Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-30 / 48. szám

„Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát" avagy az őszi mélyszántás agrotechnikai feladatai A kontinentális klíma alá eső országok vagy ország­részek termelői részére különös Jelentőséggel bír az őszi mélyszántások szakszerű végzésének módja, mivel ez döntő fontosságú a szárazság elleni harcban. Nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy az őszi mély­szántás fő feladata a talajnedvesség tárolása, tehát tenyészldőn kívül már a következő esztendőre gondo­lunk. Az a csapadékmennyiség, amely a növények te­­nyészideje alatt hull le, korántsem elegendő. Részben azért, mert-kevés, másrészt mert egyenetlen elosztású, főleg pedig azért, mert olyan időpontban „érkezik“, amikor a magas levegőhőmérséklet miatt igen jelenté­keny a párolgási veszteség. Sokszor zivataros esők for­májában nagy tömegben hull le, a talaj felületét meg­­súlykolja, s ezáltal lehetetlenné válik a csapadék nagy részének befogadása, amely a talaj felszínéről eróziós Jelenségek mellett elfolyik, vagy tócsákat alkotva elpá­rolog. Dél-Szlovákia termővidékeinek — ahol a nagyüzemi termelés zöme folyik — nagy része kizárólagosan a kon­tinentális szélsőséges klíma hatása alá esik, s évi átla­gos csapadékmennyisége 500—600 mm közt mozog. Eb­ből a tenyészidő alatt 340 mm csapadék hull le, tenyész időn kívül pedig 255 mm. A téli „szilárd“ vagyis a hó formájában lehulló csapadék mennyisége körülbelül 10 százaléka az évi csapadékmennyiségnek. Az ősszel le­hullott kiadós novemberi csapadék tárolási képességét nemcsak a talaj szántott vagy szántatlan állapota tetézi, de az is, hogy a talaj növényboritottságának hiánya ré­vén az egyébként a növényzet által felhasznált víz­­mennyiség is tartalákolődik a talajban. Ilyen körülmények mellett világos, hogy az őszi mély­szántás víztároló képességének nincs párja, s ezért azt feltétlenül olyan időben kell végezni, amikor a kiadós, őszi csapadék még nem hullott le, mert a szántott talaj vízbefogadó képessége a szántatlannal szemben sokkal nagyobb. A mélyen szántott talaj ősszel szinte szivacs­­szerűen szívja magába a vizet és vezeti le a mélyebb rétegekbe tárolás céljából. Nagy különbség van az időben megszántott talaj és az elkésetten szántott víztartaléka között. Ugyanis, mi­nél későbben végezzük az őszi mélyszántást, annál ala­csonyabb lesz a vízkészlet. Sokszor ez adja meg a ma­gyarázatot azoknak, akik nem tudják, miért értek el nagyobb termést a szomszédban, amikor náluk is épp­úgy megszántották a talajt ősszel. A télen végzett mélyszántásnak — nevezhetnénk téli szántásnak — melyet fagymentes időben végezhetünk, vízkészlete már igen csekély lesz, s hatását elsősorban a fagy hantromboló és jó művelhetőségi állapotot elő­idéző fokban kell keresnünk. Az őszi szántás mélysége szintén domináló szerepet tölt be a jő hatásfok szem­pontjából. Az állandóan egyforma mélységű szántás már az úgy­­nevezettt „eketalp“-betegség kialakítása miatt sem aján­latos, hanem a döntő szerepet a termesztésre kerülő növény gyökérzetének a talajmélységbe történő behato­lása játssza. Minél mélyebben hatoló gyökérzete van a növénynek (kapások, hüvelyesek, perennális takarmány­­növények), annál mélyebben kell szántanunk. Természetes az elővetemény alá végzett, szántás mély­ségét ugyancsak össze kell hangolnunk a sorra kerülő növény alá történő mélyszántással. A kettő koordinátája adja a helyes mélységet. A szántási mélység megállapításánál fontos szerepet játszik továbbá a talaj neme, összetétele és jellege. Heterogén összetételű talajoknál gondosan állapítsuk meg a feltalajréteg vastagsága mellett az altalaj össze­tételét és minőségét is. Sekély rétegű feltalajoknál a mélyebb szántást mellőzni kell. Helyette az altalajfordí­tás nélküli porhanyítást javaslom. De nem teljesen nél­külözhető az előbbi művelet sem, mivel a sekély műve­lési réteg semmiképpen sem biztosítja azokat az előnyö­ket, amelyeket a magas hektárhozamú termelés igényel. