Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-13 / 28. szám
Már most gondoljunk a jövő évire X Óriási volt az érdeklődés X Mi vonzza az embereket X Még gondosabban kell a műsort összeállítani X Ki kell kérni a CSEMADOK titkárok véleményét X Tizenharmadik Gombaszög. Nem, tudom, a CSEMADOK dolgozói honnan vették ezt a számot. Szerintem Gombaszögön a legjobb esetben is csak a kilencedik országos dal- és táncünnepély volt az idei. Igaz a „szerencsétlen“ 13-as 6zám nem befolyásolta a közönséget, s olyan számban jelentek meg a zöld lombos fákkal szegélyezett völgykatlanban, amelyre még nem volt példa a CSEMADOK életében. Sokakban felvetődött a kérdés: — Miért jött össze ennyi nép? Azt hiszem többféleképpen Is indokolhatnánk, hogy közel félszázezer néző volt kíváncsi a gombaszögi népünnepélyre. Először talán féltek a CSEMADOK berkeiben és úgy vélekedtek, hogy a János vitéz előadásának elmaradása miatt szombaton este kevés lesz a közönség. Nos, nem így történt. Főleg a középkorúak, s az idősebbek, akik már jóelőie elhatározták, hogy megnézik a János vitézt, majdnem valamennyien ott voltak. A fiatalokat viszont főleg a műsorváltozás, a Slágerparádé vonzotta. Ez az egyik ok. Másik talán az, hogy Dél-Szíovákia lakossága is kiránduló nép lett, szereti a természet szépségeit, történelmi emlékeinket felidéző múzeumokat. Azt hiszem, ebből a szempontból Rozsnyó környéke gazdag és érdekes. Talán a Jólétünk, a szövetkezeteink megerősödése is hozzájárult a nagyszámú közönség megjelenéséhez. Gazdagodó életünk fokmérője, hogy egyre több luxuscikket vásárolunk. Mivel a legtöbb család háztartásában már „minden“ megvan, egyre többen vesznek autót, amelyeken az idén is többezren utaztak Gombaszögre. A szövetkezetek és a CSEMADOK szervezetek autóbuszok egész sorát rendelték meg, hogy meglátogassák Rozsnyó környéke nevezetességeit és részesei legyenek az ünnej»élynek. — Százan jöttünk — jelentette ki büszkén Círia Sándor Baracskáról. A távoli nyitrai járás kis falujából két autóbusz hozta a kirándulókat Gombaszögre. Azt hiszem, kevés olyan, magyar vagy vegyeslakta község volt, ahonnan néhányan, tucatnyian avagy több százan ne lettek volna kíváncsiak a műsorra. Természetes a látnivalók mellett sokan azt is bizonyítani akarták, hogy Szlovákia magyarsága magáénak tartja a Csemadok Országos Dal -és Táncünnepélyct s felsorakozik, hogy igazolja annak létjogosultságát. De sokan magyarok, szlovákok azért vettek részt a kétnapos népünepélyen, hogy találkozzanak barátjaikkal, Ismerőseikkel, s a sokoldalú ellátás mellett kitűnően érezzék magukat. Tízezrek jöttek hát össze különböző okokból Gombaszögre. Most már azt mérlegelhetnénk, hogy elégedettek voltak-e a résztvevők, hogyan használta ki ezt a jelentős fórumot a CSEMADOK. Azt hiszem nagy általánosságban csaik jót mondhatok. Persze vannak más, figyelemre méltó vélemények Is. Sokan tettek például megjegyzéseket azért, hogy a jelenlegi eléggé zilált belpolitikai helyzetben szombaton senkinek nem jutott az eszébe, hogy 30 ezer néző előtt beszédet mondjon. Azt hiszem, a kétnapos ünnepély hivatalos megnyitása is sokkal szeren-Rozsnvó vidékére nemcsak a gombaszögi dal- és táncünnepély megtekintéséért utaznak, hanem a környék nevezetességeit is megtekintik. Különösen a betléri múzeumba látogatnak el sokan. vagyok. De mindennek megvan az oka. — Felemelkedett