Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

jfc házinyúl tenyésztés törté­­ne te egészen ez ókori időkig nyúlik vissza ugyan, fej­lődése azonban komolyabb len­dületet csak a XIX. században kapott, a nagyarányú iparoso­dás korszakában. A munkások, kézművesek és föld nélkül maradt parasztok behúzódtak a városokba és ipari központokba, de maguk­kal vitték az állatok iránti sze­­retetet és érdeklődést. Szűkös viszonyaik között a kis helyen elhelyezhető, olcsó hulladékok­kal is takarmányozható, igény­telen nyulak tartása került elő­térbe, hogy ezzel állatszerete­­ttiket kielégítsék és megköny­­nyítsék a család élelmezését is. A városi lakosságnak emel­lett a jórészt „sportjellegű“ te­nyésztési munkája mellett vidé­ken különösen az „istállónyúl“­­tertás terjedt el, amikor a ló é6 szarvasmarha istállójában a takarmányhulladékok hasznosí­tására nyulakat telepítettek be. Az elmúlt két világháború Idején a húsellátásban mutat­kozó nehézségek miatt egyre többen kényszerültek arra, hogy nyúlhúst fogyasszanak. E kényszer következtében igen sokan megismerték, majd meg­szerették a nyúl húsát. Rájöttek árra, hogy jól elkészítve ízle­tességben sem marad más hús­féleségek mögött. Ugyanakkor igen magas a fehérjetartalma (20—25 %) és az összes fo­gyasztott húsok közül a leg­könnyebben emészthető, így még a gyomor- és májbetegek számára sem káros. Ennek eredményeként a húsellátási nehézségek megszűnte után igen sok országban nemhogy csökkent volna, hanem foko­zódott a nyűlhús iránti keres­let. Elősegítette ezt ez embe­reknek a nehéz fizikai munká­tól történő fokozatos mentesí­tése, az életszínvonal fokozatos javulása is, melynek következ­tében egyre inkább a kalóriá­ban szegényebb, de ugyanakkor fehérjében gazdagabb táplálé­kok fogyasztása került előtér­be. így az állati termékek közül Jgen megnőtt a baromfihús, to­jás, tejtermékek és főleg az iparilag fejlett országokban a nyúlhús iránti kereslet. A piaci igények növekedése « nyúltenyésztésben — hason^ loan más állattenyésztési ágak­hoz — is jelentős változásokat okozott. A nyúl húsa eladha­tóvá, tehát áruvá vált és ezzel együtt létrejöttek az árutermelő nyúl tenyésztés feltételei. Az árutermelés már haszonállat­tenyésztés, ahol sokkal fonto­sabb a gazdaságos termelés, mint a családi igények kielé­gítését szolgáló nyúlhús terme­lésben. Itt a cél: minél többet, minél jobb minőségben, minél olcsóbban. Ennek érdekében — más állattenyésztési ágak pél­dája nyomán — a nyúltenyész­tésben is megindult a munka a korszerűbb tenyésztési, tartási, takarmányozási módszerek ki­dolgozására és bevezetésére, valamint a kizárólag piaci célo-A nyúltenyésztés tapasztalatai Magyarországon export célokra désű erélyű tenyészállatokat hoztunk be. Az új alapokra he­lyezett tenyésztői munka meg­szervezésére Gödöllőn és Tar­jában bázistelepeket hoztunk létre. Ezek a telepek lesznek hivatottak arra, hogy a meg­felelő szaporító telepek hálóza­tán keresztül már a legközeleb­bi években olyan létszámú ki­váló tenyésztértékű szülőállo­mányt biztosítsanak, melynek révén évente mintegy 5 millió vágónyúl kerülhet elsősorban külföldi piacra. A két telepen történik a kialakított szelekciós módszerek. segítségével a hús­hibridek előállítására alkalmas vonalak kitenyésztése. Az eredményes nyúltenyésztés alapvető feltétele a teljes érté­kű gazdaságosság szem előtt tartásával összeállított takar­mány. Főleg a nagyüzemi tar­táshoz elengedhetetlen, hogy az üzemek szakszerűen összeállí­tott, lehetőleg szemcsézett nyúl­­tápot kapjanak. E tekintetben is örvendetes előrehaladást sike­­került az utóbbi években elérni. A kutatóintézetben kidolgozott takarmányreceptúrák a gyakor­latban beváltak. Az etetésükkel elért takarmány-értékesiilés és súlygyarapodás lényegesen ked­vezőbb, mint azt az előzetes számítások mutatták. Remény van rá, hogy valamelyik takar­mánykeverő üzemünk üzemi méretekben is állít elő nyúl­­tápot. A nyúltenyésztés iránt Ma­gyarországon jelenleg a szocia­lista nagyüzemek igen élénk érdeklődést tanúsítanak. Szá­mos állami gazdaság és terme­lőszövetkezet kíván a közeljö­vőben üzemi méreteikben fog­lalkozni nyúlhús termeléssel. Megfelelő hozzáállással, körül­tekintő munkával, a technoló­giai fegyelem pontos betartásá­val bizonyára ezek az üzemek meg is találják számításukat és ugyanakkor nagyban hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a világ­piacon jelentkező export-lehető­ségeket kiaknázhassuk, illető­leg ott továbbra is versenyké­pesek maradjunk. Az üzemi méretű telepek lét­rejötte természetesen ugyan­akkor nem jelenti azt, hogy a kistenyésztők részére minden segítséget továbbra is nem kell megadni. Sőt, a célkitűzések között szerepel, hogy