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az őszi mélyszántás a talaj kellő fellazításával lehetővé teszi a ’növény gyökérzetének kisebb ellenállással történő be­hatolását. Ez pedig nagy energia-megtakarítás, amit a növény a terméshozam gyarapításával hálál meg. Jelentékeny az őszi mélyszántásnak az az előnye, hogy kedvezően befolyásolja a talaj hőgazdálkodását és bioló­giai tetvékenységét. A gyakorlat számára eddig részben ismeretlen és ezért nem eléggé értékelt hatása az őszi mélyszántásnak a szántással egyidőben végezhető ki­egészítő műveletek biztosítása (boronálás, hengerelés gyűrűs hengerrel). Az őszi mélyszántást legtöbbször erősen hullámos felülettel teleltetik át, abból kiindulva, hogy így jobb a csapadék és a hófogás s a téli fagy por­­hanyósító, talajszerkezetet kiváltó tevékenykedése. Minthogy a nyár végén, illetve kora ősszel végzett őszi mélyszántás talajbiológiai és talajbeérési lehetősé­gei igen jók, ami a tartós, morzsás rögszerkezet kiala­kítása szempontjából lényeges, szükséges, hogy a szán­tás utáni boronálással és hengereléssel megszüntessük a szántott talaj túlzott levegősségét és így a biológiai folyamatokhoz szükséges talajállapotot előnyösen be­folyásoljuk. A késő ősszel végzett mélyszántásnak már talajbioló­giai és biológiai érettséget biztosító hatása nincs, mivel a baktériumok működése az alacsony hőmérsékleten megszűnt vagy annyira redukálódott, hogy érdemleges eredmény nem várható. Ilyenkor érthető, hogy előnyben részesítjük a talaj hullámos felületű átteleltetését, melynél a hó és a csapadék-fogás jobb és a téli fagy hant­romboló hatása is eredményesebb. Az utóbbi módon, el­ért aprómorzsás szerkezet hátránya a biológiai talaj­szerkezettel szemben, hogy rövidebb életű és az első nyári zivataros erők hatására megszűnik. Jelentékeny a kellő időben végzett őszi mélyszántás rovarirtó hatá­sa is, amennyiben a talaj felszíni rétegeiben élő lárvák, bábok és egyéb áttelelő rovaralakzatok a levegőtlen mélységbe aláfordítva elpusztulnak. A mélyszántásnál tehát nemcsak az a fontos, hogy egyáltalán elvégezzék, hanem az is, hogy időben végez­zék. Pár szót még az úgynevezett téli szántásról. Az elkésetten végzett őszi mélyszántást, melyet a téli fagyos napokon végzünk, ha a talajt hótakaró borítja, akkor sem tartjuk előnyösnek. Ugyanis leszántva még a vékony hótakaró is jéggé alakul, s a talajt erősen le­hűti, úgyhogy a tavaszi felmelegedés vontatottabb lesz, ezért az elvetett mag s a kelő növényzet sokat szenved. Az ilyen lehűtött talajban a baktériumok aktivitása késve jelentkezik, ami a növények tápanyagellátását hátrányosan befolyásolja, tehát ok szüli az okozatot. Aki az őszi mélyszántástól azt a jó eredményt várja, melyet számára a szakirodalom és a gazda közhit biztosít, min­denkor jól átgondolva végezze azt, és bármely elővete­mény után vegye figyelembe mindazt, amit e cikk ke­retében elmondtunk. így érthetővé válik az a különség, ami az egyes őszi mélyszántások hatásfoka között je­lentkezik. Legyen azonban az őszi szántás kevésbé al­kalmas időpontban elvégezve, agrotechnikai hatása még mindig jobb, mint a legkedvezőbb körülmények között végzett tavaszi szántás. Ezt pedig a termelés fokozása céljából soha sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az