Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-27 / 4. szám
Minden embernek akad hobby-ja. Nekem a halászat. Kezdeti nehézségeim közül mesélnék el egyet, okulásul. Mert nehézség az akad bőven. Főleg a halászfelszerelés beszerzésénél, különösen ha megkezdődik a halászidény. Az embernek főleg ha irodában, vagy zárt műhelyben dolgozik, szüksége van friss levegőre. Sokszor nem is a zsákmány a fontos (ha akad az is jól jön), hanem az, hogy a természet ölén eltöltött pár őrá felfrissít, új erőt ad a következő munka elvégzésére. Egy szép napon, ahogy mondani szokták, én is beálltam a „csendes bolondok“ közé. Halász lettem. Kiváltottam az engedélyt, nem is járásit, de kerületit. Az engedély megvolt, de egy valamire való horgászbotot, vagy orsót az egész járás területén nem kaptam, fgy történt, hogy megvettem azt a szerény felszerelést, ami már éppen másnak nem kellett (egy pecázó és egy törött orsó). Később sok boszsúságom volt vele. Ha ráakadt valamire való hal, elvitte a horgot dugóstól, mindenestől. De a szenvedély magával ragadott. Szabad időmben hajnalban bandukoltam a vízpartra. Még szerencse, hogy feleségem rámkötötte, kisebb halakat fogjak, mert a nagyokat nem szereti. Abban nem is volt hiba. Kárász akadt a horogra, de egy idő múlva unni kezdte. Ráadásul akkor, amikor az egyik ismerősöm nagy pontyot fogott. Mi tagadás, kicsit irigyeltem. Azzal vigasztaltam magam, hogy felszerelésemmel olyat úgyse tudnék elcsípni. Ekkor már jónéhány halat elszalasztottam. Azért minden reggel lázas készülődés fogott el. Gondoltam, hátha éppen ma fogom meg azt a halat, amivel Az első csuka nem vallók szégyent. Az idő múlt s én szorgalmasan jártam a vízpartra, de kevés szerencsével. Már a feleségem is bosszantott mondván, jobb lenne ha ágyban maradnék. A természet és a szenvedély azonban megtette hatását. Nem volt nyugtom. Ojra és újra megcsodáltam a napkeltét. Elbűvölve hallgattam a madarak énekét a közeli bokrokról. Ha itt-ott a víz közepe táján ugrott egy valamirevaló hal, felcsillant a szemem. Ha nem volt kapás, barátom mesélgetett a régi szép időkről. Barátom egyszer bejelentette, hogy elutazik. így hát új halásztárs után néztem. Akadt Is hamarosan egy szenvedélyes halász. Dani bácsinak hívták. Halászfurfangból, csalikészítésből sokat tanultam tőle. Azon a nevezetes napon megbeszéltük az indulást, de nem volt türelmem várni. Elindultam a vízpartra. Félóra múlva megjelent Dani bácsi, és szemrehányóan mondta, miért nem vártam meg. Majd rábeszélt, menjünk máshová. Tud egy jobb helyet. Szedtem botjaimat, gondoltam nekem mindegy, itt se fogok, ott sem lesz szerencsém. A hév már kicsit alábbhagyott. Talán a madarak se csiviteltek olyan szépen, mint kezdetben. Azért csak mentem, míg odaértünk a kiszemelt helyre. Bedobtuk a horgokat és vártunk. Csendesen szívtuk a cigaretta csutkát. Nem volt kapás. Megjegyeztem, szappant hozott Dani bátyám. Ezen felmérgedt s rámszólt. „Maga egy türelmetlen halász.“ Ekkor aztán kiborultam. Hogyne volnék türelmetlen. Amióta szabadságon vagyok kijárok s csak nagyritkán akad horgomra valami. „Türelem, türelem, engesztelt az öreg. Ha csukát akar, menjen a hátunk mögötti tóhoz. Ott lesz csuka“. Több se kellett, fogtam botomat s átballagtam a tóhoz. Bedobtam a horgot, s egy ideig figyeltem. Miután kapás nem mutatkozott, a nyári napsütés és a korai kelés megtette ha tását. Elszunnyadtam. Arra éb redtem, Dani bácsi kérdezte, van-e valami. Semmi. Mégcsalt nem is ugranak itt a halak. Nem lesz itt fogás. Csak bíztatott s ő is lerakta horgait. Telt, múlt az idő. Csendesen pöfékeltünk, pedig a szúnyognak se híre, se hamva. Elültek valahová a bokrok hűs tövébe. Egyszer csodák-csodája a dugó mintha táncra perdült volna Úszott előre, hátra, itt-ott lebukott. Megfogtam a nyelet. Ki tudja! Az ördög nem aiszik, s talán a halak se. Végre a dugó lemerült. A nyél megrándult kezemben. Megvan! Talán nem is kiáltottam, de ordítottam. Az öreg is felugrott. „Csak lassan, mert leszakad, — kiáltotta.