Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-27 / 4. szám

( ^ 1. szám A TARTALOMBÓL: 0 A Vadászszövetség hírei 0 Magyar Vadász Napok # Tudnivalók a vadászfegyverekről Mit varunk vadászainktól 1968-ban 0 Lövészeti szaktanfolyam Sliaöon 0 Vadásznaptár ' 0 Évzárás előtt 0 A sporthorgászatről általában Ismét mögöttünk van egy küzdelmes, de eredményekben gazdag esztendő. Ma már tel­jes felelősséggel értékelhetjük múlt évi munkánkat. Odaadó és kitartó munkánk eredményét igazolja a vadász­aratás, illetve a vadlelövés és befogás. Különösen az apró­­vad-állomány volt kiválóan gazdag egyes vadászterületen. Nem volt azonban hiány csül­­kös vadban sem. Bár eredmé­nyeink azt mutatják, hogy Szlo­vákia vadállománya gyarapszik, mégsem lehetünk teljesen elé­gedettek eddigi munkánkkal, mégpedig azért nem, mert az egyes vadászterületek vadállo­mánya között nagy az eltérés. Az őszi vadászatok alkalmával ugyanis megállapítottuk, hogy azokon a területeken, ahol a vadászegyesületek tagjai és tisztségviselői leikükön viselik a vad gondozását, tenyésztését és védelmét, ott bő a vadállo­mány. Viszont ott, ahol az egész területen egyetlen vad­etető sincs, vagy ha van is, üres, ott gyenge a vadállo­mány. Természetes, hogy e ha­nyagság megbosszulja magát a vadászatnál és a vadbefogásnál egyaránt. Meg kell mondanunk nyíltan, hogy az ilyen vadgaz­dálkodás nem állja meg a he­lyét. Ma már nem elegendő, hogy csupán akkor látogassunk ki vadászterületünkre, amikor vadászat van, vagy amikor hoz­ni akarunk valamit a konyhára. Szocialista államrendszerünk tervgazdálkodása megköveteli, hogy vadászatunkat és vadgaz­dálkodásunkat új alapokra he­lyezzük. Igaz, hogy szocialista vadászatunk még sok problé­mával küzködik. A múltból sok rossz szokást örököltünk, amit — különösen az idősebb vadá­szoknál — még eddig nem si­került teljesen kiküszöbölni. Ezek közé tartozik a vadászat leple alatt burjánzó vador­­zás, konyhavadászat, alkohol­­fogyasztás a vadászatok idején, a vad és a vadászterület mos­toha kezelése stb. Ezekért a régi rossz szokásokért sokan jogosan bírálgatnak bennünket, vadászokat, és a vadászatot még mindig úri szórakozásnak tekintik. Vadásztársak! Szocialista tár­sadalmunk megköveteli, hogy sorainkban felszámoljuk a ka­pitalista múlt rákfenéjét. Kell, hogy szocialista vadászatunk valóban népi jellegű legyen. Sokkal tökéletesebbé kell ten­nünk, mint ahogy azt a kapita­lizmus alatt ismertük. Különö­sen a vadvédelem, a vadnevelés és a vadászerkölcs terén van sok tennivalónk. Hogy a fel­merülő hibákat minél előbb ki­küszöböljük, a Csehszlovákiai Vadászszövetség Szlovákiai Bi­zottsága határozatot hozott a szlovákiai vadászok továbbkép­ző iskoláztatására. Ezen az is­koláztatáson minden vadásznak részt kell vennie, hogy ismere­teit, politikai és szaktudását elmélyítse. Azokat a követel­ményeket, amelyeket társadal­munk támaszt velünk szemben azért, hogy lehetővé tegye a vadászat gyakorlását, csak úgy tudjuk teljesíteni, ha szakmai­lag és politikailag állandóan ké­pezzük magunkat. Vajon miért van erre szükség? Azért, hogy gyarapítsuk és fejlesszük a vadászat színvona­lát. Szlovákiában mind az ap­ró-, mind pedig a csülkösvad tenyésztésére eszményi feltéte­leink vannak. Ezért a vadászat nálunk, mint népgazdaságunk egyik szerves része, bő jöve­delmi forrást jelenthet köztár­saságunknak. Végül, de nem utolsó sorban, azt akarjuk el­érni, hogy szövetségünk 28 ezer tagja a vadászatban lelkiisme­retes, derék munkája után meg­érdemelt pihenést és szórako­zást is találjon. Az a célunk, hogy a vadászat szocialista kultúréletünk elválaszthatatlan részesévé váljon. Ezért szüksé­ges, hogy szeretettel űzzük a vadászatot, azzal a tudattal, hogy rajtunk, szlovákiai vadá­szokon múljék, hogyan fejlő­dik majd a vadászat Szlovákiá­ban. Dióhéjban vázoltam a szlová­kiai vadászat célját, de egyúttal fogyatékosságait is. önbírálóan el kell Ismernünk, hogy hiba még bőven akad nálunk. De ha szövetségünk minden tagja és tisztségviselője a vadászatból eredő kötelességét a jövőben lelkiismeretesen teljesíti, akkor a meglévő hibákat, ha nehezen is, de sikerül majd kiküszö­bölni. Mit várunk vadászainktól 1968-ban? 1. Fokozottabb vadvédelmet és vadgondozást. 2. Erősebb vadászfegyelmet és jobb vadászerkölcsöt. 3. Magasabb színvonalú szak­mai és politikai képzettsé­get. Szilárd meggyőződésem, hogy szövetségünk minden egyes 0 Őszi horgászélmény 0 Érdekességek 0 Az első csuka v___________________________/ tagja és tisztségviselője tudása legjavát adja az 1968-as évben a szlovákiai vadászat fellendí­tése érdekében, amihez mind a magam, mind pedig a Szlová­kiai Bizottság nevében sok si­kert kívánok. Pásztor Lajoa IV. ÉVFOLYAM 1968. JANUÁR A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE

Next

/
Thumbnails
Contents