Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-10 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1988. augusztus 10. Ara 1.— Kés XIX. évfolyam, 32. szém. Szakmelléklet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A bratislavai megegyezés után bizakodva mosolyognak a csehszlovák és szovjet állam- és pártfunkcionáriusok. CTK felv. A szocialista internacionalizmus győzelme A történelem ritka pillanatai közé tartozik, amikor egy nép spontán lelkesedéssel követi vezetőit. Kommunista pártunk január óta a sző legszorosabb értelmében társadalmunk mozgató erejévé vált. Olyan politikai tőkét kovácsolt magának, amely egyúttal garanciát is jelent, a szocialista társadalomépítés biztosítékát. A januári plénum a kezdeményezés, az alkotó munka óriási tartalékait tárta fel. A szocialista demokrácia elmélyítésének meghirdetésével mintegy varázsszóra tört fel népünkből a tettrekész elszántság, valóra váltani régi álmainkat, odaadó, becsületes munkával építeni és felépíteni szocialista országunkat. Ma bátran mondhatjuk, hogy a szocialista eszmék egész népünk előtt hitelt kaptak, sikerült feloldanunk az egyre inkább eluralkodó politikai közönyt, s az emberek hosszú időszak után ismét tanújelét adták és adják, hogy lelkesednek a szocializmus gondolatáért. Ügy is lehetne mondani, hogy sikerült lehántaní erről a fogalomról mindazt, amit az elmúlt időszak politikai deformációi torzítottak rajta. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy szocialista országépftésünk kiemelkedő sikerei ellenére is súlyos gazdaságpolitikai hibák csúsztak be. Az elmúlt két évtizedet nem egyszer a tétova útkeresés jellemezte, s az államgazdaság irányításának többszöri tökéletesítése sem hozta meg a várvavárt eredményeket. Ebben a vonatkozásban tehát az új pártvezetés, a kormány, nem éppen rózsás helyzetet kapott örökbe. Tudatosítja ezt dolgozó népünk is. De nemcsakhogy tudatosítja, hanem az „aki gyorsan ad, kétszer ad“ elv alapján igyekszik segíteni rajta. A 2171-es számú bankszámla, úgy véljük, örökké beíródik hazánk történelmébe. Üzemek, egyének, a legkülönbözőbb kollektívák utalják át erre a számra megtakarított anyagi eszközeiket, hogy előmozdítsák gazdasági helyzetünk gyors konszolidációját. A dolgozók ezrei ajánlják fel havi fizetésük egy százalékát a köztársaság alapjára, nyugdíjas nénikék nyúlnak összekuporgatott pénzecskéjükhöz. A nagy ipari vállalatok százezres, milliós tételeket ajánlanak fel, de nem szorulnak a háttérbe földművesszövetkezeteink sem. Ndp mint nap olvashatjuk a hírlapok hasábjain, hogy megmozdult a mezők népe is, pénzt, gabonát és egyéb terményfelesleget ajándékoznak hazánknak. Ha most visszagondolunk régebbi vitáinkra a szocialista hazafiságról, kissé szégyenkeznünk kell. Mennyire, de mennyire nem sikerült feltöltenünk ezt a fogalmat konkrét tartalommal. A formális és sokszor kierőszakolt kötelezettségvállalási mozgalmak, a különböző munkaversenyek távolról sem tudták olyan mértékben aktivizálni a dolgozó tömegeket, mint ez napjainkban történik. De nemcsak erről van szó. A legszebb, a legbiztatóbb e mozgalomban az, hogy nem „felülről“ szervezték. Az elhatározás a munkapadok mellett született, kint a mezőkön ötlött fel az emberekben. Mindenki érzi, tudja: tenni kell valamit. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy amit teszünk magunkért tesszük, jövőnk érdekében cselekszünk. önkéntelenül is felötlik az emberben: mindez miért? Tulajdonképpen mi váltotta ki az emberekből ilyen hirtelen ezt az öntudatot? Hogyan születik meg a szocialista hazafiság egyik legszebb példája?... A válasz egyértelmű. Pártunk őszintén szólt a néphez, őszintén tárta fel problémáinkat s társadalmi szerepéhez, küldetéséhez híven megmutatta az utat, amelyen haladnunk kell. A szocialista demokratizmus következetes érvényesítése, a szólás- és sajtószabadság biztosítása, a sérelmek, jogtalanságok orvoslása méltán ébresztett bizalmat az emberekben. S az emberek megtalálják annak a módját, miként fejezzék ki hálájukat. A 2171-es bankszámla napról-napra százezrekkel gyarapodik. Pártunkra és kormányunkra bízzuk miként gazdálkodjon ezzel a pénzzel. Ott használja fel, ahol a legégetőbb szükség mutatkozik rá. Persze ez még nem minden. Grammonként gyűjtjük az aranyat, hogy megszilárdítsuk a köztársaság aranykészletét. Megható önzetlenséggel ajándékozzák hazánknak az emberek gyűrűiket, egyéb ékszereiket, vagy azok töredékét. S minden gramm arany, minden korona egyúttal lemondás is. Ezt nem magamra költöm, ez nem az én hasznomat szolgálja, ez közös lesz, mindannyiunké. Azt jelzi, hogy erkölcsileg érettek vagyunk egy magasabb társadalmi forma megvalósítására, hogy szocialista emberekké váltunk. Mindez persze nem az utóbbi fél évben történt. A januári plénum legmélyebb értelme, legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy mindezt felszínre hozta, összeforrasztotta népünket. ÜJ próbák, új feladatok előtt állunk. Nem áltatjuk önmagunkat, ha azt mondjuk, hogy bizakodva tekintünk a jövő elé. Bízunk e nép erejében, összetartásában, akaratában. Feljogosít bennünket erre a hazaszeretetnek, öntudatnak ez a ragyogó példája is. Ha a vége jó, minden Jó. Ez a közmondás kívánkozik most, az izgalmas napok után a kommentátor tollára. Ez fejezi ki leginkább a felszabadultság és az elégedettség légkörét, ami hazánkban, minden szocialista országban felváltotta a bizonytalanság és az aggodalom atmoszféráját. így reagál a hat szocialista állam nyilatkozatára nemcsak a kommunista, hanem mindenki a világon, aki őszinte barátja a haladásnak, a népek megértésének és a békének. Az ágcsernői tanácskozás befejezése után azt kérdezte tőlem valaki, hogy tulajdonképpen kinek a javára dőlt el a vita. Meglepett a kérdés, mert ebben a pillanatban csak a megegyezés megtörténte és a szakadás elkerülése foglalkoztatott. Most már az időbeni távolság lehetővé teszi, hogy konkrét választ adjak a kérdezőnek. Mindenekelőtt fontosnak kell tartani azt a körülményt, hogy a hat szocialista párt közös nyilatkozata az alapvető kérdésekben az aláíró pártok teljes egyetértését tükrözi. Maga a nyilatkozat, a rádió, a televízió és a napisajtó révén ma már köztudomású, s azt hiszem felesleges lenne azt teljes szövegében megismételni. Foglalkozni kell azonban azokkal az elvi megállapításokkal, melyek egyértelműen megszabják pártunk és a többi öt kommunista és munkáspárt Jövőbeni együttműködésénak alapelveit, biztosítják ezen államok politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének útját, hozzájárulnak az egész szocialista világmozgalom konszolidálódásához és dinamikus fejlődéséhez. E nagy célok érdekében dolgoztak a hat kommunista pár küldöttei augusztus 3-án Szlovákia fővárosában tartott tanácskozásukon és hazánk polgárai, szocialista szövetségeseink és a világ haladó erői megelégedéssel vehették tudomásul, hogy a hat párt küldöttei a szocializmus jövőjéért érzett felelősségük teljes tudatában a méltó ügyhöz méltóképpen foglaltak állást