Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-09 / 45. szám

Amit az olimpiáról nem tudunk Amióta a modern sportélet igazi lendületet vett, vagyis az 1896.évi új­­kort Ollmpiász ideje óta, állandóan nagy érdeklődés fogadja a különböző sportágak versenyein megjelenő, úgy­nevezett egzótlkus, vagyis színesbőrű sportembereket. Ma már valahogyan természetesnek vesszük, hogy Kenya, Etiópia, vagy más afrikai vagy ázsiai ország színesbőrű gyermeke elsőként fut a célba, s más sportágak verse­nyén Is győzedelmeskedik. Természe­tesnek vesszük azt Is, hogy a fehér- és színesbőrű emberek vállvetve küz­denek a győzelemért. A század elején azonban ezt olyan rendkívüli jelen­ségnek vélték, hogy pl. 1904-ben, az amerikaiak által rendezett St. Louis-i III. Újkori Olimpián a hivatalos ver­senyek befejeztével külön „színes­­oltmpiát“ rendeztek sárga-, rézbőrű, fekete- és minden más bőrárnyalatú emberek részvételével. Ezek egyrészt modern versenyző eszközökkel és a nemzetközileg elismert versenyszá­mokban tették próbára ügyességüket, másrészt a nekik legjobban megfelelő egzótikus versenyszámokban. Ez a verseny megmutatta, hogy a sport nemcsak fizikai adottságot kö­vetel, hanem a kultúra magasabb fö kát is jelenti. St. Louisban ugyanis fölvonultatták a világ minden tájé­kán található emberpéldányokat, az etnográfiai kiállítás mintavademberei­­töl kezdve a mutatványostelep kard­nyelő és kikiáltó színesbőrű emberéig. Az eredmény az volt, hogy ebben a csodálatosan tarka emberegyvelegben nem akadt egyetlen olyan se, aki a modern sporteszközökkel és a sza­bályszerűen 1 lefolytatott versenyszá­mokban csak megközelítőleg is olyan eredményeket tudott volna elérni, mint az átlagos-fehérbőrű, vagy civi­lizált színes versenyzők átlaga. Bivalyerős zulukafferek meg pata­­gónok még 10 méterre sem tudták lökni a súlygolyőt, a gerellyel, disz­kosszal is nevetségesen rosszul bán­tak: a kitartó futásukról legendásan híres Tarakumera indiánok nem tud­ták megközelíteni a szokványos futó­versenyek eredményeit. Ugyanígy ku­darcot vallottak az őserdőből felho­zott kétméter magas szerecsenek, akikről az a hír járta, hogy mindegyi­kük megugorja legalább a maga test­­magasságát. Csődöt mondtak a tatá­rok, a kínaiak, a számok, az eszkimók valamennyien. A színes-olimplász második részé­ben azonban, ahol a nyilazás, a fa­mászás, bumeráng és késhajítás ké­pezte a fő versenyszámokat, ott való­­baiucsodálatos eredményeket értek el. A zulukaffer úgy mászott fel a hatal­mas árbócrúdra, mint a légy a falra, az indián harminc méterről találta el a célpontot hatalmas késével, egy fe­ketebőrű szerecsen akkora íjjal, mint ő maga, meglepő pontossággal lövöl­dözött, a bumerángvető furcsa szer­száma olyan engedelmesen jött vissza gazdájához, akár 30—40 méterről is, mintha dróton húzták volna. Mind­egyikük tudott valami produkciót, arait talán némi jóindulattal az egzó­tikus népek sportjának nevezhetnénk, de /tulajdonképpen távol áll minden sporttevékenységtől. A hosszútávfutó indiánok törzse például nem sport­kedvtelésből fut 70—80 kilométereket, hanem azért, mert a vallás megkí­vánta és számára az a legkedvesebb áldozat, ha valaki a futástól kimerül­ve összerogy, s még kedvesebb, ha azt a „szent útvonalon“ kijelölt 70— 80 kilométer megfutása után teszt meg. Ugyanígy egy afrikai néger törzs hite szerint csak az