Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-19 / 42. szám

Tojástermelés növelése a céljuk A tojásfogyasztás hazánkban is jelentősen megnövekedett. Ez arra készteti a mezőgazda­­sági szakembereket, hogy foko­zatosan növeljék a tojásterme­lést. Ezt az igényes feladatot azonban nem a tyúkállomány növelésével kivánjuk megolda­ni, hanem olyan fajták kite­nyésztésével, melyeknek tojás­hozama felülmúlja az eddig is­meretes fajták hozamát. Az utóbbi évek folyamán Ma­gyarországról kooperáció kere­tében behozott Nick-Chick faj­ták váltak be a legjobban. A komáromi járás néhány szövet­kezetének baromfigazdaságá­ban kimagasló eredményeket értek el ezzel a fajtával. Dacára annak, hogy a járás területén több szövetkezetei szakosftottak baromfitenyész­tésre, illetve tojástermelésre, nem gondoskodtak időben a ba­romfiak számára szükséges is­tállók korszerűsítésére. A je­lenleg működő baromfifarmok közül csak néhány felel meg a követelményeknek. A szövetke­zetek többségében a sertés, illet­ve a szarvasmarha istállókat építették át, ami nem a legsze­rencsésebb megoldásnak bizo­nyult. Az alsópéteri szövetkezet is a szakosított szövetkezetek kö­zé tartozik. Amikor beosztották őket a baromfitenyésztők sorá­ba, a szövetkezet akkori veze­tői bizonyára nem számoltak azzal, hogy a baromfitenyésztés milyen követelményt támaszt velük szemben. Nem számoltak azzal, hogy a naposcsibék elhe­lyezésére fűthető istállók kel­lenek, a tojótyúkok számára pedig olyan tojóházak, ame­lyeknek belső berendezése meg­teremti azokat a feltételeket, amelyek a termelés szempont­jából föltétlenül szükségesek. A hiányosságok eltávolítását Morvái Tibor, a szövetkezet je­lenlegi elnöke kezdte meg. A kiváló szakmai fölkészültség­gel rendelkező elnök első fel­adata az volt, hogy az akácos­ban levő tojóházat gépesítette. Az itt dolgozó baromfigondo­zók eleinte idegenkedtek az új munkamódszerektől, de hama­rosan rájöttek annak előnyei­re. Mert nemcsak a tojásterme­lésben következett be lényeges fordulat, hanem a gondozók munkája is könnyebb lett, és ezzel szemben jövedelmük megnövekedett. Kocsis Sándor zootechnikus­­sal járjuk a farmokat. Először a község mellett elterülő aká­cos tojóházait tekintjük meg. Igaz, hogy még csak az egyik üzemel, a másik építése befeje­zés előtt van. A korszerűsített tojóházban 6500 fehér Leghorn kapott elhelyezést. A gondozók Hajabács Ilona, Bordács Bor­bála és Sima Katalin egymást váltva dolgoznak. Mindennap ketten vannak, a harmadiknak szabad napja van. Ottlétünk­kor Hajabács Ilona és Palusik Mária voltak szolgálatosak. Az utóbbi betanuláson van és majd az új tojóházban kap beosztást. Éppen a tojás tisztításával és válogatásával foglalatoskodtak. Amint mondották, elégedettek a munkabeosztással és a veze­tőkkel is, mert minden pana­szukat és kívánságukat telje­sítenek. Kocsis elvtárs elmondotta, hogy az év elején takarmány­hiánnyal küzdöttek, ami a to­jástermelésben Is éreztette ha­tását. De már túl vannak a ne­hézségeken, mert sikerült hat vagon szemcsézett takarmányt szerezniük, ami kellő mennyi­ségű egyéb takarmány keveré­sével biztosítja a baromfiak eleségét. Tojástermelésük évi terve 1 millió 350 ezer darab. A jelenlegi tojóházban levő ál­lomány nem lenne képes e fel­adatok teljesítésére, de a réte­ken levő istállókban 14 ezer fiatal jérce van, amelyek már tojásrakáshoz kezdtek s ezzel hozzájárulhanak a tervfeladat teljesítéséhez. Rövidesen elké­szül a másik tojóház is, abban is 6500 tojótyúkot helyeznek el. Ezek után már nem lesz ne­héz teljesíteni az előírt felada­tokat. A mélyalmon tartott tyú­kokat ősszel eladják, a tojó­házakat kitisztítják, majd fer­tőtlenítik. Csak ezután kerül sor a fiatal tojójércékkel való feltöltésükre, mely a követke­ző évi állományt képezi majd. A tojáshozam növelése céljából a Jövő évben Magyarországról 18 ezer Nick-Chick fajta csibét rendelnek. Motorkerékpáron kimentünk a hat kilométer távolságra levő rétekre, ahol az istállók azon­nal elárulják, hogy szarvasmar­ha tenyésztésre épültek. Ezek­ben kaptak elhelyezést az emlí­tett jércék. Az egyik