Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-13 / 28. szám
Ingyen visszaadják a valutáért megvett ludat Érdekes megfigyelni lúdtenyészfésiink fejlődésének feltűnően hullámzó görbéjét, melynek változásait az exporttételek is kézzelfoghatóan tükrözik. Míg az 1936-ban országosan előállított 1080 tonna libamájból 180 tonna került kivitelre, addig 1960-ban ez az exporttétel 8,43 tonnára csökkent. Nyolc évvel ezelőtt a libamáj belföldi ára kilónként 85,15 korona, exportértéke pedig 300 korona körüli volt, tehát foglalkozni vele nem lehetett érdemtelen. Lúdtoll kivitelben a csökkenés aránylag kisebb, mert míg 1936-ban 890,8 tonna lúdtollat adtunk el külföldre, 1960-ban az export csupán 681 tonnára csökkent, amiből Szlovákia tétele 174 tonna volt. Amikor 1958-ban lúdtollból még 800 tonnát mutatott az exportmérleg, ennek ellenértéke egy szinten mozgott az exportált sör pénzértékével, ami köztudomásúan igen jelentős tétel. Örvendetes tény, hogy az utóbbi években ismét fellendülőben van a lúdtenyésztés, ami főleg a magánszektor tenyésztőinek lehetővé tett takarmányjuttatásnak, valamint az EFSZ- ek részére eszközölt valutarészesdésnek köszönhető. TAKARMÁNYJUTTATÁS Lödeladás ellenében az állami terményfelvásárló a következő elvek alapján ad el takarmányt: ■ a legalább 5,30 kg súlyú Ifidért, 1968. augusztus 1. és december 10. közötti eladás esetén 12 kg takarmányt, ■ a 4—5,30 kg súlyú lúd eladása ellenében, 1968. augusztus 1. és november 20. közötti időben 7 kg takarmányt, november 21. és december 10. közötti időben pedig 5 kg takarmányt. A takarmányjuttatás feltétele, hogy a szárnyas ne legyen egy évesnél idősebb. L ú d t o 11 eladása esetén a Nyersanyaggyűjtő nemzeti vállalat igazolása alapján az Állami Terményfelvásárlő és Ellátó Vállalat minden kilogramm tollért ingyenesen következő mennyiségű takarmányt ad a tenyésztőnek: © választékminőségű fehér pehelytollért 70 kg-ot 0 gazdaminőségű fehér pehelytollért 55 kg-ot 0 tollas, fehér pehelytollért 40 kg-ot 0 [osztatlan, fehér pehelytollért 30 kg-ot 0 fosztatlan, szürke íélpehely tollért 15 kg-ot 0 fosztatlan, fehér lúdtollért 20 kg-ot 0 fosztatlan, fehér tollért, tömött libától 10 kg-ot 0 fosztatlan, szürke tollért, tömött libától is 8 kg-ot I fosztatlan fehér kacsatollért 12 kg-ot) VALUTARÉSZESEDÉS Pozsonyban ez év júniusában megalakították A KOOSPOL kirendeltségét, amely hajlandó libamájat és lúdtollat megvenni és kiszállítani, de nem hajlandó, legalábbis ezidáig mint egyeduralkodó monopolvállalat nem volt hajlandó a külföldön elért többletbevételből a hazai árnál többet fizetni. Ennek a valutában létező többletjövedelemnek elhelyezési gondjait, ez a mezőgazdasági terményeket exportáló és importáló mamutvállalat „mártírként“ magára vállalta. Az EFSZ-ek viszont nem tartották eléggé férfiasnak, hogy másoknak ilyen nagy gondja van, ezért a valutaelköltési gondokból a kijáró részt magukra vállalták. Ebben a Mezőgazdasági Értékesítő Társulás, mint saját szövetkezeti üzleti vállalat volt segítségükre, amely az elmúlt hónapban AGROEXPORT néven részvénytársasággá alakult. Ha az EFSZ- ek saját kereskedelmi szervükön keresztül közvetlenül