Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-08 / 27. szám
Egy hét a belpolitikában Csehszlovákia belpolitikai életében, eddig még talán egyetlen hét sem volt annyira túlzsúfolt nagyon fontos eseményekkel és az egész ország népének további életére kiható döntésekkel, mint éppen ez az utolsó hét nap. Elsősorban az elmúlt hét szombatján ért véget a Nemzetgyűlés 24. ülése. Rendkívül nagyjelentőségű törvényjavaslatokat tárgyalt le és hagyott jóvá. REHABILITÁCIÓS TÖRVÉNY Még talán egyetlen törvényjavaslat sem mozgósított olyan nagy tömeget az utolsó húsz év alatt, mint az ártatlanul elítélt emberek bírósági rehabilitációjára vonatkozó törvényjavaslat. Az igazságtalanul meghurcolt, bebörtönzött és vagyonától megfosztott emberek rehabilitálása kezdettől fogva a mai demokratizáló folyamat egyik legfontosabb és leggyakrabban hangoztatott jelszava, valamint a CSKP KB akcióprogramjának egyik legfontosabb követelménye. A Nemzetgyűlés képviselői a vita folyamán elvetették azt a javaslatot, amely szerint az igazságtalanul elítéltek büntetését egyetlen törvénynyel érvénytelenítsék. Ügy határoztak, hogy minden esetet egyénileg kell felülbírálni. A rehabilitációs törvény gondol az igazságtalanul vagy túlságosan szigorúan büntetett iparosokra valamint a közép- és kisparasztokra is, akiket a beadás nem teljesítése vagy más, a termeléssel kapcsolatos okok miatt meghurcoltak. Ezek elkobzott személyi vagyonát, például bútorát, lakóházát stb. (a földet vagy termelőeszközöket kivéve) visszaadják vagy megtérítik. Az ország rossz gazdasági helyzetére való tekintettel a nagyobb összegű vagyonmegtérítést az állam több éven át, maximálisan tíz év alatt letörleszti. Erre a célra adósleveleket bocsát ki. Egyszeri kifizetésre csak 20 ezer Kös-ig terjedő összeget engedélyez. A rehabilitációs törvény részletesen szabályozza a rehabilitált személyek nyugdíjigényét is. Ugyanakkor kimondja, hogy azok a személyek, akik munkásságuk folyamán durva mulasztást követtek el, és személyesen hozzájárultak a törvénytelen intézkedések és határozatok életbeléptetéséhez, ezért személyesen felelősek. Néhány esetben ténykedésüket bűnténynek lehet nyilvánítani. A Nemzetgyűlés bizottságainak javaslatára az olyan bűntények elévülési időszakát, amelyek még nem évültek el, 1972-ig meghosszabbították. Ezen kívül a raunkatörvényt egy paragrafussal egészítették ki, amely szerint el lehet bocsájtani azokat a dolgozókat és funkcionáriusokat, (főként az Igazságügyi Minisztérium, Belügyminisztérium és Főügyészség kötelékéből), akik a múltban a munkajogi és társadalmi életben elkövetett törvénytelenségek okozói voltak. Mivel az ötvenes években az igazságtalanul vagy túlságosan keményen büntetett, nyilvánosan meghurcolt és elítélt emberekről a sajtóban botrányos vádakat hoktak nyilvánosságra, a Nemzetgyűlés úgy határozott, hogy az igazságtalanul elítélt embereknek jogában áll a rehabilitációt jelentő határozatok szövegét az újságokban állami költségen nyilvánosságra hozni. Smrkovsky elvtárs, a Nemzetgyűlés elnöke kihangsúlyozta a rehabilitációs törvény nagy történelmi jelentőségét, mivel visszaadja az emberek igazságba és törvényességbe vetett hitét, amely nélkül elképzelhetetlen a civilizált társadalom egészséges politikai és erkölcsi fejlődése. CENZÚRA