idei kedvező ősz csak azok számára jelent agro­technikai nehézséget a mélyszántás elvégzésében, akik azt elvégezni nem is akarták. Az ilyen üzemekben azon­ban magukra vessenek, ha a mulasztásuk, különösen szárazság esetén, katasztrofális terméshez vezetne. „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát“ mondja egy régi bevált közmondásunk. Ehhez tartsuk magunkat az őszi mélyszántás elvégzésénél is. Dr. Frideczky Ákos, mérnök, egyetemi tanár Különleges eke szűztalajok feltörésére Az a jó gazda... Általában a szövetkezetek majd­­csaknem egyformák. Az egyikben több, a másikban kevesebb a prob­léma. Ez attól is függ, hogy mennyi problémát csinálnak maguknak. De most nem ez a lényeges, hanem az, hogy a szímői szövetkezet egyike azoknak az üzemeknek, melyek gaz­dálkodásukkal tekintélyt szereztek! Nekem alkalmam volt meggyőződni róla, milyen dolgos és harcos tagsága van ennek a szövetkezetnek. A tag­sági gyűlést, ahol magam is részt vettem, Illés József elvtárs, a közös új elnöke nyitotta meg. Valóban nagyon lényeges dolgokról tárgyaltak. Például arról, hogy szö­vetkezetük 65 ezer korona értékű sertéshúst adott a köztársasági alap­ra. Eszerint a szímőieknek mégsem közömbös az ország sorsa. Maguké­nak tekintik ezt az országot még akkor is, ha az a bizonyos törvény nem a beígért formában látott nap­világot. Hát ilyen emberek a szímőiek. Aztán még valami megragadta figyel­memet. A szövetkezet már olyan ter­melési színvonalat — persze még vannak tartalékaik — ért el, hogy millión jóval fölüli kölcsönt adhatott a banknak. Ugye furcsa dolog ez? Mások kölcsönt kérnek, ők pedig ad­nak, mert van miből. A tagok közül — sajnos a névre már nem emlékszem — valaki nagyon elmésen megjegyezte: „Rossz gazda, aki odahaza, szekrényben tartja a pénzét, de ettől jobb gazda, aki a bankban tartja, mert pénzéért kama­tot kap, hanem a jó gazda — jegyezte meg az illető — okosan forgatja, vagyis befekteti pénzét.“ A komplex talajvizsgálat jelentősége és eredményeinek felhasználása A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés, az egyes növényi kultúrák nagyobb arányú termesztése, a kor­szerűbb trágyafelhasználás, az öntö­zés nagymérvű fejlődése, továbbá a talajvédelem és talajjavítás fejlesztése szükségessé teszik, hogy a legrészle­tesebben megismerjük földjeink tulaj­donságait, sajátságait az egyes táb­lák szerint. Az 1961 januárjában megjelent kor­mányrendelet ezárt azzal a feladat­körrel bízta meg a Talajtani Labora­tórium dolgozóit, hogy 1970-ig Szlo­vákia valamennyi mezőgazdasági üze­mében a gyakorlati gazdálkodást se­gítő talajtérképezést elvégezzék és a megoldandó feladatokhoz szakszerű véleményt készítsenek. Nálunk kizárólag genetikai talaj­rendszer alapján készülnek az ilyen talajtérképek. Ez alatt azt kell érteni, hogy a talajok osztályozásában, a ta­lajok kialakulásának és fejlődésének szempontjai az alapvetők, ami egy­úttal irányt mutat a talajok jövőbeni természetes fejlődésének útján. így mód nyílik arra, hogy az egyes tala­jok sajátságait megfelelő agrotechni­kai, meliorációs módszerekkel a leg­kedvezőbb irányba befolyásolhassuk. A hazai talajtévképezési módszer minden lényeges talajtulajdonságról helyes felmérést ad. A legnagyobb mértékben számításba veszi a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdon­ságait. Feltünteti továbbá a humuszo­­sodás, a mésztartalom, a glejesedés és podzolosodás mértékét. 