Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-02 / 44. szám
Még mindig csak lehetőség CSALLÓKÖZI SZÍNHÁZI NAPOK 1968. Harmadízben került megrendezésre Dunaszerdahelyen a Csallóközi Színházi Napok címet viselő négynapos kulturális seregszemle. A mai viszonyok között egy ilyen kulturális eseménysorozat megrendezése nem a legkönnyebb feladat. A közhangulat visszafogottsága, az emberek augusztus előtti aktivitásának megszűnése, s a bizonytalanság voltak azok az objektív — de szubjektív — tényezők is, amelyek gátolták a kiteljesedést. Ennek ellenére a rendezőbizottság Igyekezett áthidalni a nehézségeket. Olyan műsortervet készített, amely tartalmában minden Igényt kielégíthetett volna, ha maradéktalanul meg valósul, A tervek a hangzatos címszavak azonban nagyobbára önmagukért valónknak tűntek, és bizony azok is maradtak. Hogy miért történhetett ez fgv, arra nem nehéz feleletet, találni. Már az első, de a második Csallóközi Színházi Napokról szólva is hangoztat' K, hogy ez a rendezvény a lehetőségeket nem aknázza ki. Vártuk, hogy a következőekben — okulva az elmúlt két év rendezvényeiből — a rendezöbizottság levonja a tanulságokat és a szervezési munkán fordít egyet. Mit értünk ezalatt? Mind az előbbi kettő, mind a mostani rendezvény legnagyobb hiányossága, hogy nem mozgatott, illetve nem mozgat tömegeket, s főleg — kifelé — nincs tömeghatása. Márpedig enélktil egy kulturális rendezvény, legyenek bármilyen értékei is — öncélúvá válik. Számunkra az ilven öncélú, önmagáért való kulturális rendezvény, enyhén szólva Is fényűzés, s mint ilyen, megengedhetetlen. Véleményünk szerint a Csallóközi Színházi Napok célia és küldetése nem ez és nem Ilyen Miért van. hogy mégis ilyennek tűnik? Miért nem tudta adni azt a többletet, amelvre minden — főleg anyagi — lehetőség megvan. Valahol ott kezdődik ez a feneség. hogy a rendezvényt megelőző időszakban olyan nevek, címszavak stb. hangzanak el és szerepelnek, amelvek nagysága bizony néha meglepő S ezután minden megmarad — papíron. Mi volna, ha egvszer kevesebbet markolnánk, de amit megmarkolunk, kezünkben Is maradna? jó. tudtuk, most a tavalyi — lényegesen sikerültebb rendezvénnyel — lehetne érvelni, hogy ez nincs ígv. De az egyes jelenség, a kiempjt részlet nem svonatkozik. mert nem vonatkozhat az egészre. S, főleg nem Igazolhatja azt. , - , Ha színházi napolt, ám legyenek, de akkor ezt érezze, tudja egész Csallóköz. Kerüljön a köztudatba, az emberek éljenek ennek jegyében. Né hány meghívott, s amúgv is szakma beli számára nem érdemes ilyen anvagi és erkölcsi felelősséget vállalni. Ennek csak akkor lesz létjogosultsága, ha a rendezvényeken, előadásokon a város, de az egész környék lakói is megjelennek, s a gondolatot, a gondolatokat tovább viszik és tovább adiák. Ezen túl semmi bai nincs a Csallóközi Színházi Napokkal. Csupán ezt a felvevő közege' kell behozni az előadótermekbe. Az Idén, ezt mindanyian fól tudjuk, erre nem volt sok idő és lehetőség. S most már nem Is csak erről beszélünk, hanem a negyedik és az azt követő Csallóközi Színházi Napokról. Saját hibáinkon tanulunk leghamarabb és legtöbbet. A jövőben az Idei tanulságokat okvetlenül fel kell használni. Mert szükségünk van a Csalóközí Színházi Napokra. Nemcsak erre, hanem minden hasonló jellegű megmozdulásra. Hogy miért, azt úgy hisszük, felesleges külön magyarázni. A HIBAKON TÜL Szándékosan soroltuk fel mindazokat a problémákat, amelyek az idei Csallóközi Színházi Napok kapcsán felmerültek. Nem olyan lényegesek, nem olyan súlyosak, hogy azokat egy kis odafigyeléssel, egy kis szervezéssel ne lehetne kiküszöbölni. Dunaszerdahelyen ettől komolyabb dolgokat is nagyszerűen megoldottak már. Az