NÉLKÜL Az ülés második napján M. Galuska kultuszminiszter előterjesztette a sajtótörvény módosítására vonatkozó javaslatot. Kijelentette, hogy társadalmunk demokratizálódásának egyik alapvető feltétele a szólásszabadság és a sajtószabadság biztosítása. Ezeket a polgári jogokat belefoglaltuk ugyan az ország Alkotmányába, de az ország vezető szervei által bevezetett előzetes cenzúra lehetetlenné tette a polgárokat érdeklő és életük alakulása szempontjából fontos információk, valamint a tűrhetetlenné vált állapotokat bíráló nézetek közlését. Kétségtelen, hogy a múltban nem kerülhetett volna sor társadalmi és politikai életünkben anynyi visszaélésre, hibákra, a hatalommal való visszaélésre és bűncselekményekre, ha hazánkban a sajtószabadság valóban létezett volna. A cenzúra eltörlésére, tehát a sajtószabadság biztosítására vonatkozó törvényjavaslat azonban nem talált egyöntetű támogatásra a képviselők között. Ez természetes is, hiszen a képviselők egy része már csaknem két évtizede ül a képviselői székben, országos, kerületi és járási szinten vezető funkciókat töltenek be, tehát elképzelhetetlen, hogy teljesen tiszta kézzel kerültek volna ki az elmúlt húsz év törvénytelenségeiből. Ezért nem mindegy számukra, hogy az elkövetett bűnöket és visszaéléseket a sajtó szabadon szellőzteti-e vagy sem. Sokan jobban örülnének annak, ha minden, ami volt, feledésbe merülne, és senki sem kérné számon a régi tetteket. Ilyen értelemben szólalt fel például A. Svec képviselő is, akinek működéséről a tlmacei Kyrov üzemben a Pravda két cikke leplezetlenül tájékoztatta az olvasókat. Nem valami kellemes, ha a vezető dolgozók működését a sajtó a közvélemény képviseletében ellenőrzi és a választókat tájékoztatja arról, hogyan élnek a rájuk ruházott jogokkal és hatalommal, valamint a beléjük vetett bizalommal. Ezért nem csoda, ha a jelenlevő 231 képviselő közül 30-an a cenzúra eltörlése ellen szavaztak és 17-en tartózkodtak a szavazástól. Ugyanakkor egy képviselő kivételével mindnyájan egyetértettek azzal a kormányjavaslattal, amely szerint a sajtótörvénybe iktatják a polgárok becsületének védelmét biztosító jogokat.. A NEMZETGYŰLÉS ezenkívül letárgyalta az ország 1967- es évi zárszámadását, a lakáspolitikát, az egészségügy helyzetét, valamint a kormány szociális politikájára vonatkozó három törvényjavaslatot: a betegbiztosítás és a betegek iránti gondoskodásra vonatkozó törvényt; az anyasági segélyre és a gyermeksegélyre vonatkozó törvényt; továbbá a szövetkezeti parasztság szociális biztosítását rendező és a szociális biztosításra vonatkozó törvényt. Ezek az intézkedések 2 millió családot érintenek. Elsősorban nem a családok pénzbeli támogatásáról, hanem a pénzeszközök igazságosabb elosztásáról és a legégetőbb problémák megoldásáról van szó. Mivel a családokra kedvező intézkedések (az anyaszabadság alatti segély eléri kivétel nélkül minden anya esetében a tiszta jövedelem 90 százalékát, a magasabb fizetésű dolgozók is kapnak már az első gyerek után gyermeksegélyt, a betegpénz kiszámítására az eddigi napi 100 korona helyett 150 koronát vesznek maximálisan alapul stb.) összefüggnek kevésbé népszerű intézkedésekkel is (például a családfenntartók béradójának módosítása, a gyermekruhák- és cipők árának kilátásba helyezett emelése