Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-17 / 33. szám

Nincs különösebb ok aggodalomra

Nagy hozamú fajtákkal kiváló

gabonatermést értek el

A mezőgazdasági szakemberek egyik értekezletének szünetében a folyosón egy csoportra lettem figyelmes. A hangadó Idősebb, dereshajú férfi volt. A gazdaságúikban Idén elért kitűnő gabonatermésről beszélt. „KI hitte volna, hogy én, az öreg róka — aikí már Jónéhány mostoha esztendőt átvészeltem a jó öreg anyaföldön — éppen engem csap be a természet.“ így morfondírozott az illető.

Tény, hogy idén sokan kellemes meglepetésben részesültek, hiszen nem is oly rég volt, hogy az SZNT Földművelés- és Élelmezési Megbízotti Hivatala más központi szerveikkel egyetértésben az aratás előtti napokban a sajtóban éppen arról adott hírt, hogy gabonafélékből tetemes terméskieséssel számolhatunk. A nyilatkozatban a Sújtott járásokat is felsorolták. Erre egyik-másik járásból kérték a leszerződött gabona 40—50 százalékának elengedését.

Mondjuk meg őszintén, melléfogtunk. A becslés olyan volt, mintha kezdők végezték volna, vagy pedig a szakemberek a személygépkocsik ablakaiból mérlegelték volna a helyzetet. Legyen ez okulás számunkra. Most azonban az a leglényegesebb, hogy a jóslatok nem váltak be.

A valóság ecsetelése kedvéért meglátogattam néhány mezőgazdasági üzemet, hogy tiszta vizet önthessek a pohárba, beszámolhassak a valóságról.

AZ ELSŐ ÁLLOMÁS a pár esztendővel ezelőtt az árvíztől sokat szenvedett KULCSOD község szövetkezete volt. Gaál Sándor mérnök, a szövetkezet fiatal elnöke tájékoztatott az eredményekről.

Kis szövetkezet a kulcsod!. Földjei Duna-közelben terülnek el. Azt mondják, jó termőerőben vannak. Búzából 100, tavaszi árpából pedig 40 hektárt vetettek, s mind az őszieknél, mind pedig a tavaszi árpánál jól beváltak a nagyhozamú fajták.

A Bezosztája csakúgy mint a Mironovszkája búzafajta kiváló hozamot adott. Az átlag 56 mázsa lett hektáronként. Tavaly 11 mázsával termett kevesebb. Ez a valóság.

„Vallatóra“ fogtam az elnököt. Árulja el a kimagasló eredmény titkát. Szélesen mosolygott, s előre bejelentette, hogy szó sincs titokról. Csupán arról van sző, hogy a nagyhozamú búzafajtáiknál komplex agrotechnikát alkalmaztak, vagyis a talajt időben és kellő minőségben elkészítették, valamint a trágyázás és a vetés idejét betartották. Későbben pedig a biológiai fejlődés megfelelő időszakaiban fejtrágyázták a növényt. Tény, hogy ez is fontos eredője volt a nagy hozamnak.

Az elnök továbbá elmondta, hogy a magas hozam eléréséhez idén nagyban hozzájárult az, hogy múlt őszön a mélyebb fekvésű, vagyis a kellő vízkészlettel rendelkező talajokra vetették a búzát s tavasszal vegyszerrel védekeztek a gyomosodás ellen. Így a tápanyagok könnyen felvehető állapotban, és ami szintén lényegesen fontos, veszteség nélkül kerültek a növénybe.^ A nagy hozam eléréséhez hozzájárult továbbá, hogy amikor a levéltetvek megtámadták a növényeket, a járási mezőgazdasági társulás agrotechnikai szolgálata tüstént beavatkozott, bevetette az Agrolet gépeit, s megvédte a pusztulástól.

együtt) 24,5 vagon, s 35 vagont adtaik el búzából. Mindent ezzel teljesítettek. így az abrak is 100 százalékban fedi a szükségletet. Az előirányzott 411 ezer korona helyett 579 765 koronás nyersbevételt érteik el gabonaértékesítés címén.

