Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
A háztáji állatok mérgezéséről Háztáji kertünkben, gyümölcsösünkben, szántóföldeken, szőlőben a (kártevők ellen használt szerek, permetek mind hígított mérgeik. Hiszen ezek legtöbbször (arzén, foszfor, nikotin, paratlon, szénkéneg, stb.) mérgező anyagokból készülnek. Ha ezekkel nem bánunk a legnagyobb óvatossággal, bizony sokszor érzékeny veszteségek származhatnak belőle, ami a háztáji kisállatainkat illeti. Például a méreg kipermetezése folytán elpusztult rovarokat, (burgonyabogár, cserebogár, tetű, hernyó stb.] gyümölcsösünkben, kertünkben vagy a közeli földeken a baromfi felszedi, s így a méreg tömeges elhullást okozhat. Számtalan esetben előfordult már, hogy az egerek, patkányok irtására kitett mérgezett dara, hús, búza, rizs nem kártékony, háztáji állataink életét is kioltotta. Saját tapasztalat: kukorica közé arzént kevertem a patkányok és egerek irtására. Széthelyezéskor gondosan ügyeltem arra, hogy baromfi ne férhessen hozzá. A vödörben maradt kisebb mennyiségű mérgezett darát jó három méter magasságban egy fa ágára akasztottam, hogy pár nap múlva az irtást megismételhessem. De másképp történt! Délután az idősebb lányomnak — iskolából hazajövet — feltűnt a magasban levő vödör, felmászott érte. Nem sejtve, (hogy a dara mérgezett, a köréje sereglett baromfinak adta. Pár óra elteltével halomra hullt kacsa, tyúk. A méregtől elhullott baromfit azután elástuk. Sokszor hallani, hogy a méregtől elhullott kisebb állatot a kutya, macska, disznó megeszi, majd kiöklendezi__ Ezt a mohó kacsák, tyúkok felfafják, s így hullanak el tőle — mérgezés-láncolat következtében. Baromfitenyésztő kollegám DDT-port használt fertőtlenítésre tetvelk ellen. Este végezte a porozást, utána bezárta az ablakokat (szellőztetőtj, ajtókat, gondolva arra, hogy az éjszaka folyamán a DDT-por megöli az összes vérszívókat, tetveket. Nos mi történt? Az ólba zárt baromfi a DDT-port belélegezve mind egy szálig elhullt. Nem árt tudni, hogy a mezei növénykultúrákra permetezett gyomírtószer — az időjárástól függően — több hétig veszélyt jelent nemcsak állatainkra, hanem gyermekekre, felnőttekre egyaránt. Sokan póruljártak, akik háziállataik részére védőszerrel, méreggel permetezett répalevelet, vagy más egyéb takarmányt „szereztek“ az éj leple alatt — nyulaik, kacsáik, libáik ettől mind elhullottak. Kísérjük figyelemmel a nemzeti bizottság, vagy szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink jelentéseit, figyelmeztetéseit, ami a permetezéseket, növényvédöszerek használatát illeti! így sóik boszsúságtól, kellemetlenségtől és anyagi károktól mentesülhetünk. Ha állataink mérgezés következtében, vagy mérgezés gyanújával hullottak el, mélyre ássuk, de legjobb, ha elégetjük. Ily módon sem kutya, sem disznó nem férhet hozzá; ugyanis az elhullott állat testében a méreg sokáig megmarad, s a földfelszínre kerülve újabb károkat okozhat. P. L. A kacsakeltetö után libatenyésztéssel kísérleteznek Az egegi szövetkezetben tavaly első ízben próbálkoztak kacsatenyésztéssel. Erre a célra ősszel mintegy 600 db tojót hagytak meg. Június hónapig 17 000 db kiskacsát adtak el a nagyüzemeknek és egyéneknek a környékről. 3000 db kiskar csát meghagytak tenyésztési célokra, míg a 15,84 mázsa súlyút tojókacsát június végén adták át a lévai Baromfifeldolgozó Üzemnek és 18 181 koronát hoztak értűk a közösbe. A Haviar család érti a módját a gondozásnak, ezért az idén is haszon« nal várják a kacsatenyésztés zárási mérlegét. Kora tavasszal az egegi szövetkezetesek a magyarországi Orosházáról hoztak 4000 db rajnai francia keresztezett libát, melyek habár 21 koronába kerültek darabonként, az idén komoly jövedelmet jelentenek majd a szövetkezetnek. A baromfi« farmon Csúth Imre, felesége és Ozank Józsefné gondoskodnak a libákról. A legelőt