Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-13 / 28. szám

Már most gondoljunk a jövő évire X Óriási volt az érdeklődés X Mi vonzza az embereket X Még gondo­sabban kell a műsort összeállítani X Ki kell kérni a CSEMADOK titkárok véleményét X Tizenharmadik Gombaszög. Nem, tudom, a CSEMADOK dolgozói hon­nan vették ezt a számot. Szerintem Gombaszögön a legjobb esetben is csak a kilencedik országos dal- és táncünnepély volt az idei. Igaz a „szerencsétlen“ 13-as 6zám nem be­folyásolta a közönséget, s olyan szám­ban jelentek meg a zöld lombos fák­kal szegélyezett völgykatlanban, amelyre még nem volt példa a CSE­MADOK életében. Sokakban felvetődött a kérdés: — Miért jött össze ennyi nép? Azt hiszem többféleképpen Is indo­kolhatnánk, hogy közel félszázezer néző volt kíváncsi a gombaszögi nép­ünnepélyre. Először talán féltek a CSE­MADOK berkeiben és úgy vélekedtek, hogy a János vitéz előadásának el­maradása miatt szombaton este kevés lesz a közönség. Nos, nem így tör­tént. Főleg a középkorúak, s az idő­sebbek, akik már jóelőie elhatározták, hogy megnézik a János vitézt, majd­nem valamennyien ott voltak. A fiata­lokat viszont főleg a műsorváltozás, a Slágerparádé vonzotta. Ez az egyik ok. Másik talán az, hogy Dél-Szíovákia lakossága is kiránduló nép lett, sze­reti a természet szépségeit, történelmi emlékeinket felidéző múzeumokat. Azt hiszem, ebből a szempontból Rozs­nyó környéke gazdag és érdekes. Talán a Jólétünk, a szövetkezeteink megerősödése is hozzájárult a nagy­számú közönség megjelenéséhez. Gazdagodó életünk fokmérője, hogy egyre több luxuscikket vásárolunk. Mivel a legtöbb család háztartásában már „minden“ megvan, egyre többen vesznek autót, amelyeken az idén is többezren utaztak Gombaszögre. A szövetkezetek és a CSEMADOK szervezetek autóbuszok egész sorát rendelték meg, hogy meglátogassák Rozsnyó környéke nevezetességeit és részesei legyenek az ünnej»élynek. — Százan jöttünk — jelentette ki büszkén Círia Sándor Baracskáról. A távoli nyitrai járás kis falujából két autóbusz hozta a kirándulókat Gombaszögre. Azt hiszem, kevés olyan, magyar vagy vegyeslakta község volt, ahonnan néhányan, tucatnyian avagy több százan ne lettek volna kíván­csiak a műsorra. Természetes a látni­valók mellett sokan azt is bizonyítani akarták, hogy Szlovákia magyarsága magáénak tartja a Csemadok Országos Dal -és Táncünnepélyct s felsorako­zik, hogy igazolja annak létjogosult­ságát. De sokan magyarok, szlovákok azért vettek részt a kétnapos nép­­ünepélyen, hogy találkozzanak barát­­jaikkal, Ismerőseikkel, s a sokoldalú ellátás mellett kitűnően érezzék ma­gukat. Tízezrek jöttek hát össze különböző okokból Gombaszögre. Most már azt mérlegelhetnénk, hogy elégedettek voltak-e a résztvevők, hogyan hasz­nálta ki ezt a jelentős fórumot a CSE­MADOK. Azt hiszem nagy általánosságban csaik jót mondhatok. Persze vannak más, figyelemre méltó vélemények Is. Sokan tettek például megjegyzéseket azért, hogy a jelenlegi eléggé zilált belpolitikai helyzetben szombaton sen­kinek nem jutott az eszébe, hogy 30 ezer néző előtt beszédet mondjon. Azt hiszem, a kétnapos ünnepély hi­vatalos megnyitása is sokkal szeren-Rozsnvó vidékére nemcsak a gombaszögi dal- és táncünnepély megtekin­téséért utaznak, hanem a környék nevezetességeit is megtekintik. Külö­nösen a betléri múzeumba látogatnak el sokan. vagyok. De mindennek megvan az oka. — Felemelkedett és elkomolyodott... Ezúttal