Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-14 / 37. szám
Teljes egyenjogúságot biztosítunk a nemzetiségeknek '(Folytatás az 1. oldalról.) erők zavarják meg országunk demokratikus fejlődését új utat kereső szándékunkat. Gondolni fogunk bizonyára arra is, hogy szövetségeseinknek ez a lépése — véleményünk szerint — elsietett volt. Ezekhez a gondolatokhoz később mindannyiunknak vissza kell térnünk. Most azonban kiutat kell találnunk ebből a helyzetből. Idegen katonák bevonulása egy állam területére mindig olyan változást jelent, amely sok nehézséget, sok fájdalmat hoz magával, kisiiklatja az életet a megszokott medréből, s Ily módon az emberek megszokott életének — beleértve a politikai és polgári életet is —, megzavarását jelenti. Pártunk és államunk vezetősége, a köztársasági elnök kezdeményezése alapján kiutat keresett ebből a nehéz helyzetből. Ezt a kiutat a moszkvai tárgyalásokban találta meg: a szovjet állami- és pártképviselőivel való megegyezésben, mely a helyzet megoldását célozza. Ez alkalomból is szeretném kihangsúlyozni, hogy egész lakosságunk, vagy legalábbis lakosságunk óriási többsége, csehek, szlovákok, magyarok stb. ezekben a nehéz napokban nemcsak lojálisán és becsületesen viseltettek az államhoz és annak politikai vezetéséhez, hanem szilárd hazafiságukról is számot adtak a szó szoros értelmében. Erről a helyről is köszönetét akarok mondani minden magyar polgártársunknak, becsületes, bátor viselkedéséért. Ezekben a válságos augusztusi napokban a különböző ellentétek, viszályok és gyakran a kölcsönös nacionalista szenvedélyek megnyilvánulásai ellenére, mindannyian állampolgárokhoz méltóan viselkedtek, és elősegítették megteremteni azt a politikai egységet, amely támogatta az állam vezetőit Svoboda és Cerní'k elvtárssal az élen, valamint a pártvezetést Dubőek elvtárssal az élen. Ez számunkra is fontos elkötelezettséget jelent, hogy magyar polgártársaink Igényeire nagyobb következetességgel tekintsünk, sokkal gyorsabban valósítsuk meg a nemzeti, illetve nemzetiségi politika terén követeléseiket éppúgy, mint kulturális és gazdasági vonatkozásban. A moszkvai tárgyalások után is az Akcióprogram szellemében Ami a moszkvai megállapodást illeti, ezt kétoldalú kötelezettségvállalásnak tekintjük. A Szovjetunió részéről kötelezettségvállalás arra, hogy fokozatosan, szakaszonként visszavonja csapatait hazánkból, az ország életének normalizálódása és konszolidációja kapcsán. Kötelezettségvállalás ez ugyanakkor a gazdasági tárgyalásokra, a gazdasági segélynyújtásra is. Mi, a magunk részéről kötelezettséget vállaltunk, hogy megakadályozzuk az antiszocialista és antikommunista, valamint szovjetellenes erők uszító propagandáját, a hisztériakeltést, a szocialista rendszer megbontását. Kötelezettséget vállaltunk tehát a sajtó, a rádió és a televízió területén és általában is, hogy nem engedjük meg a demókratiikus rendszer jobboldali erők általi aláásását, s ilymódon a szomszédos szocialista országokkal való kapcsolataink veszélyeztetését. Ebben a helyzetben abból indulunk ki, hogy Csehszlovákia belső rendszere, a fejlődés irányítása saját erőnkből történik, a kommunista [tárt, a Nemzeti Front és azon állami és nemzeti intézmények erejével, melyekkel rendelkezünk. És ez nemcsak a mi jámbor óhajunk. A moszkvai megbeszéléseken hangsúlyozták, sem a szovjet, sem más elvtársak nem kívánnak belügyeinkbe beavatkozni, nem akarják a személyi kultusz idejének visszatérését, nem kívánnak olyan erőiket támogatni, akik a Novotny-rendszer visszatérését szeretnék. A csehszlovák nép, valamennyi nemzet és nemzetiség — maga fogja keresni a járható utat és alakítja ki belső rendszerét. Ezt különösen ma kell hangsúlyoznunk, amikor az öt szövetséges állam nagy létszámú haderői itt vannak, s természetesen ma még befolyásolják viszonyaink alakulását, s bizonyos mértékben korlátozzák politikai munkánkat. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy nem mondtunk le távlati terveinkről és folytatni kívánjuk azt, ami a január utáni politikában jó és helyes volt. ígéretet kaptunk arra, hogy e téren semmi akadályt nem gördítenek utunkba. Azért hangsúlyozom ezt ma, amikor az emberek lelkét még fájdalom tölti el és gondolkodásukat is megzavarták a történtek, hogy előre nézzünk, lássuk a távlatokat, s a reményt, hogy elhagyják országunkat az idegen csapatok, helyzetünk megnyugszik, s mi magunk 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1368. szeptember 14. leszünk úrrá az esetleges jobboldali veszély felett. Állami szuverenitásunk felújulásával népünk, a csehek, a szlovákok, a magyarok, az ukránok — egyszóval mindazok, akik itt élnek, ismét szabadon, demokratikusan döntenek arról, hogyan éljünk ebben az országban. A korlátozások, melyekről szóltam, 'megvannak. Elsősorban a sajtó, a rádió és a televízió kapcsán érezhetjük. Mi Szlovákiában olyan utat választottunk, hogy lehetővé tettük valamennyi folyóirat megjelenését. Kértük az újságírókat és a szerkesztőségeket, a főszerkesztőket, értsék meg ezen korlátozások elkerülhetetlenségét és saját maguk akadályozzák meg, hogy ne legyen a sajtóban szovjetellenes, vagy más antikommunista propaganda. Mert nem akarunk cenzúrát bevezetni. Elmondhatjuk, mind a szlovák, mind a magyar szerkesztőknél, valamennyi elvtársnál megértésre találtunk. Kétségtelen, hogy nehéz dolog az újságíró munkáját korlátozni. Tegnap délután a Szlovák írószövetség vezetőségében — a Kultúrny Zivottal összefüggésben — vitattuk meg ezeket a kérdéseket. Azért említem meg ezeket a dolgokat itt is, hogy kérjem az elvtársakat, akik a sajtónál dolgoznak, értsék meg a helyzetet s tartsák be azokat a pontokat, melyekre ígéretet tettünk, Mert ha ez az út járhatatlannak bizonyul, akarva, akaratlanul a cenzúrához kell folyamodnunk, hogy biztosítsuk a moszkvai megegyezés betartását, a gyors konszolidáció lehetőségét, azt, hogy az idegen katonaság elhagyhassa országunkat. Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Szlovákia Kommunista Pártjának Akcióprogramját az élet minden területén, amint arra lehetőség nyílik, realizálni akarjuk. A gazdaságirányításban, a gazdaság felújítása területén valóra kell váltanunk elképzeléseinket. Ezeknek együk részét már kidolgozták, a másik rész kidolgozása folyamatban van. Ugyanez vonatkozik a nemzeti bizottságokra, azok átépítésére, hogy valóban a nép igazán demokratikus szerveivé váljanak. A föderációval egyidőben megoldjuk a nemzetiségi kérdést is Az Akcióprogramban foglalt elvek megvalósításához tartozik természetesen a nemzetiségi kérdés megoldása. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága — mint azt önök is tudják — néhány nappal ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel. Jóváhagyta azokat az alapelveket, amelyek lehetővé teszik államunk föderatív átépítését és ezzel egyidejűleg jóváhagyta azt az álláspontot is, melynek alapján az államjogi kérdéssel együtt ez év október 28-án alkotmányban kell biztosítani a nemzetiségi kisebbségek helyzetét is. Az önök szervezetének vezetőivel, Dobos és Szabó elvtársakkal arról is beszéltünk, jobb lesz a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldását két törvényre osztani. Eredetileg ugyanis azt gondoltuk, hogy ezt egy egységes törvénnyel megoldhatjuk. A későbbiek folyamán azonban rájöttünk, hogy a csehszlovákiai nemzeti kisebbségeknek a magyaroknak, ukránoknak, lengyeleknek és