A CSILIZRADVÁNYI SZÖVETKEZET gazdasági udvarában Szabó István elvtárssal, a közös elnökével mérlegeltük az idei aratás végeredményeit. Már rég elcsépeltek, bekazlazták a szalmát, s a szántás jó részét is elvégezték.

Búzát 200 hektáron termesztettek. Vetőmagnak náluk is a Bezosztáját (130 ha) és a Mironovszkáját (70 ha) használták. Búzából tisztított állapotban 49,9 mázsás heiktárhozamot értek el.

Szabó elvtárs azt a nézetet vallja, hogy a jövőben folyóméterenként 65 búzaszem elvetését tartja szükségesnek az idei 55-tel szemben. Ez azért szükséges, hogy kellő tápanyagellátás mellett sűrűbb legyen a növényállomány, s magasabb hektárhozamot érjenek el.

Úgy könyvelem el ezt, mint a termelés egyik lényeges fortélyát, de van még más is. Csilizradványban ugyanis háromszor szántanak a búza alá. Ezt meg is tehetik, mert korán betakarítják a termést s egyben lehe. tővé' válik a talaj korábbi előkészítése.

Fájlaljáik, hogy nitrogéntartalmú ipari trágyáikból legalábbis az utóbbi időkben nem kapnak elegendőt, a szállítmányok későn érkeznek, ami sokszor a vetés rovására megy. Országos probléma ez. Számos mezőgazdasági üzem biztos terméseredményének kiesését éppen a műtrágyák rendszertelen érkezése okozta. A vegyipar tehát büntetlenül megkárosította a termelőket. Vajon meddig mehet ez így? Meddig lesz falra hányt borsó a parasztok panasza?!

Wimmer László elvtárs, az alistáli szövetkezet elnöke szerényen megjegyezte, hogy búzából 400 hektáron 37, árpából 300 hektáron pedig „csak“ 29 mázasát takarítottak be átlagosan. Ebben a gazdaságban a Bezosztája búzafajta vált be a legjobban. Általában hektáronként 4 mázsával adott többet, mint a Mironovszkája, pedig a tápanyag ellátás tiszta hatóanyagban itt is, ott is 180 kg volt hektáronként. Idén már a Bezosztáját vetik nagyobb területen, s a Mironovsz'káját csak a vetésterület egyharmadán. Mindamellett, hogy eredetileg több gabonára számítottak, mégis teljesítették értékesítési tervüket, mert vetőmagtermesztéssel foglalkoznak, és ennek mázsájáért elismerés után 200 koronán felül fizet a termeltető válla, lat.

NYÁRASDON Dömény János elvtárs, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy náluk már rég nem újdonság, hogy a szovjet búzafajták jobbak a hazai fajtáknál. Ezen a téren már hat esztendős tapasztalattal rendelkeznek. A Bezosztája és a Mironovszkája búzafajtáikat fele-féle arányban' termesztik, úgyhogy a két fajta vetésterülete 400 hektár. Idén búzából 44,5 mázsát, vagyis hektáronként 4,5 mázsával többet értek el, mint eredetileg tervezték. Megközelítőleg hasonló a helyzet az árpánál is. A 253 hektáros vetésterület átlagos hozama 39,20 mázsa lett. Itt 4,20 mázsa (a tervhez viszonyítva) a hektáronkénti többlétté rmés.

A nyárasdi szövetkezetben a szélsőségesen száraz esztendőben a kedvező átlagot úgy érték el, hogy a foszfor 1 és káli tartalmú ipari trágyák felét, valamint a íjitrogén egyharmad részé a szántással, s az alaprágyáik (P—K) másik felét a vetés előtt dolgozták a talajba. A nitrogén kétharmadát a biológiai fejlődés megfelelő időszakaiban kétszeri adagban (nitratálás) szórták a növényre.

