Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-05 / 40. szám
Őszintén a díszfácánok tenyésztéséről Az egyéves kakas színben még nem nagyon különbözik párjától. A VADÁSZ és HALÁSZ című szakmelléklet múlt évi, augusztusi számában a díszfácánok tenyésztéséről írtam. A cikk inkább elméleti jellegű volt, mint gyakorlati, és talán kezdő fácántenyésztöknek szolgált gyakorlati útmutatóul, serkentőül. Sokszor azonban a leggyakorlatibb tenyésztő is téved, nem tud kiigazodni a felmerülő problémák között főként most, amikor a kikelt csibék a ketrecben vidáman futkároznak, időszerű leszűrni az év tapasztalatait, örömeit, csalódásait. Mielőtt a lényegre térnék, elárulom, hogy ezúttal az aranyTácán (Crysolophus pictus) tenyésztéséről és gondozásáról lesz szó, mivel ez a leggyakoribb és mondhatnánk, legkedveltebb fajta. Lehet, hogy egzotikus piros tollai, vagy fejének festőién szép aranyszínű tollazata tette közkedveltté. Gondozása sem Igényel sok figyelmet és odaadást. Az évszakok sorrendjét sorolva nehéz lenne eldönteni, melyik a fontosabb. Tavasz a keltés Ideje, nyáron a kikelt csibék növekedése a fontos, de az esős ősztől védett fácán vidáman néz a tél elé és télen át a jól táplált madár vidáman várja a tavaszt. Sorra vehetnénk az évszakokat, de valahol mégis meg kell állapodnunk Kezdjük talán a tavasszal. Március elejétől vidám az élet a tenyészketrecekben. A kakasok hallatják hangjukat, készülnek a dürgésre, amely március vége felé kezdődik és 8—10 napig tart. A télen át jól táplált kakas nagyon intenzíven bekapcsolódik a dürgésbe és farkával terelgeti a tyúkocskákat, peckesen végzi a széptevést. A dürgést követően a tyúkok lerakják tojásaikat, egyedenként 8 —10 darabot, de néha többet Is. A kotlás 23—24 napig tart és a tyúk aránylag nyugodtan ül tojásain. Ilyenkor a kakas lehangoltan meghúzódik és nem zavarja a tyúkokat. A kikelt csibéket ő is örömmel fogadja, szinte játszik velük, kapirgál nekik. Ezek az eszményi állapotok azonban nem válnak be minden esetben. Előfordul, hogy elszomorodik a tenyésztő. Tanulságként szolgáljon a következő gyászos kimenetelű eset: március elején egy ismerősöm panaszolta, hogy vigyázatlanságból kirepült ketrecéből egyetlen tyúkja. Levelében egyúttal azon kérelemmel fordult hozzám, segítsek szerezni számára egy tyúkocskát, mert a környékbeli tenyésztők a dürgés előtt sem pénzért, sem szép szóért nem váltak meg kedvenceiktől. Ez csak természetes. Elküldtem neki tehát kétéves felesleges tyúkomat. Segítségem sajnos nem járt eredménnyel, mivel a tyúk már a dürgés idejében érkezett és ha élhetek ezzel a kifejezéssel — a kipihent kakas — mohón a diirgéshez látott. Nincs abban semmi — gondolták és hagyták, hogy az aranyfácánok végezzék természetadta munkájukat. Sajnos a túlbuzgó kakas csőrével agyonverte a szállítástól kimerült fácántyúkot. Barátom közölte velem a szomorú hírt és újabb tyúk beszerzését kérte. Elmeséltem az esetet egyik tapasztalt tenyésztő barátomnak, aki óva intett, hogy dürgés idején semmi esetre se próbálkozzunk pároztatással, mert a legtöbb esetben tragikus vég következik be. Helyette felajánlotta, hogy a kakas ellenében és a tyúkért járó pénzösszegért rendelkezésemre bocsát egy párt, amely már megkezdte a dürgést. A gyakorlat tehát azt bizonyítja, hogy hiányzó kakashoz — vagy fordítva — az ősz folyamán szerezzünk párt, de sohasem dürgés idején. Tartsuk szemmel a dürgés folyamatát, lépjünk idejében közbe, zárjuk el a gyilkos kedvű kakast párjától, ha módunkban áll. Köztudomású, hogy a diszfácánok ivarérettsége eltérő a