németeknek különféle, hogy úgy mondjam specifikus helyzetük van. így például más a helyzete mondjuk a német kisebbségnek Csehországban, mint a magyar kisebbségnek Szlovákiában stb. Ilymódon egyetlen törvény, alkotmánytörvény esetében problémák adódhatnának a megoldást illetően. Nyíltan megmondom, ezek kedvezőtlenek lennének a magyar nemzetiségi kisebbség helyzete szempontjából. EZért azt vallottak, hogy előkészítjük a Nemzetgyűlés alapvető, alkotmányos törvényét, mely kifejezné a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek egyenjogú helyzete főbb kérdéseiben a legfontosabb irányelveket, s ezt követően külön törvényt készítünk Szlovákia számára az SZNT keretén belül, és a cseh országrészek számára a Cseh Nemzeti Tanács keretén belül. Ez a törvény konkrétan és részleteiben is kifejezné a nemzetiségi kisebbségek helyzetét és jogai biztosítását. így tekintek ezekre a kérdésekre, és ahogy már említettem, ezt a nemzetiségről szóló alkotmányjogi törvényt, a föderációról szóló törvénnyel egyidejűleg október 28-án iktatnánk törvénybe. Ezzel egyidejűleg a közeljövőben megkezdjük a tárgyalásokat a másik, konkrétabb törvény előkészítéséről, a magyar és az ukrán nemzeti kisebbség helyzetéről Szlovákiában. Már csak azért is szükséges a kérdés megoldása, hogy megszüntessük nemzeteink és lakosságunk között a régi nézeteltéréseket. E téren főleg az utóbbi nyolc hónapban mind szlovák, mind magyar részről magasra csaptak a szenvedélyek, és ez alapjában véve természetes jelenség. Ahol a kérdések nincsenek megoldva, ahol nincsenek véglegesen megoldva, ahol olyan zsilipek nyílnak meg, mint amilyenek nálunk nyíltak meg januárban, ott vitatkoznak ezekről a kérdésekről békésen, szenvedélyesen, sőt viharosan is. Mindez azonban arra utal, hogy a kérdést meg kell oldanunk, keresnünk kell az észszerű és demokratikus kiutat. A magam részéről nagyon örülnék, ha áthidalhatnánk ezeket a régi ellentéteket, s végső megoldást találnánk e kérdésekben. Népünk jó ideje, jó ezer éve egymás mellett él. Munkásaink, földműveseink egyptt éltek, egyenlő sorsban volt részük, egyformán érték őket a nehézségek és a csapások. Ha ezeket a régi történelmi kérdéseket valahol Árpádnál és Svatopluknál kezdenénk megoldani — mint ahogyan a sajtó mindkét oldalon tette —, mire eljutnánk Kádárig és Dubcekig, e kérdések végső megoldása már csak az unokáinkra várna. Ezért jobb lesz, ha a sajtóban inkább a pozitív megoldásokat fogjuk keresni, mint a rekriminációt, a régi korok sérelmeinek felhántorgatását. Objektív történelem-szemléletet A történelmi eseményeket ugyanis különféleképpen lehet magyarázni. Egyet említenék meg, amely a magyar lakosság emlékezetében nagyon élénken él még. A magyar kisebbség problémájának megoldására gondolok az 1945-ös években. Már beszéltünk, írtunk róla, hogyan került rá a sor. Megemlítettük, hogy Szlovákiában a párt illegális munkájában, vagy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején senki sem vetette fel a magyar polgártársak kitelepítését, vagy valamiféle diszkriminációjának kérdését. Ám a világpolitika vagy az európai politika a háború végén úgy alakult, hogy megkezdődött a határok változtatása, ennek kapcsán szóbakerült a lakosság, elsősorban a németek tömeges eltávolítása az egyes államokból. És így külföldön merült fel a Csehszlovákia és magyarországi viszony megoldásának kérdése, lakosságcsere, vagy egyoldalú kitelepítés formájában. Ez akkoriban Csehszlovákiának és Szlovákia Kommunista Pártjának, a kormánynak hivatalos politikája volt. Ma bírálhatjuk, vagy nem bíráljuk, ez más kérdés. Bizonyos, hogy 1945 után a magyar lakosságot sok sérelem érte, sok ostobaságot, sok következetlenséget és