maguk adják el a libamájat, akkor a 35—45 dkg nagyságú libamáj kilójáért 350 koronát, az ennél nagyobbért pedig kilónként 450 koronát kapnak. A tollért is a hazainál többszörös ár érhető el külföldön. Mindez úgy tűnik, mintha a külföldi vásárló jó- áron megvenné az egész ludat, máját és tollát meghagyná magának, a többit pedig ingyen visszaadná. De ami szintén nagyon fontos, a tenyésztő a máj és a toll ellenértékének 10—25 %-át valutában kapja meg, amivel saját belátása szerint rendelkezhet. Megbeszélések folynék, hogy a tenyésztőnek juttatott valuta részaránya egészen 70— 80 %-ra fokozódjon, mert ez nagyban előmozdítaná a termelést és az államnak is az eddiginél nagyobb devízamenynyiség állana rendelkezésére. FAJTAKOMBINÄCIÖ MÁJTERMELÉSRE A jelenlegi ismeretek szerint legjobb májat a landest és a rajnai fajta keresztezéséből származó hibrid ludak adják. Az első minőségi osztályba az olyan 40 dkg súly feletti májat sorolják, amely tömött konzisztenciájú, rugalmas tapintású, sárgás-rózsaszínű, ép és friss. A tiszta vérvonalú 1 a n d e s i lúd legfontosabb tulajdonságai a kiváló májtermelési képesség, a növekedési erély és a szaporodási arány. A májtermelési képességet azonban csupán nagyság szempontjából értékelhetjük kimagaslóan, mert puha konzisztenciája erre nem jogosít. A landest lúd növekedési erélye folytán kilenc-tízhetes korra eléri a 4,5 kg-os testsúlyt. Szürke fedőtollának színe szelektálás után és a keresztezés révén fehérre változik. Mivel a máj nagysága öröklődik, ezért keresztezésre a landest gúnárok kiválóak. A ra j n a i lúd gyors fejlődésű, dú6tollú, jó tojástermelő, ugyanakkor igénytelen, úgynevezett legelőfajta. Mája középnagy, de egyébként mindenben megfelel az első minőségű májjal szemben támasztott szabvány-követelményeknek. Hazai lúdállományunkból kitűnő máj termelő a 1 é v a k ö rnyéki tájfajta. Léva környé kén különöseb befektetés nélkül, a meglévő törzsállományból kiindulva, eddig soha nem látott méretekben lehetne a kifizetődő lúdtenyésztéssel foglalkozni. Nálunk a nagyüzemekben jelenleg nagyobbrészt olasz ludakat tenyésztenek. Az olasz lúdfajta középnagy testű, a felnőtt tojók testsúlya 4,5—4,8 kg körüli, s rendszerint a gúnárok sem nagyobbak 6 kilósnál. Az olasz lúdfajta tapasztalatok szerint jobb megtermékenyülést mutat az átlagosnál, s a gyakorlati tenyészeten szaporított törzsállomány egyedei egy idényben átlag negyven tojást tojnak, amiből hozzávetőleg huszonöt kisliba kel ki. Májtermelésre nem a legalkalmasabb. MESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉS A iközépnagytestű és a nagytestű iúdfajták, köztük a landest és a rajnai fajta, aránylag ikismennyiségű megtermékenyített tojástermelésének oka az egynejűségre, vagyis monogámiára irányuló hajlam. További ok, hogy a gúnárok és a tojók gyakran nem szimpatizálnak. A tojó elutasítja a gúnárt, s elferdült, nemen belüli érdeklődése támad, amit tudományosan perverzitásnak neveznek. A megtojt tojás így természetesen terméketlen marad. A tenyésztési befektetések megtérülése és a gazdasági jövedelmezőség vetette fel a kockázat nélküli, biztonságos és hihetetlenül olcsó mesterséges