Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-05 / 40. szám
Fogságban világrajött hiúzok A csehszlovákiai állatkertekjetunióbeli hímekkel párosítotmég nem tekintenek vissza nagy múltra, de eredményeikre sokszor felfigyelnek külföldön is. Szlovákiában a bojnicei állatkert a legrégibb, intézményesen 1955 óta működik. Különböző világrészek állat, madár és hüllő fajtáinak bemutatása mellett azt tartják fő küldetésének, hogy bemutassa Csehszlovákia élővilágát és biztosítsa a kipusztulófélben levő vadak fennmaradását. Az állatkerti szakemberek igyekszenek a fogvatartott állatoknak oly életfeltételeket teremteni, hogy megőrizhessék természetes tulajdonságaikat és ha lehet, fogságban is szaporodjanak. Az állatkertben jöttek világra pl. az oroszlán-pár utódai (legutóbb ötösikrek voltak), a przewalszki-lovak csikaja, tevék és más állatok fiai, sikerült keltetőgépben, sőt orvosi inkubátorban süketfajdot és struccmadarat kikeltetni. Hasonló szép eredményeket érnek el a valamivel később alapított bratislavai állatkertben is. Kasza László, a vezsprémi Kittenberger Kálmán Vadaspark igazgatója és más külföldi szakemberek a fogságban világrajött és felnevelt hiúzok iránt érdeklődnek. Mivel Bojnicén éppen a nekik szánt választ fogalmazzák, alkalom nyílik a hiúzokkal szerzett tapasztalatokat a nyilvánossággal is közölni. Ebből a szempontból igen értékesek Ján Kaluza tanár, a bratislavai, valamint Cmarko Gusztáv mérnök, a bojnicei állatkert igazgatóinak feljegyzései, s MVDr. Lachmann Tibor állatorvos meg Stefan Straka-Strieska állatkerti felügyelő gyakorlati tapasztalatai. Hazánk állatkertjeiben az ötvenes évek elején még nem volt hiúz-pár. A Szovjetunióból hoztuk őket, de szerettünk volna a szlovákiai szépfajta hiúzra is szert tenni, — olvassuk. A közzétett visszaemlékezés arról számolt be, hogy azokban az években a hiúz elszaporodott nálunk anélkül, hogy ebből állatkertjeinknek s tudományos kutatóinknak valami gyakorlati vagy legalább elméleti haszna lett volna. Népszerűsíteni kezdtük, hogy aki teheti, élve kerítsen kézre hiúzt. Csupán 1957-ben bukkantak rá erdőirtás során egy hiúzcsaládra Poprád vidékén. Az anyát lelőtték, négy kölykéből kettő került a bojnicei állatkertbe. Háromhetes nőstény kölykök voltak, cumli és sziámi macska segítségével nevelték fel őket. Szelídek lettek és szépen ki is fejlődtek. A bratislavai állatkertben 1961-ben érkezett Árvából egy igen félénk és elég vad, egyéves nőstény. Egy évre rá Zilináról kapott vőlegényt. A bajmóci hlúzokat a lesnai vadasparkban élő szovták ötéves korukban. Bojnicén jött világra 1962. május 23-án hazánkban elsőízben, fogvatartott hiúzanya két kölyke, a másik nőstény elvetélte magzatát. Egy napra rá kettőt kölykezett a hiűz Bratislavában is. A következő év májusában mindkét állatkertben már a második nemzedéket jegyzi fel a krónika, azóta pedig már igen sok tapasztalatra tettek szert állatkertjeink a hiúzok nevelése terén. A külföldi eredményekből a teljesség kedvéért fel kell jegyezni, hogy Varsóban 1953-tól foglalkoznak fogvatartott hiúzok párosításával, Magdeburgban pedig 1961-ben könyvelték el az első sikert. A hiúz-pár ellés