és az iskolai étkeztetés minőségének fokozásával járó drágítás), a szavazás is visszatükrözte az ellentétes nézeteket. MEGALAKÍTJÁK A CSEH NEMZETI TANÁCSOT A Nemzetgyűlés az említett törvényjavaslatok megszavazása után dr. Kriegel, a Nemzeti Front Központi Bizottsága elnökének javaslatára és az ország föderatív államjogi rendezésére vonatkozó alkotmánytörvény értelmében bizottságot választott, amelynek feladata a 150 tagú Cseh Nemzeti Tanács megalakítása. Ezzel cseh részről is megtették az első komoly szervezési lépést a föderatív állam megalakítása felé. Fontos döntést jelent, hogy a Központi Népi Ellenőrző Bizottság nem a kormánynak (mint eddig), vagyis a végrehajtó szervnek, hanem csakis a Nemzetgyűlés szerveinek, vagyis a nép képviselőinek lesz alárendel ve. Így a végrehajtó szerveket, tehát a kormány és a minisztériumok munkáját is szabadon ellenőrizheti. Ugyanígy a Népi Ellenőrző Bizottság alacsonyabb szervei is a kerületi és járási nemzeti bizottságok plénumának, nem pedig azok tanácsának tartoznak felelősséggel. Mivel Csehszlovákia föderatív államjogi rendezésének életbelépése előtt lehetetlen a Szlovák és Cseh Nemzeti Tanács képviselőinek megválasztása, a Nemzetgyűlés úgy határozott, hogy a képviselő testületek (ide tartoznak a nemzeti bizottságok is) választási időszakát a jövő év végéig meghosszabbítja. Tehát a jelenlegi nemzeti bizottságok dolgozóitól és képviselőitől az új választásokig elvárjuk, hogy a körülményeknek megfelelő kezdeményező munkát végezzenek. —-gir— Az irigység dicsőítése .......és az a nagyméltóságú úr gyakran meglátogatta az iskolánkat, ha vizsgák voltak, a legjobb tanulólányokat mindig megajándékozta, én is kaptam tőle rojtos selyemszoknyát, valami gyönyörű volt, gyerekek azután fél évig nem beszéltek velem!“ A „rojtos selyemruháról“ beszélt nekünk a 65 éves öreg anyóka, felidézve fiatalságát. Azóta két világháború múlt el, államfordulat, Február. A buta véletlenek egyike, amely az újságban hihetetlennek tűnik: még azon a héten az egyik tanítónő így panaszkodott nekünk: „ ... Elképzelhetetlen. Az iskolában 1000 korona jutalmat kaptam és a kolléganőim fél évig nem beszéltek velem. Amit, úgymond, metafizikának tartottunk, az az irigység mércéje. Az irigységet nem lehte hosszmértékkel mérni, nem lehet a tizedesmérlegre tenni. Talán az egyetlen mértéke az idő: meddig tart. Akár az anyóka rojtos ruhája, vagy a tanítónő 1000 koronája... ez mellékes. Fél évig a barátnők nem beszéltek velük. Félévszázad alatt egy hajszálnyit sem fejlődtünk? Nem véletlen, hogy a megsebzett szocializmusba melyik tézis eresztett mélyebb gyökeret. Nem az, hogy többet kell termelni, jobban és olcsóbban. A tevékenység fokozásáról, a munkaversenyről, az élmunkásmozgalomról szóló tézis sem. A legjobban az „egyforma gyomor“ elmélete honosodott meg. Az egyforma gyomrot egyformán kell megtölteni. Tekintet nélkül arra, mit teszek a társadalomnak! Ezen elmélet szerencsétlensége (és az emberek szerencséje) talán abban van, hogy 14 millió, megközelítőleg egyforma gyomor található, de 14 millió egyforma ember nem. Legalábbis addig nem, amíg nem fogunk ipűúton embereket gyártani. Az adott helyzetben hogyan fog működni az új típusú autó, repülőgép, az nagyjából előrelátható. Az elektrónikus számológép potonsan számit. Hogyan fognak az emberek viselkedni, azt már nehezebben lehet kiszámítani. A szocialista ember átalakítását számos mozgalommal igyekeztünk befolyásolni. Tömegvisszhang: az együttesek több ezer munkaversenyvállalása a szocialista brigád címének elnyerésére. Mindez derűlátással töltött el bennünket: — „Megvan, ez az igazi mozgalom!