Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-08 / 27. szám

■ Torunkban a gyümölcster­­mesztés szinte forradal­mi jelentőségű fordulóponthoz érkezett. Egyes belterjesen mű­velt gyümölcsösökben 1 ha-ról már 180 q termést is szüretel­nek. A gyümölcstermesztés korá­ban kialakult módszerek sze­rint a fák alakitó-, ritkító-, il­letőleg termőre metszésével iparkodtak elegendő mennyisé­gű és minőségű termést elérni. A természetes formától eltérő irányzat legszélsőségesebb kép­viselői azonban régebben az úgynevezett alakfák — gyer­tyatartószerű és U alakzatok, vízszintes és függőleges füzé­rek stb. — tetszető formája kedvéért feláldozták a fa egészségét, és lemondtak a jö­vedelmezőbb termésről is. De akármilyen megfontolásból ki­indulva metszettek, először mindig a szilárd vázágrendszer kialakítására törekedtek, majd azt követően a termésre fordí­tásra. Mindezzel persze vállal­ták azt a kockázatot, hogy ki­tolódik a termőre fordulás ideje, egyszersmind megzavar­ják a fa egész életműködését az erőszakos emberi beavatko­zásokkal. Francia Poiteau már idestova 200 évvel ezelőtt a szélsőségesen metsző kertésze­ket találóan a fa „hóhérai“-nak nevezte. Mi történik a gyümölcsfa föl­felé növekvő ágaival, ha az ember metszőollóval, fűrésszel nem avatkozik be a természe­tes folyamatokba? Bizonyos idő múltán a függőleges ág alsó része felkopaszodik, míg a fel­ső részén létrejött vesszők ter­mőrügyei és virágai termést hozva, súlyukkal a föld felé húzzák az ág csúcsi részét. így az ág föld felé hajló ívet ké­pez. Ezt a jelenséget Poenicke természetes termőívképződés­­nek nevezte. Az ily módon kép­ződött termőívnek a föld felé lehajló vízszintes alatti részén egyre több a termőrügy és így a gyümölcs. A termőív gerin­cén ugyanakkor vegetetív jelle­gű, felfelé növekvő, úgyneve­zett vízhajtások keletkeznek. A termőív alsó részének termő­­képessége hovatovább kimerül, majd ez a rész el is hal. A ge­rincen képződött vízhajtások pedig fokról fokra átveszik az elhaló termőívrész élettani ren­deltetését: berakódnak termő­rügyekkel, s a gyümölcsök sú­lya alatt ugyancsak a föld felé hajlanak. Majd ívük alsó része felkapaszkodik, elhal, felső ré­sze pedig vízhajtásokat ad. Ez a folyamat folytatódik. A természetes termőívképző­­désen kívül még más tanulsá­gos jelenségekre is felfigyeltek a gyakorlati kertészek, és ta­pasztalataik nyomán a növény­­fiziológusok is. Megfigyelték, hogy valamely ág térben el­foglalt helyzetétől függően, kö­zelebbről aszerint, hogy milyen szöget zár be a vízszintessel, más és más fejlődést mutat. A függőleges helyzetű ág csú­csi rügyei hajtanak ki a leg­erőteljesebben, a középső rü­gyei mérsékelten, míg alapi rügyei alva maradnak. A víz­szintessel bezárt 60 fokos szög csökkenti a csúcsi rész rügyei­nek kihajtási erejét. A vízszin­tessel bezárt 45 fokos szög a csúcs fölényét s az ágalapi ré­szén levő hajtások lemaradá­sát méginkább csökkenti, vagy­is a vessző felső felszínén a csúcs és az alap növekedési erélye alig különbözik a kö­zépső szakasz felső felszíni rü­gyeinek növekedési erélyétől. A vízszintessel bezárt 30 fokos szögben növekedő ágon a felső felszíni rügyek .egyenletes ki­hajtása a legkedvezőbb. Éppen ezért ez a szög, amelyet egyes sövényalakító (Bouché-Thomas, Hechinger féle stb.) módszerek Elmélyülnek ismereteink... előszeretettel hasznosítanak. A vízszintesbe hajlított vessző csúcsi rügyei erősebben hajta­nak. Ott egyébként a felső hely­zetű rügyek növekedési erélye az uralkodó, ellenben a talaj felé fordulók alva maradnak. Mármost ha a vessző csúcsát a vízszintes alá hajlítjuk, vagyis a természetes termőívképző­­dést mesterséges beavatkozás­sal gyorsítjuk, akkor lényegé­ben ismétlődik az imént leírt helyzet, tehát: a vízszintes alá került rügyek gyengén hajta­nak ki s jórészt rövid szártagú termőrészeket hoznak, ellenben az ív gerincén s a könyöknél erőteljes hajtásokat kapunk. Feltételezzük, hogy a leírt jelenségekben sarkalatos ren­­delteltetéssel érvényesül a ne­hézségi erő, a gravitáció tör­vénye. A nehézségi erő, továb­bá a föld negatív elektromos töltése ugyanis — feltételezet­ten — hat a növényi nedvek­ben, az úgynevezett kationok és anionok, vagyis a pozitív illetőleg a negatív töltésű ré­szecskék vándorlási sebességé­re. Ezáltal a növényekben és részeiben elektromos ponten­­ciál-különbségek képződnek. A vízszintesen nevelt ág alsó fel­színe például pozitív töltésű, felső felszíne pedig negatív töltésű lesz. Következésképpen a negatív töltésű növekedési