ugyan nem hazudott, de már következő kijelentésével csak ámította vizavíját: — Súlyos beteg a húgom ... Dagmar azonban, mintha meg sem hallotta volna Dümmler aggályait, sa­játságos módján a „tárgyra“ tért: — Baromian éhes vagyok, Kürti­ként! — fuvolázta, és szinte esdeklő pillantást vetett Dümmlerre. — Ne haragudj, de teljesen meg­feledkeztem az evésről. Azonnal ren­delek valamit! — hadarta, és megsi­­mogatta a leány meztelen vállát. Azután egy jellemszínészt megszé­gyenítő alakoskodással nagy búsan folytatia szerepét: — Húgom cukorbajban szenved Még tegnap felhívtam barátomat, tá­jékoztasson hogyléte felől. Bizonyára tudod, hogy éjjel gyorsabban kapcsol­nak a telefonközpontból. Éjjeli egy órára várom a választ. Lassan készü lődnöm kell .. — El akarsz hagyni? — csipogta Dagmar csalódottan, mert már arra sem emlékezett, mit mondott partnere az előbb. — Szó sincs róla! Mire megvacso­­rálsz, vissza is jövök: A pincér felszolgálta a rántott csir­két, Kurt kifizette a számlát és szede­­lözködött. — Aztán siess, Kürti! — biztatta Dagmar legbájosabb mosolyával, mi­közben esetlen mozdulatokkal kihá­mozta az evőeszközt a szalvétából. Nem sejthette, hogy alkalmi isme­rősének kocsijpa a posta helyett nem sokára a pozsonyi Vár irányában szá­guld majd. Pillanatok múlva Otto Schenk is elhagyta a helyiséget. ☆ A szürke Mercedes a Védcölöp út egyik gyéren világított mellékutcájá­ban vesztegelt. Két férfi helyezkedett el benne, ki-ki rég múlt idők gondo lataiba merülve . .. A hírhedt SS különleges feladatok­kal megbízott és Kurt Dümmler fő­hadnagy parancsnoksága alatt álló alakulatát 1945 március elején helyez­ték át Pozsonyba. Rendelkezésükre bocsátották a Gestapo egyesült pa­rancsnokságának, valamint az „Ab­­wehr“-nek, azaz a náci kémelhárító és felderítő szolgálatának. Ez a nem hivatalos alakulat az arcvonalakon lejátszódó események hatására szü­letett meg. Saját berkeiben azonban ádáz versengés folyt a koncért. A szovjet haderők napról napra, mérföldes léptekkel nyomultak nyuga­tabbra. Amikor Dümmler főhadnagy jelent­kezet a parancsnokságon, sejtette, milyen feladatok várják. Eddig is olyan szakaszokra vezényelték egysé­gét, ahol egype bizonytalanabbá vált a hátország „biztosítása“. Könyörtele­nül végeztek mindenkivel, akit ban­ditának, bolseviknak, zsidónak bélye­geztek. A szovjet handszíntéren szer­zett több mint kétéves „tapasztalata“ szinte erre a hivatásra szánta az ún. -nagynéniét birodalom junker-szárma­zású, hűséges és megbízható tisztjét. A megbízhatatlan elemek felkutatá­sáról és összefogdosásáról a Gestapo gondoskodott messze elágazó besúgó­­hálózatának segítségével. Az áldoza­tok felszámolását Dümmler vállalta, Két tehergépkocsi, egy személyautó, három motorkerékpár és harminc em­ber fölött rendelkezett, ha nem szá­mítjuk bele saját személyét, Otto Schenk hadnagyot, mint helyettesét, valamint Emil Kubitscheket, a gép­kocsivezetőjét. Az akkori Nezubúdková utcai elkob­zott villát Dümmler alakulatának há­rom katonája őrizte Egyikük állandó telefonszolgálatot teljesített. Ugyan­ott lakott Kurt Dümmler helyettese és sofőrje. 