Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-12 / 41. szám
Szőlőerdő a Balaton partján Képünkön Tóth István virágkertész a gyönyörű Álba Regiák között. (Fotó: s ) Aki a virágot szereti... Fontos-e a virágot ősszel átültetni? Ezzel a gondolattal mentem a Bratislavai Komensky Egyetem botanikus kertjébe. Ott Tóth István virágkertésszel beszéltem, aki azt vallotta, helyes ha némelyik virágfajtát kétszer is átültetik egy évben. Ez főként a központi fűtéses lakásokra vonatkozik. Természetes ez nem vonatkozik a kaktuszokra, mert azok télen pihennek. Tóth István előszeretettel említi a kaktuszokat. Főleg az ő érdeme, hogy a botanikus kertben nagyon sok fajta van belőle. A széles látókörű kertész nem kevesebb mint 32 éve a virágok és dísznövények ápolója. Korát meghazudtoló frisseséggel mozog virágai között. Az Uzemrészleg elismerő okleveleibe véletlenül bekukkantottam, amelyeket az 50. jubileuma alkalmából kapott. A párkányi születésű kertész jó darab földet bejárt, amíg visszakerült Pozsonyba, ahonnan 1938-ban, 30 évvel ezelőtt indult Budapestre szerencsét próbálni. Ott a magyar—bolgár kertészetben szerzett sok értékes tapasztalatot. Később Esztergomba, Nyitrára, majd Trencsénbe került, s onnan Kassára. Minden munkahelyéről köszönőlevéllel kezében távozott. Ö is elégedett volt, de hajtotta a tapasztalatszerzési vágy. Vándorútján mindig mestere szólásmondása jutott eszébe: „A sült galamb nem röpül a szádba. Ha a segéd nem magyaráz meg valamit, lopd el tudományát“. Ennek és virágszeretetének köszönhető, hogy ma már oly széles gyakorlati tudással rendelkezik, hogy számos szakember kéri tanácsát. Főleg a fővárosiak, de a vidékiek közül is sokan ismerik Pista bácsi birodalmát. Fiatalabb tisztelői, barátai „bácsinak" szólítják, pedig ötven évével most van ereje és szaktudása teljében. Neki is köszönhető, hogy Pozsony lakóházainak ablakaiban, szobáiban sok a zöld és színpompás virág. Pista örömmel ad tanácsot a’ rászorulóknak. Ezért sok barátja, ismerőse van a sokoldalú kertésznek. Tisztelik, becsülik, mert „aki a virágét szereti, rossz ember nem lehet“. Ötvenéves évfordulója alkalmával munkájához mi is további sikereket kívánunk. —tt— Ki nem szereti a koránérő, finom csemegeszőlőt? Azt hiszem, kevés olyan ember van, aki a forró nyári napokban ne szemezgetné szívesen a Csaba gyöngyét, Saszlát, Szőlőskertek királynőjét és másfajta kitűnő Ízű gyümölcsöt. Sokan szeretik nálunk, csak éppen a szőlőtermelők nem. Főleg azért nem, mert olyan alacsony a felvásárlási ár, a borszőlővel szemben, hogy valójában nem érdemes termelni. Alsópéteren, Köbölkúton, Dél- Szlovákia legnagyobb szőlőtermelő szövetkezeteiben azt panaszolták, hogy az Ízletes Saszláért csak 4 koronát akartak fizetni a zöldségfelvásárlók. — Inkább vesszen a tőkén, — mondották, — de önköltség alatti áron mégsem adjuk el. Valójában persze nem hagyták elveszni, hanem mustot préseltek belőle. Ez eddig rendben volna. A baj ott van, hogy a hazai termés nem kerül a piacra, hanem drága valutáért importálunk csemegeszőlőt a szomszédos országokból. Érdekes, nekik talán kifizetődő termelni? Ennek jegyében látogattam el Balatonboglárra és még néhány más üzembe. A Balatonboglári Állami Gazdaság, amely 1949-ben alakult, néhány évvel később látott hozzá a csemegeszőlő termesztéséhez. Az selső telepítések bakrendszerűek voltak, és néhány év múlva rájöttek, hogy ilyen formában nem gazdaságos a csemegeszőlő termesztése. A gazdaság úttörő szakemberei azonban