Ide nem főtt utánunk az Idei ANDRÁS BÁCSI gozott. Derűs, tiszta nyugalma a többieknek is erőt adott. S ez nem volt kicsiség. A kazalon keményen kellett és kell ma is dolgozni. Sokan — a szó szoros értelmében — leléptek mellőle a kazalról, de ő maradt. Eveken keresztül rakta, formálta a kazlakat a búcst szövetkezet 2000 hektárján tavasztól őszig. Lucernát, szénát, szalmát, ahogy egymást követték a betakarítás sorrendjében. András bácst ma már nyugdíjas. Nem rakja a kazlakat, de azért még most is kimegy — nyár pokla. A gangon András bácst menye, s nagyobbik unokája — már gimnazista — fokhagymát tisztít, hallani a surrogást, a zizegést. — Már vártalak — mondja András bácst. — Találkoztam apáddal. Említette, hogy elfősz. — Már régen készültem,... de,,, — Tudom, mindig szaladsz. Ez a mesterséged. Én meg, látod, most már csak itthon vagyok. — Kell a pihenés is. — Pihenni?!. Ezt talán mindennél nehezebb. Most meg hogy egyedül maradtam ... De hát már nem lehet segíteni. Ilyen az ember sorsa, élete ..: Feláll. Most látomt csak, hogy széles, erős válla már nem olyan szálegyenes, mint volt. Meghajolt, mintha mázsás súlyok rántották volna előre. — Vár) csak, hozok bort. — Most nem ihatok. — Miért? — Autóval vagyok. — Pedig azt gondoltam, megiszunk egy-két pohárral. Igaz, a kávét még mindig szereted? Persze, a kávé! Anyám, ha az ebédet hozta a cséplőgéphez, annak Idején kávét is hozott. Innen az emlék. András bácsi a friss vizet, a bort többre becsülte az én feketekávémnál. S talán neki volt igaza. Ülünk a szobában az asztal mellett és hallgatunk. De ebben a hallgatásban benne van minden: egy élet tisztasága, nyugodt derűje, amelyet a mindennapi munka tett teljessé. Gál Sándoi Zselízen benéztünk a járási felvásárló szerv igazgatójához. S p i á i a k Jozef igazgatót nem a legrózsásabb kedvében találtuk. Alig tettünk fel neki néhány kérdést, máris kirobbant belőle a felháborodás. — A lévai gabonaszilót nem adták át nekünk idejében és így most kevesebb raktárhelyiségünk van, mint a múlt évben. Lehet így dolgozni? Tény, hogy a lévai járásban nem valami rózsás a helyzet a gabona raktározása körül. A felvásárló szerv jónéhány raktárhelyiséget átengedett a mezőgazdasági üzemeknek, mert azt gondolta, hogy a lévai gabonasilót idejében üzembe helyezhetik. De hoppon maradtak és így a gabonát lassan tudják csak átvenni és sok helyen középületekbe is raktározzák. Kevés tehát a raktár és ez bizony komoly gond ilyenkor az aratás dandárján. Beszélgetés közben célzást tettünk az oroszkai gabonaszilóra, de az igazgató nehézségről tett említést. Ezért a helyszínre látogattunk. Meglepő kép fogadott. Vagy két tucat jármű vesz* tegelt hosszú sorban, vártak a gabona| átvételre a nagy hőségben és a vihar J előtti szél porfellegében. Elbeszélget- I tünk néhány traktorossal. Péli János, I a lontói szövetkezet traktorosa el* mondotta, hogy legkevesebb öt órát 1 kell várni, amíg sorra kerülnek. A £ kétyiek reggel öt órától délelőtt tíz \ óráig vártak, míg megszabadulhattak £ a terhűktől. Bartal Lajos, a sziló ve| zetője elmondotta, hogy azért megy S lassan a gabonaátvétel, mert rosszul | épült a sziló és egyszerre csak kevés S jármű állhat az átvevőhelyhez. Tény, | hogy a sziló nem ésszerűen épült, g azonban feltehetjük a kérdést, miért I a mezőgazdasági üzemek isszák meg ^ ennek a levét. Ogygondoljuk, a szer- I vezésben van a hiba. Meg kellene be- J szólni a mezőgazdasági üzemek veze| tőivel, hogy hozzávetőlegesen milyen J napokon és órákban szállítsák a ga| bonát. A gabona ára amúgy sem túl J magas és ha még a várakozási idő I által megnövekedett szállítási költ* ségeket is hozzá számítunk, megállaí píthatjuk, hogy a földműveseken ve- I rik el a port a raktárhiány és a szer^ vezéshiba miatt. Most, amikor minden | szállítóeszközre szükség van, az érték kés gépek 4—5 órai tétlenségre van- I nak ítélve. Nem lehetne ezen segíteni jm ésszerű szervezéssel? Bállá József Szakmelléklet. | MÉHÉSZ Már több mezőgazdasági üzemben átadták az aratás befejezését jelentő szimbóliumot. A várakozás pénz Közel 36 fokos kánikulában járjuk a lévai járásban a gabonatáblákat. Mindenfelé napbarnított emberek gyűjtik a gabonatermést. Minden szemre vigyáznak, mert a becslések szerint pár mázsával alacsonyabb lesz az átlagos hektárhozam, s ilyenkor meg kell becsülni minden búzaszemet. Határszemle alkalmából azt is megtudtuk, hogy nem mindenütt gyenge a termés, sok helyről jelentenek 30—40 mázsás hektárhozamokat, sőt Felsőszemeréden a Mironovszkája búza 45,45 mázsát adott hektáronként. Matuska, a szövetkezet elnöke, ottjártunkkor elmondotta, hogy mióta a szövetkezet fönnáll, még ilyen gabonatermésük nem volt. Tehát a rendkívüli szárazság ellenére is születnek rekorderedmények, amelyek örömet okoznak a földműveseknek. Azonban akadnak a járásban olyan dolgok is, amelyek keserítik a földművesek életét.