érdemes az Isten szeretetére, akt az áldozatok bemuta­tásakor hatalmasakat tud ugrani, le­hetőleg nagyobbakat, mint más, mert úgy egyenesen a főnöki méltóságra érdemes. A fára mászó néger is nagy szorultságában tanulta meg ezt a mesterséget olyan pompásan, amikor a vadállat elől menekült, vagy pedig éhségében a legmagasabb fát is meg­­mászta a tetején függő datolya, vagy más gyümölcs kedvéért. Ugyanez vo­natkozik a nyilazásra és késhajigálás­­ra is, s ezért nem lehet az egzótikus népek sportéletéről, vagy intézményes, valódi sporttevékenységéről beszélni. Azonban tagadhatatlan, hogy a sport­­ratermettség nem hiányzik még a va­don élő benszülöttekből sem, de ez csak a sportkultúra eredményeként hozza meg gyümölcsét. Amióta egy­más után szabadulnak fel az afrikai államok, azóta a nemzetközi sport­­versenyek és olimpiászok tömegével vetik felszínre a jobbnál jobb színes­bőrű futókat, ugrókat, céllövőket. Ezek azonban már nem vallási meg­győződésből futnak, ugranak stb., ha­nem a saját és nemzetük diadaláért, ök már modern sportemberek, érzik és tudják, hogy a sport kultúrlénnyé emelte őket. Ezért van az, hogy amit még ma is egzótikus sportnak neveznek, az már a modern kultúrában sporttá alakult testedző tevékenység. Ilyen pl. a kenu sport. A trópikus vidékek fatörzsből faragott kenui, vagy a szamojédek és eszkimók kajakjai eredetileg távolról sem voltak sporteszközök, de a kul­­túrállamok sportemberei a vízisportok egyik legkedveltebb sporteszközévé formálták. A kultúra eszközeivel együtt hatolt be a civilizálatlan országokba a sport szelleme és szeretete, hogy felélessze és kifejlessze a népekben szunnyadó tehetségét, rátermettséget és emberi méltóságot. Ma már az egzótikus né­pek sportélete semmiben sem külön­bözik a miénktől, még pedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy ahol a kultúra bármilyen okból nem tudott gyökeret verni, ott egyáltalán nincs is sportélet. A színesbőrű emberek egyenrangú voltát, tehetségét, ügyes­ségét pedig semmi sem bizonyltja job­ban, mint az Idei olimpián elért győ­zelmek, és az a szimbólikus tény, hogy az olimpiai játékokat egy túl­nyomórészt színesbőrű emberek által lakott országban, Mexikóban rendez­ték meg, s az olimpiai*' tüzet is színes­bőrű sportoló, a 20 éves Enriquetta Basilio gyújtotta meg az egyenjogú­ság, béke és szabadság nevében.-gir-LEGYEN, NE LEGYEN 9 ILLETVE Ml LEGYEN-” Rekordgyárak A közelmúltban lezajlott a XIX. Nyári Olimpiai játékokon és az azt megelőző versenyeken néhány, egé­szen fantasztikus futóeredmény szü­letett. Először az amerikaiak váloga­tóversenyén, South Lake Tahoe pá­lyáján Charlie Greene 9,9 másodperc­re javította a 100 m-es síkfutás világ­csúcsát. Mexikóban ugyanezt megismé­telte honfitársa Jim Hines. Még ennél is meglepőbb időt futott Tommie Smith a 200 m-es síkfutásban: 19,8 másodpercet. Néhány évvel ezelőtt a világ leg­jobb sportszakértői még az emberi teljesítőképesség határának latolga­tása közben sem mertek gondolni ilyen eredményekre. Vajon mi a ma­gyarázata e forradalmi fejlődésnek? A magyarázat rövid. fgy hangzik: tartán. Mármost mi a tartán? Ismerked­jünk meg e fogalommal, mert az utób­bi időben atlétakörökben több szó esik róla, mint a hihetetlen világcsú­csukról. A tartán egy sajátságos tulajdonsá­gokkal rendelkező műanyag, amely mínusz 20 és plusz 50 Celsius fok kö­zött