idei rendezvény pozitívuma elsősorban az a tény, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai viszonyok között megvalósult. A megvalósulás ténye— ha voltak hézagok és hiányosságok, amelyeket felróttunk — a Csallóközi Színházi Napok létjogosultságát igazolja és bizonyítja. Ha jól utána gondolunk, akkor rájövünk, hogy ez egyáltalán nem lebecsülendő. S ha még ezen túl is nyújtottak — és nyújtottak! — valamit, az már dicséretre jogosult. MŰSOROK, ELŐADÁSOK Ragadjunk ki néhányat a műsorfüzetből. Az ünnepélyes megnyitón fellépett a Magyar Tanítók Központi Énekkarának kamarakőrusa Ágh Tibor vezényletével; ezt követően „Népműveléspolitikai kérdések“ címen előadás és vita szerepelt, majd este, a MATESZ előadáséban Arthur Miller: a Salem! boszorkányok című darabját láthatta a közönség. És sorolhatjuk a következő napok műsorát is: 25-én Szimpózium: a csehszlovákiai magyar közélet demokratizálódása; értekezlet a diákszínpadokról; este színházi előadás a trnavai DAS Haltai Néma leventéjét mutatta be szlovák nyelven. A következő napon, 2fi-án — Népművelési fórum; módszertani szakelőadás; népművelési dolgozók napja; este a Csallóközi Színház bemutatja Tolsztoj: Anna Karenináját... Mindezt csupán azzal a szándékkal soroltuk fel, hogy valamire rávilágítsunk. Tudniillik korábban már szó volt a közönségről, arról, hogy a közhangulatban nem él ez a rendezvény, hogy nincs az a mozgás, amelyet elvárnánk.''Hát valahol' itt van íiiindénnek a gyökere — e programzsüfoltságban. Megijeszti at embereket a sok közéleti, népművelődési előadást jelző cím. Egyszerűen — s ez logikus — azt hiszik, hogy ezek holmi unalmas gyűlések, ahová elég akkor is elmenni, ha az kötelező. Ezzel szemben aránytalanul kevés a vonzó, szórakozást Ígérő műsor. Itt kell valahogy helyre billenteni a mérleg nyelvét. Tudnunk kell, hogy nem érdekelnek mindenkit annyira a népművelés kérdései, mint mondjuk egy jő színdarab. Ezzel a tervezéskor a műsorszerkesztésben számolni kell. Az aránytalanságok az ilyen rendezvényeken mindig megbosszulják magukat. SZŐ ÉS GONDOLAT Egy további pozitívuma az idei rendezvénynek a „Szó és gondolat“ címen meghirdetett szavalóverseny a mezőgazdasági műszaki középiskolák számára. Hat mezőgazdasági középiskolánk van. A Szabad Földműves vánriorserlegéért meghirdetett szavalőversenyre ebből öt iskola Jelentkezett. Kezdetnek nem is rossz. Sajnáljuk, hogy a szepsiek távol maradtak e nemes versenytől, amelyen 25 fiatal, jövendő mezőgazdász mérte öszsze erejét és tehetségét. Nem születtek nagy meglepetések, de a szavalőverseny színvonala azt bizonyítja, — s a repertoár is —, hogy mezőgazdasági Iskoláinkban a szaktárgyak mellett. kellő gondot fordítanak az anyanyelv, az Irodalom oktatására Is. A Szabad Földműves vándorserlegéért meghirdetett szavalóversenyben a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola bizonyult a legjobbnak. Egy évig ők őrzik a verseny első díját, a vándorserleget. A további sorrend: 2. Komárom, 3. Dunaszerdahely, 4. Ipolyság, 5. Nagykapos. Az egyéni versenyben az 1. Kurdy Rozália (Komárom), a 2. Renczés Tibor, (Komárom], s a 3. Győri Irén (Tornaija). VÉGÜL Befejeződtek a 3. Csallóközi Színházi Napok. Eredményei felett lehet és — ügy véljük — kell is vitatkozni. Az azonban bizonyos, hogy az idei rendezvény nem lehet mérce, mivel olyan viszonyok között került sorra, amelyek egyáltalán nem mondhatók kedvezőeknek. Üjra szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy a megvalósulás ténye a legfontosabb. Voltak, és ez a lényeg. Reméljük, és hisszük, hogy jövőre kedvezőbb körülmények között találkozhatunk Dunaszerdahelyen. —gs— A komáromi Magyar Területi Színház nagy sikerrel