Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-30 / 36. szám
Vízellátási gondok Kelet-Szlovákiában Röviden úgy mondhatnánk, hogy a kelet-szlovákiai kerületben az ivóvízzel történő ellátás igen kedvezőtlen. A hosszantartó szárazság következtében a bővizű források is kiapadnak. Az elégtelen készletek okozta vízhiányt különösen a járási székhelyeken Kassán, Eperjesen és Iglón érzik. A helyzet enyhítésére Eperjesen, Iglón és Tőketere be sen már megkezdték a vízvezeték építését, s Kassán ez évben kezdik meg egy vízmű létesítését. A pillanatnyi kedvezőtlen állapotot az említett esetekben ideiglenes létesítmények építésével igyekeznek enyhíteni, amely provizóriumok — habár eléggé 1 költségesek — legalább részben csökkentik a tényleges helyzet közötti feszültséget. Érdemes megemlíteni, hogy a (vízgazdálkodás az utóbbi években nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség érdeklődésének is középpontjába került. Ezt az élénk érdeklődést az ivóvíz készlete és a fogyasztók szükséglete közötti aránytalanság idézi elő. Köztársaságunk magasabb vezető köreiben is megállapították, hogy a lakosság ivóvízellátása a közművesített vízvezetékekből nálunk elégtelen és hogy lényegesen elmaradnak az európai és a világszínvonal mögött is. Országos szemszögből nézve megállapíthatjuk, hogy nálunk a vízvezeték-hálózat 25 százaléka túlhaladta az 50 évet, egyharmada pedig 34 esztendővel ezelőtt készült. Ez az állapot még szembetűnőbben ütközik ki a kelet-szlovákiai kerületben, ahol példaként hozható fel, hogy Bártfán napjainkban szedték fel az utolsó facsöves vízivezetéket. A kelet-szlovákiai kerületben a vízvezeték-hálózat nem egészen 1700 kilométer hosszúságú. így nem csoda, hogy ez a kerület áll köztársaságunk kerületei között az utolsó előtti helyen. Megjegyzendő még, hogy a kelet-szlovákiai kerületben csupán 980 kilométer hosszúságú vízvezeték hálózat jut a nagyobb vízművekre. A többi kisebb, helyi jellegű hálózat. Az utóbbiaknak azonban nincs kellő tartalékuk, hogy a lakosság számának növekedésével lépést tartsanak. Vajon mi okozta, hogy a keletszlovákiai kerületben pillanatnyilag ilyen a helyzet? A válasz lényegében az, hogy. a beruházásra csak rendkívül keveset fordítottak. Igaz, hogy emellett más nehézség is felmerült — mint például a vízmüvek és vízvezetékek bizonyos megoldásának sokáig húzódó jóváhagyása, a lassú ügyintézés stb. Ennek eredménye, hogy köztársaságunkban a közművesített vízvezetékhálózatot a lakosságnak 52,3 százaléka használja, ebből a csehországi Lesz-e elegendő melasz százezer szarvasmarha szintetikus hizlalására? Országszerte ismert, hogy az idei szárazság leginkább a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek szénatermését sújtotta. Egyes gazdaságok még az egyébként biztos hozamot nyújtó évelő takarmányokból sem állnak jól. Az évi szükségletnek a felével sem rendelkeznek. A réttulajdonosok is hasonló helyzetben vannak, tgy az előző esztendőben létesített tartalék is fogyasztásra kerül. Aggasztó, hogy egyes körzetekben — főleg a laza talajokon — az alávetett területeken is csak itt-ott sorit a hereféle. Ez már a jövő esztendei gazdasági-pénzügyi eredmények rovására megy. A minden eshetőséggel számoló gazda még ilyen esetben sem esik kétségbe. Arra törekszik, hogy a lehető leggyorsabban átformálja a termelést. Módot keres a tervezett feladatok veszteségmentes teljesítésére. A mezőgazdasági nagyüzemek egész sora máris megalapozta a szarvasmarha hizlalásának feltételeit, melyet a szintetikus módszer bevezetésével kíván sikerre vinni. A kerület tizenegy járásában máris felkészültek a szintetikus takarmányozásra, s előre láthatólag mintegy 100 ezer marhát hizlalnak majd így. A szintetikus hizlalási módszer fontos alapanyagai a melasz és a hugyany. Ezek szállításának gyorsaságától