előtt és után is együtt van. A nőstény általában igen jó anya, a hím sem bántja kicsinyeit, sőt esetenként megfigyelhető, hogy párját és kölykeit még a látogatók tekintete elől is védi. A nőstény maga is meg tudná védeni azokat, mert vadabb és támadóbb, mint máskor. A hiúz igen érzékeny és kényes állat, de fogságba kerülve könnyebben s gyorsabban megszelídíthető, mint a vadmacska. A fogvatartott hiúznak több tényezőt kell biztosítani, hogy alkalmazkodni tudjon. A környezete úgy diktálja a megfigyelés és a tapasztalat, legyen nyugodt, sőt szüksége van sötétebb, intim zugra is. Legfontosabb tényezője a hiúz-nevelésnek a lelkiismeretes ápoló. Táplálékul minél gyakoribb élőhúst igényel. Állatorvosi szempontból havonta egyszeri helmirazinos féregmentesítés szükséges. Ezen kívül a gyomorbélrendszer fertőzéseinek megelőzését és hatékony gyógykezelését kell szem előtt tartani. A felivax és felisan nevű oltóanyagok használatosak, midőn hiányoztak, több állat életével fizetett erre. A fertőzés bénulással jár. Ha az állat ellenállása megtörik, elpusztul vagy bénulni kezdenek hátsó végtagjai, kezelés nélkül béna marad. A heiyes gyógykezelést további szerekkel folytatják, omnadin Bt vitamin, D-vitamin, csukamájolaj, B-komplex, s a beteg állat 3— 4 nap múlva járni kezd. Vadállatok fogvatartása, nevelése, kiállítása vagy szelídítése nem öncélú kedvtelés, foglalkozás. Küldetésnek tartjuk, ami nem végső célja, hogy az emberekkel megismertesse a természetet, a fejlődést és annak törvényeszerűségeit. Szántó György JWeTlemes nyári éjszakán éber ■’* szemmel figyelem a horgot. Nem mozdul semmi, csend oan. Egyszerre tőlem vagy tíz méternyire nagyokat hullámzik a víz, majd egy jókora hal csapkod farkával. Azonnal tudtam, hogy az Ipoly négylábú ragadozója, a vidra vadászik. Pocskolás közepette kiúszott egy bedőlt fatönkre és ropogtatni kezdte zsákmányát. Gyorsan felkaptam egy rögöt, és odasóztam a falatozónak. A vízbe vetette magát és felfelé úszott az Ipolyon. Hirtelen ka-Kaland a vidrával tona bukkant fel a másik oldalon. Odakiáltottam neki, jöjjön segíteni. Egyszer ki is dugta a kobakját, de mivel a katona a hullámzás előtt szaladt, talán meglátta, s többé nem is láttuk. Egy darabig még követtük a vízfodrokat, ám hiába. Nem . dugta ki az orrát, s a hullámzás eltűnt. Lehet, hogy éppen elérte lakóhelye vízalatti bejáratát. Óvatos állat a vidra. Hová lett a vidra zsákmánya? Amikor visszajöttem őrhelyemre, a víz szélén egy szép halat láttam. Elszaladtam a szedőhálóért és sikerült kivennem a potykát. Két kilót nyomhatott. Valószínű, hogy a vidra zsákmánya lehetett, mert a feje össze volt rágva. Így jártam a vidrával Budai József Amit a fegyverről tudni kell o VADASZ z :___“ HALASZ A fegyver nem játékszer. Óvatosan, körültekintően kell bánni vele, mert könnyen baleset történhet. Csak gondozott, hibamentes fegyverrel vadászszunk. Ennek előfeltétele, hogy mindig tisztán tartsuk, megfelelően olajozzuk. A kisebb hibákat időben javítassuk meg hozzá értő fegyvermesterrel. Csak „Lovena“ műhelyekben javítathalunk fegyvert. Szlová kiában ilyen műhelyek vannak Bratislavában, Nyitrán, Banská Bystricán és