“ Én nem törődtem semmivel, cibáltam a partra, ahogy tudtam. Végre kikerült a partra az első csuka. Nem volt óriási, de az én szerény kívánalmam nak megfelelt. A jóleső érzés, hogy én is fogtam csukát, felejthetetlen. Ekkor megszólalt Dani bácsi: „Megmondtam, a reményt nem kell feladni“. Azután még két csukát fogtunk. Amikor elindultunk hazafelé, én voltam a legboldogabb a környéken. Szépnek tűnt a madarak éneke, a vízcsobogás mintha győzelmi induló lett volna. Otthon boldogan raktam ki a halat. Kislányom körülugrálta s ujjongott örömében. Azóta is minden szabad időmben kijárok halászni. Hol kisebb, hol nagyobb szerencsével, de az első csukafogást sosem felejtem el. Adamcsík Ferenc ÉRDEKESSÉGEK Óra a csuka gyomrában Különös szerencséje volt Vjacseszlav Alekszandrov sporthorgásznak. A napokban ugyanis, miközben a Dnyeperen horgászott, kislánya beejtette aranyóráját a vízbe. Néhány perccel később Alekszandrov jókora csukát fogott, majd őszszecsomagolta halászszerszámát és, órája miatt bánkódva, hazaindult. Otthon, miután a halat felbontotta, meglepetten vette észre, hogy — csodák csodája — az aranyóra a falónk állat gyomrában van. Noha néhány órán át a hal gyomrában volt, az óra továbbra is pontosan működött. NÖVÉNYVÉDŐSZER ÉS A LAZACOK A skót földművelésügyi és halászati minisztérium megállapítása szerint, a lazacok Skóciában egyre növekvő tömeg ben pusztulnak el a növényvédőszerektől, amelyeket a földművelők a folyó jobb és bal partján a földeken felhasználnak. „Ez olyan probléma, amit gyorsan kell megoldani, mert a skóciai lazachalászat életét, vagy halálát jelenti.“ A Brown- Forellen Laboratóriumban azzal foglalkoznak, hogy a halak húsában kimutassák a növényvédőszereket. Horgászás pisztollyal? Amerikából most került át Európába a „teljesen automatizált horgászpisztoly“. Mihelyt a ravaszt megnyomják, a pisztoly nagy erővel röpíti ki a horgot a csalival és a zsinórral a csőből. A dobás távolsága szabályozható, a zsinór a ravasz ismételt megnyomására automatikusan gombolyodik vissza, közben pedig a pisztoly hátsó végén levő skálán leolvasható a horogra akadt zsákmány súlya. REPÜLŐGÉPPEL „VETIK“ A HALAKAT A technika tért hódít ma már életünk minden területén. A halászatban és a horgászatban is rengeteg újdonság jelenik meg nap nap után. A műanyagzsinórok, az üvegbotok, a bonyolult orsó, az árammal való halászat, és sok más műszaki újdonság segédkezik az embernek. Legújabban a repülőgépeket is bevonják a halászatba. Hallottunk már arról, hogy repülőgépről porozzák az erdőket a rovarok ellen, repülőgépről szórják a műtrágyát a földre, azt azonban eddig még nem hallottuk, hogy repülőgépről halat szórnak a vízbe. Amerikában ugyanis azzal kísérleteznek, — úgy látszik sikerrel —, hogy a hatalmas tavakat repülőgépről telepítsék be hallal. Nagy tartályokból szórják a gépek a halivadékot a vízbe. Tévedés ne essék, nem helikopterről van szó. Könnyű és gyors röptű gépekről, amelyek 100—150 méter magasságban suhannak el a víz felett 160 km-es óránkénti sebességgel, és közben „vetik“ a halat a vízbe: fekete sügér és pisztrángivadékot. A kallódás állítólag egészen jelentéktelen. A KAZÄNI EGYETEM állattani tanszékének kísérleted ben élesztösített takarmányokat hasonlítottak össze a hagyomáe nyos takarmányokká] A leg=> Jobb eredményt a „Saccharomy* ces cerevislae paca Xll" adta 160 %-os hozammal. A mestere séges takarmányok élesztősítése a kísérletek szerint pótolja a természetes táplálékot, sőt azt felül is múlja. Ennek következe tében jóval keveseb ponty ma* radt a szabványsúly alatt, de emelkedett a pontyok ellen* állóképessége a betegségekkel szemben. A híradás a gazdasá* gosságra vonatkozó számítást nem közli. VADASZ 7 * HALASZ 7 — SÜRGŐS?.,.
