Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-16 / 46. szám

A baromfikolera elleni küzdelem új módszerének

Mintegy három év telt el azóta, hogy a baromfikolera ellen új védekezési módszert, az úgynevezett oktani (oktanon alapuló) védekezést alkalmazzuk. Ennek lényege a következő:

A kikelő naposbaromfi biztosan baromfikolerás fertőzéstől mentes és az is marad mindaddig, míg fertőzött baromfival (beteggel, bacilusgazdával) vagy fertőzést közvetítő tárgyakkal nem érintkezik. Bacilusgazdák nem fordulnak elő minden baromfiállományban ellentétesen, mint ahogyan eddig hittük, hanem csak a betegség lezajlása után életben maradt egyedek egy részében vagy olyan baromfiban, amely ilyenekkel érintkezett. A betegség behurcolása nélkül mindig csak olyan állományban mutatkozik, melyben korábban, esetleg több hónappal azelőtt már volt, de nem minden korábban fertőzött állományban jelentkezik szükségszerűen ismét. Ennek az az oka, hogy az elhullások megszűnése után minél hosszabb idő telt el, annál inkább csökken a bacilusgazdák száma az állományban. Tehát minél kisebb egy állomány, annál nagyobb a bacilusgazdák megszűnésének lehetősége. Ez a jól értelmezhető jelenség eddig sok tévedésre adott alkalmat, mert kétségtelen, hogy vannak olyan udvarok, sőt községek is, amelyek állományában a baromfikolera minden beavatkozás nélkül megszűnt és csak hosszú idő múlva, újabb behurcolással mutatkozott ismét.

A bacilusgazdák megszűnésére azonban nagyállományban igen helytelen lenne számítani, de a kisállomány tulajdonosa is akkor cselekszik helyesen, ha a két lehetőség közül a kedvezőtlent, állományában a bacilusgazdák megmaradását tételezi fel és eszerint jár el.

Nincs olyan diagnosztikai módszerünk, amellyel a bacilusgazdákat biztosan fel tudnánk ismerni. Mégis, a gyakorlat számára kielégítő pontossággal következtethetünk egy állomány fertőzésmentességére, ha azt elkülönítve nevelték fel, vagy ha az utolsó baromfikolerás elhullás után egy évnél hosszabb idő telt el anélkül, hogy a kérdéses állományban baromfikolera fordult volna elő.

Sokan még ma is idegenkednek az egyedül helyesnek bizonyult oktani védekezéstől, mert tévesen azt hiszik, hogy az minden esetben a fertőzött állomány azonnali levágatását teszi szükségessé. Bizonyára sokkal népszerűbb lenne valamilyen oltóanyagot vagy valamilyen biztos hatású gyógyszert ajánlani a baromfikolera ellen, de tudomásul kell venni, hogy ilyen jelenleg nincs és a csupán e módszereken alapuló védekezés csaknem száz év óta lényeges eredménnyel nem járt. Ma is éppen olyan gyakori a baromfikolera, mint akár húsz vagy ötven évvel ezelőtt. Kétségtelen, hogy egyes gyógyszeeredménye

A csőrferdülés oka

rekkel átmeneti eredmény elérhető, de vajon helyes e mind az egyéni, mind egyes gazdaságok, mind az egész ország baromfiállománya szempontjából, ezért a nagyon kétes értékű eredményért az igazi célt, a betegség megszüntetését akár helyben, akár nagyobb területen feláldozni? Márpedig, ahol oltás és gyógykezelés történik, rendszerint elhanyagolják a legfontosabbat, a betegség tovaterjedésének megakadályozását. A csak oltóanyagokkal és gyógyszerekkel, de főleg higiéniával való védekezés indokolt volt mindaddig, ameddig mást nem tudtunk tenni, ma azonban már egészen más a helyzet.

Kétségtelen, hogy a nagyüzemekben és a háztáji állományokban a védekezés lehetősége alapvetően különböző. Az oktani védekezést először a nagyüzemekben, állami gazdaságokban, baromfiipari gazdaságokban és egyes szövetkezetek baromfitelepein, valamint ezek környékén, a háztáji állományokban kezdtük el. A védekezés kétirányú volt: egyrészt a baromfikolera megelőzéséből, másrészt — jelentkezése esetében — a minél gyorsabb felszámolásából állott. A megelőzés céljából a nagyüzemek a baromfitelepük közelébe»., levő fertőzött baromfiállományokat baromfikolera fellépése esetén fertőzésmentes baromfival cserélték ki és ezzel a nagyüzemi állományok fertőződést megakadályozták. Ezzel együtt e területek háztáji állományai megszabadultak a baromfikolerátől. Sikerült ezzel a módszerrel a baromfikolerát több olyan nagyüzemi baromfitelepen megszüntetni, amelyek évek óta állandóan fertőzöttek voltak. Ha ma egy nagyüzemi baromfitelep fertőzködik (feltételezve, hogy az egyes állományokat jó kerítéssel elkülönítették) a megelőző időkkel ellentétben nem terjed tovább a betegség a telep egész állományára, hanem a betegség a fertőzött állomány eltávolításával rendszerint meg is szűnik.

Természetesen a védekezés során nem hagytuk figyelmen kívül a gazdaságossági szempontokat sem. Egy állomány eltávolítása nem járt mindig azonnali levágatással. A fertőzött állományokat több esetben olyan helyre szállítottuk át, ahol fertőzöttségük nem okozott a környéknek veszélyt. Ilyenkor a kár csökkentése érdekében gyógykezeltük az állományokat és csak a gazdaságosság szempontjából is megfelelő időben vágattuk le.