4 SZAoah FÖLDMŰVES 1968. november 30. A talajtérkép és a kartograminok jelentősége A genetikai talajtérképek tulajdon­képpen három fő részből állnak: 1. A genetikai talajtérkép a típust, altípust, sőt a változatokat részlete­sen feltüntetve alapot szolgáltat a tervszerűbb és eredményesebb gazdál­kodáshoz. A gazdaság tevékenysége során gyakran kerül szembe olyan talajművelési, trágyázási, öntözési, hasznosítási és talajjavítási problé­mákkal, amelyek sikeres megoldásá­hoz egy-egy talajtulajdonság alapos és részletes ismeretére van szükség. A talajtípus sok esetben megszabia a korszerű trágyázási módszerek al­kalmazását. A műtrágyák alkalmazása ugyanis sok esetben összefüggésben van a talajtípussal. Megjelöli ezenkí­vül, hogy a gazdaság mely területén szükséges a talajjavítás, mely táblán elég csupán a meszezés. Az altípusok feltüntetésével felvilá­gosítást kaphatunk, hogy mely terüle­teken járhat sikerrel illetve káros hatással az öntözés. A talajtípusok szintjének pontos feltüntetése pedig megszabja a forgatásos művelés mély­ségét és segítséget nyújt az altalaj­lazító használatára is. 2. A genetikai talajtérképhez mellé­kelt kartogramok a talajok egyes tu­­lajdonsdgait külön-külön tüntetik fel. Tájékoztatást adnak a talaj mechani­kai összetételéről és humusztartalom­­ről. A kémhatás és a mésztartalom feltüntetése segítséget nyújt a nö­vénymegválasztáshoz, a vetésszerke­zet és vetésforgó kialakításához. A további kartogrammok feltünte­tik az oldható foszforsav és kálium mennyiségét, a talaj vízkapacitását és vízvezetőképességét. A hasznosítási kartogramm azt ábrázolja, hogy a kér­déses terület milyen művelési ágra a legalkalmasabb és javaslatokat tartal­maz a gazdaság talajainak művelé­sére, javítására, esetleg öntözésére. 3. A genetikát üzemi talajtérképe­zés szerves része még a magyarázato­kat és a javaslatokat tartalmazó szö­veges rész. A magyarázatfüzet a fel­térképezett terület természeti viszo­nyaival (földrajzi helyzet, domborzati viszonyok, tengerszint feletti magas­ság, vízrajzi és meteorológiai viszo­nyok), főként talajviszonyaival és a gazdálkodásra vonatkozó fontosabb adatokkal (vetésforgó, talajművelési, trágyázási, öntözési rendszer) foglal­kozik. A javaslati rész pedig egyes kartogrammok szöveges kiegészítését s a javaslatok részletes leírását és értékelését szolgáltatja. A genetikai talajtérképek és a kar­togrammok a gazdálkodás szempont­jából igen nagy jelentőségűek, mert a talajok egyes tulajdonságainak fel­tüntetésével a nagyüzem gyakorlati kérdéseire adnak választ. Mindenekelőtt lehetővé teszik a nagy táblák és gazdaságos vetésfor­gók kialakítását. Tájékoztatást adnak a talajművelés mélységét illetően, a szervestrágyázás, műtrágyázás, vala­mint az öntözővíz mennyiségére, mi­nőségére és módjára. A talajtulajdon­ságok alapján megállapítható még, hogy milyen rendszerrel és javító­anyagmennyiséggel lehet a talaj ter­mékenységét növelni. Hazánk legtermékenyebb déli vidé­kein már befejeződött a komplex ta­lajvizsgálat. A bratislavai, a dunaszer­dahelyl, az érsekújvári, a galántai, a komáromi, a rimaszombati, a micha­­lovcei és a töketerebesi járások agro­­nómusainak tehát módjuk nyílik arra, hogy a Talajtani Laboratórium dol­gozói által elkészített és átadott talaj­­térképek figyelembevételével helyes gazdálkodási rendszert alakítsanak ki. Ennek Ismeretében aztán, a talaj tulajdonságainak megváltoztatására alkalmas eljárások és a növényi ta­lajigény ismeretében, az adott talajt a termelni kívánt növény részére a legkedvezőbbé változtathatják. Termé­szetesen ne feledkezzünk meg arról, hogy a már egyszer kedvezővé alakí­tott talaj sem marad tartósan ilyen; s ezért azt állandó beavatkozással — helyes vetésforgó, talajművelés, trá­gyázás, öntözés, talajjavítószerek al­kalmazásával — mindig kedvező álla­potban kell tartani. A