1945. április 3-án hajnalban a tele­­fon-ügyletes verte fel álmából pa­rancsnokát. Felvette a hallgatót és jelentkezett: — Itt Dümmler főhadnagy. Hell Hitler! A hívásra csak szűkszavúan vála­szolt: (Folytatjuk.) csésebb lenne a szombat esti műsor előtt. A műsort is sokan kifogásolták. A szombati Slágerparádé — amely szük­ségmegoldás volt — túl hosszúra nyúlt, s bizony a közönség jó részé­nek nem elégítette kt az igényeit. Én sem hiszem, hogy fontos ennyi éne­kest felsorakoztatni. Sokkal szeren­csésebb lenne kevesebbet és még ne­vesebbeket felléptetni. Természetes, arra is gondolni kellene, hogy néhány­­ezer szlovák nemzetiségű Is ott ül a közönség soraiban. Ez azt jelenti, hogy egy-két közismert cseh vagy szlovák énekművésznek is helyet kel­lene adni a műsorban. Az sem a legszerencsésebb, hogy lassankint már főleg „a mások tollá­val ékeskedünk“. Azt hiszem ez elke­rülhető lett volna a szombat esti mű­sorban. Ogy tudom, a fülekiek felaján­lották, hogy örömmel szerepelnének a „Szabadság, szerelem“ című operet­tel. Sajnos, nem igényelték ajánlkozá­­sukat, pedig aki másutt látta a sze­replésüket, a legnagyobb megelégedés hangján beszél róla. A vasárnapi műsor-csokrok is el­­gondolkoztatók. A délelőtti, a Folklór évkönyv című összeállítás azért volt örvendetes sokak számára, mert ott láttuk a színpadon az idősebb nem­zedéket, mint a népi hagyományok ápolóját. A kéméndiek „Örömkalács“, a magyarbődiek „Falusi vasárnap“ című délutáni összeállításában, a bor­­zovaiak, szirényfalvaiak népi táncai­ban, dereshajú falusi emberek, kendős nénik szerepeltek. Tóth Pista bácsi, Fodor Lajos, Tóth Vince, Szalai Pé­ter és még néhányan már túl vannak a hat X-en, mégis aktív részesei vol­taik a múltat, a fiatal korukat felele­venítő , népszokások színpadra vitelé­nek. Sok színvonalas, szépen kidolgo­zott, dinamikus táncot láttunk az „Egy hazában élünk“ címen összeállított műsorban. Kár, hogy a délelőtti el­nyújtott és a Vidám esztrád műsor miatt későn kezdődött a fellépések gerince. Még bosszantóbb azonban az, hogy az egyetlen félhivatásos együtte­sünk fellépésére oly későn került sor, hogy a közönség nagy része már el­távozott. Az Ifjú Szívek szereplése minden bizonnyal sokakat érdekelt volna, ha nem a „végtelennek tűnő“ műsor végére teszik őket. Egy népünnepély után vagyunk, amelynek megvoltak a fény- és árny­oldalai is. Azt hiszem, egy rövid ösz­­szefogó cikkben nem lehet a tanul­ságot levonni és irányt szabni a X. gombaszögi megrendezésnek. Gondo­lom, erre a leghivatottabb fórum a CSEMADOK apparátusa. Van azonban egy sajnálatos dolog, ami miatt a já­rási titkárok nem nagyon mondanak véleményt az ünnepélyről, illetve a műsorról. Ez a hiányosság főleg abból ered, hogy a CSEMADOK apparátusá­nak legtöbb dolgozója a műsor Ideje alatt mint pénztáros tevékenykedik. Én úgy gondolom, túlságosan drága pénztárnokok a CSEMADOK hivatásos dolgozói. A pénz beszedését és egyéb technikai tennivalókat mások is elvé­gezhetnék, s így az apparátus dolgo­zói — természetesen ha megkérdez­nék őket — a' látottak alapján véle­ményt mondhatnának a műsorról és a közönség soraiban elhangzottakat is tolmácsolhatnák a központi rende­zőik felé. Azt hiszem a szakemberek és a központi rendezőbizottság véle­ménynyilvánítása mellett erre nagy szükség lenne, s minden bizonnyal elősegítené, hogy a több tízezres ösz­­szesereglett tömeg a jövőben még elé­­gedetebben felejthetetlen élménnyel távozzon Gombaszögről. Tóth Dezső A szép műsor után jólesik találkozni barátokkal, ismerősökkel és cigány­zene mellett kocintani egymás egészségére. ARANYKULCS *68 Az utóbbi két-három esztendőben a pop-zene kedvelőinek széles köré­ben nagy népszerűségre tett szert az Intervízió-tagállamok