függ majd, hogy a gazdaságokban hány darab állatot foghatnak hízóba, s az amúgy is kevés szénát meg tudják-e tartani a teheneknek és a továbbtenyésztésre szánt növcndékállatoknak télre, hiszen a jövő esztendei hasznosság nagyban az állatok jó áttelelésétöl, végső fokon az erőnlét megtartásától válik függővé. Ebből az következik, hogy nem elegendő, ha a szakember előtt ismeretes mit kellene tennie a hasznosság növelésére, hanem az is, hogy a felsőbb szervek lépéseket tegyenek a biztos siker érdekében. A jelenlegi helyzetben arra lenne szükség, hogy a mezőgazdasági üzemek még a hűvör időjárás bekövetkezése előtt megkapják a hizlaláshoz szükséges melaszt, mert későbben a hideg következtében besűrűsödött anyagot a vasúti tartálykocsikból nagyon nehéz lenne kiüríteni. így aztán a mezőgazdasági üzemek nagy fckbért fizetnének. Más oldalon az is fontos, hogy az érdekelt gazdaságokban a fogyasztásra szükséges melasz elhelyezésére kellő tartályokat vagy medencéket készítsenek. -hkerületekben 61,1 százalék. A keletszlovákiai kerület lakosságának csupán 38 százaléka „dicsekedhet“ azzal, hogy vízszükségletét a vízvezetékhálózatból elégítheti ki. Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, ami ezt a helyzetet befolyásolja, hogy Kassán ' a lakosság 73, Poprádon 51,8 és Iglón pedig 42 százaléka használja a vízvezetéket. Tehát az említett városokon kívül a többi járás még a kerületi átlaggal sem dicsekedhet, mivel a közművesített vízvezetéket Nagymihályban a lakosságnak csupán 19,8, Bártfán 17,2 és a terebesi járásban csupán 10,7 százaléka élvezheti! A terebesi járásban jelenleg öt vízmű van 101 kilométer hosszú vízvezeték-hálózattal és másodpercenként 103 liter vízszolgáltatási kapacitással. A vízkészletek feleslegét a Borsiban levő vízmű kapacitása befolyásolja, amelyet jelenleg csak 70 százalékra használnak ki, mivel a Bodrog-melléki csoportos vízvezetékre a környező községek bekapcsolása nagyon lassan halad. Most végzik belesz község bekapcsolását s 1969-re tervezik Bodrogszerdahely bekapcsolását. Tárkány, Ladmóc és Zemplén községek közművesítése egyelőre még várat magára. Különleges helyzet alakult ki Nagykaposon, ahol a vízellátás kérdését mozgó vízművel oldották meg ideiglenesen, amely pillanatnyilag ki tudja elégíteni a lakosság igényeit. Nehezebb az ivóvíz kellő minőségének betartása. A terebesi járásban vízhiánnyal küzd még Szécső. De maga a járási székhely is egyelőre vízmű nélkül van s Terebesen az egyes lakótelepek vízszükségletét a házkezelőség biztosítja, saját forrásaiból — kutakból és helyi jelentőségű szivattyúállomások útján. Tőketerebes teljes vízellátásának kérdését tehát csupán a vízvezetékhálózat és a vízmű felépítésének befejezése után lehet megoldani. Maga a vízmű még csak alapjaiban látható, habár az ütemterv szerint már ez év augusztusában a technológiai berendezés felszerelésére alkalmas állapotban kellett volna lennie. A rozsnyót járásban 9 vízvezetéket találunk, ebből egy nagyobb vízmű — a murányi — melynek vízvezeték hálózata 177 kilométer és vízkapacitása 113 liter másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi vízvezeték-hálózat kapacitása kellő tartalékkal rendelkezik. Huzamosabb ideje azoban vízhiány mutatkozik a járás székhelyén Rozsnyón, ahol 40—45 literes másodpercenkénti vízfogyasztás mellett jelenleg a vízszolgáltatásban 20—25 lit/sec vízhiány mutatkozik. A kérdést jelenleg a Szulinka patak mellett létesített másodpercenként 50 literes kapacitású vízmű építésével igyekeznek megoldani, azonban e vízműnek nincs gyűjtőmedencéje. összegezve elmondhatjuk, hogy a legválságosabb helyzet Kelet-Szlovákiában a kassai járás területén van, elsősorban azért, mivel maga Kassa is állandó vízhiánnyal küzd. A helyzet komoly, s egy pillanatra sem engedi szem elől téveszteni a