megtermékenyítés gondolatát. A magyarországi példát, vagyis a gyakorlati gazdaságokban végzett nagyüzemi tojótermékenyítést az elmúlt évben mi is átvettük és idén már számos helyen alkalmaztuk, mégpedig kiváló sikerrel. A gúnártól történő ondóvételkor masszázst végeznek. Egy segédmunkaerő a gúnárt fejjel hátrafelé hóna alá veszi. A szakmunkaerő úgynevezett dorzo-abdomináli6, vagyis hát-hasi masszázst alkalmaz a gúnár hátsó testharmadán, hogy az állatot felizgassa és ez gyűjtőedénybe engedje az ondót. Az elvett anyag termoszüvegben előkészített 40 C fok hőmérsékletű fiziológiai oldatba kerül. Mikroszkóppal megvizsgálják a termékenyítő anyagot és ha az ondószálak erőteljesen mozognak, s ez az anyag megfelelően sűrű, máris használható. Ha viszont a szükségesnél sűrűbb, úgy fiziológiai oldattal hígítják, amely 65 konyhasót tartalmaz. A termékenyítő anyag hozzávetőleg két óra hosszat életképes, azonban a tojóban hat napig. Ezért minden hatodik napon műanyagból készült fecskendővel, melyre tű helyett üvegcsövecskét helyeznek, a tojó hüvelyébe 0,03— 0,05 milliliter higítatlan ondót adagolnak. Az üvegcsövecske hossza 10 cm, átmérője pedig kívül 4 mm, belül 1 mm. Az üvegcsövet a petevezetékbe a csövecske hosszának, kétharmad részéig engedik be. Ezzel a módszerrel elérhető a tojók biztos megtermékenyítése egész éven át. Az érdeklődő zootechnikusok a módszert a Dunaivánfcai B a r.gm fi ten vesztési Kutatóintézet szakembereitől sajátíthatják el. VEDLÉS, KOPASZTÄS Ha a nemi élet megnyilvánulásait szabályozó agyalapi mirigy, vagyis a hipofízis működik, akkor gonadotrop hormonjával serkentő hatást gyakorol. Ezzel párhuzamosan a pajzsmirigy csökkenti működését, tyroxin hormont bocsájt kf, amely az anyagcserét befolyásolja. Ennek következménye a nalmi passzivitás, ami a hidaknál a toll kihullásával van öszszefüggésben. A vedlés a tojót és a gúnárt egyaránt érinti. A toll időszakos kihullásának szabályszerű lefolyása szerint előre megállapítható, hogy mikor fejeződik be a tojó megtermékenyülési idénye, de főképpen eszerint választható ki a iovábbszaporításra szánt törzsállomány. Egyes Iúdfajták tojóinak, azok típusa szerint 10— 40 napos, esetleg 90—100 napos, sőt 150 napos lehet a tojóidénye. Elsőiként az ún. elsőrendű evezőtollak, mégpedig kívülről befelé, valamint a nagy fedőtollak, fokozatosan a törzstől a szárnyvég felé hullanak ki. A tizenhatodik, vagyis a törzstől a szárnyvég felé számított utolsó fedőtoll kiesésekor a tojóidény befejeződik. A vedlés, valamint az ismételt tollasodás kb. nyolcvan napig tart. Nagy oktalanság május végén, júniusban a tenyészludak pehely- és testfedő tollainak kopasztása, tépése, mert így a hipofízisben végbemenő tyroxin fejlődés tovább tart, ami a nemi tevékenységre hátrányos. Egyébként a lúd évente 13—15 dkg pehelytollat és 20—30 dkg fedőtollat, levágáskor pedig 3,5—15 dkg pehelytollat é6 14 —28 dkg fedőtollat <gl. A gúnár rövid ide* roegtermékenyítési tevékenysége ro6sz hatással van a hosszú megtermékenyülési időre beállított tojókra, mert idény végén tojásaik terméketlenek. Ezért is oly fontos a mesterséges megtermékenyítés bevezetése. KUCSERA SZILÁRD KlMIf* 7