érzéktelen a mechanikai és ké­miai behatásokkal szemben. Tehát az időjárás viszontagságai sem viselik meg. Felülete kopásálló és csúszás­­mentes, ezáltal növeli a teljesitményt. Első ízben Stuttgartban ismerked­hettünk meg az új pályával. Az óriá­si,-mintegy harmincöt millió koroná­nak megfelelő költséggel épült edző­­csarnok talaját ugyanis a tartán el­nevezésű, amerikai gyártmányú mű­anyagburkolattal fedték be. Az új pálya valószínűleg új korsza­kot nyitott az atlétikában. Bizonyítják ezt az utóbbi, bámulatos eredmények. A Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek {IAAFj egyelőre nincs ellenvetése az új pályaburkolat ellen. Viszont megtiltotta a műanyag kefetalpú ci­pők használatát, melyet az atléták a szokványos szöges cipők helyett vi­selnek. Egyelőre nyílt kérdés, milyen belátásra jutnak később a szövetség vezetői. Az az érzésem, hogy rúd­ugrók iivegrúdjához és sok más újítás­hoz hasonlóan rövidesen az ameri­kaiak műanyagtalálmányai is meg­nyerik tetszésüket. Palágyi Lajos Ä vendégek esélyesebbek Három csapat idegenben is megszerezheti a bajnoki pontokat 0 A Spartak Trnava fáradt­sága ellenére is megállta helyét Osztraván # A Bánik csalódást keltett • A VSS Kosice nehéz feladat előtt 0 Az Inter régi hibáiba esik 0 A Slovan talán megtalálja önmagát 0 A Lokoinotíva győzelmi lehetősége • Trencsén bemutathatja képességeit Trnaván 0 Az I. labdarúgó-liga legutóbbi for­dulója nem hozta meg a várt szenzá­ciót. A trnavai együttes gyengébb szereplése azt a látszatot' keltette, hogy a csapat sokoldalú érdekeltsége miatt elfáradt, nem nyújtja a régi, megszokott rugalmas, gólratörő játé­kát, nem követi modern, gyors stílu­sát. Sokan azt hangoztatták, hogy a Baníknak most nyílik kedvező alkal­ma a tabellaelsőség megszerzésére. De nem így történt. A Spartak gól­nélküli döntetlenjével megőrizte sze­repét. Az ostravai együttes, kecseg­tető játéka ellenére csalódást keltett. Ostrava legközelebb Pardubicén ját­szik, ahol valószínűleg nem okoz majd nagyobb erőfeszítést győzelme. A trnavaiak a fednota Trenöín együt tesével mérik össze erejüket. A tren­­cséniek itt megmutathatják képessé­geiket. A VSS ugyan legyőzte Sláviát, de a 9. fordulóban a prágai Duklával kerül szembe, feladata nem irigylésre méltó. A Dukla legutóbb az Interrel vívott mérkőzésén bizonyította be jó felkészülését A pozsonyi együttes 10 SZABAD FÖLDMŰVES 3:l-es vezetésről húzta csak ki 3:3-as döntetlenre. Az Inter ismét régi hibá­jába esett, szemmelláthatólag csök­kentette iramot, szép kezdet után ki­zökkent játéktempójából, amit a szem­füles Dukla-csatárok ügyesen ki is használtak. A vendéglátókat kemé­nyen sújtotta Hrlca kiállítása. Az Inter vasárnap Közép-Szlovákiába látogat. Besztercebányán ismét vigyáznia kell, mert a törekvő Dukla okozott oda­haza már párszor nagy meglepetést. Ha otthon nem tudnak a csapatok értékes pontokat szerezni, akkor ide­genben erre hiába számítanak. A Slo­van Prágában vereséget szenvedett a Spartától. Minden kétséget kizárva a hazai együttes erejét bevetve jobban küzdött, gyorsabb, ötletesebb játék­stílust követett, s ennek meg is lett az eredménye. Amennyiben a pozso­nyi együttes formája nem javul, a kö vetkező fordulóban a Zilína is okoz­hat kellemetlen perceket a téglamezői stadionban. A bajnokságra törő Slo van már a hatodik helyre csúszott le, s ha csakhamar össze