kérdést, az ivóivíz-eliátás kérdésének megoldását. Bohuá Neméek, Kassa Harc az ivóvízért Kelet-Csehországban a Bélá folyó partján egy különös berendezés építésén dolgoznak. Lényegében már két éve működik ez a természetes laboratórium. A Nemzetközi Vízügyi Kutatás keretében kísérletek folynak az ún. mesterséges víztranszfúzióval. Az itteni talaj nagyon alkalmas arra, hogy a felszínre öntött víz átszűrődjön a rétegein, és megtöltse a környék kútjait és a vízvezeték hálózatát. A kísérletbe belekapcsolódtak a környék vízmüvei, amelyek a kutakból nyerik a vizet. A vízművek dolgozói mérik a víz hőfokát és figyelik minőségének változásait. A transzfúzió eddig kifogástalanul működik. A másik kísérleti terület a Zelezné Hory alján térül el, homokos talajon, Nővé Hrady mellett. Itt elárasztják a völgyet, a víz beszivárog a talajba és feldúsítja a talaj vízmennyiségét. Csehszlovákia csaknem minden folyója — a Duna kivételével — a köztársaság területén erednek és hagyják el az ország területét. A csapadék 70 százaléka elpárolog, a medrekbe pedig 10—15 százaléka beszívódik. Csehország területén a múltban úgy igyekeztek megtartani a vizet, hogy már a XII. században halastavakat létesítettek. A legnagyobb tóvidék Tfeboű környékén Dél-Csehországban van: kb. 2700 halastó, 1000 m2 összterülettel. A legutóbbi húsz év alatt a Vltava és a Vág folyón számos zárógátból álló víziléDcsők épültek. Ma, a köztársaság lakosságának 60 százaléka forrásvizet használ ivásra, melyet azonban klóroznak vagy aktív szénen szűrnek át. Ezáltal elveszti kellemes ízét és biológiai értékét, nem tartalmaz vanádium, molibdén és más fontos nyomelemeket. Húsz év múlva azonban hazánkban körülbelül 60 százalékban a folyók vizét fogiák használni. Az emelkedő fogyasztás megkívánja majd, hogy a vízvezeték csapjából nem forrásvizet nyerünk, és ezt a ritka nedűt üvegekben árusítják majd. Ivóvíz-szolgáltató folyó Az első világháború után minden prágai lakos napi 40 liter vizet fogyasztott. A tavalyi évig az ipari üzemek és a városi csatornázás folytán állandóan fokozódott a folyók vizének szennyezettsége. Most, hála a szigorú intézkedéseknek, ebben a tekintetben lassú javulás állt be. A víz minőségét általában öt kategóriába soroljuk: a kitűnő, a jó, az elfogadható, a kétes értékű és az alkalmatlan víz. Nálunk a folyóvizek többsége a három utolsó kategóriába tartozik. A „Vodné Zdroje“ nevű intézményünk nemcsak föld alatti forrásokat kutat, de törődik a folyóvizek kihasználásával is. Ebből a szempontból olyan folyókról van szó, amelyek környékén nincsenek ipari üzemek, sem lakott telepek. Az egyik ilyen folyó, a Zelivka, nemsokára alagút segítségével Prágát látja el ivóvízzel. Szigorú előírások — állatlegeltetés, szenynyezés, telepítés betiltása — védik a területet, ahol földalatti víztartalékok rejlenek. Egy másik ilyen folyó a Jizera. Partján likvidálják a papírgyárat és a két cukorgyárat. A vízbő helyeken korlátozzák a kavicsbányászatot. A vízgazdálkodás távlati érdekeinek győznie kell a pillanatnyi közgazdasági érdekek felett. Szennyvíz-csatorna a tengerig Az a folyadék, ami az észak-csehországi barnaszén és vegyipari területen folydogál, már nem is nevezhető víznek. A szennyezettség nem haladhatja túl az 1:10 arányt. Itt azonban ez a viszony éppen fordítottja az engedélyezett aránynak. Felmerült a kérdés, hova vezessük ezt a szennyes folyadékot? Egy merész gondolat szerint e vizeket egy szennyvíz csatornán, amely Mostot, Hfenskot érintené, innen a Labe majd az Odra folyón (keresztül a Balti tengerbe torkollna. Hogy pedig a parti vizeket ne szennyezze, a víz alatt csövek vinnék a parttól 30 km-es távolságra. Ez a rendszer összegyüjtené az összes szennyvizet Csehszlovákiából, az NDK-bóI és Lengyelországból. A terv ugyan kissé fantasztikus, mivel 600 km