ARANYKULCS nemzetközi táncdalfesztiválja, mely­nek győztese a ma már hagyományos, aranyozott, kottasorkezdő zenei G- kulcs nagyított mását kapja ... Elöljáróban vessünk egy röpke pil­lantást az Aranykulcs rövid múltjára. Első ízben 1965-ben Prágában, hat Intervízió-állam részvételével rendez­ték meg. Prága után két évig a szlo­vák főváros következett, ahol olyan világsztárok, mint Sandy Shaw, BÚI Ramsey, Gigliola Cinquetti, a Shadows­­együttes, Gui Mardell vagy Massiela részvételével Pozsonyi Lant nemzet­közi táncfesztivál keretében, de külön versenyben került sor e jelentőségé­ben évről évre növekvő könnyűzenei vetélkedőre. 1965-ben is az idén már másodszor győzedelmeskedő Karel Gott nyert. Egy évvel később a bol­gár Lili Ivanovna, míg tavaly szintén egy csehszlovákiai énekes lett a győz­tes az azóta Európa-szerte ismert Requiem című protest-songgal, Éva Pilarová, személyében. Idén ismét önállóan — tizenöt tévé­­társaság helyszíni közvetítésével — a világhírű nyugat-csehországi Karlo­vy Vary-ban rendezték meg június 122-én az „Aranykulcs“-ot, ahol bizony aligha kophattak még meg a június tizenhatodikén véget ért ugyancsak ; rangos nemzetközi filmfesztivál viha- I os emlékei, máris újabb komoly nem­­etközi kulturális esemény színhelye j /olt ez az éltető gyöngyforrásai s gaz­dag kulturális-társadalmi hagyomá­nyai révén egyaránt nevezetes fürdő­város Pupp Grand Szállójának mester­­jmívű nagyterme. A múlthoz viszonyítva az idén több új színnel, küldetésben módosulással j gazdagodott ez a Grand Prix Eurovi­­sion-nak konkurrálni hivatott Interví­­zió-fesztivál. A rendezőség kezdemé­nyezésére, hat Eurovíziő-ikötelékekbe tartozó nyugati tévétársaság is képvi­seltette magát egy-egy énekessel, illet­ve dallal. Ezúttal elsősorban azt a ! célt követték, hogy kiküszöböljék e pop-vetélkedő első három évfolyamá­nak legnagyobb fogyatékosságát: a kizárólagosan Intervíziő-tagállamök ersenydalainak általában egyoldalú I enei-művészi beállítottságát. Törekvésüket, sajnos, csupán fél­siker koronázta, mert néhány valóban dallamos, könnyed, tetszetős szám mellett jócskán hallottunk olyanokat is, amelyek színvonala alig-alig érte lel az átlagot! Magáról a versenyről í azonban hadd szóljak lejjebb, teret engedve inkább a jövőt illető külde­tésben módosulás tömören fogalma­­| zott lényegének. Az Aranykulcs-táncdalfesytivál dra­maturgjának valóban merész tervéről zámolhatok itt be. Számításaik sze­­int három-négy év múlva a Grand Prix Eurovision-t és az „Aranykulcs“­­ot egy összeurópai táncdalfesztivállá zeretnék ötvözni! Ügy vélem, hogy a rangbeli előnyökről nem is kell ttt szót ejteni, így röviden még csak ennyit: a javaslat gyakorlati megva­lósulása nem csupán az európai álla mok fokozott könnyűzenei együttmű­ködését segítené elő, hanem egyúttal kiváló alkalmat nyújtana a keleti és nyugati pop-zene érték- és színvonal­beli párhuzama állítására. A versenyt szakelőadásokkal, tapasztalatcserét eredményező vitákkal bővítve az „öreg kontinens“ előnyeiben ma még aligha fölmérhető, jelentős könnyűzenei seregszemléje lenne. Természetesen, számtalan akadály leküzdése, kisebb nagyobb probléma vár még megoldás ra, így leghamarabb 1971-ben kerül hetne sor az Aranykulcs fent vázolt, új változatának megrendezésére. Csehszlovákiát elsősorban gazdag zenei hagyományai és modern pop­­enéjének mai, fölfelé ívelő színvo­nala jogosítja egy ilyen nagyméretű