Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-13 / 28. szám
A nyári meleg beköszöntővel újabb problémáik támadnak a csibeneveléssel. Eddig a hidegtől, a megfázástól kellett óvni őket, most viszont már a túl erős napfénytől kell távoltartani s megakadályozni, hogy tartózkodási helyűik levegőjének hőmérséklete — főként, ha valaki padláson neveli őket — túlságosan felmelegedjen. A 30 C°-on felüli hőmérsékleten csökken a takarmányfogyasztás, viszont nagy mérteikben megnő a vízfogyasztás. Ha a levegő relatív páratartalma alacsony, vagyis: ha a levegő túlságosan száraz, a csibéket a kiszáradás veszélye fenyegeti. A kiszáradás egyik tünete: a csibék feneke beragad a besűrűsödött bél^rtól. A túlságosan felmelegedett ivóvízből a csibéik csak keveset, vagy egyáltalán nem isznak. Ugyanakkor ivóvíz-szükségletük a nagy melegben az elfogyasztott takarmánymennyiség ötszörösére is növekedhet, holott a vízszükséglet 20 C° körüli hőmérsékleten csak a napi takarmánymennyiség kétszerese. Nem csoda tehát, hogy ha a friss, illetve megfelelő hőmérsékletű ivóvízhez jutnak, mohón és sokat isznak s az egyszerre elfogyasztott sok víz, még ha kedvező hőmérsékletű is, könnyen bélgyulladást, majd bélhurutot s elhullást okoz. Ennél is nagyobb a bélgyulladás veszélye, ha kútból húzott friss, hideg vizet itatnak velük. Könnyen romlik, savanyodik a melegben a takarmány is. Általánosan elterjedt szokás faluhelyen vízzel nedvesített kukoricadarát etetni a kiscsibékkel. Az ilyen nedvesített dara etetése különös gondosságot igényel: csak annyit szabad megnedvesíteni, amennyit egy etetésre maradék nélkül megesznek a csirkék s az edényt, amelyben a darát elkevertük, minden alkalommal ki kell mosni és megszárítani. Sokan viszont bőven szórják a nedvesített kukoricadarát a csirke elé, állandóan „terítve“ áll előttük a földön. Nem csoda, ha így a csirkéik csak kedvetlenül válogatnak a szenynyes, megsavanyodott takarmányból. A múltkoriban egy ismerősöm elhívott: nézzem már meg a csirkéit, nem tudja mi lehet velük. Eddig oly szép elevenek voltaik, most meg csak gunynyasztanaik, alig esznek, s már több el is hullott közülük. Valóban szánalmas állapotban voltak a csirkéik. Mi bajuk lehet? így gunnyasztani számtalan betegségtől szoktak az állatok. Szemembe tűnt, hogy a nagy melegben terítve, körülbelül 1 cm vastagságban állt előttük a földön a kukoricadara s látható volt a tál is, amelyben a darát elíkeverték, még mindig lucsikosan a nedves darától. Ugyanilyen vastagon hevert a dara az istálló földjének egy részén is, a csibék alvóhelye mellett. Amikor megtudtam, hogy a darát nem is vízzel, hanem savóval nedvesítették, határozottan kijelentettem: ezt így nem lehet tovább etetni, s majdnem biztos, hogy a savóval nedvesített, megsavanyodott, állott takarmány okozza a betegséget. Mert képzeljük csak el: milyen lesz a savó egymagában is, ha egy edényben kitesszük a napra s néhány napig ott tartjuk? Darával keverve, majd a földön bélsárral keveredve pedig még sokkal nagyobb mértékű az erjedés. Ezután a szétszórt darát mindenünnen az utolsó szemig felseperték. A savót száműzve, csak szárazon etették a darát, lehetőleg csak annyit szórva le, amennyit a csirkék egyszerre elfogyasztottak. A takarmányba Tikofuránt kevertek, 3 napon át a napi taikarmányadag 1 °/o-át kitevő mennyiségben, azután még néhány napig 0,33 % mennyiségben. A csirkék néhány nap alatt meggyógyultak, beigazolva, mennyire fontos a takarmányozás higiénája. Természetesen nem arról van szó, hogy a savó nem jó a csirkéknek; csupán arról, mennyi veszélyt rejt magában etetése a nyári melegben, hiszen olyan könnyen savanyodik. S ez a veszély hasonló a túró és minden tejtermék etetésekor, minél melegebb az időjárás, annál inkább. A legcélravezetőbb tehát, ha — mint minden más baromfibetegség esetében — főként a megelőzésre fordítjuk a fő gondot. Friss, tiszta takarmányt, megfelelő hőmérsékletű ivóvizet és zárva tartás esetén kielégítő légcseréjű, 30 C°-nál nem magasább hőmérsékletű helyiséget biztosítsunk csibéinknek a nyári melegben is. Csőri Istvánná JL RIMASZOMBATI JÄRÄS** BAN a méhi szövetkezetét a legkiegyensúlyozottabb gazdaságok egyikének emlegetik. Mind növénytermesztése, mind pedig az állattenyésztése a kívánt színvonalon van. Egyik ágazata a másikat jól kiegészíti s a pénzügyi helyzete is kedvező. Most azonban nem az a cél vezérel, hogy általános képet mutassak a szövetkezetről, hanem