nem adták fel a harcot, és keresték az utat, hogy a szőlőtelepítéssel együttjáró igen jelentős tőkebefektetés hogyan kamatozhat jövedelmezően. Rájöttek, hogy csak egyetlen út van: lényegesen növelni a hektárhozamot. Külföldi tanulmányutak során megismerkedtek a korszerű nagyüzemi csemegeszőlő termesztéssel. Ezért a több száz hektár bakművelésre és 150 cm sortávolságra telepített szőlőket fokozatosan átépítették 3 méteres sortávolságúra. A későbbi telepítéseket már 350 cm sor- és 140 cm tőtávolságra építették. Az alacsony kordonművelésű szőlőre szerkesztett támberendezéssel 95—110 cm-re kordonka alkalmazásával alakították ki a tőkéket. Az eredmény néhány év múlva megmutatkozott, és a legfontosabb csemegeszőlő-fajtáknál (Saszla, Csaba gyöngye) 60—80 százalékkal emelkedett a holdhozam, vagyis sokkal súlyosabbak voltak a fürtök. Természetesen a megnövekedett holdhozamokat helytelen lenne kizárólag a magasművelésnek tulajdonítani. A termelést a magasművelés bevezetése és az azzal együttjáró lehetőségek megteremtése eredményezte. Vagyis megkönnyült a tápanyag-visszapótlás, a talaj vízgazdálkodása, növényvédelem, talajmunka, a szőlőtőkék pedig sokkal gyorsabban fejlődtek. Ezen jobb termelési lehetőségek mellett jelentősen csökkent a betakarítással járó költség, mivel nem kellett csonkázni, fattyazni. Ez nagyon jelentős mert majdnem egészében áttérhettek a gépi művelésre, mely nemcsak a talaj tisztántartását tette lehetővé, hanem azt is, hogy gyorsan megtoldottak a permetezést. (Tavaly 13-szor, az idén 9-szer kellett permetezni.) Jelentős az is, hogy a metszést teljes nyugalmi állapotban végezhetik. (Novembertől márciusig.) Ez lehetővé teszi, hogy hozzáértő szakmunkások végezzék e fontos munkát. Az előbbiekben komoly gondot okozott a szervestrágya ellátás. A széles távközű telepítésnek ezen a téren is óriási a jelentősége. Azóta lényegében a sor közötti zöldtrágyázással oldják meg a szervestrágya adagolásának a kérdését. Igaz, a műtrágyát nem sajnálják, és közel 20 mázsát adagolnak kötszerre évenként. (6—7 mázsa nitrogént, 8 q foszfort és 4 q káliumot adagolnak katasztrális holdanként.) Ezt a mennyiséget esetenként emelik. A csemegeszőlő termesztésénél nagyon jelentős a gyors értékesítés. Ennek előfeltétele a gyors szüretelés, vagyis hogy az étkezésre, főleg exportra szánt szőlő előbb a kül- és belföldi piacra kerüljön. (Balatonboglárról a legtöbb szőlőt külföldre szállítják.) Ezt a gazdaságban úgy oldották meg, hogy egy állványt szerkesztettek, amelynek a felső részébe elhelyezett ládába rakják a szállításra alkalmas szőlőt (export rekeszbe), az alsó vascsövön lévő ládába a hibás, hullott szőlőt. így már a szüretelésnél megtörténik az exportszőlő csomagolása, s valójában frissen juthat a szállítóeszközökre, és kerülhet a rendeltetési helyére. De jelentős változást hozott a magasművelés a szüretelés fokozatosságában is. Mivel a vállmagasságban lévő fürtök jól láthatók, csak az éretteket szedik le közülük. így háromszor, sőt négyszer is szüretelnek, de csak mindig az érett fürtöket. De azt a szőlőt, amely nem alkalmas exportra (10 dgon aluli fürt), azt kiérlelik, hogy jobb bor legyen belőle. Jó bor lesz a jól beérett csemegeszőlőből, de azért az alacsony cukorfoka miatt mégsem közelíti meg a borszőlő nedűjét. Ez a komoly kérdés szöget ütött a gazdaság irányítóinak a fejében. Hogyan lehetne hasznosabban értékesíteni az étkezésre nem alkalmas szőlőt? Itt is a külföldi tapasztalat segített, ahol