esztivát létrehozásának bátor gondo­­at-ti-a Most, az idei Aranykulcs-vetél­­i' » lek néhány napos távlatából — azt hiszem —, a nyugatnémet Ale­xandra és Rex Gildo, a belga Páni Louka, a svájci Paola de Medico, az osztrák Jack Grunucki és a rokon­szenves spanyol Salome szereplése már-már az új célok felé vezető út első komoly lépése ... Ennyi idő után beszámolni, s még valami újat is mondani tudni a Kar­lovy Vary-i vetélkedésről, nagyon há­látlan megbízatás. Ráadásul az olva­sók tízezrei a tévé képernyőin közvet­len szemtanúi voltak az idei Arany­kulcsnak ... így inkább mind a szak­embereik, mind a laikusok részéről ma is még gyakorta bírált zsűriről szólok. Munkájukat valóban nagyfokú ha­tározatlanság jellemezte. Karel Gott győzelme a Jiff Staidl—Jaromír Klem­­píf szerezte Miért énekelnek a mada­rak c. számmal már a délutáni fő­próba után szinte biztos volt, de a többszörös csehszlovák „aranycsalo­gányt“ követő sorrendben csak hasz­nos vita után tudtak megegyezni. Me­rőben eltérő véleményeiket egy sala­moni kompromisszum bizonyltja: az arany-, ezüst- és bronzkulcson kívül még további három különdíjat is osz­tottak. Az eképpen jutalmazottaik tel­jesítményét ellenben nem mérlegelték objektiven... Egyedül a belga Paul Louka érdemelt különdíjat, míg Ale­xandra hírnevét és az alig tizennyolc esztendős Paola de Medico közvetlen, egyszerű kedvességét nem tartom ele­gendő érvnek a lényegesen jobb, ki­forrottabb énekléssel bizonyító Rex Gildo, a szépen intonáló hangú Korda György — aki egyébként az eddigi „Aranykulcsokon“ szereplő magyar énekesek (sorrendben: Toldy Mária, Ambrus Kyri és Németh János, tavaly pedig Vámossy János] közül a leg­jobb teljesítményt nyújtotta —, vagy a kiváló ritmusérzékű keletnémet Ro­semarie Ambé igazságtalan mellőzé­sével szemben!... A spanyol tánczene váratlan előre­töréséről MassielB Eurovisio-beü győ­zelme után Salome Karlovy Vary-1 harmadik helye is tanúskodik. Az ezüstkülcsot, akárcsak tavaly, a ju­goszláv Vice Vukov kapta. Befejezésiképpen tehát leszögezhe­tem, hogy bár az idei Aranykulcs fö­lülmúlta az eddigi ilyen jellegű In­­tervlziő-rendezvények mindegyikét, szervezési-művészi téren egyaránt kí­vánnivalókat hagyott még maga után. Tagadhatatlan pozitívuma volt ellen­ben, hogy a nyugati énekesek rész­vételével a tervezett összeurópai pop­zenei fesztiválig is néhány fokkal föl­jebb emelte ennek a nemzetközileg is jegyzett könnyűzenei rendezvények rang- és színvonalbeli mércéjét! Miklósi Péter Fölszállott a páva... A CSEMADOK losonci szervezeté­nek alig öt hónapja működő Kármán József irodalmi, művészeti és műve­lődési köre a Városháza dísztermé­ben Fölszállott a páva... címmel évadzáró magyar népdalestet rende­zett. A népdalest szereplői: Dr. Volly István budapesti ének- és zenetanár, folklórista, a Magyar Rádió és Tele­vízió jeles, külső munkatársa és a két budapesti nem hivatásos népdal­­énekes — Nagy Ildikó és Szirony Jó­zsef — megérdemelten nagy sikert aratott. Az estnek népnevelő jelleget adott a népdalok vmrpretálásának formája is, amikor Dr. Volly az elő­adásra kerülő egy-egy népdalcsokor­­ral kapcsolatban családias 'közvetlen­séggel mesélt el a dalokhoz fűződő sok-sok érdekességet. A népdalest szereplői baráti láto­gatásukat összekapcsolták a népdal­esti fellépéssel, anyagi juttatás nél­kül, önzetlenül szolgálták a magyar népművészetet és dalkultúrát. Súlyom L.

Next

/
Thumbnails
Contents