Természetesen érdemes megemlíteni azt Is, hogy a nyárasdi szövetkezet tiszta hatóanyagban számítva rendszeresen 270 kg-ot használ a szántóföldi kultúrák hektárjára. Ebből a gabonaféléik 240 kg-ot kapnak. A korszerű talajművelés mellett tehát ebben van a gabonatermesztés gyakorlati lényege.

Tavaszi árpából a Diamant, a Dvoran és a jantár vetőmagját használták. Az eredmények azt mutatják, hogy a Diamant, melyből 130 hektáron 46 mázsás heiktárhozamot értek el, a legjobban bevált.

A 'nyárasdi szövetkezet idén 85 vagon gabonát értékesített, amiért egy millió 700 ezer koronát kapott. A többit takarmánynak hagyták. Abrakból 260 vagon a szükséglet.

Előreláthatólag 45 mázsás szemtermésre van kilátás kukoricából, s azzal együtt elegendő lesz az abrak.

Hogy az aszályos esztendőben mi a magas ikukoricahozam előidézője? Az, hogy 270 kg tiszta hatóanyagú ipari trágyát, s 60 kg ammóniákét dolgoztak hektáronként a talajba.

Zsiduljiak József, az EGEGI szövetkezet elnöke ugyancsak kiváló eredményeik eléréséről beszélt. A búzánál főképpen a Mironovszkáját használták vetőmagnak, s a 185 hektáros vetésterületen 40, árpából pedig 85 hektáron 37 mázsás hektárhozamot értek el.

A számok azt bizonyítják, hogy búzából 5, árpából pedig 3 mázsával értek el magasabb hozamot, mint tavaly. Ezt tette a szakszerű talajművelés, a jó vetőmag, s a hektáronként adagolt 195 kg tiszta hatóanyag.«

Bizonyítékként tovább sorolhatnám a kiváló gabonahozam elérőinek népes táborát, akik a szélsőséges, aszályos esztendőben gabonatermesztésből jelesre vizsgáztak. Végezetül még annyit, hogy a felsőbb szenvek a hozamra vonatkozólag tévedtek. Egyet azonban figyelembe kell vennünk, hogy a mezőgazdasági üzemekben megfelelő színvonalú szakemberek kezében van a növénytermesztés, élni tudnak a helyzettel, s mindent elkövetnek a lehető legjobb terméseredményt elérésének érdekében.

Hoksza István

Mikóczi Zoltán traktoros az öntözött lucerna harmadik kaszálását takarítja be a Gombai Állami Gazdaság földjén (K. Sz.)

Nehéz helyzetben is feltalálták magukat

Tardoslkedden már régen befejezték a gabonabetakarítást. Amikor váratlanul betoppantunk a szövetkezet elnökét és Csányi Gyula agronómust fontos munkában találtuk. Az aratási eredményeket, a ikombájnosok versenyét értékelték — és az aratási ünnepélyre készültek.

Beszélgetés közben megemlítették, hogy az idei rendkívüli szárazság ellenére sem kell szégyenkezniük az elért eredményekért. Összesen 1160 hektáron termesztettek gabonaféléiket. Ebből a búza vetésterülete 597 hektár volt. Csak a Mironovszkája fajtát termesztették, amely 33,9 mázsát adott hektáronként. Szükséges megemlíteni, hogy a búzavetésből 250 hektár szélkárt szenvedett, ami nagy mértékben csökkentette az átlagos hozamot, amely egyébként 42-^43 mázsa körül mozoghatott volná. Egy-két kimagasló eredmény azonban így is volt. Az újföldi 23 hektáros táblán 51 mázsát, a 13 hektáros csasztkai parcellán 49,55 mázsát és egy 30 hektáros, tábla pedig 46,65 mázsát termett hektáronként.