és elkomolyodott... Ezúttal ugyan nem hazudott, de már következő kijelentésével csak ámította vizavíját: — Súlyos beteg a húgom ... Dagmar azonban, mintha meg sem hallotta volna Dümmler aggályait, sajátságos módján a „tárgyra“ tért: — Baromian éhes vagyok, Kürtiként! — fuvolázta, és szinte esdeklő pillantást vetett Dümmlerre. — Ne haragudj, de teljesen megfeledkeztem az evésről. Azonnal rendelek valamit! — hadarta, és megsimogatta a leány meztelen vállát. Azután egy jellemszínészt megszégyenítő alakoskodással nagy búsan folytatia szerepét: — Húgom cukorbajban szenved Még tegnap felhívtam barátomat, tájékoztasson hogyléte felől. Bizonyára tudod, hogy éjjel gyorsabban kapcsolnak a telefonközpontból. Éjjeli egy órára várom a választ. Lassan készü lődnöm kell .. — El akarsz hagyni? — csipogta Dagmar csalódottan, mert már arra sem emlékezett, mit mondott partnere az előbb. — Szó sincs róla! Mire megvacsorálsz, vissza is jövök: A pincér felszolgálta a rántott csirkét, Kurt kifizette a számlát és szedelözködött. — Aztán siess, Kürti! — biztatta Dagmar legbájosabb mosolyával, miközben esetlen mozdulatokkal kihámozta az evőeszközt a szalvétából. Nem sejthette, hogy alkalmi ismerősének kocsijpa a posta helyett nem sokára a pozsonyi Vár irányában száguld majd. Pillanatok múlva Otto Schenk is elhagyta a helyiséget. ☆ A szürke Mercedes a Védcölöp út egyik gyéren világított mellékutcájában vesztegelt. Két férfi helyezkedett el benne, ki-ki rég múlt idők gondo lataiba merülve . .. A hírhedt SS különleges feladatokkal megbízott és Kurt Dümmler főhadnagy parancsnoksága alatt álló alakulatát 1945 március elején helyezték át Pozsonyba. Rendelkezésükre bocsátották a Gestapo egyesült parancsnokságának, valamint az „Abwehr“-nek, azaz a náci kémelhárító és felderítő szolgálatának. Ez a nem hivatalos alakulat az arcvonalakon lejátszódó események hatására született meg. Saját berkeiben azonban ádáz versengés folyt a koncért. A szovjet haderők napról napra, mérföldes léptekkel nyomultak nyugatabbra. Amikor Dümmler főhadnagy jelentkezet a parancsnokságon, sejtette, milyen feladatok várják. Eddig is olyan szakaszokra vezényelték egységét, ahol egype bizonytalanabbá vált a hátország „biztosítása“. Könyörtelenül végeztek mindenkivel, akit banditának, bolseviknak, zsidónak bélyegeztek. A szovjet handszíntéren szerzett több mint kétéves „tapasztalata“ szinte erre a hivatásra szánta az ún. -nagynéniét birodalom junker-származású, hűséges és megbízható tisztjét. A megbízhatatlan elemek felkutatásáról és összefogdosásáról a Gestapo gondoskodott messze elágazó besúgóhálózatának segítségével. Az áldozatok felszámolását Dümmler vállalta, Két tehergépkocsi, egy személyautó, három motorkerékpár és harminc ember fölött rendelkezett, ha nem számítjuk bele saját személyét, Otto Schenk hadnagyot, mint helyettesét, valamint Emil Kubitscheket, a gépkocsivezetőjét. Az akkori Nezubúdková utcai elkobzott villát Dümmler alakulatának három katonája őrizte Egyikük állandó telefonszolgálatot teljesített. Ugyanott lakott Kurt Dümmler helyettese és sofőrje. 