Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-13 / 28. szám

tóink szerint a broiler-szülő­­párok hím állatainak elzsíroso­­dásától nem kell tartani akkor, ha növendék-korban lehetősé­get adunk a bőséges mozgásra. Felnőtt korban, tojókkal együtt tartva mégkevésbé fenyegeti az ilyen kakasokat az elzsíroso­­dás veszélye, s ezt a kakas­­önetetők használatával, megfe­lelő takarmány összeállításával és etetésével még könnyebben elkerülhetjük. Tenyészkakasok takarmányát ezért megfelelő tartás esetén nem szükséges korlátozni. Az elmondottakból kitűnik, hogy a broiler-szülőpárok ta­karmányának korlátozásából jelentős előnyök származnak. Vannak azonban a korlátozás­nak eddig nem említett káros következményei, amelyeket ne­héz teljes mértékben elkerülni. Ezek a következők: aj Az állomány kiegyenlítet­lenné válhat. b) Nagyobb a selejtezendő ál­latok száma. c) Az állatok éhesek, emiatt etetéskor összeszaladnak és nő az összenyomás veszélye. d) Könnyebben támad fel a tollcsipkedés, és ebből á kannibalizmus. e) Lappangó fertőző betegsé­gek léphetnek fel takar­mánykorlátozás hatására az állományban. Alapvető feltétel, hogy ta­karmánykorlátozást csak teljes egészséges állományban szabad végrehajtani. Ebből következik, hogy ha fertőző betegség tü­neteit figyeljük meg az állo­mány néhány egyedén, akkor ezeket az állatokat azonnal ki kell selejtezni. Ha a betegség terjedni látszik, akkor a kor­látozást meg kell szakítanunk és teljes mennyiségű takarmá­nyozásra kell áttérnünk. A kor­látozás során előfordul, hogy a gyengébb állatokat az erő­sebbek elverik az etetőktől, tgy az amúgyls gyengébb állatok éheznek, ezért hamarosan meg­betegednek. Olyan állományokban, ahol a takarmány-korlátozást „minden áron" fenntartják és az említett veszélyekkel nem számolnak, könnyebben felléphet az idült légzöszervi betegség. Oltások, vérvételezések is okozhatnak olyan stresszhatást, ami Indo­kolja a takarmány-korlátozás szüneteltetését. Dr. Gouth [amis A tojástermelés fokozására törekednek A bátorkeszi szövetkezet nem tartozik a szakosított szö­vetkezetek sorába, így a mező­­gazdasági természetés és ter­melés sokoldalúsága révén „mindenes“ jelzővel Illethet­nénk. Többek között baromfi­­tenyésztéssel is foglalkozik, melynek kizárólagos célja, a tojástermelés. E szakágazatban közel tíz esztendős tapaszta­latra tettek szert és ennek kö­szönhető, hogy az utóbbi évek során figyelemre méltó ered­ményeket érnek el. Annak ellenére, hogy közel egy évtizede foglalkoznak ba­romfitenyésztéssel, még mindig komoly gondot jelent a barom­fiak elhelyezése. Van két hat­ezres tojóházuk, két három­ezres neveldéjük, de mindez kevésnek bizonyul, mert egy­­egy négyzetméterre 12 baromfi jut. A közelmúltban önkölt­séggel az egyik szarvasmarha istálló padlásterét építették át, ahol szintén 3000 darab csir­két helyeztek el. Úgyszintén a közelmúltban készült el egy további hatezres nevelde, ami lehetővé tette, hogy a barom­fiak sűrűsége négyzetméter­ként négy darabra csökkent. További intézkedések arra tö­rekszenek, hogy a baromfiak négyzetméterenkénti sűrűségét háromra csökkentsék. Éppen a már fentebb említett sűrűség következményeként év elején jelentősen csökkent a tojás­­hozam, melyhez hozzájárult a baromfiállomány átcsoportosí­tása is. Fekete András mérnök zoo­­technikus szerint nincs ok ag­godalomra, mert az utóbbi idő­ben igen megnövekedett a na­pi tojáshozam és minden elő­feltétel meg van arra, hogy az előirányzott 1 millió 850 ezer darab tojást nemcsak kiterme­lik, de túlszárnyalják. A tojó­házakban jelenleg 12 ezer da­rab tojótyúk van. Évente egy­szer kerül sor feltöltésükre, amikor az állomány 35—40 szá­zaléka kiselejtezésre és eladás­ra kerül. Helyüket ivarérett jércék foglalják el. Mielőtt azonban sor kerülne e művelet végrehajtására, előbb a mély­almot hordják ki, a tojóházat és gépi berendezését