Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-02 / 44. szám
Váratlan zsákmány Szabó Laci kezdő horgász. Alig két esztendeje horgászik rendszeresen. E rövid idő alatt is megtanult egyet-mást, de előfordul, hogy egy-egy dologban tanácsra van szüksége. Ilyenkor az idősebb, tapasztalt horgászok véleményét kéri. Azonbann nem egyszer előfordult, hogy rossz tanácsot adtak. Amikor erre rádöbbent, úgy határozott, hogy saját megfigyeléseire támaszkodva keresi fül a Vág vadregényes partjait, hogy szerencsét próbáljon. Azt már megtanulta, hogy a horgászat akkor eredményes, ha a kiválasztott helyet előbb beeteti. Arra is rájött, hogy a folyóvizek a halak életmódjának ismerete nélkül nem sokra megy. Ez utóbbira alapozza a hangsúlyt, melyhez nagyban hozzájárul megfigyelőképessége. Éppen ..ezért határozott céllal indul horgászni. Laci a komáromi hajógyárban dolgozik. A hajólakatosságot tanulta, e szakágazatban tevékenykedik. Bizony jól esik a műszak utáni kikapcsolódás, a csend, a friss levegő. A gyakorlati tapasztalatok mellé a szakirodalmat is felhasználja. Azt valja, ennek nagy hasznát veszi. Az elmúlt rövid két év alatt többször mellé szegődött a szerencse. Előszretettel vadászik a pontyokra, mert szerinte ez nyújtja a legnagyobb élményt. A közelmúltban például egy hétkilós pontyot sikerült horogra kapnia. Kíváncsi voltam, milyen szereléssel, illetve csalétekkel ejtette el. Otthonában kerestem fel, ahol két akvárium is arról tanúskodik, hogy vonzódik a halakhoz. Szabó László kezében a másfel kilós halak láthatók. Elbeszélése nyomán megelevenedtek azok az izgalommal teli pillanatok, amelyeket az elmúlt két esztendő alatt élt át. Néhány kedves epizód után áttért az utóbbi eseményre. Nyári szabadsága alatt több időt szentelhetett kedvenc szórakozásának. Sokszor a kora hajnali órákban ott volt a vízparton, máskor a délelőtti órákban várta a szerencsét. Július 19-én is így történt. Ekkor két horgászbottal fölszerelve ült a Vágparton azzal a szándékkal, hogy pontyot fogjon. A másik botot azért vitte, ha nem kedvez a szerencse, süllőzni fog. A hat méter hosszú bambuszboton 50-es damil volt, melyre szakállas horgot szerelt. A csalétek lisztből gyúrt tészta volt. A könnyebbik szereléssel süllőzött. A pontyfogásra szerelt horgot a vízbe vetette és a partoldalba rögzítette. Már néhány süllő volt a szákban, amikor arra lett figyelmes, hogy a másik horognyél erősen meghajlik és a zsinór vészes gyorsasággal szalad le az orsóról. Kézbekapta a horgászbotot, amelyen érezte a zsákmány futását. Közben megkezdte a manőverezést, ügyelve arra, hogy a horgon levő zsákmány a vízpart felé ne szökjék. Körülbelül 20 percig tartott a fárasztás. Lassan partközeibe került á váratlan zsákmány. Nagy üggyel-bajjal sikerült beszákolni és partra hozni a bestiát. Öröm volt nézni a kapitális pontyot. Súlya hét kilogramm volt. A jó fogás után összepakolta a horgászfelszerelést, motorkerékpárjára pattant, hogy megvigye az örömhírt nejének, aki munkatársam. Volt nagy izgalom, amikor beállított a nyomdába, ahol több sporthorgász dolgozik. Némi irigységgel szemlélték a ritka példányt, A ragadozó ön Angliát és Franciaországot kivéve (ahol teljesen hiányzik], Közép-Európától egészen a magas északig minden nagyobb folyóban és tóban megtalálható. Ismertető jelei: mélyen hasított száj, hegyesedő orr, kicsiny szem, apró pikkelyezés. Teste kissé lapított. Háta kékesfekete, oldala ólmos, a hasa fehér, a hát és farokúszó kékes, a többi úszó vörösen színezett. Sárgás szemének felső részén zöld vonal húzódik. Növésben eléri a 80—90 cm hoszszat és a 8 kg súlyt. Ivás idején nászkiütéseket találhatunk főleg a háton és a pofákon. A nászkiiités fehér szemölcs alakú. A ragadozó őn (balin) nagyon kecses és szép formájú halunk. Szlovákia folyóiban és nagy tavaiban