“ A mozgalom nemsokára elolvadt, mint a tavaszi hó! Első ízben bizonyos nemtetszéssel olvastuk némely szociológus állítását, mely szerint az ember csak két tulajdonsággal rendelkezik. Ezek: a személyi önzés, vágy a személyes boldogulás iránt, a másik a személyi érvényesülés. A nemes emberi vonások milyen beismerése! Csakhogy, az ördögbe is — az egész dolog úgy fest, hogy azokat a nemes vonásokat, mint állandó tulajdonságot, csak igen kevés embernél találjuk meg, s bizonyos időben nagyon soknál csak ideiglenesen — ez azonban nem általánosítható és nem tartós valóság. Miért van bajunk a szabad idő kihasználásával? Miért van bajunk a fogyasztók megkárosításával? Miért van bajunk a rossz minőséggel? Ha a műszakilag fejlett országokban valaki lanyhán, rosszul dolgoznának, vagy esetleg lopnának, semmit sem nyerne vele. Ellenkezőleg! Helyzete rosszabbodna. Kidobnák az állásából és munkát nehezen kapna. Nem tudná a ház- és az autórészleteket fizetnil Nálunk a gyakorlat igen gyakran pontosan ennek éppen az ellenkezőjét mutatja: a jól végzett és igyekvő munkával csak károsodna. A fizettség, jó és rossz munkáért, egyenlő. Jobban jár, ha rosszul dolgozik. S mindez összefüggésben van az említett anyóka rojtos ruhájával? És a közmondásos irigységgel? — Jól jegyezzük meg, mit tart a közmondás a megdöglött kecskékrőll Ügy látszik, hogy éppen ezzel a nem rokonszenves emberi tulajdonsággal az építésben még nagyon sokáig számolnunk kell. A mi „nagyméltóságú“ urainknak majd kifejezőbben kell a rojtosruhának elégtételt szerezni, és nem úgy, mint ahogy eddig megkíséreltük. Igen, hadd irigyeljenek diáktársaid, vagy akár a kolleganőid! Megveheted — tárgyilagos, igazságos feltételek árán. Nem a HNB dolgozójának véleményezése folytán, nem a hajad vagy a szemed színe szerint! Aszerint, hogyan teszed le a „vizsgákat!“ A többiek tehetségük, szívósságuk és képességük szerint szintén megszerezhetik. Sőt, kettőt, hármat, tízet! Hadd hasznosítják azt az egyetlen, kevésbé általános és tartós emberi tulajdonságok egyikét, amellyel gazdaságosan számolhatunk, és amellyel befolyásolhatjuk a társadalom fejlődésének előrehaladását. A demokrácia nem jelent anarchiát Ha sok buktató után is, de lassan kibontakozik egyre demokratikusabb életünk. A demokratizáló folyamat azonban nem olyan egyszerű, meg kell küzdenünk úgy a baloldali visszahúzó erőkkel, mint a szélsőséges jobboldali elemekkel, valamint a demokrácia leple alatt működő egyéneket, akik nem végzik rendesen munkájukat, jogtalanul rágalmaznak, és bűncselekményekre adják fejüket. Közismert, hogy a demokrációs folyamatban előtérbe helyezzük a meggyőzést, a felvilágosító munkát és csak végső esetben alkalmazunk a fegyelem megsértőivel szemben erősebb intézkedéseket. Mindenáron kerülni akarjuk a parancsolgatást, a felülről jövő diktálást, az erőszakot. Egy igazi demokráciában ennek így is kellene lennie. Egyes elemek azonban visszaélnek a