Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-21 / 38. szám

Sebes szárnyakon A Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetsége gombai helyi szervezetének hozzávetőleg harminc tagja van. Közülük tizen foglalkoznak postagalamb-tenyésztéssel. Elnöküket, Szabó Ist­vánt kerestük, s távoliétében Madarász Bélával volt módunk­ban néhány szót váltani. — Volt-e már olyan postagalambja, amely nemzetközi verse­nyen díjat nyert? — érdeklődöm a galambház mellett. — Rosztókban voltak galambjaink a Balti-tenger partján, ahonnan Gombára érkezett a postagalambom és egyesületünk­ben ötödik helyezést ért el. Ez 1964-ben volt, ami nekem mint kétéves kezdőnek nagy örömet okozott. — Más versenyben is elért valamilyen helyezést ez a ga­lamb? — A körzeti versenyen második lett idén, de hogyan he­lyezkedik el kerületi viszonylatban még nem tudom. Egyesüle­tünkben már első, második és harmadik helyezett is volt a 63 078 385 törzsikönyvi számú galamb. Remélem, hogy a lányai is jó helyezést érnek el idén. Hány postagalambut tenyészt? Negyven regisztrált galambom van. '— Akad közöttük más nyertes galamb is? — Igen, a 65 078 250 törzsikönyvi számú galamb mutatkozik jónak. Apja Treicsik Andrástól, anyja pedig Snirc Milán gom­bai tenyésztőktől származik. Ez a galamb második helyezést ért el egyesületünkben. — Ez a hobbi bizonyos költségekkel is jár, mennyi ez hoz­závetőleg? — Befizetjük a huszonöt korona tagsági díjat évente szö­vetségünknek. A röptetési díj ebben az évben elég drága, há­romszáz korona, mivel kevesen vagyunk. Ez tíz utat jelent. Az eleséget jutányos áron kapjuk, de nyáron a galamb kijár, így nem kerül sokba. — Mik a terveik, esetleg álmaik? — Szeretnénk mi is eljutni valamikor az olimpiára vagy a világbajnokságra, dehát erre még egy kicsit várni fogunk mert a galambokat előbb jól ki kell nevelni. Újabban Brünnbőí és Prágából is igyekszünk neves tenyésztőktől jó teljesítmé­nyű tenyészállatokat beszerezni. Madarász Béla gombai tenyésztő 63 078 385 törzskönyvi számú díjnyertes postagalambja. (A szerző felvétele) sze már néhány órával az érkezés előbb a galambház körül várakozunk. A fiamat azután gyakran szalasztóm a többiek­hez, hogy tudjam hány galamb érkezett már vissza. Chebra például nyolcvanhat galambot küldtünk, de ebből százalék­­arányban csak tizenhatot értékeltek az ellenőrök. A tizenhe­tedik már hiába repülte be a 430 kilométert, nem kapott he­lyezést. — Hány kerületi versenyen kell résztvennie a galambnak, hogy az országos versenyen indulhasson? — Tíz versenyen kell résztvennie. — Tapasztalat szerint milyen nemű postagalambok jobbak? — Az különböző lehet, de nálam a hímek voltak jobbak. A juhok takarmányozása Kinek van itt Gombán a legkiemelkedőbb teljesítményű postagalamb állománya? — Az elnökünknek, mert az ő galambjai a kerületi verse­nyeikben és a nemzetközi versenyekben is jó helyezést ér­teik el. Izgalmas lehet a várakozás a versenyek alkalmával. — Az izgalom már akikor kezdődik, amikor a kerületről jön­nek és autóval^ összeszedik a galambokat, azután mondjuk Chebre viszik őket. Mi idehaza tudjuk az indítás idejét, ki­számítjuk a körülbelüli érkezési időt és figyeljük az órát. Per­— Mivel szokta etetni a galambokat? — Peciális galambeledellel amit szövetségünk közbenjárá­sával kapunk. Sajnos, újabban kevesebb olajnövény magot tesznek a keverékbe, pedig az keni a tollat. A galambnál azért fontos a zsíros toll, hogy esőben is könnyen repüljön, mert ha beázik a tolla, akkor főleg a szárnya nagyon nehéz és telje­sítménye csökken. A postagalambokat zavaros időben katonai vagy egyéb hír­közlésre is felhasználják, persze a mai, technikával ellátott világban csak ritka esetben. A galambröptetés izgalommal járó, igazán szép sport,«ami nem kis hozzáértést és szeretetet kíván. Szeretném, ha további jó szórakozásban és sok sikerben lenne részük a gombai tenyésztőknek. KUCSERA SZILÁRD A gyermekek nagy-nagy öröme az idegenből hozott teknősbéka. Képünkön egy görög teknős nyolc éves példányát láthatjuk. Fotó: —s— [Folytatás a 7. oldalról.) des életműködéséhez szüksé­ges, hogy szopós korától egész éven át kellő mennyiségű kony­hasót kapjon. Különösen fon­tos a sóadagolás a kilúgozott takarmányok etetésekor. Leg­jobb „nyalósót“ adni a juhok­nak, mert tetszésük szerint elé­gítik ki só-igényüket. Egy juh­­ra naponta kb. 2—3 gramm sót kell számítani. Ne feledkezzünk meg a ju­hok rendszeres itatásáról sem. A kifejlődött juh télen 2—3, nyáron 4—5 liter vizet iszik meg naponta. Ajánlatos két­szer naponta itatni. A víz friss és tiszta legyen, de ne legyen túl hideg. A legelőre való ki­hajtáskor itassuk meg a juho­kat vályúból vagy tiszta folyó partján, hogy a legelőre veze­tő úton ne igyanak mocsarak­ból vagy szennyezett vízből. Té­len az akolban helyezzük el a vályút, hogy a juh ne legyen kénytelen túl hideg vizet inni. A juhokat semmi esetre sem szabad itatni herefélék, főleg lucerna és vöröshere, továbbá gabonatarlók, őszi vetések le­geltetése után, mert könnyen felfúvódnak. A gyapjútermelő kisebb testű juhok a soványabb legelőket is képesek értékesíteni. A hús­termelő, nagyobbtestű juhok igényesebbek, intenzívebb tar­tásra szorulnak. A tejtermelő juhokat ott érdemes tartani, ahol terjedelmes legelők állnak rendelkezésükre. A szakszerű, bőséges takar­mányozás a juhtenyésztésben is meghálálja magát. L. B. 8 liiffiiía®

Next

/
Thumbnails
Contents