genetikai talajtérképezési mód­szer bevezetésének fontos előfeltéte­le, hogy agronómusaink elsajátítsák ezt a módszert. A közeljövőben ezért szükség lenne azokban a járásokban, ahol a talajtérképezés befejeződött, genetikus talajtérképezési tanfolya­mokat tartani. A növénytermesztés természetesen talajtani ismeretek nélkül is lehetsé­ges, de akkor meg kell elégednünk azzal, amit a talaj hozzáértőbb műve­lés és gondozás nélkül nyújt. A talaj­tulajdonságok ismeretének hiánya gyakran még terméscsökkenésre is vezet. Mezőgazdaságunk irányításánál tehát a termelés egyik legfontosabb tényezője a talaj hasznos és káros tulajdonságainak ismerete. (Következik: A talaj fizikai tulaj­donságai.) Bartha Béla mezőgazdasági mérnök Igaza van az illetőnek, s a fejte­getést figyelembe is vették, mert. a gyűlésen résztvevő tagság egyetértett a vezetőségnek a szőlészet és a gyü­­mölcsészet kiszélesítésére vonatkozó javaslatával. így a közeljövőben 30 hektáron telepítenek új gyümölcsöst, évenként 5—10 hektáros parcellákon, s mindezt saját pénzből. Amíg a fék kifejlődnek, köztesként dinnyét és egyéb növényféleséget ültetnek, hogy a talajt a lehető leggazdaságosabban kihasználhassák. Terv szerint 1970-ben kezdik a sző­lő telepítését. Az előzetes elgondolá­sok alapján 25 hektáron, természete­sen a műveletet két-három esztendőn belül befejezik. A tájékoztatás alap­ján ez a terület, ahová a szőlő kerül, más célokra kevésbé hasznos, s hogy érdemes a szőlészettel foglalkozni, az abból is látható, hogy idén a meg­levő termő szőlőterület hektárján 65 ezer koronás bevételt ért el a szövet­kezet. Ez valóban indokolttá teszi á pénzeszközök okszerű befektetését. Olyan javaslatok is elhangzottak', hogy a szőlőt magas huzalos vezeték­re, kordonra kell kiépíteni, mert így hektáronként 75—80 ezer korona ér­tékű termésre is számíthatnak. A ja­vaslat indokolt, mert míg Idén a fej­re nevelt tőkék csupán 2,5, addig a kordonra neveltek 5—7 kg szőlőt termettek. A jelenlevők letárgyalták továbbá 6 tagtársuk kérvényét, akik stabili­zációs házépítési kölcsönt igényel­nek. Mivel a szövetkezet kedvező pénzügyi alapokkal rendelkezik, ma­gának kellett megoldania ezt a kér­dést, mert erre a célra az állami alapokból nem kaphatott. így a szö­vetkezet 10—10 ezer koronás stabili­zációs kölcsönt adott a hat szövetke­zeti tagnak, melyet a szerződésben meghatározott idő után, az illető ta­gok javára leírnak. A szímői szövet­kezet tehát törődik azzal, hogy tagjai korszerű lakáshoz jussanak. Ugyan­akkor újabb, négylakásos, emeletes épület kivitelezésére is benyújtották az igénylést, amelyre az eszközöket minden bizonnyal az állami alapokból megkapják. Végül még meg kell említenem, hogy Szímőn valóban olyan minden igénynek megfelelő szövetkezeti kul­­túrházat építettek, melyet Dél-Szlová­kia akármelyik kisvárosa megirigyel­hetne. Ebből is látható, hogy ez a szövetkezet a fiatalok számára min­den lehetőt megteremt, hogy azok saját falujukban ténylegesen, ottho­nosan érezhessék magukat. -hal-Új gyomirtószer a legelőkre A betiltott DDT növényvédrtszert gyártó üzemet új vegyianyag előállí­tására rendezik be a Budapesti Vegyi­művekben. Itt készítik majd nagyobb tételekben a Trifenoxin elnevezést! kémiai anyagot, amelyhez hasonló terméket mindeddig nem bocsátott a mezőgazdasági üzemek rendelkezésé­re a magyar vegyipar. A külföldről behozott szereket tökéletesen helyet­tesítő anyag a legelők gyomtalanítá­sánál használható kiváló eredniény­­nyel. A Trifennxinbó! jövő tavaszig 811— 120 tonnát bocsátanak a kereskede­lem rendelkezésére. A kapacitást ké­sőbb évi 300—350 tonnára emelik.

Next

/
Thumbnails
Contents