1945. április 3-án hajnalban a telefon-ügyletes verte fel álmából parancsnokát. Felvette a hallgatót és jelentkezett: — Itt Dümmler főhadnagy. Hell Hitler! A hívásra csak szűkszavúan válaszolt: (Folytatjuk.) csésebb lenne a szombat esti műsor előtt. A műsort is sokan kifogásolták. A szombati Slágerparádé — amely szükségmegoldás volt — túl hosszúra nyúlt, s bizony a közönség jó részének nem elégítette kt az igényeit. Én sem hiszem, hogy fontos ennyi énekest felsorakoztatni. Sokkal szerencsésebb lenne kevesebbet és még nevesebbeket felléptetni. Természetes, arra is gondolni kellene, hogy néhányezer szlovák nemzetiségű Is ott ül a közönség soraiban. Ez azt jelenti, hogy egy-két közismert cseh vagy szlovák énekművésznek is helyet kellene adni a műsorban. Az sem a legszerencsésebb, hogy lassankint már főleg „a mások tollával ékeskedünk“. Azt hiszem ez elkerülhető lett volna a szombat esti műsorban. Ogy tudom, a fülekiek felajánlották, hogy örömmel szerepelnének a „Szabadság, szerelem“ című operettel. Sajnos, nem igényelték ajánlkozásukat, pedig aki másutt látta a szereplésüket, a legnagyobb megelégedés hangján beszél róla. A vasárnapi műsor-csokrok is elgondolkoztatók. A délelőtti, a Folklór évkönyv című összeállítás azért volt örvendetes sokak számára, mert ott láttuk a színpadon az idősebb nemzedéket, mint a népi hagyományok ápolóját. A kéméndiek „Örömkalács“, a magyarbődiek „Falusi vasárnap“ című délutáni összeállításában, a borzovaiak, szirényfalvaiak népi táncaiban, dereshajú falusi emberek, kendős nénik szerepeltek. Tóth Pista bácsi, Fodor Lajos, Tóth Vince, Szalai Péter és még néhányan már túl vannak a hat X-en, mégis aktív részesei voltaik a múltat, a fiatal korukat felelevenítő , népszokások színpadra vitelének. Sok színvonalas, szépen kidolgozott, dinamikus táncot láttunk az „Egy hazában élünk“ címen összeállított műsorban. Kár, hogy a délelőtti elnyújtott és a Vidám esztrád műsor miatt későn kezdődött a fellépések gerince. Még bosszantóbb azonban az, hogy az egyetlen félhivatásos együttesünk fellépésére oly későn került sor, hogy a közönség nagy része már eltávozott. Az Ifjú Szívek szereplése minden bizonnyal sokakat érdekelt volna, ha nem a „végtelennek tűnő“ műsor végére teszik őket. Egy népünnepély után vagyunk, amelynek megvoltak a fény- és árnyoldalai is. Azt hiszem, egy rövid öszszefogó cikkben nem lehet a tanulságot levonni és irányt szabni a X. gombaszögi megrendezésnek. Gondolom, erre a leghivatottabb fórum a CSEMADOK apparátusa. Van azonban egy sajnálatos dolog, ami miatt a járási titkárok nem nagyon mondanak véleményt az ünnepélyről, illetve a műsorról. Ez a hiányosság főleg abból ered, hogy a CSEMADOK apparátusának legtöbb dolgozója a műsor Ideje alatt mint pénztáros tevékenykedik. Én úgy gondolom, túlságosan drága pénztárnokok a CSEMADOK hivatásos dolgozói. A pénz beszedését és egyéb technikai tennivalókat mások is elvégezhetnék, s így az apparátus dolgozói — természetesen ha megkérdeznék őket — a' látottak alapján véleményt mondhatnának a műsorról és a közönség soraiban elhangzottakat is tolmácsolhatnák a központi rendezőik felé. Azt hiszem a szakemberek és a központi rendezőbizottság véleménynyilvánítása mellett erre nagy szükség lenne, s minden bizonnyal elősegítené, hogy a több tízezres öszszesereglett tömeg a jövőben még elégedetebben felejthetetlen élménnyel távozzon Gombaszögről. Tóth Dezső A szép műsor után jólesik találkozni barátokkal, ismerősökkel és cigányzene mellett kocintani egymás egészségére. ARANYKULCS *68 Az utóbbi két-három esztendőben a pop-zene kedvelőinek széles körében nagy népszerűségre tett