nem szedi ma­gát, nem végezhet az élcsoportban. A kassai Lokomotíva Trencsénben nem járt szerencsével. Nagyarányú vereséggel kellett beérnie. Minden­esetre a Sparta ellen igyekszik majd javítani, Győzelmi lehetősége nincs kizárva. Teplice sé'tálva győzött Par­dubice fölött. Ha jól jön ki a lépése, ugyanezt Prágában a Sláviával Is megismételheti. A Slávia nem tud el­szakadni a bajnoki táblázat utolsó helyéről. A bajnoki címért elkeseredett harc folyik. Ha figyelembe vesszük a táb­lázatot, azt tapasztalhatjuk, hogy tu­lajdonképpen hét együttes pályázik a bajnoki címre. Minimális különbséget észlelhetünk az élcsoportban, pilla­natnyi formaingadozás nagy meglepe­téseket okozhat. A góllövő listán a trencséni Nagy jelentősen előre ruk­kolt, a Lokomotívának három gólt rú­gott. A tehetséges játékos valószínű­leg gyönyörködteti még nézőközönsé­gét. H. T. Az Olimpiai Játékok műsora körül már' évtizedek óta gyűrűznek a leg­különbözőbb viták. Milyen sportágak képviseltessék magukat ezen a gran­diózus versenyen, ki menjen, ki ne menjen — ebben rejlik a felvetődő problémák lényege. Szó se róla, érdekes vita ... Főleg akkor, ha egybe­vetjük a különböző véleményeket. Mert ugye az már csak természetes, hogy India és Pakisztán a gyeplabdát tartják a legfontosabbnak, míg a hatvannégyes olimpiát rendező Japán számára a cselgáncs beiktatása volt feltétlenül szükséges. Az a helyzet tehát, hogy egy-egy nemzet tollforgató fia mindenek előtt azért a sportágért száll síkra, amely sikeres szereplés­sel kecsegtet. Ezzel szemben viszont könnyű szívvel lemondanak például a kenyaiak a vívásról, a norvégek a vízipólóról s mondjuk a Szahara lakói az evezésről. így azután valóban meglepő, ha Ján Novák, a Sport című napilap cikkírója éppen a labdarúgásról mond le, s túlzott vehemenciával követeli, hogy már lehetőleg Münchenben ne kerüljön sor olimpiai labda­rúgó tornára. S mindezt függetlenül attól, hogy Mexikóban éppen a labda­rúgó tornának volt a legnagyobb közönsége, több mint félmillió jegy keltei. Arról már nem Is szólva, hogy azért Csehszlovákia is jelent „valamit“ a világ futball-sportjában. Sőt! ... Igaz ugyan, hogy olimpiai bajnokságot eddig hem nyertek labdarúgóink, viszont „olimpai átlagban“ nem beszélhetünk sikertelen szereplésről, hisz emlékezzük csak vissza, hogy milyen jól jött nekünk a tokiói ezüst! Tény viszont, hogy ezúttal nem ment a játék, idő előtt estünk ki a küz­delmekből, dehát istenem, ez is előfordul. Pedig nem kellett volna, hisz a legpesszimistább szurkoló sem számított arra, hogy az a csehszlovák csapat, amely világraszóló eredményt ért el a selejtezők során Szovjet­unió „nagycsapatával“ szemben, nem hoz haza érmet Mexikóból. Szóval kiestünkl... Kiesett már más Is, esélyesebb csapat is, viszont ez nem jelenti azt, hogy ürmöt keverjünk a győztes örömébe. Még annak árán is, ha elferdítjük a tényeket. Novák kolléga ugyanis azt állítja a többi között, hogy a győztes magyar olimpiai csapat korántsem volt olimpiai, hanem az A-válogatott szerepelt. Ejnye, ejnye... akkor miért nem szere­pelt mondjuk Rákosi, Albert, Bene, Gelel, Farkas... illetve azok, akik a londoni világbajnokságon részt vettek, s ma is az A-válogatott stabil tag­jai?... Talán sérültek? Bocsánat, de mi úgy véljük, hogy inkább Novák kolléga érve „sérült le“ útközben, dehát az újságíró is ember, ő sem lehet