az, hogy egészen közelről bemutassam az apróállattenyésztést, vagyis azt, milyen hasznot hoz a kacsakeltető és a juhgyapjú. A pénzügyi eredmények természetesen a kacsakeltetés mellett szólnak. Igaz, sok gondot, nagy szakértelmet igénylő munka ez, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy érdemes vele foglalkozni. JÓL JÖVEDELMEZŐ ÁGAZATOK A szövetkezet évente 1300 tojót tart. Az állomány három tenyészetre oszlik. Például a „C“ vagyis a törzstenyészet feladata, hogy kiváló haszontulajdonsággal rendelkező gácsérokat neveljen, melyek törzskönyvezésre kerülnek, a „B“ vagyis a fajtatenyás z e t hivatott az „A“ tenyészet hasznosságának növelésére, melynek napos pipét szállít s íenyészmunkára kizárólagosan a „C“ tenyészetből beszerzett gácsérokat használja, végül az „A“ vagyis a szaporító-tenyészet leiadata, hogy a keltetőnek kellő menynyiségn tojást termeljen. Mind a három tenyészetnél legfőbb követelmény a tiszta vérvonal. Csak így várható kimagasló hasznosság. A múlt esztendőben összesen A tyúkok lábrühességének gyógyítása Tyúkjaim lábain varszerű fehér kéreg van. Milyen betegség ez és hogyan orvosolhatnám — kérdi levelében Cs. Mária berencsi olvasónk. i * * # Levelében jelzett elváltozásokat tyúkjainak lábán a rühatkák okozzák, melyek igen apró 0,2—0,5 mm hosszú, kerekded vagy tojásdad alakú élősködők. Az általuk előidézett rühesség két féle alakban fordul elő. Az egyik a tollas bőr rühesség, mely a fejen, nyakon és a végbélnyílás körül kezdődik és terjed tovább. A megtámadott bőrrész kipirul a tollazat egy része kihull. A nagy viszketeg- 6ég hatására a baromfi a tollát kicsipkedi. Ha jól megnézzük a baromfi tollát, úgy a tollak tövén megtalálhatjuk a rájuk rakodó rühatikáikat is. A másik igen gyakori rühesség — ami az ön tyúkjainál is előfordul — a láb bőrpikkelyei alá fúródva ott egyrészt mechanikai úton, másrészt a nyálkamirígyük váladékának izgató hatása révén gyulladást okoznak. A gyulladás hatására először korpázás indul meg, majd a pikkelyek alatt termelődő anyag felemeli azokat. Ha ez az anyag „pörkké szárad“ vastag rétegeikben beborítja a lábszárakat, akkor a láb olyan, mintha mész tapadt volna rá. Ezért a lábrühességet meszes lábnak is nevezik. Az ilyen baromfi az állandó viszketés folytán lábait csipkedi, ide-oda ti- P«g-A meszes láb jól és könnyen gyógyítható. A kezdeti időszakban elég ha a rühattkák által megtámadott baromfinak a lábát néhány napon át néhány percre petróleumba mártjuk. Ennél a műveletnél azonban ügyeljünk arf5^ hogy csak a láb pikkelyes részét mártsuk petróleumba. A tollas rész ne érjen bele, mert súlyos bőrgyulladást okozhat a petróleum. Előre haladottabb esetekben a vastag felrakodásokat káliszappanos vagy meleg lúgos vízben történő áztatással felpuhítjuk, majd azokat óvatosan eltávolítjuk és utána kezeljük a lábat valamilyen rühellenes szerrel. Ilyen a krolin; petróleumolaj, zsírban össze kevert jódtinktúrás kenőcs (egy rész jódtinktúra — három rész disznózsír). A lábak bekenését legalább hetenként 2—3-szor ismételjük meg, míg azok teljesen megtisztulnak. A rühatkák kiirtása csak alapos takarítással oldható meg. Az ólban a berendezés fa alkatrészeit, valamint az ól falát lúgos vízzel mossuk le, majd meszeljük be. Az udvarban is minden piszkot takarítsunk össze és égessük el. Háztáji baromfiudvarainkban 3 évnél idősebb baromfit ne tartsunk, mert ezek az egyedek a rühatkák és egyéb fertőző betegségek hordozói lehetnek. Fontos, hogy a rühes-meszeslábról leáztatott és leszedett váladékot összegyűjtsük és elégessük. P. L. tetési mennyiség évente 70—80 ezer között mozog, vagyis az egyik esztendőben többet, a másikban kevesebbet keltetnek. Tavaly például a keltető -* 559 ezer koronás költséggel —* 800 ezer koronás nyersjöved.-I-' met ért el. Egy-egy tojó-kacsa tartási költsége 430, nyerstermelése pedig 815 korona volt. A számadatok tehát azt bizonyítják, hogy egy korona ráfordítás 1,43 koronás hasznot hozott. __ •_ Hasonlóan jól jövedelmező a juhtenyésztés is. juhokból jelenleg 350-et tartanak. A műit évben egyedenként 5,51 kg-os nyírási átlagot értek el s 157 ezer koronás költséggel 232 000 koronás nyersjövedelmet, azaz egy korona költségre 1,47 korona hasznot ért el a gazdaság. A kiváló hasznosságot szakszerű betelelésscl, okszerű takarmányozással tovább javították s idén elérték az 5,83 kg-os nyírási átlagot. —hai— A nyári csibenevelés veszélyei iiill®* 5