Sajnos az árpában is mintegy 120 hektáron komoly károkat okozott a szél. Itt 35—36 mázsás hektárhozam mutatkozott, de a 496 hektáron csak 30,59 mázsát takarítottak be hektáronként. Néhány táblán azonban Itt Is bőségesen termett az árpa. Egy 13,5 hektáros parcellán 41,32 mázsa, a esi. kei parcellán 19 hektáron 38,53 mázsa, a széles táblán 47 hektáron pedig 36,78 mázsa volt az átlagos hektárhozam.

Az aratásban tíz kombájn vett részt. Ebből hat a szövetkezet tulajdona. A ikombájnosok versenyéből Csányi Kálmán került ikl győztesen, akt 164 hektárról 45 vagon gabonát csépelt ki. Boros Lajos 161 hektárról 50 vagon, Vanya Vince 158 hektárról 47,3, Vavra László pedig 140 hektárról 51,3 vagon termést takarított be. Az első három helyezett 400— 300—200 korona pénzjutalomban részesült.

A nagy szárazság ellenére jőnak mondható a gabonatermés, s abraktakarmányokkal teljes mértékben sikerül ellátni a takarmányalapot.

Lényegesen kedvezőtlenebb a helyzet a szálastaikarmányaknál. Mintegy 40 százalékkal, azaz 100—110 vagonnal termett kevesebb, mint tavaly. Nem egyszerű dolog ennyi takarmányt nélkülözni és az állattenyésztés színvonalát ilyen körülményeik között megtartani. Nagyon megfontoltan kell Ilyenkor cselekedni. Alapos körültekintéssel, a helyzet mérlegelésével megtalálni a kivezető utat és kihasználni minden kínálkozó lehetőséget.

Tardoskedden megfontoltan cselekedtek. A lehetőségekhez mérten igye-' keznek megfelelő mennyiségű és minőségű silótakarmányt készíteni. A 85 hektáron termesztett silókukorica és a 120 hektár tarlókeverék jól jön majd. Ráadásul a 150 hektár cukorrépa és 600 hektár kukorica betakarítása után is nagy mennyiségű silótakarmány készíthető a répafejből és a kukoricaszárból.

A hiányzó széna bizonyos részét úgy sikerült pótolni, hogy 400 szarvasmarhánál áttértek a szintetikus takarmányozásra, ami mintegy 35—40 vagon takarmányt pőtol. 200 darab hízőmarhánál és 200 tehénnél alkalmazzák a szintetikus etetést ■*'

Szlávik László aWlnök szaval szerint a hízóknál 1,2 ikg-os súlygyarapodást értek el, ami 10—15 dkg-mal jobb, mint a hagyományos hizlalást • módszer. 170—200 kg-os élősúlynál kezdik, eleinte kisebb adaggal, majd fokozatosan növelik az adagot. A fejősteheneknél átlagosan 0,9—1 litefes emelkedést eredményezett az új módszer bevezetése.

A szintetikus etetés alkalmazásánál fontos szerepe van a melasznak. Erre is gondoltaik, mert 15 hektáron termesztenek cukorrépát takarmányozási célra.

Nem könnyű dolog a takarmányalap megteremtése. Különösen olyan aszályos évben, mint az idei. Ez manapság mindenütt sok fejtörést okoz, főiképpen a zootechnikusoknak. Mindig az adott helyzet alapos mérlegelése alapján kell megtalálni a kiutat, ami a gazdaság szempontjából a legmegfelelőbb, leggazdaságosabb. Ezt tették Tardoskedden is, ahol a rendkívül száraz időjárás ellenére sikerül megoldani ezt a nagy kérdést.

Kajtnr Pál

MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEINK VEZETŐI NYILATKOZNAK

Mivel foglalkozzon az egységes parasztszövetség ?