látták, hogy megfelelő érlelési, kezelési eljárással, a gyenge, jellegtelen bor helyett ugyanabból a szőlőből édeskés, könnyű, szénsavas bor állítható elő. Elsőként a Csabagyöngye elnevezésű bor 1962-ben került forgalomba, és ezt a Chasselas és a Balatonboglári leányka követte. Ezek a könnyű, szénsavas borok több nemzetközi versenyen aranyérmet szereztek. Tavaly új termékekkel jelentkeztek, a szőlőlével. A gazdaságban kikísérletezett tápláló és kellemes üdítő Italból tavaly 300 ezer palackot töltöttek meg. A különleges jellegű, illatú csemegebor kitűnő ital. Az alkoholtartalma 15 százalékos és 6 dl-es különleges palackozásban kerül forgalomba. Jelenben a borfeldolgozó üzemük nemcsak a saját gazdaságuk hulladékszőlőjét dolgozza fel, hanem más mezőgazdasági üzemekből felvásárolt csemegeszőlőt is. Természetesen ezt a tevékenységüket jelentősen bővíthetik, hiszen az elkövetkező két évben 45 milliós költséggel építenek palackozó és borfeldolgozó üzemet. Balatonbogláron több mint 2000 kát. holdon foglalkoznak szőlő- és gyümölcstermesztéssel. Illetve az egész gazdaság csemegeszőlő termesztésére oltványelőállításra (165 ha anyatelepük van) és gyümölcstermesztésre van berendezkedve. (1000 ha a gyümölcsös és valamivel több a csemegeszőlő.) A gazdaság irányítóinak további terve az, hogy az egész Gazdag volt a szőlőtermés Balatonbogláron szőlészetet öntözésessé tegyék. Eddig már 409 holdat öntöznek és ott a terméshozam jelentősen emelkedett. De nemcsak ebből a célból fontos az öntő zés, hanem azért is, hogy az öntözés által teljesen elhárítsák a fagyveszélyt, öt, sőt még 10 fokos hidegnél a permetező öntözés során olyan nagy párolgás keletkezik, hogy a fagyási veszély ki van zárva. Az öntözés részben a Balatonból történik, és majd abból a víztárolóból, amelyet a közeli években fejeznek be. A Bogiári Állami Gazdaságban 20 főiskolás és 40 technikus tevékenykedik. Az összes dolgozó létszáma 2500 körül van. Ebből 1300 állandó dolgozó, s a többi alkalmi munkás. Nyáron a szőlészetben szorgoskodik mintegy 800 középiskolás is, akik hat órát dolgoznak, és azután a Balatonban lubickolnak. Éppen ez év augusztusában múlt tíz éve, hogy jelentkeztek az első brigádosok, akik manapság egy nagyon korszerű épületben kaptak elhelyezést — amelyet az állami gazdaság épített. Jó szakemberek, korszerű szőlőművelés, kitűnő kereskedelmi kapcsolatok, s az alig több mint 2000 holdas gazdaságban 110 millió forint volt a bevétel, s ebből a tiszta haszon 10,3 millió. Tavaly az átlagos hektárhozam 63 mázsa volt. De vannak egyes táblák, ahol 120 mázsát is elértek. A szőlő általános eladási ára (legtöbb primőr áruként adódik el) 14 forint, és az egyenes önköltség pedig 7 forint alatt van. Balatonboglárról a szőlőt és gyümölcsöt hazánkon kívül még több mint 10 országba exportálják. De nemcsak a gyümölcs, szőlő „utazik“ külföldre, hanem a gazdaság szakembereinek kisebb-nagyobb csoportja sokszor úton van, tapasztalatszerzés szempontjából. Ez azt is jelenti, hogy lassanként az egész világ korszerű szőlő- és gyümölcstermesztésével megismerkednek és így egyre több szőlő, gyümölcsfajta termesztésével kísérleteznek és a csemegeborok előállítása terén is hoznak újdonságot a gazdaságnak. A további külföldi utak állandóan biztosítva vannak, mert a Hungarofruct kereskedelmi vállalat deviza részesedéshez juttatja a Balatonboglári Állami Gazdaságot. Tóth Dezső Az almát Svédországba szállítják. LEMARADTUNK A napokban aggasztó hír járta be a