közülük tojóházként szolgál. Ezen a te­lepen Nagy Júlia, Pócs Terézia, Kládek Erzsébet és Pivoda Má­ria dolgozik. A nagy távolság nem okoz nekik gondot, mert reggel és este a szövetkezet traktora szállítja őket a mun­kahelyre és vissza a községbe. Napközben pedig nem unatkoz­nak, mert ennyi baromfi körül mindig akad munka. Hogy mun­kájukat becsülettel látják el. az meglátszik a fiatal jércék fejlő­désén. Alig lehet megkülönböz­tetni. hogy melyik udvarban vannak a márciusi és melyik­ben a májusiak, annyira egy-Nagy júlia es Pócs Terézia lelkiismeretesen ellátják felada­tukat a réten levő baromfi-neveidében. Felvételünkön a két gondozót örökítettük meg védenceik körében. (Fotó: Audriskin f.) formák. Az udvarokat három méter magas dróthálózat övezi. Kocsis elvtárs itt is mindent sorra elmagyaráz. Azt sem hall­gatja el, hogy a tavasz folya­­mány érzékeny veszteség érte őket. Ugyanis egymást köve­tően két nagyobb naposcsibe­­szállítmányt kaptak Bajcsról, s mivel nem volt más megoldás, az előbbieket átszállították egy olyan istállóba, amelyiket nem lehetett fűteni. A fiatal csirkék megfáztak és rengeteg elhullott közülük. Saját kárukon okulva idén egy további istállót tesz­nek füthetövé. Megtekintettem a baromfi­gondozók szociális helyiségét is. Itt, messze a községtől sin­csenek elzárva a világtól, mert az otthonias környezetű helyi­ségben rádió, és a zootechni­­kus köti össze őket a világgal, aki nap-mint nap szemlét tart. Sokkal rosszabb a helyzet a téli hónapokban, mert akkor csak traktorral lehet megközelíteni a telepet. Visszafelé még két dolgot tudtam meg. Az egyik, hogy tojónként 175 tojást terveztek, amit teljesítenek. A másik az. hogy Kocsis elvtárs négy évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait a Komáromi Mezőgazdasági Kö­zépiskolában, majd katonai szolgálatra ment. Tehát csak második éve dolgozik a szövet­kezetben. Gondja van. mert a baromfifarm irányításán kívül a növendékállatok is az ő ha­táskörébe tartoznak. Azok pe­dig a martosi határban vannak szabadistállózáson. Ugyanis itt van az alsópéteri szövetkezet­nek nagy kiterjedésű és jómi­nőségű legelője. így azután na­ponta nagy utat kell megtennie, hogy ellenőrizze • gondjaira bízott munkaszakaszokat. Da a fiatal mezőgazdász örömmel és nagy munkakedvvel végzi a fe­lelősségteljes munkát. Aodriskia Józaaf Új, kokcidiózis elleni orvosság Nátrium-sulfachloro-pyrazine-monohydrate ama új gyógyszer neve, amelyet új kokcidiózis-megelőző szerként igen jó ered­ménnyel próbáltak ki az Egyesült Államokban. Az új gyógyszer öt különböző kokcídium-féle s különöskép­pen az E. acervulina ellen igen hatékonynak bizonyult. Az új gyógyszer nagy előnyét abban látják, hogy akár tízszeres adagban sem mérgező. Ezenkívül normális arányú használatá­nak semminemű növekedésgátló hatását nem észlelték, és neiu rontja a takarmány ízét, emészthetőségét sem. A gyógyszer vízben oldható. Rekord pulykatyúk Már vagy öt éve tartaak pulykákat. A múlt télen egy tojót megtartottunk gondol­va arra, hogy nem kell a kispulykákért fizetni. Március közepén az alé­­bea megtaláltam az első barnapettyes pulykaiojást. S az első hetekben S—S, majd később 3—4, augusz­tusban már csak kettőt tojt a pulyka hetenként. E hó­nap 15-én az utolsó tojásán! 106-ra gyarapodott pulykánk tojáshozama. Számomra az meglepő volt. mégpodig azért, mert eddig nem hal­lottam. hogy egy pulyka 7t —80 darabnál több tojást rakna. Nagy kár, hogy a tojások fiasságát nem tudtuk ellea­­őrizoi. mivel a kaka* igea hetyke legény volt, féltünk az esetleges kellemetlenség­től, s így idő előtt kényte­lenek voltunk jobblptre szenderíteni. Az első 12 to­jásból öt kikelt, a többi pe dig betűit a tyúk alatt fnem pulykatyúk költött). Érdemes talán azt is megjegyeznem, hogy a le­vágott kakas 12,26 kg tiszta húst adott a konyhára. Az etetésről annyit, hogy a szo­kásos eleség mellett az ud­varunk füves, a kertben is tudtak sétálni. Egyszóval, a takarmányozás ideális volt a pulykák részére. Nagyon kifizetődő a tar­tásuk. ha megfelelő a kör­nyezet. BUDAI JÓZSEF 3

Next

/
Thumbnails
Contents