szert az Intervízió-tagállamok ARANYKULCS nemzetközi táncdalfesztiválja, melynek győztese a ma már hagyományos, aranyozott, kottasorkezdő zenei G- kulcs nagyított mását kapja ... Elöljáróban vessünk egy röpke pillantást az Aranykulcs rövid múltjára. Első ízben 1965-ben Prágában, hat Intervízió-állam részvételével rendezték meg. Prága után két évig a szlovák főváros következett, ahol olyan világsztárok, mint Sandy Shaw, BÚI Ramsey, Gigliola Cinquetti, a Shadowsegyüttes, Gui Mardell vagy Massiela részvételével Pozsonyi Lant nemzetközi táncfesztivál keretében, de külön versenyben került sor e jelentőségében évről évre növekvő könnyűzenei vetélkedőre. 1965-ben is az idén már másodszor győzedelmeskedő Karel Gott nyert. Egy évvel később a bolgár Lili Ivanovna, míg tavaly szintén egy csehszlovákiai énekes lett a győztes az azóta Európa-szerte ismert Requiem című protest-songgal, Éva Pilarová, személyében. Idén ismét önállóan — tizenöt tévétársaság helyszíni közvetítésével — a világhírű nyugat-csehországi Karlovy Vary-ban rendezték meg június 122-én az „Aranykulcs“-ot, ahol bizony aligha kophattak még meg a június tizenhatodikén véget ért ugyancsak ; rangos nemzetközi filmfesztivál viha- I os emlékei, máris újabb komoly nemetközi kulturális esemény színhelye j /olt ez az éltető gyöngyforrásai s gazdag kulturális-társadalmi hagyományai révén egyaránt nevezetes fürdőváros Pupp Grand Szállójának mesterjmívű nagyterme. A múlthoz viszonyítva az idén több új színnel, küldetésben módosulással j gazdagodott ez a Grand Prix Eurovision-nak konkurrálni hivatott Intervízió-fesztivál. A rendezőség kezdeményezésére, hat Eurovíziő-ikötelékekbe tartozó nyugati tévétársaság is képviseltette magát egy-egy énekessel, illetve dallal. Ezúttal elsősorban azt a ! célt követték, hogy kiküszöböljék e pop-vetélkedő első három évfolyamának legnagyobb fogyatékosságát: a kizárólagosan Intervíziő-tagállamök ersenydalainak általában egyoldalú I enei-művészi beállítottságát. Törekvésüket, sajnos, csupán félsiker koronázta, mert néhány valóban dallamos, könnyed, tetszetős szám mellett jócskán hallottunk olyanokat is, amelyek színvonala alig-alig érte lel az átlagot! Magáról a versenyről í azonban hadd szóljak lejjebb, teret engedve inkább a jövőt illető küldetésben módosulás tömören fogalma| zott lényegének. Az Aranykulcs-táncdalfesytivál dramaturgjának valóban merész tervéről zámolhatok itt be. Számításaik szeint három-négy év múlva a Grand Prix Eurovision-t és az „Aranykulcs“ot egy összeurópai táncdalfesztivállá zeretnék ötvözni! Ügy vélem, hogy a rangbeli előnyökről nem is kell ttt szót ejteni, így röviden még csak ennyit: a javaslat gyakorlati megvalósulása nem csupán az európai álla mok fokozott könnyűzenei együttműködését segítené elő, hanem egyúttal kiváló alkalmat nyújtana a keleti és nyugati pop-zene érték- és színvonalbeli párhuzama állítására. A versenyt szakelőadásokkal, tapasztalatcserét eredményező vitákkal bővítve az „öreg kontinens“ előnyeiben ma még aligha fölmérhető, jelentős könnyűzenei seregszemléje lenne. Természetesen, számtalan akadály leküzdése, kisebb nagyobb probléma vár még megoldás ra, így leghamarabb 1971-ben kerül hetne sor az Aranykulcs fent vázolt, új változatának megrendezésére. Csehszlovákiát elsősorban gazdag zenei hagyományai és modern popenéjének mai, fölfelé ívelő színvonala