méltánytalanságot követtek el vele szemben. Az évek távlatából ezt meg kell mondanunk. A magyar lakosság egyenjogú helyzetének gyakorlata csak 1948-tól kezdődött, azoknak a túlkapásoknak és intézkedéseknek a megszüntetésével, amelyeket 1945—1948 között alkalmaztak. Főleg azért említem ezt a kérdést, mert az ötvenes években azután, amikor már bűnbakot kerestek, akkor egyszerűen azok között találták meg, akiket akkor börtönbe zártak. Mindenekelőtt Husáikot, Novomeskyt és a többieket emlegették. És tizenhárom éven át az emberek tudatába belepalántálták, hogy ezek ketten-hárman, vagy az úgynevezett burzsoánacionalisták, azok a fekete ördögök, akik az egész kását megfőzték. Okmányok, történelmi dokumentumok, levéltárak anyagai bizonyíthatják, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy mondom, s én, mint ennek a pártnak és szerveknek egyik alkotó része, ezt a politikát támogattam, propagáltam, azonban nem egyes egyének politikájáról vagy hasonlóról volt szó, hanem az egész párt és állami szervek politikájáról. Azért említem ezt, hogy lássuk, hogyan forgatnak ki egyes kérdéseket, s ezek hogyan kapják meg a propagandisztilkus jellegüket, megtévesztve ezáltal sok-sok embert. Úgy vélem, elvtársak, a szlovák és a magyar lakosság álláspontja éppúgy, mint a szlovák és a cseh lakosság álláspontja ezekben az augusztusi napokban jó politikai előfeltételt teremtett a régi és nyílt kérdések megoldásához. Ügy vélem, hogy ez az időszak a csehek és a szlovákok, valamint a szlovákok és a csehszlovákiai magyarok közti kapcsolat próbaköve volt. És megmondom véleményemet: ebben a próbában a mi magyar polgártársaink is kiválóan helytálltak. És ezt nagyra értékelem! A nemzetiségi kérdés megoldása sürgős feladat A magyar kisebbség helyzete szejnpontjából milyen megoldásokra kell törekednünk? Ismerem azokat a javaslatokat, amelyeket a CSEMADOK előterjesztett és azokat is, amelyeket más helyről javasoltak. Ügy vélem, ma kimondhatjuk azt az alapelvet, hogy magyar polgártársaink számára mind az általános polgárjogok, mind a nemzeti csoport szempontjából teljes egyenjogúságot kell biztosítani. A teljes egyenjogúságnak ezt a gondolatát át kell ültetnünk politikai intézményeinkbe, politikai életünkbe. Máskülönben szólamaink a demokráciáról, a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásáról csak szemfényvesztés lenne, vagy egyszerűen a meg nem oldott, a nyitva maradt problémák továbbra is kísértenének. Konkrétan hogyan oldjuk meg? Milyen intézményeket, és hol kell létrehoznunk, s milyen biztosítékokat kell e téren biztosítanunk. Ezekről a kérdésekről még beszélgetnünk kell. Kifejthetném azonban személyes véleményemet, de ha az embernek valamilyen funkciója van, ezt a személyes véleményt konzultálni kell azokkal a szervekkel, amelyekben tevékenykedik. És mivel ezt sem a Központi Bizottságon, sem a pártközpont elnökségében-nem beszéltük meg, elnézésüket kérem, hogy személyes véleményemet e kérdések intézményes megoldásáról most nem mondom el. Nem gyávaságból, vagy más hasonló okból teszem ezt, hanem azért, hogy ne kötelezzek el embereket, akiknek ebben a kérdésben együttesen kell dönteniük. Biztosítani akarom önöket arról, hogy a magyar nemzeti kisebbség helyzete megoldásának a teljes egyenjogúságon kell alapulnia s magam részéről a párt és állami fórumokon ilyen megoldást fogok szorgalmazni. Közölték velem az elvtársak az önök vezetőségéből, hogy e kérdésben valamiféle türelmetlenség tapasztalható a magyarok között. A magam részéről megértem ezt a türelmetlenséget és hasznosnak tartom, ha állandóan szorgalmazzák, sürgetik a megoldást. A késedelmet azonban nem a jószándék hiánya okozza, hanem inkább a felhalmozódott