Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-20 / 3. szám
A telelő méhek! kártevői és ellenségei A telelőfürtben a hideg ellen védve van a méhcsalád mind a szabadban, mind zárt helyen, de zavarói télen sem veszélytelenek, sőt, ilyenkor a legveszedelmesebbek. A méhek által takaratlanul hagyott lépőket, vagy az elraktározott élelmet, de magukat a méheket is érheti károsodás a telelés alatt. A nyugtalanítás következtében a család több élelmet fogyaszt. Ez magában is veszteség, de megkésett tisztuló kiröpülés esetén újabb gondot okozhat, mert a méhek a kaptárban ürítkezhetnek. Ha a telelésben megzavart méhcsalád nem is pusztul el, mégis nagy károkat szenvedhet, ami a ■ nyári méztermelést is befolyásolhatja. Ezért a telelés egész ideje alatt védeni kell a méheket kártevőiktől. Sokat tehetünk már előre a telelőhely gondos kiválasztásával, legyen az udvar, vagy zárt helyiség. A szabadban olyan helyet szemeljünk ki a teleltetésre, ahol más háziállat nem fér hozzá a kaptárakhoz. Egyszerű, de célravezető kerítés elég megbízható. Ez védelmet nyújt a méhekhez a hozzá nem értő emberek, zavarása ellen is különösen akkor, ha út mellett telelnek a méhek. Zárt vagy szabadban való teleltetéskor egyaránt veszedelmes ellenség az egér és a cickány. Késő ősszel bevándorolnak az épületekbe. Gyakran a telelésre jól előkészített kaptárakba is. Így a megbízhatóan egérmentes, zárt telelő helyiségbe magával a kaptárral vihetjük be a kártevőket. Szabadban való teleltetéskor kitűnő egérfészek a kaptárak oldalához támasztott kukoricaszár, amely alatt a kaptárba is könnyen befészkel az egér és a cickány. A kukoricaszár jó szélfogó, de a kaptáraiktól távolabb kell elkészíteni, így kisebb a veszély. Az egér és a cikány ellen jó védekezés a kijárónyílásra szerelt 7—8 mm-es fogasszűkítő. Telelő helyiségben az egérméreg tehet jó szolgálatot, de zajtalanul működő egérfogó is célravezető. A veszedelmes kártevők jelenlétéről télen csak hallgatózással győződhetünk meg. Érdemes erre néha-néha időt fordítani, mert esetleg még eredményes lehet a beavatkozásunk. Megzavarhatják méheink telelését a madarak is, elsősorban a harkály félék és a cinkék. Minthogy ezek hasznos madarak, kártételük ellen úgy kell védekezni, hogy számuk ne csökkenjen. A harkály kivágja a kaptárok falát, megrongálja a lépeket, és ha teheti, elfogyasztja a méheket. A megszokott méheshez görcsösen ragaszkodik, elriasztani ilyenkor már nem lehet, folyton visszatér. Végső soron csak csapdával, vagy a madár lelövésével menthetjük meg méheinket. Legjobb mód, hogy már első megjelenésekor sorozatosan elriasztjuk. A cinkék kártétele nem anynyira veszedelmes, bár a kaptárokat kopogtatják, de csak az egyenként előbúvó méheket fogyasztják el. Kártételüket úgy előzhetjük meg, ha gondoskodunk róluk, etetjük őket. Kedvelt eledelük a zsírban vagy faggyúban olvasztott olajos mag, elsősorban a napraforgó. A kitömött ragadozó madár nem egészen megbízható, mert a harkályok és a cinkék is megszokják előbb-utóbb és nem tartanak tőle. Saját méhesemben kb. 30 cm hosszú, hatszög keresztmetszetű hasáb oldalaira zsebtükröket rögzítettem, és erős zsinegre a méhes közepén felfüggesztettem. A hasáb alsó részére egy vaslemezt erősítettem, amely a levegő áramlásának a segítségével a hasábnak szinte állandó, függőleges tengely körüli ide-oda forgást biztosít, így a kaptárak falán, a közeli épületeken vagy éppen a talaj felületén állandóan fénycsóvák cikáznak. Ezt nem szokják meg a madarak. Ennek a riasztási módnak csak az a hátránya, hogy ködös, borús időben nem működik. Kiss Sándor Néhány évvel ezelőtt történt. Akkoriban még nagyon szívesen tanítottam volna az iskolás gyermekeket a méhészet csínja-bínjára, és