jogosítja egy ilyen nagyméretű esztivát létrehozásának bátor gondoat-ti-a Most, az idei Aranykulcs-vetéli' » lek néhány napos távlatából — azt hiszem —, a nyugatnémet Alexandra és Rex Gildo, a belga Páni Louka, a svájci Paola de Medico, az osztrák Jack Grunucki és a rokonszenves spanyol Salome szereplése már-már az új célok felé vezető út első komoly lépése ... Ennyi idő után beszámolni, s még valami újat is mondani tudni a Karlovy Vary-i vetélkedésről, nagyon hálátlan megbízatás. Ráadásul az olvasók tízezrei a tévé képernyőin közvetlen szemtanúi voltak az idei Aranykulcsnak ... így inkább mind a szakembereik, mind a laikusok részéről ma is még gyakorta bírált zsűriről szólok. Munkájukat valóban nagyfokú határozatlanság jellemezte. Karel Gott győzelme a Jiff Staidl—Jaromír Klempíf szerezte Miért énekelnek a madarak c. számmal már a délutáni főpróba után szinte biztos volt, de a többszörös csehszlovák „aranycsalogányt“ követő sorrendben csak hasznos vita után tudtak megegyezni. Merőben eltérő véleményeiket egy salamoni kompromisszum bizonyltja: az arany-, ezüst- és bronzkulcson kívül még további három különdíjat is osztottak. Az eképpen jutalmazottaik teljesítményét ellenben nem mérlegelték objektiven... Egyedül a belga Paul Louka érdemelt különdíjat, míg Alexandra hírnevét és az alig tizennyolc esztendős Paola de Medico közvetlen, egyszerű kedvességét nem tartom elegendő érvnek a lényegesen jobb, kiforrottabb énekléssel bizonyító Rex Gildo, a szépen intonáló hangú Korda György — aki egyébként az eddigi „Aranykulcsokon“ szereplő magyar énekesek (sorrendben: Toldy Mária, Ambrus Kyri és Németh János, tavaly pedig Vámossy János] közül a legjobb teljesítményt nyújtotta —, vagy a kiváló ritmusérzékű keletnémet Rosemarie Ambé igazságtalan mellőzésével szemben!... A spanyol tánczene váratlan előretöréséről MassielB Eurovisio-beü győzelme után Salome Karlovy Vary-1 harmadik helye is tanúskodik. Az ezüstkülcsot, akárcsak tavaly, a jugoszláv Vice Vukov kapta. Befejezésiképpen tehát leszögezhetem, hogy bár az idei Aranykulcs fölülmúlta az eddigi ilyen jellegű Intervlziő-rendezvények mindegyikét, szervezési-művészi téren egyaránt kívánnivalókat hagyott még maga után. Tagadhatatlan pozitívuma volt ellenben, hogy a nyugati énekesek részvételével a tervezett összeurópai popzenei fesztiválig is néhány fokkal följebb emelte ennek a nemzetközileg is jegyzett könnyűzenei rendezvények rang- és színvonalbeli mércéjét! Miklósi Péter Fölszállott a páva... A CSEMADOK losonci szervezetének alig öt hónapja működő Kármán József irodalmi, művészeti és művelődési köre a Városháza dísztermében Fölszállott a páva... címmel évadzáró magyar népdalestet rendezett. A népdalest szereplői: Dr. Volly István budapesti ének- és zenetanár, folklórista, a Magyar Rádió és Televízió jeles, külső munkatársa és a két budapesti nem hivatásos népdalénekes — Nagy Ildikó és Szirony József — megérdemelten nagy sikert aratott. Az estnek népnevelő jelleget adott a népdalok vmrpretálásának formája is, amikor Dr. Volly az előadásra kerülő egy-egy népdalcsokorral kapcsolatban családias 'közvetlenséggel mesélt el a dalokhoz fűződő sok-sok érdekességet. A népdalest szereplői baráti látogatásukat összekapcsolták a népdalesti fellépéssel, anyagi juttatás nélkül, önzetlenül szolgálták a magyar népművészetet és dalkultúrát. Súlyom L.