hosszú csatorna építéséről van szó. De hiszen Prága alatt 800 km hosszú a csatornahálózat. A víz világprobléma Ha valamelyik országban kongresszust rendeznek, a tanácskozáson rendszerint sokat foglalkoznak a vendéglátó országban felmerülő problémákkal. A prágai Hidrogeológiai Kongresszuson tudományos ülésszakot rendeznek az ásványvizekről is. Ásvány és barlangi vizekben gazdag ország vagyunk és ez különösen Karlové Vary környékére vonatkozik. A kongresszus küldöttei számára most egy különleges hidrogeológiai térkép készül Karlové Vary környékéről. A barlangi területekről Brnóba és Kassára küldenek vizet, ahol a kongresszus tagjai majd tanulmányozzák tulajdonságait. Az UNESCO védnöksége alatt hazánkban évente postgraduális iskoláztatást szerveznek a vízgazdálkodás problémáiról. Ebből az alkalomból Afrikából és Ázsiából is szakemberek jönnek hozzánk, hogy elméletet tanuljanak és gyakorlatot szerezzenek. Víz nélkül nincs élet. A feladat: vizet biztosítani az emberiség számára, amely világprobléma. PETER POUSTKA {ford.: P. R.) Nemcsak a zootechnikusok ügye! TUDNIVALÓK a nem biztosítható károk megtérítésének módjáról Köztudott, hogy a mezőgazdasági • termelés sóik kockázattal jár. Egyesek az érvényes előírások értelmében sem képezik biztosítás tárgyát. Itt vannak például a növénytermesztésben előforduló veszteségek, melyeket aszály, kiázás, kípállás, fagyás vagy hópenész, esetleg növényi betegségek és kártevők idéznek elő. Következményeik enyhítésére a Földművelés- és Közélelmezési Minisztérium nemrég külön alapot létesített, hogy csökkentse a nem biztosítható károkat. Az említett alapból a minisztérium téríti a kárt a szövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak és más állami mezőgazdasági szerzeveteknek, ha a termést ért károsodás nem az illető üzem hibájából keletkezett, nevezetesen az agrotechnikai intézkedéseik elhanyagolása folytán és ha az üzem részéről a fenyegető káros következmények megelőzésére vagy mérséklésére bevetett technikai eszközök nem bizonyulnak hatékonynak. A térítést elvileg ugyanabban az évben a növényzetet ért egy vagy ‘több károsodás esetén is megszavazhatják, ha a kár meghaladja az üzem növénytermesztése hozamának 15 százalékát, az utolsó tervidőszak három legjobb évének átlagos hektárhozamához viszonyítva. Ennél tetemesebb károk megállapítására növényfajtánként az Állami Biztosító hivatott, amelynek minden esetet külön be kell jelenteni. A magasabb térítés kifizetését az Állami Biztosító javasolja. A körzetébe eső károsult mezőgazdasági üzemek kimutatását a járási mezőgazdasági társulás véleményezésével együtt jövő év január 31-én kell, föl terjeszteni az Állami Biztosítónak Prágába, mely kellő feldolgozás után február 10-ig a Földművelés- és Közélelmezési Minisztériumnak elküldi indítványait. A térítés összege a növénytermesztésnek tényleges nyershozamával és a biztosító által megszavazott kártérítéssel együtt nem haladhatja meg a termékek árának 90 százalékát. Csak kivételes esetekben lehet a mezőgazdasági üzemek kérvényéhez a járási szervnek olyan javaslatot csatolnia, hogy a feltételezett veszteség 50 százalékát előleg formájában engedélyezzék a nem biztosítható károk alapjának terhére. Erre vonatkozólag közelebbi útbaigazítást a Földművelési és Közélelmezési Minisztérium 15/1968 számú közleményében találhatják az érdekeltek. (zn) A vágómarha szintetikus hizlalása manapság eléggé ismert zootechniikai körökben. Ezzel a módszerrel széna- és silótakarmány etetése nélkül is sikerrel termelik a jó minőségű marhahúst. Alábbiakban szeretnék rámutatni az említett hizlalási mód jelentőségére, s megjegyezni, hogy nem szabadna úgy kezelni, mint átmeneti szükségmegoldást. Közismert, hogy köztársa-Széna 4 kg X 365 nap = 14,6 q - terület, Szilázs 10 kg X 365 nap = 36,5 q -terület szükséges, tgy az abraktakarmányon kívül az eleség termelésére 38 ár földterület kell. A szintetikus hizlalás esetében az abrakon kívül (amelynek mennyisége megegyezik a hagyományos hizlalási módnál felhasznált mennyiséggel! az esztendő 365 napja alatt a következő takarmánymennyiség szükséges: szalmából, kukoricaszárból, kukoricatorzsából 6 kg kell egy szarvasmarhára naponta. (Mivel melléktermékekről van szó, nem kell számítani a termeléshez szükséges földterületet.) Melaszból 3 kg X 365 nap — 10,95 q, melynek termeléséhez legfeljebb 8 ár földterületet használunk. A melaszt az alábbiak szerint szerezhetjük be: behozatal útján Kubából, amit előnyösebbnek tartok, mint a gabonafélék behozatalát a kapitalista országokból. Ez esetben terimés takarmányok termesztésére külön földterület szükségtelen. A cukorkivitel korlátozásával Itthon több melaszt gyárthatnánk, s csökkenthetnénk az abraktakarmányok külföldről történő behozatalát. Állítólag a cukor külföldi értékesítése mind pedig az abraiktaságunkban kevés a szántóföld, ezért a talajt a lehetőség szerint belterjesen kell kihasználnunk. Ebből kiindulva szeretnénk beszélni a szintetikus hizlalás előnyeiről. Megfigyelhettük, hogy a hagyományos takarmányozással egy esztendő során (365 nap alatt) az abraktafcarmányon kívül egy szarvasmarha hizlalására az alábbi takarmánymennyiség szükséges:- 50 q-s hektárhozam mellett 29 ár- 400 q-s hektárhozam mellett 9 ár karmányok külföldi beszerzése számunkra nagyon hátrányos. A cukorrépa fokozott termesztésével azonban az eddiginél több melaszt készíthetnénk. A cukorrépának melaszra történő becserélése esetében a mezőgazdasági üzemek 100 mázsa cukorrépáért kb. 33 mázsa melaszt kapnának. Ez azt jelenti, hogy 400 mázsás cukorrépa hektárhozam mellett a terület minden hektárjáról 133 mázsa melaszt nyernénk. Egy marha felhizlalására tehát 8 árny! terület szükséges. Ugyanakkor a cukorrépatermesztés során hektáronként körülbelül 400 mázsa répafejet és szeletet nyer a mezőgazdasági üzem, tehát éppen ilyen nagyságú területtel csökkenthetnénk a silótakarmányok területét. Ez esetben egy szarvasmarhára, azaz egy hízómarhára számítva a terimés takarmányok termesztéséhez 8 ár földterület szükséges, ugyanakkor a silótakarmányok területét hízónként 8 árral csökkenthetnénk. A szintetikus takarmányozási mód bevezetése mellett minden hízóba fogott állatra 38 árnyi szántóterületet nyerhetnénk. Járásunkban körülbelül 15 ezer a hízóba fogott szarvasmarha száma. Ha ezek közül 10 ezret szintetikus módon hizlalnánk (eddig csupán 5500 darabot hizlalunk így), akkor 3800 hektár földterületet szabadíthatnánk fel mondjuk gabonatermesztésre, s 30 mázsás hektárhozam mellett lehetővé válna, hogy 11400 tonnával növeljük az érdekelt gazdaságok gabonakészletét. A szintetikus marhahizlalás megszervezésekor a legnagyobb nehézséget éppen a szükséges melaszmennyiség beszerzése okozza. Ha a melaszt juttatás címén szerezzük be, akkor mázsánként 78 koronát fizetünk, mivel az állam a melasz vásárlását szubvencióval támogatja. Az értékesített cukorrépa ellenértékeként szállított melasz ára mázsánként 99 korona, ha pedig a mezőgazdasági üzem cukorrépa , fölöslegéből készített melaszt, úgy egy mázsa körülbelül 132 koronába kerül!? Járásunkban 33 mezőgazdasági üzemben alkalmazzák a szintetikus marhahizlalást. Az eredményék meggyőzőek. Bebizonyosodott, hogy így növelhető a marhahús termelése, — ugyanakkor az eddiginél nagyobb földterületet használhatunk gabonafélék termesztésére, s esetleg a megtakarított széna és szilázs felhasználható a tejtermelésben. Az előbb felsorolt előnyök alapján úgy vélem, a szintetikus hizlalási módszer bevezetése nem csupán a zootechnikusok ügye. ARISTID STARKE mérnök, a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főzootechniikusa