és ennek megfelelően eredményes munkát végeztek. Az elért eredményeket köztársaságunk minden polgára, ki saját ügyének érzi a szocializmus ügyét, legyen az párjtag vagy párton kívüli, csak pozitiven értékelheti. A nyilatkozat mindenekelőtt világosan és félreérthetetlenül hangsúlyozza, a nehéz munkával elért szocialista vívmányok védelmének szükségességét. Valljuk be őszintén, hogy az utóbbi évek gazdasági nehézségeinek hatása alatt eredményeinkről és sikereinkről is kételyeink támadtak. A közös nyilatkozat hangsúlyozza: „Azoknak az éveknek a folyamán, amelyek a fasizmus szétzúzása és a munkásosztály hatalomra jutása éta elteltek, a szocializmus útjára tért európai országok népei a társadalmi élet minden szférájában győzelmeket arattak. Ezekben az években, legyőzve a nehézségeket és állandóan tökéletesítve a pártok munkáját, minden szocialista országban hatalmas ipart hoztak létre, átalakították a falu életét, szakadatlanul fejlődik a nemzeti jólét és virágzik a népek szocialista kultúrája.“ ... „valamennyi nép hősi erőfeszítésével és önfeláldozó munkájával elért vívmányoknak megszilárdítása és védelme minden szocialista ország közös, internacionalista kötelessége. Ez egyöntetű véleménye a találkozó összes résztvevőinek, akik kifejezték megmásíthatatlan elhatározásukat, hogy országaikban védelmezni és fejleszteni fogják az elért vívmányokat, és újabb sikereket érnek el a szocialista építésben.“ Ebből logikusan következik: „a testvérpártok történelmi tapasztalatok alapján meggyőződtek arról, hogy csak úgy haladhatnak előre a szocializmus és a kommunizmus útján, ha szigorúan és következetesen szem előtt tartják a szocialista társadalom építésének törvényszerűségeit és mindenekelőtt erősítik a munkásosztály élcsapatának, a kommunista pártnak vezető szerepét. Ugyanakkor minden testvérpárt a további szocialista fejlődés kérdéseinek alkotószellemű megoldásán tevékenykedve figyelembe veszi a nemzeti sajátosságokat és feltételeket. Szükséges volt ezt kihangsúlyozni, elsősorban azért, mivel az utóbbi hónapokban akadtak olyan hangok, amelyek kétségbe vonták a párt vezető szerepének jogosultságát. Ha azonban elgondolkozunk azon, hogy a megtörtént hibák mellett a párt egész tevékenységét a társadalom vezetésében és a szocialista felépítés eredményeiben is meg kell vizsgálni, semmilyen garanciát sem látunk abban, hogy ezt a szerepet más erő, csoportosulás, vagy valamilyen laza összetételű koalíció be tudná tölteni. Polgáraink közül nem kevesen hajlamosak arra, hogy az imperialista agresszió, a revansizmus veszélyét lebecsüljék. Megnyilvánult ez az utóbbi időben a sajtóban és más hírközlő eszközök adásaiban is. Az így vélekedőik közt vannak tudatosan antikommunista reakciós elemek, de legtöbben csak hiszékenységük áldozatai. Szem elől tévesztik a tényeket; az Imperialisták agresszióját Délkelet- Azsiában, állandó intrikáit a felszabadult gyarmati országokban, a Közel-Keleten, és főleg nem ismerik fel az imperialisták taktikájának új formáit, a szocialista államokkal szemben. A nyugati kapitalista sajtó és propaganda az utóbbi években a tárgyilagosság palástját öltötte magára, a segíteni vágyó gazdag nagybácsi "szerepében mutatkozik, segítséget Ígér a gazdasági nehézségek eltávolítása terén. A hírhedt és rossz emlékezetű Szabad Európa rádióállomás annyira ment a hízelgésben, hogy DubCek elvtársat Kennedyhez hasonlítja, és hízelgő hangon beszél köztársasági elnökünk személyéről és tetteiről. Hogy milyen céllal