rendkívüli és sóik probléma. így aztán, ha nem szorítják a dolgot, akkor a kérdés mellékvágányra kerül, nem rosszindulatból, hanem időhiány miatt. Ezért mondom ezt, hogy néha meg kell sürgetni a problémák rendezését. Ügy gondolom azonban, hogy ez a türelmetlenség ha bár érthető, jelenleg mégsem indokolt. Ismét leszögezem, az alapvető törvényt — nemzeti kisebbségek helyzetéről — a föderációs törvénnyel együtt, október 28-án fogadják el. A bizottság dolgozik rajta Prágában, meg kell állapodnom velük, mikor legyenek ott az önök, valamit a többi kisebbség képviselői. Még ezen a héten, vagy a legközelebbi napokban, mihelyt szabaddá teszem magam, leülünk az önök képviselőivel, hogy megvitassuk a Szlovák Nemzeti Tanács konkrét törvényét, amit nem akarunk halogatni, hanem azt akarjuk, hogy megvitassuk és konkrét megoldásokat keressünk. Szeretnék itt személyesen is jelen lenni, mert félek, ha ezt a kérdést ismét valami csoportra, vagy valaki másra bízzák, akkor megint várni fognak az én véleményemre, ami csak elodázná az egész ügyet. Most azonban, a kelletnél több a feladat, s ez bizony néha meghaladja az ember erejét. Biztosítani akarom tehát önöket, hogy ami a probléma megoldását illeti, itt nincs szó sem évekről, sem hónapokról. Távolról sem gondoljuk azt, hogy ebben az országban elegendő a szlovákok és a csehek közti problémákat megoldani, s azután minden rendben van. Tudatában vagyunk annak, hogy éppen olyan sürgős feladat, főleg a magyar nemzeti kisebbség problémájának megoldása, hiszen ez a legnagyobb nemzeti csoport nálunk, mely Bratislavától egészen Kelet-Szlováikiáig mindenütt együtt él a szlovák lakossággal. E kérdés békés rendezése és e kérdésben elfogadott megegyezés nélkül nem lehet konszolidáltnak tekinteni sem Szlovákiát, sem a köztársaságot. Hasznosnak vélem, hogy az elmúlt nyolc hónapban önöknél is úgymond új politikai garnitúra lépett fel, új politikusok, mert valahogy azokat a meglévő ellentéteket, melyek felduzzadtak, talán nehezebben hidalhattak volna át olyan emberekkel, akik a múltban valamiképpen ilyen téren tevékenykedtek. Szeretnék, hogy a nemzeti kisebbségek mindenekelőtt a magyar nemzeti kisebbség helyzetét úgy rendezzék, hogy a szó legszorosabb értelmében saját országának, saját hazájának, otthonának tekintse ezt az államot s olyan megelégedett legyen benne, mint amilyen megelégedést kíván a cseh és a szlovák nemzet. Igaz, a nemzeti kisebbségek esetén ez mindig bonyolult dolog. A történelem, a kultúra vagy gyakran a sze mélyi kapcsolatok terén, mindig hatással van az az állam, ahol a nemzet túlnyomó többsége él. Ez logikus s ezért érthető is. Meggyőződésem, hogy fokozatosan felújítjuk a bizalmat, köztünk és a többi szocialista országok között. A Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal újból megtaláljuk az együttműködés útjait, akárcsak azelőtt volt. És a két szocialista államnak a jó szomszédi együttműködése azután nem gátolhatja azt sem, hogy a mi nemzeti kisebbségünk a személyes vagy kulturális kapcsolataiban bizonyos kontaktust építsen ki. Ennek ellenére állítom, hogy olyan feltételeket akarunk teremteni itt nálunk, hogy a csehszlovákiai magyarok mindenekelőtt a Csehszlovák Köztársaságot tekintsék hazájuknak, hogy életünk, politikánk, rendszerünk közös alkotóinak érezzék magukat; teljes mértékben vegyenek részt ennek kialakításában s ne legyenek itt valamiféle félreállított albérlők, vagy valamilyen elhagyott árvák s ne legyen az osztályrészük az, ami a múltban volt. Az egyenjogúság megoldás» elejét veszi az ellentéteknek Tudom, sokkal könnyebb erről beszélni, mint az életben megvalósítani; és sokkal könnyebb ezt központi helyről kijelenteni, mint lent a