hormon-molekula az auxin, a vízszintes ág alsó felszíne felé törekszik és felhalmozódik. Ez akadályozza az alsó felszíni rügyek fejlődését és kihajtását. Csupán az egyszerűség kedvé­ért emeltem ki az auxin nevű jelentékeny növekedési hor­mont, hiszen más növekedési hormonoknak és ezeken kívül a virágzás! hormonoknak is megbecsülendő a funkciójuk és rendeltetésük a növekedés és a termőrészképződés szabályozá­sában, így a gibberellinnek, a florigénnek és társainak. Ez a bonyolult rendszer — egyszers­­mint életfolyamat — továbbá komplikálódik a háncsban le­felé áramló áthasonított szer­ves tápanyagok és a fában fel­felé áramló szervetlen sók for­galmával. A növekedés és a termőrészképződés függ e táp­anyagok arányától is. De nem untathatom részle­tekkel olvasóinkat. Annyi azon­ban máris bizonyos, hogy egy ilyen bonyolult élettani rend­szerre és a benne kialakult életfolyamatokra és erőviszo­nyokra döntő lehet az, hogy a növényi szervek, képletek kü­lönböző részein hogyan alakul­nak a nehézségi erő támadás­pontjai. Ezek után a növényi szerv adott helyein a termelés hasznos érdekeinek megfele­lően termőrészképződéshez, hajtásfejlődéshez, de főképpen a kettőnek legkedvezőbb egyen­súlyához a termőegyensúlyhoz vezetnek. Immár egyre inkább elmélyülnek ismereteink az irányban, hogy az egyes gyü­mölcsfajok, sőt ezeken belül a fajták milyen időpontban, mi­lyen szögben lekötözött hajtás­képleteikkel biztosítanak korai, gazdag és jó minőségű ter­mést. (MF) Szolgáltatás a paradicsomtermesztésben Kaliforniában egy szerződés­sel termeltető vállalat, az Agri- Serve, segíti a paradicsom gé­pesített termesztését. Paradi­csomkombájnjain 18 válogató­val 125 kézi szedő munkáját helyettesítik. A gépi betakarí­tást akkor vállalják, ha a talaj­fertőtlenítésre, ültetésre és nö­vényvédelemre is megbízást kapnak. Az elszámolás a beta­karított tonnák és a konzerv­gyári átvétel alapján történik, így a tulajdonos és a vállalko­zó közösen érdekelt minden munkában. A szolgáltatás a nö­vényvédő szolgálatból fejlődött ki, húsz év alatt. Az üzemek szívesebben bízzák a gépi beta­karítás gondjait a vállalkozó képzett szakembereire. Növényház Casa-plasztikfóliábol Az újrendszerű növényház lényege, hogy a vázakra borított fólia alól a levegőt kiszívatják, így a fólia a vázra tapad. A benne működő ventillátor ág ritkítást hajt végre, így a fólia a -borítóhálóhoz tapad, tehát szél- és viharbiztos. Ez a legna­gyobb előnye. További előnye a jó szellőzhetőség. A plasztik­ház minden kultúrához felhasználható, de különösen alkalmas zöldség és szamóca termesztéséhez. A fólia élettartama 2 év. A talajerő visszapótlásá­nak ez a formája aránylag ritka kiskertben, mert a trá­gyának szánt zöldtömeg nye­rése a hasznos kultúrák ter­mesztését akadályozza. E hátrányt csökkenthet­jük, ha elő-, utó- vagy köz­tesként vetjük a talajtáplá­lásra és javításra alkalmas növényeket. A talajnak megfelelő, nagy zöldtömeget adó növényeket vessünk trágyázás céljára. Zöld­trágyázás a kiskertben Könnyebb talajhoz alkalmas a sárga csillagfürt, a balta­­cimhoz hasonló szeradella, facélia, mustár, kötöttebb talajon a lóbab, borsó és bükköny keveréke tesz jó szolgálatot. Száz négyzetmé­terre 2 kg csillagfürtmag, vagy 0,15 kg facélia, 0,5 kg szeradella magot, avagy 0,2 kg mustármagot számítsunk. Kötöttebb talajon hasonló nagyságú területen a mag­keverék megosztása a kö­vetkező: 2 kg lóbab és bor­só, 0,3 kg bükköny. Július második felében vessünk. A növények csírá­zásához nedvesség szüksé­ges. A korai kerti kultúrák letakarítása után zöldtrágyá­zásra való növényeket állít­hatunk be. A bab, uborka közteseként vethetjük. Gyü­mölcsösben a fatörzs körül hagyjunk egy tányérszerfien szabad területet, hogy a ve­tés ne vonja el a vizet a gyökerektől. Bogyósok bok­rai között a szedés befeje­zése és a metszés után nyá­ron zöldtömeget termeszthe­tünk. Különösen a facélia alkalmas erre a célra. Sűrűn vessünk, a magot sekélyen dolgozzuk be, és simítózzuk. A fejlődés meg­indulásakor műtrágyával (teljes trágyával] fejtrágyá­zunk. Szárazság esetén ön­tözünk és mindenképpen gyomtalanítsunk. Amikor a zöldtömeg kifej­lődött, lehengereljük, vagy betapossuk, és sekélyen be­ássuk a talajba. A gyümölcsfák alatt elég a letaposás, utána tavaszig így maradhat. Jó védelmet nyújt a gyökereknek, mert megtartja a hótakarót. A szeradella korai vetés esetében egyszer sarlózha­tó, a zöldet a fa körüli tá­nyérba szórjuk. Az újranövő állományt bedolgozzuk.

Next

/
Thumbnails
Contents