Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-30 / 36. szám
A Ny Ura íolyö panasza Július másodikén számtalan mérgeztt hal úszott a Nyitra folyón Nováiky község felől. A halakon kívül égnek meredő lábakkal sodorta a víz a kacsákat, libákat egyaránt. Csúnya látvány volt ez a parton ülő horgászoknak, fürdözőknek, a kárt szenvedett községek lakóinak, ahol a Nyitra keresztül szeli a határt. A prievidzai járási nemzeti bizottságra egymás után érkeztek a jelentések, panaszlevelek, á lakosság részéről. A gyanú a Nováky-i kémiai üzemre terelődött. A kivizsgálás a következőket állapította meg: Már évekkel ezelőtt a nagyüzemnek víztisztító állomást kellett volna felépíteni három nagy tartály felállításával. Sajnos, jelenleg csak egy tartály van üzemben, az is sokkal kisebb teljesítménnyel, mint amilyenre a gyárnak szüksége volna. Lehetséges, hogy az oda tartozó üzemi terveiket és számításokat a bojnicei strandfürdőn csinálták az illetékesek. Ugyanis a védelem a gyár vezetőségétől az, hogy a tartály jóval kisebb, mint eredetileg tervezték, viszont a vízszükséglet a gyártásnál Jóval nagyobb, s emiatt nem fér a tartályba, így szennyezetten kerül a Nyitra folyóba. Az idei nyári aszály természetes következménye, hogy a Nyitra folyóban kevés volt a víz, a szennyvízben viszont a mész, klór és karbid az élő állatokat mind elpusztította. Ebben az állapotban a Nyitra vize életveszélyessé vált nemcsak az állatok, de a fürdőzők számára is. A privigyei halászszövetség fél millió korona kártalanítást kér a halállományban keletkezett kár fejében. Ezen kívül az erre jogosultaik a víziszárnyasokért szintén kártalanítást követelnek. Habrovszky János SZOMORÜ LÁTVÁNY Akik június 20-án kint tartózkodtak a Vág és a Duna összefolyásánál elterülő festői szépségű harcsási Dunaparton, kellemetlen meglepetésben volt részük. A Duna hullámai nagymennyiségű élettelen halat sodort lefelé. Akik pihenési szándékkal jöttek, odébb kellett áll niuk, míg a horgászok nagyokat káromkodtak és szidták a felelőtlen egyéneket, akik megmérgezték a vizet. Két nappal később, 22-én is-6 VAUrtoi- .J* HALASZ Mérgezett halak sokasága úszott a víz felületén. A kivizsgálás alapján a Nováky-i vegyi üzemből mérgező anyagok kerültek a folyóba. Gusztáv Kirchhof mérnök, a nyitrai vízgazdálkodási szolgáltatások dolgozója szerint a kárt okozó vegyi üzemet 200 ezer koronára büntették. A halászok szerint a halállományban okozott kár értéke megközelíti a fél millió koronát. Fotó: Kajtor Pál mét megnéztem tart-e a döglött halak vonulása. Tartott. Jó munkát végeztek a mérgezők. Pedig reméltem, hogy a halakat rövidesen elviszi a víz, ezzel megszűnik a bűz s újra szabad lesz a víz a fürdésre, a horgászok számára. Nem messze tőlem brigádrounkáseok gyűjtöttek össze az elpusztult halaikat. Meitz mérnök, Csécsi János, Tuba János, Krausz Sárika és többen önkéntesen vállalták, hogy összegyűjtik a halakat, ne fertőzzék tovább a vizet és a levegőt. Meitz György mérnök elmondotta, hogy reggeltől jó néhány vödörrel összegyűjtöttek. A halak között akadt 3—4 kilós ponty, harcsa, — de a reggeli órákban embernagyságú halat is sodort a víz. Kellemetlen volt hallgatni a panaszt, kesergést az emberek részéről. Most a halászklub vezetőségén, majd a bíróságon múlik, hogy a víz mérgezőit, illetve a bűnösöket méltóképp megbüntessék, hogy elmenjen a kedvük a további törvénysértés elkövetésétől. A halászok egyértelmű véleménye az, miért fizetik a tagsági illetékeket, ha egyesek a vizet korlátlanul szennyezhetik. Holczer L., A Harcsási Duna-szakasz víztisztasági