Gaál elvtárs a tOYábbiakban a búza termesztésének gazdaságosságáról beszélt. Megjegyezte, hogy mázsáját 184 koronáért értékesítették. Tavaly a 11 mázsás hektáronkénti alacsonyabb termésátlag mellett 61 koronás valóságos önköltséggel termelték a búzát. Idén azonban az előzetes számítások azt mutatják, hogy mázsánként! önköltsége 50 koronától nem lesz magasabb. Ha öikonómikusan gondolkodik a termelő, könnyen fájón, hogy nagyon is érdemes a búzá termesztése.-Tavaszi árpából a Diamant, a Dvoran és a Filber-Union fajtákat vetették. Mind a három fajta bevált. Különben az átlagban elért 45 mázsás hektárhozam is erre utal.

A gazdaság pénzügyi tervében 15 vagon búza és 8 vagon sörárpa értékesítésével számoltak, de a feldolgozó ipar (söripar) nem tart igényt az árpára, kifogásolja, hogy a megengedettnél magasabb a fehérjetartalma. Az igazság azonban az, hogy a raktárak még tavalytól telítettek. Ezért válogatnak most a feldolgozók. Talán szeretnék elérni, hogy a mezőgazdasági üzemek az árpát olcsóbban adják. A kulcsodtak persze nemet mondtak. Az árpa helyett is búzát adtaik az állami készletbe, mert teljes árat kaptak érte. Az árpát pedig megtartották. Az üzem értékesítési terve szemesterményekből (a kukoricával

<4 SZABAD FÖLDMŰVES

1968. augusztus 17.

Megalakult az Egységes Parasztszövetség Szlovákiai Központi Szerve. Ideiglenes szerv, de az a lényeg, hogy van. Már a tudat is jö érzéssel tölti el a szövetkezeti parasztságot. Végre van hová fordulnia ügyes-bajos dolgaiban.

Most már csupán az a kérdés, milyen legyen, mivel foglalkozzon a gazdasági-érdekvédelmi szervezet.

Ezért lapunk hasábjain helyt adunk azoknak a nézeteknek és elképzeléseknek, melyek az Egységes Parasztszövetség vezetőségének tanácsokat adnak. Nemcsak egyének írásait közöljük, hanem meglátogatjuk és megszólaltatjuk a legilletékesebbeket, kérjük véleményeiket.

Elsőként STERBA JÓZSEF elvtársat, a sókszelőcei szövetkezet elnökének helyettesét kérdeztük meg, mi a véleménye a parasztszövetség megalapításával és jövőbeni tevékenységével kapcsolatosan.

— Őszintén meg kell mondanom, hogy egyetértek a szövetség megalaki tásával, de nem értek egyet azzal, hogy a galántai járás magyar nemzetiségű földműveseiből egy sem került a központi vezetőségbe, holott járásunkban a földműveseknek legalább 50 százaléka magyar nemzetiségű. Ami a szövetség központi és a közeljövőben megalakuló járási szerveinek tevékenységét illeti, szükségesnek tartanám, hogy az elnökség iagjai a legfelsőbb szerveknél tegye nek lépéseket a legutóbbi földrendezés felülvizsgálására. Ugyanis az a helyzet, hogy amíg egyes gazdaságok

földjeik valóságos minőségéhez arányítva igen alacsony, mások viszont alacsonyabb talajminőség mellett nagyon magas földadót fizetnek. Ennek szellőztetése mindmáig süket fülekre talált. Az a valóság, hogy mindenki tudja mi a helyzet, mi fáj a parasztnak, de senki sem segít. Nem tudom mire vélni ezt a nemtörődöm álláspontot. Magam részéről hiszek az Egységes Parasztszövetség vezetőinek gerincességében s abban, hogy az említett kérdésben megteszi a kellő intézkedéseket. Szükséges még az is, hogy a szövetség központi szervébe beválasztott szakemberek intézkedéseket tegyenek a mezőgazdasági árpolitikára vonatkozólag, mert míg a mezőgazdasági szükségletek árait egyre felsrófolják, ugyanakkor az általunk termelt végtermékek és nyersanyagok felvásárlási árait alig észrevehetően emelik. A szövetség elnöksége intézkedjen más természetű kérdésekben is. A parasztság érdekeit veszélyeztető, a mezőgazdasági szükségletek árait drágító szervezetekkel szembe erélyesen lépjen fel, s ezt abban a tudatban tegye, hogy a parasztság mögötte áll.