jóindulattal. Általában Szlovákiában emelkedik a bűntettek száma. A nyugat-szlovákiai kerületben például január 1-től június 10-ig 9005 bűntettet követtek el. Ebből 16 rablótámadás és 25 nőkön elkövetett erőszak. Tizenkét esetben jegyeztek fel gyilkosság! kísérletet, vagy gyilkosságot. Nagyarányban növekedett a verekedések és összetűzések száma. Főleg a fiatalok egyre több közlekedési eszközt tulajdonítanak el. Amíg a múlt évben a nyugat-szlovákiai kerületben 176 autót és 122 motorkerékpárt loptak el az első félévben, idén már 324 autót és 232 motorkerékpárt. Az amnesztia rendelet alkalmából sokan visszanyerték szabadságukat, de sajnos ezek közül többen újra bűnöztek. A kerületben 37 olyan személyt tartanak vizsgálati fogságban, akiket az amnesztia alapján engedtek ki a börtönből, de azután semmiféle munkát nem vállaltak, hanem különböző helyeken lopással szereztek pénzt. Szép dolog a demokrácia, de hozzá tehetjük, hogy csak akkor ha tudunk vele élni és önfegyelemmel álljuk meg a helyünket a társadalomba. A demokrácia nem jelenti azt, hogy most már mindenki azt tehet, amit akar, a demokrácia önkéntes szabadságot jelent, ami viszont egyben kötelez is arra, hogy a munkahelyeken minél nagyobb legyen a fegyelem, és a társadalom pedig ítélje el azokat, akik a demokráciát olyan célokra használják, hogy annak leple alatt rágalmaznak, lopnak, verekednek, valósággal terror alatt tartják a becsületesen dolgozókat. Nem véletlenül került a felszínre ez a jelszó, hogy a „demokrácia terora“. Tény, hogy az aki becsületesen doldozik, vagy megköveteli a társadalmi rendet sok esetben a demokratizáció ellenségének tekintik. Le kell szögeznünk, hogy a demokrácia sohasem jelentett és nem is jelenthet anarchiát demokratikus életünk csak akkor lesz igazán szebb, ha megszilárdul a munkahelyeken és a társadalmi életben is a fegyelem és a bűntettek emelkedő száma nem idegesíti majd az ország békés polgárait. —b— Csak hanyagság? Az ember gyakran találkozik olyan furcsa jelenséggel, amely egyszer nevetésre, másszor mérgelődésra késztetik. (Sajnos az utóbbi eset a gyakoribb). A legtöbbször e rendellenességet a hanyagság vagy egyszerűen a nemtörődömség szüli. E nem kívánatos jelenségek közé tartoznak többek között a helytelen feliratok, a reklámok is. Némelyik rosszul megfogalmazott vagy helyesírási hibát tartalmazó szöveg sőkszor évek óta díszeleg valahol anélkül, hogy valakinek eszébe jutna, hogy kicseréltesse, esetleg átirassa. SOMORJÁN például már jó pár éve olvashatjuk az igen furcsán hangzó „EXPRESSO“ feliratot. Igaz ugyan, hogy mikor divatba jöttek az espressók több helyen is láthattunk hasonló hibás feliratot. De csak rövid ideig. Azóta pedig már sok viz lefolyt a Dunán és ma már minden iskolaköteles gyerek tudja, hogy az nem „ex,“ hanem espresso. Ez azonban nem zavarja a somorjaiakat. Lehet, hogy az a véleményük, hogy a kávé úgy is jólesik a vendégnek, ha helytelen a felirat? Vagy talán nem is helytelen és a somorjaiak Így, ilyen formában, mintegy szimbolikusan akarják kifejezni a gyors felszolgálást. Attól tartok, hogy nem. Jó bornak nem kell cégéri — szól a közmondás. De azért egy-egy ügyes reklám mindig megteszi a magáét. Ám ismerek eseteket, bármily furcsán hangzik is, mikor a semmit reklámozzák. Pozsonyban a Csehszlovák Hadsereg utcában hónapokig csodálhattunk egy ürességtől kongó kirakatot, melynek egyedüli dísze egy ilyen szövegű hirdetés volt: Ma a következő árut kínáljuk. És a hirdetésről egy nyíl mutatott az üres kirakatra. Hogy benn az üzletben mennyi és milyen választékú áru volt, azt nem tudom. Jelenleg annyit javult a helyzet, hogy noha a kirakat továbbra is üres, a felirat már nem reklámozza a „bő“ választékot.