az eddi­gieknél jobb minőségű tenyész­állatokat, szaktanácsot, takar­mányjuttatást stb. kell biztosí­tani annak érdekében, hogy a tenyésztői kedv tovább növe­kedjék. Dr. SÜTŐ KÁLMÁN, Budapest ország külkereskedelmi mérle­gében is, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az itt szerzett valuta csupán felébe kerül, mint pld. a baromfi­­termékek esetében. Az elért, főleg mennyiségi javulás ellenére koránt sem mondhatjuk, hogy az eredmé­nyekkel elégedettek lehetünk. Ahhoz, hogy a jövőben a terme­lés a megkívánt mennyiségben és minőségben fejlődhessen, feltétlenül szükséges, hogy a tenyésztői munkában, a tartá­­'si, elhelyezési, takarmányozási kérdéseikben az eddigieknél is gyorsabb előrehaladást érjünk el. További lépések szükségesek az állategészségügyi helyzet ja­vításában is. E feladatok megoldására a legutóbbi években tettünk is már lépéseket. A gödöllői Kis­állattenyésztési Kutatóintézet munkatársai a rendelkezésre álló külföldi és hazai tapaszta­latok alapján számos elméleti és gyakorlati kérdést tisztáztak. Ennek során világossá vált, hogy korszerű eredményekhez korszerű fajták, takarmányozási és tartástechnológiai módszereik szükségesek. , Az állomány minőségi fejlesz­téséhez, a korszerű követelmé­nyeknek, a nagyüzemi tartási viszonyoknak megfelelő állomá­nyok kialakításának céljából a múlt év végén Dániából, Ang­liából és Hollandiából nagysza­­poraságú, jő fiatalkori n öveke-Magyar Tarka nyúl Mikola István győri lakos tenyészetéből. kát szolgáló nyúlbfis-termelő üzemek létesítésére. Főleg Angliában, az USA- ban, Franciaországban, Dániá­ban és Hollandiában történtek komoly kezdeményezések, de jelentős fejlődést értek el a Szovjetunió nyúltenyésztöi is. Magyarországon részben az előbbi országok tapasztalatai, részben a külkereskedelem ré­széről jelentkező export-igé­nyek kielégítése céljából kezd­tünk nagyobb gondot fordítani a házinyúl tenyésztésére. 1959-A közelmúltban lapunk ha­ben tette meg a SZÖVOSZ az első lépéseket az élőnyúlfelvá­­sárlás országos megszervezé­sére és ugyanakkor keresett először piacot a külkereskede­lem a nyúlhús külföldi elhelye­zésére. Az azóta eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy ezek a tőség nyílt a szakmai ismeret­­terjesztésre, kiállítások rende­zésére, jó minőségű tenyész­állatok beszerzésére, és a törzs­könyvezés bevezetésére is. A tervszerű munka és a kö­rültekintő szervezés eredménye­ként az utóbbi években már több mint 600 szakcsoport, il­letve társulás jött létre, közel 10 000 taglétszámmal. A követ­kező 2—3 évben az a célkitű­zés, hogy minden nagyobb köz­ségben megalakítják a nyúlte­­nyésztői szakcsoportot. A fejlesztést elősegítő intéz­kedéseik hatására . a nyúlte­nyésztés Magyarországon ma már jől jövedelmező, csaknem kizárólag exportcélokat szol­gáló árutermelő tenyésztési ággá alakult. A múlt évi közel 1 millió dolláros árbevétel számottevő tételt jelent már az kezdeti próbálkozások nem vol­tak hiábavalók. Kiderült, hogy a nyúlhús szinte korlátlan mennyiségben elhelyezhető je­lenleg a piacon és hosszabb időre is biztosított a jó áron történő értékesítési lehetőség. Míg egyes termékek (pld. a ba­romfi) ára fokozatosan csök­ken, addig a nyúlhúsé évek óta emelkedik. A szerződéses felvásárlási rendszer biztonságossá tette a termelést, illetve az értékesí­tést, ennek következtében je­lentősen nőtt a termelési kedv. Ugrásszerűen megnőtt - a nyúl­­hús-termelés. amit a különböző kedvezmények, kedvezményes áron történő takarmányjuttatás, építőanyag-beszerzési lehetőség, javuló felvásárlási árak még elősegítettek. A gyors növekedésre talán elegendő csupán annyit megem­líteni, hogy míg 1959-ben csu­pán 12 000 darab nyulat tudtak felvásárolni, addig ez a meny­­nyiség 1967-ben már meghalad­ta a 600 000 darabot, ez évben pedig előreláthatóan megköze­líti az egy milliót. A nyúltenyésztés egészen a legutóbbi évekig nálunk — né­hány üzemi próbálkozástól el­tekintve — kizárólag háztáji ikeretek között folyt. A kiste­­nyésztőket a szervezettebb és színvonalasabb tenyésztői mun­ka létrehozása és a termelés növelése érdekében az egész országot átfogó földművesszö­vetkezeti hálózat fokozatosan nyúltenyésztő szakcsoportokba és tenyésztői társulásokba tömö­rítetté. A szakcsooprtokban a termelés egyénileg, az értékesí­tés, a kedvezményes takar­mány-beszerzés és szétosztás közösen történik. Számos he­lyen a szakcsoportok számára közösen művelt, vagy a szerző­dés arányában felosztott föld­területet is biztosítanak és a helyi adottságoknak megfele­lően egyéb juttatásokban, pl. kedvezményes ketrecépítő anya­gokban is részesítik a tagokat. A szakcsoportokon belül lehe-2 Äiffflfi»

Next

/
Thumbnails
Contents