fertőtle­nítik. Csakis ezután kerülhet sor az új állomány elhelyezé­sére. Hasonlóan járnak el a neveldékben is. Fölkerekedtünk Fekte András mérnökkel, hogy megtekintsük a község búcsi részén levő baromfitelepét. Ugyanis a szö­vetkezet baromfiállománya há­rom különböző helyen, egymás­tól elég nagy távolságban ka­pott helyet. Szerencsénk volt, mert ott találtuk a baromfi­­tenyésztés vezetőjét, Ga2o Ro­ger elvtársat, de ott találtuk az állategészségügy dolgozóját: Pethő állatorvost is. A rendkí­vüli látogatás oka az volt, hogy az egyik neveidében valami­lyen betegség ütötte föl a fe­Varga Magda és Radvanszky Erzsébet baromfigondozók a to­jások tisztítását és válogatását végzik. (Fotó: Andriskin J.) jét. A gyors beavatkozásnak köszönhető, hogy idejében sike­rült megfékezni a betegség to­vaterjedését. Egyébként az ál­lategészségügyi szolgálat részé­ről minden nap ellenőrzik a szövetkezet állományát. A tojóházakban és neveldék­ben kétváltásos műszakban dolgoznak a gondozók. Kette­sével végzik a munkát. Láto­gatásunk alkalmával a tojó­­házban Varga Magda és Rad­vanszky Erzsébet, a nevéldék­­ben Varga Sárika és Udvardi Magda volt szolgálatos. Dicsé­retükre legyen mondva, min­denütt a legpéldásabb rend és tisztaság. Szociális helyiségük vetekszik bármely lakóházzal. A falakon képek, az asztalon üveglap alatt fényképek, a fekhelyek rendezettek. Pedig érkezésünk váratlanul történt. Éppen a tojások válogatását, tisztítását és csomagolását vé­gezték. Bekukkantottunk a to­jóházba is. Ablakait kék fes­tékkel mázolták be, mert fel­ütötte fejét a kanibalizmus a tyúkok körében. Előfordult például, hogy amikor a tojó megtojta a tojást és berepedt a kloákája, a véres részre rá­mentek a tyúkok és_ teljesen kisebezték. Amint az ablako­kat bemázolták, megszűnt a ka­nibalizmus. Sőt olyan eset is A házinyulak részére épített ketrecek alja vagy farácsbúl, vagy dróthálóból készült ed dig. Köztudomású, hogy a léc elég drága megoldás és magá­ba szívja a vizeletet s így a kórokozóknak tanyája lehet. A drótháló pedig tclsérti az állat talpát és gyakori az ebből ere dő talpfekély. Ezeket a prob­lémákat oldja meg a francia CIME-cég, amely plasztik rács­padlót gyárt ketrecaljnak. Ez az anyag rághatatlan, vízhat­lan, jól szigetel, fertőtleníthető, ezért higiénikus és teljesen ki­zárja a nyíllak talpsérülését. A javasolt plasztik rácspadló nemcsak a törzsállatok ketrec­aljának alkalmas, hanem a cso­portos nevelésnél a nagyobb mérető ketrecek és kifutók padlózatának is. A rácspadló elemeit a ketrec aljának köze­pén két fémrúddal rögzítik. Megállapítható, hogy a plasz­tik rácspadló egyelőre a leg­korszerűbb, legliigiénikusahb megoldás. Sz. A. előfordult, hogy egymás hátát kicsipkedték, jelenleg már nem fordul elő ilyen barbarizmus. A szövetkezet tojóinak nagy­­része fehér Leghorn, de az egyik farmon Nich-Sich fajta is található. Ezzel a tyúkfajtá­val Igen elégedettek, mert to­jáshozam szempontjából túl­szárnyalja a többi fajtát. A csir­kéket ez évben a bajcsl állami gazdaságtól kapták. Ugyan­innen kapják a granulált ba­­romfieieség egy részét, a to­vábbit pedig a nemesócsai ta­karmánykeverőből szerzik be. A takarmányt, illetve a barom­­fieleséget illetően az év első hónapjaiban nem volt fenn­akadás, de a későbbiek folya­mán akadozik az ellátás. Fekete András mérnök sze­rint a baromfigondozók jól végzik munkájukat. Ennek kö­szönhető, hogy a baromfifar­mokon komolyabb hiányosság nem merül föl. Ami pedig a tojáshozam további növelését illeti, a szövetkezet vezetői a dolgozókkal együttműködve ar­ra törekszenek, hogy minél előbb elérjék tojóként a 200 darabos átlagot. Ezt nemcsak úgy kívánjuk elérni, hogy a jelenlegi adottságokat kihasz­nálják, hanem további nagy­hozamú tojófajtákkal kívánják feltölteni az állományt. ANDRISKIN JÓZSEF A plasztik jobb mint a drótháló

Next

/
Thumbnails
Contents