lelkesedéssel beszéltem kicsinek nagynak a méhek csodás világáról. Kapóra Jött hát, amikor a helyi 9 éves iskola egyik fiatal tanítónője megkért, megmutatnám-e osztályának méhésemet. Boldogan mondtam igent. Felkészülve vártam az apró emberkéket, hogy mesélhessek nekik. Lelkesített a gondolat, ha legalább egykét gyermekben nyomot hagy a látogatás, már nem volt hiábavaló fáradozásom. Szinte már láttam kíváncsi fejüket, ahogy a nyitott kaptár fölé hajolnak, láttam csodálkozó szemüket, amint kérdéseikre feleletet kapnak. A gyermek a leghálásabb hallgató különösen ha mesébe illő valóságról beszélhet az ember nekik, mint a méhek világa. Aranyosak, amikor felelmüket leplezve megjátsszék a hőst. ha holmi zümmögő veszedelem közeledtén nem futamodnak meg. Persze, egyszeriben minden megváltozik ha a méhek támadásba kezdenek, így morfondíroztam, amikor az én tanítónénim egy gyö nyörű nuári déielőttön hozta kis csapatát, hogy megnézzék azt az érdekes és csodálatos műhelyt, ahol az édes mézet készítik az aranyos méhecskék. Készségesen indultam velük a kerten át. Én elől, ők utánam. Voltak akik a kaptárak előtt nyüszítve megtorpantak. Féltek. Nevetve bátorítottam és oktattam őket, hogy éppen innen kell idő volt. A gyerekek, különösen a fiúk hencegtek, nem félnek a méhektől. Kezdtem a füstölőt előkészíteni. Boldog voltam, hogy bizonyíthatom előttük, a méhek nem Is olyan fenevadak, csak tudni kell velük bánni. Ismétlem, mindannyian nagyon belefeledkeztünk ebbe az érdekes világba és egyikünk sem vette észre, Füftbement terv sietni a kaptárak mögé, ahol már sokkal kisebb a veszély. Minden szépen el is rendeződött. A gyermekek közr refogtak és özönlöttek a kérdések egyre nagyobb áradattal. Alig győztem válaszokkal. Milyen a kaptár belül? Hogyan laknak? Hol a méz? Halljátok hogyan forr benn a méz? — mondja az egyik kislány, aki úgy vélte, hogy a sok méhszakácsnő a mézet főzi, és annak a hangja hallatszik a kaptár falán. Már igen benne voltam és nagy volt a kísértés, hogy megnyitok egy kaptárt, hadd elégítsem ki a kíváncsiak tudásszomját. A méhek nyugodtak voltak, szép csendes hordásos hogy az egyik kislány elkalandozott a kaptársor másik végéhez. Akkor figyeltünk csak fel, amikor kétségbeesett kapkodással, hadonászva fut felénk és társai közé furakodva keres menedéket. A feldühödött méhek nagy serege követte s rávetették magukat a többi, mit sem sejtő, méhészkedésben elmerült gyerekseregre. Perceken belül az egész gyermekhad egy kapkodó, sikoltozó tömeggé változott. Olyanok voltak, mint az őrültek. Azonnal láttam, hogy a kislány a tilosban járt. Azt tette ugyanis, hogy az egyik kaptár elé bátorkodva, ágacskával bepiszkált a röplyukon. Ijedtében a méhek azonnali támadása miatt megugrott és beleütközött a szomszédos kaptárba. így két család haragját vonta magára és vitte magával társaira. Nem maradt más hátra, mint a kert hátsó kijáratán, akárcsak egy vészkijáraton engedtem őket az utcára, fusson ki merre lát. Futottak is, de hogyant A tanítónéni, a gyerekek kapkodva, kit hol szúrtak. Elvitték magukkal Jónéhány méhecskémet. Ezúttal valóban érvényesült a közmondás: „Szégyen a futás, de hasznos". Kissé bánatos lettem, mert az volt az érzésem, hogy valahogyan kudarcot vallottam. Sajnálkoztam rajtuk, de ahogy elnéztem a kapkodó, futó sereget, hirtelen egészséges jóízű nevetés fogott el. Ha rágondolok, most is derülök az eseten. De nemcsak én nevettem olyan jót, mert másnap az egész osztály, mintegy parancsra, dagadt képpel jelent meg az iskolában. Az ilyen daganat eltart egy hétig is és a legváltozatosabb formában mutatja a szenvedőt. így történt, hogy mégsem sikerült bebizonyítanom a méhek amilyen hasznos, olyan szelíd állatok. NAGY JÚLIA, Nagylég