teszi ezt, az csak naív emberek előtt nem világos. Nemi Uraim! A sajtot nem lehet ikiénekelnt a szájunkból, bármilyen édesen is szárnyaljon a dal. Köztársaságunk ötvenéves története megtanított minket arra, hogy kiben bízhatunk a veszély esetén, ki segít a bajban. A történelem nem felejt és fejbekólintja azt, aki nem tanul soraiból. A nyilatkozat levonja a következtetéseket: „A testvérpártok szilárdan és határozottan szembeállítják megbonthatatlan szolidaritásukat és magasfokú éberségüket az imperializmus, valamint a munkásosztály és a kommunista pártok vezető szerepét gyengítő minden más antikommunista erő bármilyen kísérletével. Soha senkinek nem engedik meg, hogy éket verjen a szocialista államok közé, (Folytatás a 2. oldalon.) JÓ A TERMÉS Aratás előtt sokat aggódtunk az új kenyérért. Ügy gondoltuk, nem fejlődnek majd ki a szemek a rendkívüli szárazság miatt és a trópusi forróság pedig úgy megszorítja a szemeket, hogy a kalászokból majd ocsú hull a zsákokba. A szárazságot betetőzte még a levéltetüinvázió. Nehéz volt ellene a védekezés, mert permetezés közben a magasra nőtt gabonában károk is keletkeztek. Bizony ezekben a napokban sóhajtozva járták a gabonaföldeket az agronómusok. Néhányan reményüket vesztették, többen azonban bíztak. Most, aratás után nem árt, ha közelebbről boncolgatjuk, miért volt ok a bizalomra. Amint aratás közben kiderült, az agronómusok majd mindenütt megadták a növényeknek a kijáró tápanyag fejadagot. A gabona megfelelő előnövények után jó vetőágyba került és ehhez megkapta még a szükséges mennyiségű műtrágyát is. Voltak olyan gazdaságok is, ahol közel 3 mázsa műtrágyát adtak tiszta tápértékben a gabona minden hektárjára. A növények tehát jól bírták a szárazságot és bőven fizettek a gondoskodásért. Aratási határjáráskor gyakran hallottunk 30, 40, 50, sőt még 60 mázsás hektárhozamokról is. Különösen a Mironovszkája búza és a Jantár árpa remekelt. Ezek a csúcshozamok járultak hozzá ahhoz, hogy az átlagos hektárhozam kielégítő legyen. Figyelembe véve a magas és alacsony hektárbozamokat, becslések szerint a búza átlagos hektárhozama 26—27 mázsa lesz, tehát a múlt évi szinten mozog, de jóval több lesz annál, mint amit június 20-án a szakemberek gondoltak. Más becslés szerint, ez egész ország új kenyere — mivel a cseh országrészekben is jó a termés — annyi lesz, mint a legtöhb gabonát termő években 1933-ban, 1938-ban és megközelíti a 6,1 millió tonnát. Aratás végén tehát ilyen szép eredményekről beszélhetünk. Ezért elismeréssel kell adóznunk mindazoknak, akik a vetéstől kezdve a begyűjtésig, a gabona elraktározásáig fáradságot nem kímélve dolgoztak az ország kenyeréért. Büszkék lehetünk földműveseinkre, akik a forradalmi úton átszervezett virágzó mezőgazdaság előnyét bizonyítják és a sok buktató, olykor fékező intézkedések ellenére is ország-világ előtt megmutatták a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét az elavult, szétaprózott kisgazdaságokkal szemben. A forró meleg, a rendkívüli szárazság ellenére is jó termést takarítottunk be, gazdag volt az aratás és ez mindennél jobban bizonyítja, hogy rátermett, hozzáértő, kellő szaktudással rendelkező földművesek dolgoznak a mezőgazdasági üzemekben, akiket még ilyen esztendőben sem érhet meglepetés. Amikor megszegjük majd az új lisztből készült foszlósbélfi cipót, gondoljunk lelkes mezőgazdasági dolgozóinkra, akik remekeltek és megmutatták, hogy a mezőgazdaság nem sereghajtója többé a népgazdaságnak. BÁLLÁ JQZSEF 2171
