Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-13 / 28. szám
ßlÄIilffli IV. ÉVFOLYAM » A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. JGLIUS Nyári teendők a háztáp baromfiudvarban Évenként a nyári forróság több gondoskodást igényel tőlünk a baromfiudvar lakóival szemben. Az idei rendkívüli száraz és forró nyárban még fokozottabban kell ügyelnünk, hogy a baromfi megkapja mindazt a segítséget, amire szervezetüknek szüksége van. Legelőször az állatok Itatásáról szeretnék pár szót mondani. Számos helyen elkövetik azt a hibát, hogy nem gondoskodnak elegendő friss ivóvízről. Sokan nem gondolnak arra, hogy a vízhiány miatt csökkenhet a tojáshozam, míg a növendékállatok fejlődésében visszaesés történhet. Sőt, egészséges ivóvíz hiányában állatainkat rákényszerítjük, hogy a környezetükben található fertőző pocsolyák vizét, vagy az istállókból, ólakból kifolyt trágya levét igyák. Ilyen esetben természetes, hogy mindenféle fertőző betegségek felléphetnek baromfiaink körében. Ivóvíz hiány miatt baromfiaink a felvett takarmányokat sem tudják hasznosítani s így a drága takarmány bizonyos hányada is kárba vész. Kevés munkatöbblettel, jobb szervezéssel az állatok részére elegendő ivóvizet biztosíthatunk. Jó ha tudjuk, hogy a baromfi kb. kétszer annyi vizet fogyaszt, mint takarmányt vesz fel. Az olyan baromfiudvarban, ahol reggeltől délig vagy talán estig egyedül vannak az állatok (a háziak jjolgozni járnak), ott több és nagyobb hatókat, önitatókat szereljünk fel, melyeket reggel jól kimosva megtöltünk friss vízzel. Az itatókat több helyre, lehetőleg úgy helyezzük el, hogy egész nap védve legyenek a tűző nap sugaraitól. Most a száraz, meleg napok nagyon kedveznek a baromfi külső élősködőinek tolltetvek, rühatkák, ovantagok — más néven baromfipoioskák elterjedésének. Hamar szaporodnak, ha megfeledkezünk a tisztaságról, fertőtlenítésről. Az említett vérszívóktól állataink sokat szenvednek, nemcsak nappal, de főképpen éjjel. Ugyanis a férgek nagy része az ól falában és a berendezések repedéseiben húzódik meg nappal és az alvó baromfit éjjel támadják meg. Legjobb védekezés az ólak kitakarítása, falak kimeszelése, az ólban lévő fából készült berendezési tárgyak forró lúgos vízzel történő lemosása, majd fáradt olajjal vagy nyersolajjal (naftával) való bekenése. A tolltetvek ellen jól bevált szer a DDT alapon készült vegyszerek. Ezzel szórjuk be az állatok tollát, majd a kitakarított tojófészket és az almot is hintsük be az említett vegyszerrel. Tanácsos, hogy a baromfi részére készített homok-, por-, hamufürdőbe Is keverünk belőle. Számos helyen a betegség fertőzés és az elhullás oka, hogy a fiatal növendék állatokat együtt tartják az egy-két éves baromfival. Pedig legtöbb helyen kis jóakarattal a baromfiudvar egy részét elkeríthetnénk, így a növendékállatok a fertőzött bacilusgazda öreg tyúkoktól külön élnének. Az idősebb baromfi többsége élete folyamán már valamilyen fertőző betegségen átesett. Jóllehet, már nem beteg, de a növendékállatokat még fertőzheti. Amilyen jó lenne kora tavaszszal a kotló, úgy most gond a sok kotlós tyúk. Egyrészt míg kotlik nem termel tojást, másrészt elfoglalják a tojófészkeket, s ezzel a tojni akaró tyúkokat zavarják. Sok gazdaasszonynak gond, hogyan szabaduljon a fölösleges kohóktól. Az olyan háztáji gazdaságban, ahol kimondottan tojástermelő fajtákat tenyésztenek (Leghorn, Vlaska), csak elvétve akad egy két kotló, de a félnehéz és hústermelő baromfifajták egyre-másra kotlának. Ezeknél nem segít a kínzás, vízbemártás, fészekből történő kizárás, sőt a koplaltatás sem. A kotlás megszüntetéséhez ajánlhatom a h'ázilag elkészíthető lábakon álló drótketrecet. A ketrec minden oldala (az alja Is) drótfonatból legyen. Az ilyen ketrecben minden felől fény, levegő éri a kotlókat, míg a fenék dróthálóra nem szívesen ülnek, mert az is szellős, hűvös. Az ilyen ketrecekben a tyúk 4—5 nap alatt abba hagyja a kotlási. Természetes, a ketrecbe tegyünk itatót és etető vájúkat és azt ne helyezzük tűző napra. Tyúkjaink befejezik a tojásrakást és lassan vedleni kezdenek. A jó gazda már most megkezdi állományának kiválogatását. A korán vedlő tyúkoktól egyhamar tojást nem várhatunk, így kár az eleségért. Az ilyen egyedekt vágjuk le, vagy adjuk el. Csakis a jó eredményeket elérő, egy éves tojókat (sok tojást rakó, korai kotló, jónevelő anya), tartsuk meg a jövő évre. Az idei növendék állataink közül is a legjobban fejlődő, szép, egészséges jércéket válogassuk ki továbbtenyésztésre. A többin mielőbb adjunk túl. Ha jövőre új kakast állítunk az állományba, úgy a mostanit is adjuk el, mert egy kakas kétszer annyit fogyaszt, mint a tojó. Végül felhívom a baromfitartók figyelmét, hogy állományuk között ne tűrjenek beteges, sovány állatot. Úgyszintén a három éves baromfinak sincs © A TARTALOMBÓL: A korlátlan és korlátozott takarmányozás állategészségügyi következményei 4- A tojástermelés fokozására törekednek 4- A gömöri csehszlovák kisállattenyésztők egyesületi életéről 4- Hibridpulykák Magyarországon + A nyári csibenevelés veszélyei 4- A tyúkok lábrühességének gyógyítása + „Ebkongresszus“ Brünnben + Ingyen visszaadják a valutáért megvett ludat 4- Amit nem tudunk a galambokról helye az udvarban, mert az idősebb baromfi bacilusgazda és a jövő évre szánt növendékállatokat mind megfertőzheti. Ugyancsak e hónapban végezzük el a nyári nagytakarítást. Alaposan takarítsuk ki az ólat, a berendezést forró lúgos vízzel mossuk le, a falakat meszeljük ki. Ne feledkezzünk meg a baromfiudvar alapos takarításáról, fertőtlenítéséről. Az összegyűjtött szemetet égessük el, hogy a fertőzést megakadályozzuk. P. L. VÁNDOR1ANYAN I