mutatta ba az elmúlt napokban Arthur Miller „Szálami boszorkányok“ clmfi drámáját. Bár a bemutató ismertetésére még visszatérünk, előzetesként közöljük e képet, amelyen a két főszereplő, Dráfl Mátyás és Ferenczy Anna látható. Teljesítményükhöz, s úgyszintén az egész együttes, a rendező, dramaturg teljesítményéhez ez úton is szívből gratulálunk. Irodalmi Nobel-díj 1968 Az 19BS as irodalmi Nobel-díj egy izgalmas, távoli irodalomra Irányítja figyelmünket. Talán a világnak nincs még egy olyan széttagolt irodalma, mint a japán. Irányzatok, iskolák, mesterek, tanítványok szinte feudális szövevénye. Túl a földrajzi távolságokon és nyelvi korlátokon, a külföldi számára ez teszi rendkívül nehézzé a tájékozódást. Kavabata 1899-ben született Honsun, Japán főszigetén, a csupabank kikötővárosban, Oszakában. Apja nagyműveltségű orvos, korán meghalt, s hamarosan anyja 1s. A négyesztendős Kovabatát rokonok vették magukhoz. Eleinte festő szeretett volna lenni, de írói képeségel már a középiskolában megmutatkoztak. Egy tizenhatéves naplója című diákköri írását később ki is adták. Fiatalkori olvasmányai közt főként skandináv írók szerepeltek és a naturalizmussal szembehelyezkedő klasszikus japánok. 1920-ban beiratkozott a Tokiói Császári Egyetem angol irodalmi szakára, s a következő évben néhány diáktársával irodalmi lapot indított. Az „újfajta érzékenység“ írók mozgalmát a diplomaszerzés évében, 1924-ben alapította meg, a lírai alkatú fiatal íróval, Jokomicu Riicsivel együtt, ekkor már mint egy irodalmi folyóirat főszerkesztője. Ebben a folyóiratban jelent meg első nagyobb lélegzetű — azóta több nyelvre lefordított — műve, Az ízűi táncosnő. Ezt számos regény és elbeszélés követte, egyebek közt a Hóország, Az anyajegy és Az ezerdaru-minta. Utóbbi — egy rövidebb novellával, a Holdtükörrel együtt — magyarul is megjelent. Leghíresebb könyvét, az ugyancsak több nyelvre lefordított Hóországot Kavabata 1934-től 1937-ig írta, és tíz esztendővel később, 1947-ben megtoldotta egy befejező résszel. A Hóország jelentése több, mint havas' táj. A regény színhelye a Honsu-szigeteknek a kontinens felé eső, nyugati oldala, amelyet a Japán Alpok hófődte csúcsai választanak el a nyüzsgőbb életű, óceánra néző keleti parttól. Teljesen bezárt vidék. A déli szigetek lakói, akik nem tudják, mi a tél, ide járnak „havat nézni“. Élet csak ott van, ahol felfakad valamilyen gyógyforrás (egy utazó szerint a japánok vigasza a vulkánokért), arra gyorsan ráhúznak egy luxusszállót, bárral, gésákkal, zenével. Ideiglenes érzelmek, ideiglenes színhelye; a hónézö, aki erre jár, mindig átmeneti utas. Ebben a dermesztő környezetben találkozik össze Simamura, a balett-szakértő és Komako, a gésa. Nem biztos, hogy Simamuma valaha is látott igazi balettot, és hogy Komako Ismer valami mást a Hóországon kívül. Bezárulnak a vágyaikba, szerelmük tragikus és befejezetlen; Simamumra, a homo aestheticus, a halálban is csak anynylt lát, hogy tönkreteszi az emberi test szépséges arányait. Az esztétikus-keresés az „újfajta érzékenységű“ írók fontos sajátja. A naturalista ábrázolásmóddal szakítva, lírai jelképrendszerrel dolgoznak, s ezzel tulajdonképpen egy klasszikus japán hagyomány folytatói, melyet tudatosan ötvöznek modern európai stílustörekvésekkel. Kavabata dolgozta ki ezt a programot, s ö maga a tökélyig vitte. Hiába kérnénk rajta számon Fakuzava Hicsirő erőteljes realizmusát. Hősei sorstragédiák árnyékában Is egy teáscsészéről társalognak. Kavabata a törékeny szépség hírnöke, olyan világé, amelyben növények beszélnek a halálról és húros hangszerek a szerelemről. —és- orr MENEKÜLNEK! A KOCSf A FŐ / ^ MAGYARUL BESZELTEM! AZ EGY/M" y RABJUK NO. i_