közönséges fácánokétól, A kakas 3 éves, a tyúk 2 éves korában ivarérett, így olvashatjuk ezt a szakirodalomban is és ugyancsak ezt tartják szem előtt a tenyésztők is. Vannak azonban kivételes esetek, amikor egy egyéves pár is képes utódokat biztosítani. Hasonló esettel találkoztam idén, amelyről érdemes megemlékezni. A tél beálltával intenzíven tápláltam fácánjaimat. Étlapjukról nem hiányoztak a vitamindús és az olajos magvak sem. Szívesen fogyasztották a sárga- és marharépát. Nem sajnáltam tűlük a kendermagot, a napraforgót. A tél vége felé külön ketrecbe helyeztem az egyéves párt. A táplálék adagolása természetesen továbbra is az említett módon történt. A dürgés beálltával a kakas megkezdte munkáját, amit csak olyan gyerekes játéknak minősítettem. Meglepetésemre a tyúk a dürgés után tojni kezdett. összesen 15 tojást rakott fészkébe. Továbbra sem hittem a dolog komolyságában, ezért kiszedtem alóla a tojásokat. Az utolsó hat darabot azonban a fészekben hagytam és a tyúk április elején megkotlott. Nagy elszántsággal ült tojásain, szinte alig látszott, hogy valamit fogyaszt az eléje tett eleségből. Június első napjaiban azután bekövetkezett a meglepetés. A hat tojásból kikelt négy életképes csibe. így gyilkoltam meg kilenc további csibét, mivel az elemeit kilenc tojást megsemmisítettem. Pedig jó lett volna, ha várok és most keltetőbe viszem. Lám a tyúkszínű kakas, mert nagyon keveset különbözik még párjától, megtette kötelességét. OKTÓBER — SKORPIÓ HAVA Befejeződött a vadászévad nagy eseménye: a szarvasbögés. Az üzekedésben leromlott bikák visszavonultak, rejletten élnek az erdők háborítatlan sűrűjében. Nehéz velük most már összetalálkozni. Jó is, hogy most nem köti le a vadász minden figyelmét, mert elérkezett az utolsó idő a téli élelemkészletről történő gondoskodásnak. A vadföldekről most gyűjtsük be a kapásokat. Burgonyát, takarmányrépát az etetés helyéhez közel, gondosan vermeljük el. így nem okoz majd gondot a szállítás a szükség idején. A vadnak télen is szüksége van mozgásra. Ezért a gumós termények egy részét hagyjuk a földben s bízzuk a vadra: szarvasra, vaddisznóra, hogy kikaparja magának. Kedvenc foglalkozása lesz ez vadunknak és így nem fogja ezekkel a nedvdús takarmányokkal túltömni a bendőjét, ami sok esetben megbetegedést is okozhat. Betakarítjuk a kukoricát is. Ott, ahol apróvadas területen van kukoricaföldünk, hagyjunk lábán egy darab kukoricaszárat. Esetleg egyezzünk meg az EFSZ vagy ÁG vezetőivel, hogy egy-egy darabkán, ahová nem kerül őszi vetés, hagyják tavaszig lábon a kőrót. Tavasszal majd a vadászok brigádban kivághatják. Kitűnő búvóhelye lesz az ilyen kukoricás az apróvadnak. Nyúl, fogoly, fácán szívesen húzódik ideg benne, kivált, ha állandó csenderes, vadbúvó nincsen a közelben. Ám vigyázzunk, mert erre a „terített asztalra“ könnyen rákapnak a ragadozók is, főként a róka. Ezt a hónap vége felé már nyugodtan lőhetjük, értékes lesz a bundája is. Készüljünk föl az esetleges élő'vad befogásra is. Saját fölszerelésünket javítsuk ki Idejében. Kössünk szerződést a vadbefogó vállalattal. A hónap gazdag lőlistáján a szarvas, muflon és vaddisznó minden neme, az őzsuta és gida, a borz, vadmacska, pézsmapocok. szerepel. A Vadrécék engedélyezett 4 fajtája, a vadliba, középsárszalonka, balkáni gerle lőhető. A hónap 15-ig vadászható a császármadár és az örvösgalamb. Az egész évben védelmet nem élvező ragadozók is lőhetők. K. K. Néhány perces pihend, azutáa újra folytatják útjukat a vadászok az Alacsony Tátrában. Fotó: Habrovszky Motesíky Árpád, Nagycétény