mindenütt megtalálható, A kisebb patakokat íváskor keresi fel, mely márciustól májusig tart. Tápláléka növényi anyag, apró állatkák, általában minden, ami a vízben és annak közelében mozog. A mozgó állatkákra kimondottan rátör, illetve rárabol. Ebből ered neve is. Érdekes megfigyelni gyors rázuhanását áldozatára. Többször volt alkalmam látni, amikor a nem éppen gyorsan úszó békára rohant rá. Mindez pillanatok alatt történt. Nyíltan támadó hal, kizárólag természetnyújtotta tehetségét használja az élelem megszerzésében. Nem oly falánk, mint a csuka vagy a pisztráng. Ha jólakott, nem üldözi a kishalakat. Többször megfigyeltem, amint békésen együtt úszkál az apró halakkal. Kimondottan csak élőt eszik. Társas vadászatokon vesz részt és ívása idején, akárcsak a lazac, nagy csapatokba verődik, katonás rendben indul az ívóhelyekre. Hogy ennek az érdekes násznak szemtanúja legyek, az Ipoly torkolatát kerestem fel és órákig gyönyörködtem a nászúira induló önök csapatában. Sajnos, visszaéléseket is tapasztaltam. Az Ipoly-parti faluk néhány lakója az ívó önök százait fogdosta össze. Sokan rá is fizettek kapzsiságukra, ha a hatósági közegek kezébe kerültek. A magam részéről az ónt nagy csavargónak tartom. Szinte kifürkészhetetlen állandó tartózkodási helye. Állítom, talán nincs is tartózkodási helye. Horgászatát véletlen találkozásokra építettem. Halászata a fáradságot mindig megérte, mert húsa a legízletesebb halhúsok egyike. Ön húsából halászlét enni esemény számba megy. Évenként ötször-hatszor utaztam az Ipoly alsó folyásához sé mivel a műlegyezéshez hoz zászoktam, itt is legyezéssel próbáltam szerencsét, néha sikerrel. Próbáltam villantókkal is, de kísérletem nem vezetett eredményre. Akárcsak a pénzes pér, az őn is általában a kora reggeli órákban és az esti szürkület előtt, de néha nyáron a déli órákban is kap. A horgásztól nagy gyakorlatot igényel az őn leakasztása a horogról, és ezt megelőzőleg kivorttatása a partra is. Ugyanis amikor meglátott az őn, olyan csapkodásba kezdett, hogy alig volt erőm kihúzni a partra. A harc vége többször az lett. hogy az őrült csapkodásba elszakadt a zsinór. de azért gratuáltak a szerencsés fogáshoz. Szabóék úgy határoztak, hogy eladják a halat. Mindjárt akadt vevő is. Az európa szálló vezetősége vásárolta meg a pontyot, melyből ízletes falatok kerültek a vendégek tányérjára. Szabó Lacinak nem ez volt az első zsákmánya. Néhányszor már fogott kiseb pontyokat. Az eredményt végtelen türelmének, jó megfigyelőképességének köszönheti. Arra törekszik, hogy minél jobban megismerje a halak életét, szokásait, tartózkodási helyeit és vonulásuk irányát. Már eddig is sok tapasztalatot gyűjtött. Például tudja, hogy a Vág melyik szakaszán milyen halra horgászhat. Azt is tudja, hogy milyen a víz sodrásának ereje. Hol tartózkodik a ponty, a süllő, a csuka és többi ragadozó. Megfigyelései rávezették, hogy a ponty reggel hat órától délelőt kilenc óráig, délután pedig fél öttől este hét óráig táplálkozik. A keszegfalvi akácosnál más a helyzet. Itt a folyó jobb partján reggel hat órától nyolc óráig, a bal parton pedig egy órától háromig, majd öttől hét óráig érdemes várakozni. Ezekben az időközökben biztosan kap a ponty. A szerencsés horgászást az is elősegíti, hogy nem változtatja gyakran horgászhelyeit. Kitartóan a megszokott helyekre jár, melyeket rendszeresen beetet. Erre a célra rizst, főtt kukoricát és tésztát használ. A vízbeszórt eleségre még a ragadozók is ki-kicsapnak. A beszélgetés során arról is tájékoztat, hogy a motorcsónakosok sok bosszúságot okoznak neki és horgásztársainak. Csónakjaikkal úgy száguldoznak a vizen, mint a „megszállottak“. Gyakran kénytelen öszszecsoinagolni horgászfelszerelését, mert ilyen körülmények között kilátástalan a horgászat, Andriskin József VADASZ * HALÁSZ 5