Kassán. Hidegről meleg szobába vitt fegyver párás lesz. Ezért előbb az előszobába helyezzük el. Mielőtt a szegre akasztanánk, gondosan szárítsuk, olajos ruhával töröljük meg. Vadászat után minden esetben tisztítsuk csövét, olajozzuk lakatszerkezetét, vékonyan az egész fegyvert. A csövek tisztántartására nagy gondot fordítsunk, mert ha lövés után nem húzzuk ki megfelelően a nitroporok a cső anyagán rozsdafoltot marnak. A fegyvert eltevése előtt engedjük le, felhúzott állapotba sohasem tartjuk. Lakásban, zárt helyiségben csak szétszedett állapotban tokban, csukott helyen tartjuk. Ezzel megelőzzük, hogy netán fegyverünk töltött legyen s valamilyen avatatlan kéz hozzáférkőzzön. A lőszert külön csukható szekrénybe tároljuk úgy, hogy ahhoz a gyerekek, illetéktelenek ne nyúljanak. A lószeres és fegyveres szekrény kulcsa mindig a vadásznál legyen. Városban, falun, lakott utcán és közúti közlekedési eszközön, járművön fegyvert csak szétszedett állapotban, tokban szabad szállítani. Különösen vadászatokon legyünk figyelmesek. A fegyvert csak akkor töltsük be, ha a körben, hajtásban már megindultunk. A hajtóvonalon keresztül sohasem szabad töltött fegyverrel haladni. Ülve, guggolva tilos lőni. Árkot s egyéb akadályt töltött fegyverrel ne ugorjunk át. Gyenge „kifújt“ töltény után mindig nézzük meg, nem maradt-e valami a csőben. Ez nagyon fontos, mert ha a csőben marad a fojtás, újabb lövéskor a cső szétrobban, ez pedig súlyos következményekkel járhat. Vadászat közben gyakran ellenőrizzük, nem került e idegen anyag, pl. hó, föld, gyomdarab stb. a csőbe. Célszerű, ha minden lövés után belefújunk a csőbe. Így meggyőződünk arról, hogy az üres. Vadászat után a lövés pillanatában a kétravaszos fegyverekkel rendelkezők mindig csak az egyik ravaszon helyezzék el ujjúkat. A két ravaszt egyszerre meghúzni nem lehet. A kör lefújása után a hajtás végeztével azonnal ürítsük ki fegyverünket. Töltött puskával nem szabad a vadászcsoporthoz csatlakozni. Legbiztosabb, ha a fegyvert kinyitjuk. Vállon hordott fegyver torkolatán kezünket tartani tilos. Még akkor is, ha fegyverünk üres. Kocsira, járműre felszálni, azon utazni, tartózkodni csak üres fegyverrel szabad. Ha emberek között tartózkodunk, a fegyver csöve mindig felfelé álljon, akkor is, ha üres. Fegyverünket ne adjuk idegen ember kezébe. Vizslánkat, más kutyát ne engedjük, hogy vadászat közben körülöttünk ugráljon, mert a töltött fegyver balesetet okozhat. Szoros töltényt ne tegyünk a fegyverbe. Kerüljük a nyomást, feszítést, mert ez rongálja a fegyvert, sőt töltés közben baleset is előfordulhat. Ember irányába sose lőjjük a vadra, bármilyen szépen húz felénk. Az alacsonyan szálló vadra ugyancsak ne lőjjünk, különösen az őszi foglyászatokon, amikor még nincs betakarítva a termés. Jégen, síkos, csúszós, nehezen járható úton ürítsük ki a fegyvert. Kint a revírben minden kétséget kizáróan állapítsuk meg, mire lövünk. Ha nem vagyunk biztosak mi van előttünk, inkább ne lőjjünk. Tartsuk be a fegyver használatára vonatkozó szabályokat. Csak így előzhetjük meg a baleseteket, így vigyázhatunk magunk és embertársaink életére, egészségére, Habrovszky János