RETKES LAJOS, a bácsi szövetkezet elnöke az SZNT Földművelés- és Élelmezési Megbízotti Hivatala Bizottságának tagja, az alábbiakban fogalmazta meg az Egységes Parasztszövetség tevékenységét:

— Alapvető követelménynek tartom, hogy a járási szövetségek a lehető legrövidebb időn belül megalakuljának. Nélkülük a központi szerv csak ösztönszerűleg dolgozhatna. Aztán alul is, felül is ki kell építeni az apparátust jogi, kereskedelmi és tudományos szinten dolgozó szaktanácsadói munkaközösséggel, s ezeknek dolgozóit megfelelő joggal kell felruházni, hogy védhessék érdekeinket. A magam részéről különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a kereskedelmi munkaközösségnek, mely piackutatással, értékesítéssel s a külkereskedelemmel is foglalkozhatna, és kapcsolatot tarthatna. A jogi részlegnek az üzletfelekkel szembeni jogvédelem mellett rendszeresen tájékoztatnia kellene a gazdaságok vezetőit minden új törvényerejű rendelkezésről. S végezetül a szaktanácsadói munkaközösség tudományos elemzéseket végezhetne egyes gazdaságokban a termelés struktúrájára és más fontos dolgokra vonatkozó kérdésekben.

PATHŰ IMRE elvtárs, a libád! szövetkezet elnöke, a következőket mondotta:

— Helyesnek tartom a szlovákiai álláspontot, mely szerint megválasztották az Egységes Parasztszövetség ideiglenes központi vezetőségét. Nagyon jó, hogy a küldöttek Nyitrán kiálltak a gazdasági-érdekvédelmi koncepció mellett. Ügy gondolom, hogy mind központi, mind pedig járási szinten külön munkacsoportra lenne szükség az érdekvédelmi és a gazdasági ügyek intézéséhez. Az előbbi a jogi, az utóbbi a kereskedelmi ügyletet bonyolítaná le.

MAGYAR JÓZSEF, a szálkái szövetkezet ökonómusa fgy nyilatkozott:

— Teljesen egyetértek azzal, hogy a szövetség gazdasági-érdekvédelmi szervezetté alakult. Tevékenységét úgy képzelem el, hagy a központi szervnek sok mindenbe bele kell majd szólnia. Többek közt a mezőgazdasági árpolitika a külfölddel és a belföldi piaccal való kereskedelmi tevékenységbe stb. Nem utolsó sorban a mezőgazdasági szükségletek árképzésébe, de a mezőgazdasági gépek tervezésébe is, mert eddig sokszor előfordult, hogy legyártottak és forgalomba hoztak egy-egy géptípust, » bizonyos idő múlva leállították gyártását. A gyakorlat számára eladott gépek így pótalkatrészek nélkül maradtak. E zidézte elő azt az áldatlan állapotot, hogy a szövetkezetek anyag, beszerzőinek sokszor az egész országot be kellett vándorolniuk pár koronás pótalkatrészért, legtöbbször hiába. Ezzel azt akarom mondani, hogy a gyártóvállalatok ne a mi bőrünkön élősködjenek. Ezt meg kell akadályoznia a parasztszövetségnek.

Tény, hogy sok feladat és nagy felelősség hárul az Egységes Parasztszövetség elnökségére. A mezőgazdasági üzemek, konkrét és széleskörű munkakört szántak e szervnek. S ami a legfontosabb, bizalommal vannak irányában. De tudni kell, hogy ez előlegezett bizalom, melynek megtartásáért nagyon becsületesen, igazságosan és keményen kell kiállniuk azokban a kérdésekben, amelyekről a cikk keretében is szó esett. Persze egyszerre, és mérői holnapra nem megy. -hai-