mindig kirobbanó formában, még akkor sem, ha olyan jőnevfl futball-szak­­értő, mint Ján Novák! Nem szólva arról, amikor a legjobb helyzeteket is ellövi, hisz a szóban forgó cikk nem tartja említésre méltónak, hogy neve­zetesen a mexikói tornán jónéhány nemzet valóban az A-válogatottját szerepeltette. Hogy éppen a győztes nem?,.. Na, bumm! Tévedés. Mint ahogyan a döntőben kirobbant botrányt Is tül „meredek szögből“ célozta meg a cikkíró. Kétségtelen ugyanis, hogy ezért a bolgár Játékosok felelő­sek, hisz az eredmény rosszra fordultával (2:1) ők vívtak a Játékvezetővel „röplabda“-meccset. Hogy a kiállítás folytán legyengült bolgár csapatnak déli szomszédaink nem lőttek egy tucat gólt, hát istenem, sportszerűség is van a világon!.1.. Visszatérve tehát a nováki-tételhez, mely szerint a labdarúgás megérett arra, hogy levegyék az Olimpiai Játékok műsoráról, szabadjon ezt a sport­­újságírói döntést megóvnunk! Mert ugye mi lenne ha... Ha Münchenben pont a csehszlovák fiúk nyakába akasztják az aranyérmet. Mert hát az igazi szurkoló, bár sokszor elcsügged, a reményt sohasem adja fel. így azután ha már mindenképpen javasolnunk kell valamit az olimpia műsorá­nak csonkítására, hát javasoljunk valami mást... mondjuk a gyephoklt! De talán még azt sei... , (balogh) EHESZTR EJTVÉHY VÍZSZINTES: 1 ' Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 9., 10. és 14. sorban. 9. Épület. 10. Félszi get a Fekete-ten­gerben, a • végén névelővel. 11. Ela­dás kezdete. 12. Spanyol névelő. ÍJ. Bordóvörös saláta növény. 14. Emberi lét. 15. Olasz név­elő. 15a. Növény. 16. Tér szélei. 17. Laoszi néptörzs. 18. Tibeti szarvasmar ha. 20. Tova. 21. Végnélküli lemez 22. Sziklás hegyek szarvas vadállata, ford. 23. Nem hal­va. 24. Francia névelő. 25. Niagara kezdete. 26. Nagy edény. 28. Kevert teher. 30. Viktor Lajos. 31. Kibújik a .... zsákból, ma­gyar szólásmondás. 32. Látószerve. 33. Hajtógép. 34. Elföldel. 35. A föld istennője. 37. Patakocska. 38. Régebbi csehszlovák motorgépkocsi márka. 39. Étkezés után edényt tisztít. 40. Nem arra. 41. Juttat. 42. Rossz — szlovákul (nőnem.). 43. Égitest. 45. Kevert tíz. 47. Tantál vegyjele. 48. Sérülés (é. h.). FÜGGŐLEGES: 1. Angolna — néme­tül. 2. Azonos mássalhangzók. 3. Nagy magyar zeneszerző. 4. Kedves — Szlo­vákiában. 5. Sötétség szlovákul. 6. Ák! 7. Balatoni üdülőhely. 8. Kocka — latinul. 9. A vízszintes 1. folytatása. 10. A függőleges 9. folytatása. 13. Ró­mai százötven. 14. A függőleges 10. folytatása. 15. Halpete. 16. A sivatag fuvarosa. 19. Tevékeny. 21. Mell vége. 23. Levegő. 24 Hiányos lemez. 27. Hint. 29. San ... város Olaszország ban. 31. Anna Olga. 33. Szülő. 34. 1 Becézett női név. 36. Erzsébet becéz-Olimpiai eredmények ve. 38. Argon vegyjele. 40. Ékezettel: sértetlen. 44. Katolikus francia világi pap címe. 46. Varrunk vele. 49. Óriás­kígyó. 50. N. G. Y. 51. Folyadék. 52. Részvénytársaság röv. 53. Nagy Ró­bert. 54. Névelő ford. Beküldendő a vízszintes 1, függő­leges 9, 10 és 14. számú sorok meg­fejtése. A Szabad Földműves 43. számában megjelent keresztrejtvény megfejtése a következő: „Ez idén ünnepeljük Köztársaságunk megalakításának fél­százados évfordulóját“. Könyvjutalomban részesülnek: Vincze Anna, Gortva Péterfalvi Irén, Nyitra Képes András, Pinc Csánk Dezső, Hostice Birke Benjáminná, Leles 1968. november 9.

Next

/
Thumbnails
Contents