Ezzel a módszerrel nagyüzemekben körülbelül egy év alatt a .baromfikolera előfordulása az előző évek átlagához viszonyítva mintegy negyedére csökkent.

Községekben,, háztáji állományokban a védekezés sokkal

A jövő alomja a műanyag?

A korszerű, intenzív baromfitenyésztésnek világszerte egyik legnagyobb gondja a megfelelő, olcsó, bárhol be is szerezhető alom. Az eddigi tapasztalatok szerint a legjobban bevált alomanyag a faforgács. Az utóbbi években a fahulladék és elsősorban a finom faforgács, keresett nyersanyaggá lépett elő; a bútorgyártáshoz nélkülözhetetlen préselt falemezek alapanyaga. A szalma egyre kevesebb, másrészt sok helyen elég drága is.

Az Egyesült Államokban a kutatók egy része alomnak alkalmas, erre a célra gazdaságosan termelhető növényfélét keres. Nagyon érdekes azonban a Delaware-i Mezőgazdasági Egyetem kísérlete műanyaggal, vagyis műanyag alommal. Ez apróra darált „polystyrene“ hulladék.

A kísérletek szerint az árpaszalma-szecskán, kakaóbabhéjon, fűrészporon, vagy műanyagon nevelt csirkék között sem elhullásban, sem növekedésben, sem takarmányértékesítésben lényeges eltérést nem tapasztaltak. A súlygyarapodás valamivel jobb volt a szalmaszecskán. (59 napra 1,73 kg szemben 1,68 kg-mal.)

A műanyag nem abszorbeálja a nedvességet, viszont laza marad, a szálakra tapadó nedvesség hamarabb és könnyebben felszárad róla, mert az almot a szó szoros értelmében átjárja a levegő. Egyes vélemények szerint a műanyagot ezért át lehet mosni és megfelelő fertőtlenítés és szárítás után többször felhasználható.

Bármilyen kedvezőek is a vélemények a műanyagalomról, gyakorlati felhasználásának nagy akadálya az ára. A legolcsóbb használt alomhoz képest (USA árviszonyokat tekintve) hétszeres, sőt tizenkétszeres is lehet ott, ahol a hagyományos alomanyagok bőségesen állnak rendelkezésre.

POULTRY MEAT

Angliában az utóbbi időben igen elterjedt az ún. „csöppszelepes“ itatok használata. A kísérletileg már nálunk is használt itatórendszer egy hosszan elvezetett csőből áll, amelyen apró szelepgombok helyezkednek el. A gomb benyomásakor csöppekben folyik ki a tíz. A csirkék és a tojótyúkok meglepően gyorsan szokják meg az itató használatát. Angliai megfigyelések szerint az ilyen rendszerű itatok használata esetében aránylag sok ferdült csörü tojótyúkot figyeltek meg. Megállapították, hogy a csőrferdülésnek 80 %-ban az itató az oka. Ugyanis ivás alkalmával az állat kénytelen félrefordított fejjel a csőrével nyomni az itató gombját, s ez feltehetően a csőrkávák elferdülését okozza.

nehezebb, mint nagyüzemekben, de nem lehetetlen. A legjobb védekezési eszköz a jó kerítés. A jól elkülönített állományok még erősen fertőzött községekben is egészségesek maradnak. Ha egy fertőzésmentes község egy-két állományában jelentkezik a baromfikolera, az egész község állományának megvédése érdekében valóban leghelyesebb a fertőzött állományok levágatása. Ha csak gyógyszerekkel és oltóanyagokkal védekezünk, minden zárlati intézkedés nélkül, ez a mulasztás könnyen a községi baromfiállomány jelentős részének pusztulását idézheti elő.

Háztáji állományokban eddig kétféle módszert alkalmaztunk: az egész állomány cseréjét és csak a heveny-megbetegedés idején fertőzöttnek felismert állományokét. A két módszer a bacilusgazdák több hónap alatti esetleges, spontán megszűnésének lehetősége és a kicserélés elől minden alkalommal elrejtett egyes állatok esetleges fertőzöttsége miatt lényegében azonos eredményű volt.

Járványtani tapasztalatok szerint egy községnek mindig csak két-három udvarában kezdődik a baromfikolera, majd ezekből továbbterjed és néhány hónap alatt akár 50—100 udvar állománya is fertőződik. A következő évben nem jelentkezik mind az 50 vagy 100 előző évben fertőződött udvarban, hanem ismét csak kettőben vagy háromban. Ezért elég a járvány kezdetén csak két-három udvar állományának levágatása vagy kicserélése.

A nagyobb települések, községek teljes állománycseréjénél több baromfit mindig elrejtettek, és ha történetesen ezek között bacilusgazdák voltak, a betegség újból fellépett a kicserélt állományban is. Ilyen esetekben csak a fertőzött állomány ismételt cseréjével lehetett végleges eredményt elérnL

Ezzel az ismertetett elmélettel felfegyverkezve a baromfitenyésztők nagyon sokat tehetnek a baromfikolera megelőzése és megszüntetése érdekében. Nagyüzemi baromfitelepeink segítséget nyújthatnak a gyakorlati kivitelezés során ehhez a munkához saját érdekükben is, amint azt eddig is sok esetben mgtették. (Sz)