napisajtót: gyógyszerhiány fenyeget köztársaságunkban! Felkerestük tehát a Gyógynövények nemzeti vállalat felvásárlási központját Bratislavában, hogy bizonyságot szerezzünk a tényállásról. Onnan azonban az Üdülő és Kultúrparkba küldtek, ahol meg is találtuk a központ vezetőjét, MaleCek igazgatót. A „Bratislava 68“ jelige alatt induló őszi virágkiállítás gyógynövényrészlege körül foglalatoskodott éppen. — Tagadhatatlan, — magyarázta feltett kérdésünkre — hogy gyógyszeriparunknak számtalan növényi alkatrészre van szüksége hazai készítményeink előállításához. Több mint 200 gyógyszer kellő menynyiségű gyártása veszélyben forog megfelelő számú növényi hatóanyag híján. Hiába tettünk meg az előidényben minden intézkedést, lemaradtunk a gyógynövény-begyűjtéssel. Eltekintve a tavaszi és nyári aszálytól, az augusztusi rendkívüli események is érzékeny kiesést okoztak növényszedőink ernyedetlen munkásságában. Ugyancsak hátrálékban vagyunk a kamilla vagy székifü exportálásával, ami fájóan sújtja népgazdaságunk mérlegét. — Van-e lehetőség a hiányok pótlására? — tudakoltuk. — Legalábbis részben. A propaganda-kampány szolgálatába állítottuk a „Bratislava 68“ kiállításának gyógynövény-részlegét is, hogy fokozott begyűjtésre serkentsük az ifjúságot, a nyugdíjasokat és szabadságukat élvező dolgozóinkat. Tisztességesen, készpénzben fizetünk a beszolgáltatott anyagért. — Hívják fel, kérem, a gyógynövényszedők figyelmét, hogy sürgős szükségünk van a fekete ribiszke, a málna, az erdei szamóca) és nem kerti eper!), az útszéli vagy fekete szeder levelére, valamint a fekete áfonya vagy csucsor (Cucorietka) termésére és levélzetére. Gondolkodjunk el tehát MaleCek elvtárs szavain és nézzünk szét az őszi természetben. Nemcsak hogy „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok__*, hanem begyűjtésre alkalmas gyógynövény is akad útónútfélen. Októberben, sőt novemberben is szedhetjük, száríthatjuk, a fehér árvacsalán virágát, a csipke- vagy gyepűrózsa termését, a nagy bojtorján, a tövises iglice, a mezei macskagyökér, a fekete nadálytő, a nadragulya, a tarackbúza és a vérontófű gyökerét. Elvétve még kamilla-virágot is találunk a mezőn, réten, árokparton. Akinek.tehát idejéből telik, forduljon írásban a LIEClVß RASTLINY n. p., vagyis a' Gyógynövények n. v. felvásárlási központjához a következő, címen: Nyugat-Szlovákiában Bratislava, ul. Cervenej armády 65, Malacky, ul. Dukelskych hrdinov 651, Vojnice, Hlavná 451, Zlaté Moravce, ul. 29. augusta 4.; Közép-Szlovákiában Zvolen, Leninova 2., Zilina, Zópotockého 35.; Kelet-Szlovákióban KoSice, Leninova 108, Hnmenné, ul. Mieru 30. Magyar nyelvű érdeklődésre a vállalat ugyancsak magyar nyelven válaszol és beküldi á felvásárlási árjegyzéket. Szaktanáccsal látja el a növényszedőket, megmagyarázza á növényszárítás csínját-bínját, a helyes csomagolás és szállítás módozatait és elküldik a szükséges göngyöleget is. Magánszemélyeknek készpénzben fizeti ki az 1000 koronát meg nem haladó összeget. Vasúti szállítmányok ellenértékét postautalvánnyal egyenlíti ki a vállalati szervezeteknek, iskolai munkaközösségeknek stb. A szocialista szektor vállalatainak (EFSZ-eknek, állami gazdaságoknak stb.) bankszámlájuk javára íratja a kijáró pénzösszeget. MaleCek elvtárs felhívásához mi is csatlakozunk. Használjuk ki a tél beállta előtt kínálkozó lehetőségeket, töltsük fel gyógyszeriparunk érzékeny hiányait, járuljunk mi is hozzá valamicskével az idők ütötte sebek hegesztéséhez. KOZICS EDE