úgy oldották meg, hogy őszi árpát vetettek a farm kifutóiba, naponta zöldlucernát vágtak szecskára és 0,16 kg darakeveréket adagoltak hozzája takarmányadagként. Július hónapban szemestakarmányt is kaptak a libák. Czúth Imre 15 éves tapasztalata jól jön a baromfitenyésztésben. A libák április 15-től szépen növekedtek. A szövetkezet 3000 db-ot szándékszik tömőgépekkel hizlalni és 8—10 kg-oa súlyban átadni a felvásárlónak. Egy-két hétig előkészítik a hizlalásra, majd utána 3—4 hétig akarják tömni. A gépek beszerzéséről még ugyan nem tudott Gégöl László zootechnikus tájékoztatni, de az aratási gondok után az egész vezetőség azon fáradozik majd, hogy a libahizlalás jól sikerüljön. A libamájat külföldre szállítják. Csak ebből félmillió koronát szeretnének bevenni — mondta Czúth Imre gondozó. Szerződést kötöttünk húsra és tolira is. — A tavalyi kolera miatt felszámolták a tyúktenyésztést, most a szövetkezet a kacsa- és libatenyésztéssel kísérletezik. Belányi János A kannibalizmus vegyszeres leküzdése A baromfi kannibalizmusának, egymás húsa, tolla csipegetésének kialakulásában — a mai ismeretek szerint — többféle ok játszhat közre: hibás tartás, nem megfelelő takarmányozás, unalom, meteorológiai viszonyok, örökletes tényezőik, valamint a hajlamosság. A szakirodalom mind többet foglalkozik ezzel a problémával, hiszen a tyúkok, csirkék egymás csipegetése sokszor igen jelentős gazdasági károsodást idéz elő. Gyakran nehéz megállapítani, hogy egy-egy baromficsoportban mi váltja ki a kannibalizmust. Az adatok arra mutatnak, hogy a baromfi ipari tenyésztésének az elterjedése gyakoribbá tette ezt a bajt, és a legtöbb kutató megegyezik abban, hogy nagyon sok esetben az unalom — a szűk helyre beszorított baromfi „szórakozási hiánya“ az oka ennek a rossz szokásnak, betegségnek. Persze az okok ismerete nagyon fontos, hogy megtalálhassák a betegség ellenszerét. De még ma sincs egységes vélemény, nincs általánosan elfogadót gyógymód a kannibalizmus leküzdésére. A topolyaiak például nagyon szép eredményeket értek a csőrvágással. A magyar állatorvosok lapja pedig a sikeres, vegyszeres kezelésről számol be. A kutatók különféle megnyugtató szerek (hatását próbálták ki, és teljesen kielégítő eredményt értek el a trioxazin nevű szerrel. A trioxazint magyar kutatóik állították elő, és az embergyógyászatban kiváló nappali megnyugtatóként tartják számon. Nagy előnye, hogy nagyobb mennyiségben sem mérgező hatású, és ellentétben más nyugtatókkal, a baromfi takarmányfogyasztását és tojáshozamát sem csökkenti, és semmilyen más negatív hatását nem észlelték. A gyógyszert kipróbálták mind kis-, mind nagytenyészetekben, és úgy találták, hogy már a második naptól csökken a baromfi egymást sebzése, és 10—15 nap után teljesen megszűnt. Mintegy* 12 ezer tyúkot kezeltek, és az eredmények teljesen kielégítőik voltak. A trioxazin adagja 0,05—0,2 gramm lehet, illetve a legcélszerűbb 0,10 gramm minden kilogramm baromfira. Tehát például 100 kilogramm összsúlyú baromfi-csoportnak 10 gramm trioxazin szükséges naponta. A gyógyszert bele lehet tenni ivóvízbe is, vagy még megfelelőbb a takarmányba tenni. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a gyógyszer jól ősz« sze legyen keverve a takar« mányal, nehogy egyik baromfi« naik több jusson belőle, mint á másiknak. Igaz, hogy ez ä gyógyszer nem mérgező hatá« sú, de ha rosszul keverik ősz« sze, akkor a kezelés fél-ered« ményes lesz, mert a baromfi egy része esetleg nem kapja meg a szükséges mennyiségű nyugtatószert. A gyógyszer megelőző adagolását még nem kísérletezték ki, tehát az eddigi eredmények szerint akkor kell adni, amikor jelentkezik a kannibalizmus, és lehetőleg minél előbb, mert a gyógykezelés rövidebb ideig tart, ha mindjárt az egymást« csipegetés első napjaiban ab kalmazzák a trioxazint. M. M., állatorvos