ellenőre Gyerünk süllőzni! A szakirodalom gyakran azt állítja, hogy nálunk a süllőszezon csak augusztus végén kezdődik, amikor már búcsúzik a nyár. A sárguló falevelek idején érdemes csak igazán erre a halra horgászni. Nem tudom, mit szólnak ehhez a Duna menti horgászok, de a hírekből kiderült, egész júniusban igen sikeres volt a süllő horgászata. A nyár folyamán főleg élő kishallal horgászhatunk sikeresen erre a nagyszerű húsú ragadozóra. Később, a hülő vízben már a halszelet is nagyon eredményes, sőt néha jobb, mint a nagyabb csalihal. A süllők, úgy látszik, más szempontból is kezdenek rendellenesen viselkedni, hisz nemcsak a viharos és borús napokon, derült időben pedig nemcsak a kora hajnali és a késő esti órákban kapnak, hisz kiváló eredmények születnek a szép napos, meleg délelőttökön vagy a kora délutáni órákban. A szürkületben elért eredmények talán csak a nagyobb süllőre vonatkoznak, bár nem általánosítható ma már ez a megállapítás. Ügy látszik változnak az idők, változik a süllők menetrendje is. Őszintén szólva, én legjobban élvezem az úszó felszereléssel való süllőzést. Partról vagy csónakból egyaránt jól lehet süllőzni. Főleg köves, kőhányásos partok mentén vagy korhadt, vízbe dőlt fák mellett keressük ezt a ragadozót. Ha lemértük a víz mélységét, készségünket úgy állítsuk be, hogy orránál vagy éppen hátánál megtűzött csalihalunk éppen a talaj felett úszkáljon. Gszós készség esetén, néhány méteres szakaszon kiengedhetjük a csalit, majd lassan visszavontatjuk, igy nagyobb terepet horgászunk le, mint fenekes, egy helyben rögzített felszereléssel. Az úszós készség végén a csalihal szabadabban mozog, nem csavarodik rá a fő zsinórra vagy a súlyt rögzítő cérnaszálra. Ha lombos vízbe dőlt fa ágai előtt vagy között horgászunk, akkor kísérletezzünk vízközt is. Tapogassuk végig a különböző mélységeket, mert ilyen helyen e8y-égy vastagabb ág mögött, a bedőlt törzs mellé húzódva leselkedhet a süllő, tehát nem a fenéken van. Süllőzésnél sohasem szoktam több horoggal horgászni. Egyetlen, lehetőleg hosszú szárú horoggal horgászom, amely mellé vékony testű apró horgot kötök. Erre tűzöm a csalihalat, hogy minél kisebb sérüléssel, minél tovább életben maradjon. A nagy horog szorosan a csali testéhez tapad, és kapáskor biztosan a ragadozó szájába kerül. Vannak, akik kisebb három ágú horgot használnak. Bár sokan ellenzik, úgy látszik, ez a szokás tért hódít, az pedig azt jelenti, hogy beválik, hogy eredményes. Néha alig egykét négyzetméternyi helyről több süllőt iski lehet fogni egészen rövid idő alatt, tehát a süllő csoportokban tartózkodik az akadályos helyeken. Szokás, hogy mesterséges süllőtartásokat létesítenek nagyobb tüskök, rossz ladikok stb. elsüllyesztésével, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen tartásokon gyorsan megtelepszenek a süllők, akárcsak a vízbe kerülő roncsok, hidlábak, fürdők, vízi építmények közelében is. A süllő kapása, néhány „jelző“ rángás után, egyenletes húzásban nyilvánul meg. Fenekes készségnél a bot vége néhányszor megrezdül, majd mélyen meghajlik. Gszós készségnél az úszó először rezeg, esetleg oldalra dől, elmerül, feljön, majd határozott nekiiramodással elsüllyed. A bevágással nem kell sietni. Ha kis csalihalunk van vagy halszelettel horgászunk, akkur nem kell sokáig „nyeletni“, ha pedig kényszerűségből nagy élő keszeggel horgászunk, akkor ki kell várni amíg a süllő a rendszerint keresztben elkapott halat megforgatja a szájában és lenyeli. Kemény szájában néha nem akad jól a horog, így sokszor az utolsó pillanatban elmenekül. Sajnos.