“ Még egy tipikus eset. Aki az elmúlt napokban végigsétált a Mihálykapu utcán a múlt században találhatta magát. Maga a városrész és a házak ugyan építészetileg jelenleg is oda tartoznak, csak a környezet, az üzletek, a kirakatok nem. Mostanában azonban minden a 19. századra emlékeztetett. Egyetlen autó sem parkolt a szűk utcában és az üzletek, a kirakatok is megváltoztak. A magyar zászlókkal díszített utcácskában egy sereg új cégtábla, cégér jelent meg. A bennfentesek tudták miről van szó és készségesen magyarázták az érdeklődőknek, hogy II. STÜR életéről készítenek filmet és egy-két jelenetet ezen az utcán forgatnak. Eddig nem is lenne semmi hiba. Csak aztán, ha a magyarul meg németül tudó lakók kíváncsiságból végigböngészik a feliratokat. Sok érdekességet olvashatnak. Pl. ilyesmit: ARANY ÉS EZÜTMtVES. Egy szóban egyszerre két hiba is akadt. A kifelejtett „s“ betűt ugyan már odapingálták, de „i“ helyett „ü“ betűt rajzolni már bizonyára túl nagy munka lett volna. De nemcsak ez az egy cégtábla volt hibás. Csaknem mindegyikkel baj volt. A Borpince pl. külön volt írva. A vendéglő szónál is spórolhattak a festékkel, mert csak vendéglőnek Írták. A Ferencz nevet felcserélve Ferenzc-re stb. (A német nyelvű cégtáblákkal sem jártak el különben.) Nem tudom kinek a hibájából születtek az elírások. Minden esetre akadt volna egy-két lakos, aki szívesen segített volna az illetékeseknek. Mert ha nem is lényegbevágőan fontos problémák, mindenesetre boszszantó, mert a feliratokat nemcsak az itteni lakosok olvasták, de sok magyar és osztrák turista is. O. V. Végetértek a járási konferenciák A hét legfontosabb eseményei közé tartoztak kétségtelenül a CSKP szombaton és vasárnap lezajlott járási konferenciái. A márciusi járási konferenciákhoz hasonlítva sokkal bírálóbb és konkrétabb vitával tűntek ki. Sokan aggodalommal várták, hogyan reagálnak majd a konferenciák küldöttei a cseh újságokban megjelent „Kétezer szó“ cím alatt megjelent felhívásra, amelyet számtalan ismert tudós, író, színész, énekes, zeneszerző, sportember, valamint több munkás és földműves is aláírt. A cikkre azonnal reagált a párt elnöksége, a Nemzetgyűlés és a kormányelnök is. Ügy jellemezték, hogy nem kételkednek a cikk aláíróinak jóhiszeműségében, amikor a konzervatív erők szervezkedését látva féltik a demokratizáló folyamat jövőjét, ám az akcióra való felhívás csak anarchiát jelentene és gátolná a párt céltudatos munkáját. Ilyen értelemben tárgyalták le a felhívást a legtöbb járási konferencián is, ahol aprólékosan megvitatták és csak egy-két helyen történt meg, hogy a cikket vita nélkül rezolúctóban elítélték. A járási konferenciák a progresszivitás jegyében folytak le és a legtöbbjükön titkos szavazással új járási vezetőséget választottak. g-Eladó egy Skócia 440-es személyautó. Ara megegyezés szerint. Cím: Or. M., Kov'ácovce c. 32, okr. Luéenec.