járásokban, a falvakban — ahol az elmúlt hónapok során különböző problémák merültek fel — érvényesíteni. Mindennek ellenére vallom, szilárd, határozott irányt fogunk követni, hogy ezen az egész hosszú területen, ahol a szlovák és magyar lakosság együtt él, jó légikör alakuljon ki. Jó légkör az együttélés és együttműködés számára, a közös érdekek közös védelme és közös megvalósítása alapján. Hisz a munkásokat, parasztokat és az értelmiségieket ebben az államban közös érdekek vezérlik. Természetesen a kultúra és a nemzetiségi kérdés terén mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Az élet, a munka és az alapvető létkérdésekben azonban a magyar és a szlovák ember érdeke lényegében egy. Ha megoldjuk a nemzetiségek egyenjogúságát, ezzel elejét vesszük azoknak az ellentéteknek, melyeik az egyes falvakon vagy a járásokban keletkeztek, úgy vélem, jó légkört teremtünk a szlovák és magyar lakosság békés együttélésére. Tiszta szívből kívánom ezt, s azon leszek, hogy a Központi Bizottságban és más szlovákiai szervekben ezt az elvet átültessem. Dobos elvtárs itt említést tett néhány hiányosságról az egyes állami és pártszervekben. (A nemzetiségi képviseletről van szó — szerk. megj.) Beismerem, hogy e téren magam is hibásnak érzem magam, hogy a párt rendkívüli kongresszusán nem ellenőriztem, vagy nem követtem elég figyelemmel ezt az ügyet. Nem jutottam hozzá, hogy a választőbizottság ezeket az igazságos kritériumokat a nemzetisége képviselete dolgában is betartsa. Ott, — mint azt önök is jól tudják — elsősorban arról van szó, hogy a kongresszus magáévá tegye a moszkvai egyezmény főbb politikai irányelveit, így fordulhatott elő, hogy a kongresszuson nem jutottam hozzá ehhez az ügyhöz. A párt vezetőségében az elvtársakkal megvitatom ezt a kérdést, hogy megtudnánk-e oldani olyan formában, hogy néhány magyar elvtársat bevonnánk a Központi Bizottságba. Ez nagy szépséghiba, amikor a kongresszuson megválasztják a Központi Bizottságot, és rögtön utána ki kell egészíteni. Ügy vélem azonban, ha egy ilyen nagy nemzetiségi csoportról van szó, feltehetően meg lehet ezt oldani. Előterjesztem ezt a javaslatot s a magyar elvtársakkal tanácskozni fogok ebben a kérdésben a megoldás érdekében. Ami a Szlovák Nemzeti Tanácá kiegészítését illeti, arról biztosítottak, hogy e képviselet — jelenleg 11 képviselő van az SZNT- ben s hármat választottak most be — megfelel a számaránynak. Kérem, ha ez nem így van, ezek az adatok nem egészen helytállóak, gondolkodhatunk még arról, hogy a nemzeti tanácsot kiegészítsék, hacsak valami különleges akadály nem merül fel. Arról van szó, hogy nagyon rövid időn belül megejtik az SZNT-ben és a Nemzetgyűlésben történő választásokat. Nagyon kérem önöket, hogy sürgősen és idejében figyelmeztessenek erre, ’ akkor, amikor a jelölések folyamatban vannak, hogy ne kerüljön sor ismét mellőzésre. Mert utólag azután sokkal nehezebb korrigálni a hibákat, egyszerűbb megoldani a maguk idejében Ennyit elvtársak bevezetőiként, azzal a megnyugtatással, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának új vezetősége törekedni fog ezeknek a nyílt és régóta vitás kérdéseknek a teljes megoldására. Törekedni fog a magyar nemzeti kisebbség egyenjogúságának — rendkívül rövid időn belül történő megoldására. Örömükre szolgál majd, ha nemzeteink a szlovák nép és a .magyar nemzetiség a mi magyar polgártársaink között megoldjuk a problémáikat és a dolgok rendeződésének időszaka következik, örülni fogunk, ha a régi vitás kérdések mögöttünk lesznek és a közös problémák megoldása kerül előtérbe. Nagyon kérem ebben a törekvésünkben legyenek segítségünkre s a megértés útját egyengessék. Köszönöm önöknek ezt a segítséget!
