Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-29 / 26. szám
Az öntözővíz hatása a növényekre A gazdaságos növénytermesztés •gyík legfontosabb és nélkülözhetetlen tényezője a víz. Ennek következtében mindig arra kell törekednünk, hogy minél több vizet tárolhassunk a tenyészidőszakra. Azonban azt tudnunk kell, hogy a viztárolás vagy általában az öntözés C6aik addig a főikig hasznos, amfg a víz és a levegő aránya a talajban kedvező. Minden növénynek, de különösen a kultúrnövényeinknek a fejlődése csak akikor következik be, ha a gyökérzet is 'kellőképpen tud fejlődni. Jól tudjuk, hogy a gyökérzet jő fejlődéséhez a tápanyagokon és a vízen kívül eléggé nagy mennyiségű levegőre is szükség van. Ha a gyökérzet részére a kellő mennyiségű levegő nem áll rendelkezésre, akkor a gyökérzet elsatnyul, amely azután kihat a terméshozamra, esetleg a növény pusztulását is maga után vonja. Ezzel a talajtani kérdéssel már sóik hazai és külföldi talajtani és növénytermesztési szakember foglalkozott és sok kutatás végeztek annak érdekében, hogy megállapítsák a növény szempontjából — a talajban — menynyi a minimális levegő szükséglet, és melyik a legkedvezőbb víz és levegő arány. Fehér Dániel, Hank Olivér és Frank Melánia a növények szempontjából a legkedvezőbb víz-levegő aránya — tenyészidény kísérleteik alapján — az alábbi táblázatot dolgozták ki: A talaj összes pórustér %-ában Növény kifejezett legkedvezőbb Vízigény % levegőigény % Búza 74 26 Árpa 76 26 Kukorica 69 31 Cukorrépa 80 20 Kender 81 19 Csalamádé 80 20 Lóhere 88 12 Lucerna 80 20 Bíborhere 73 27 Borsó 63 37 Káposzta 90 10 Paradicsom 75 25 Paprika 75 25 Az olyan talajokon, amelyekben dékozunk öntözni, akkor ajánlatos a talaj szerkezetét kémiai, biológiai vagy mechanikai beavatkozással megjavítani. Az öntözéses növénytermesztéskor mindig ismernünk kell a talaj holt- és hasznos víztartalmát, mert csak így tudunk számításokat végezni arra vonatkozóan, hogy kát. holdanként egy bizonyos mennyiségű szárazanyaghozam eléréséhez ikb. mennyi öntözővíz szükséges. Ezenkívül ismerni kell azt is, hogy a talajnak kb. milyen a víz párologtató sebessége. A holtvíz az a víztartalom, amelyet a talaj erősebben köt meg, mint amekkora a gyökerek nedvszívóképessége. A holtvíztartalom tehát nemcsak a talajtól függ, hanem a különböző fajtájú növények gyökérzetének nedvszívóképességétől is. A víznek a növénytermesztésben jelentkező szerepe igen sok oldalú lehet. A szakszerű öntözés a növény vízigényének folyamatos ellátását jelenti, tekintettel a talajra és a tápanyagra. Az igényelt öntözéseik száma növényenként más és más. Az évelő pillangósok pl. 3—4 öntözést kívánnak, a cukorrépa, kukorica legtöbbször beéri 2—3 öntözéssel, »ilőkukoricának, csalamádénak többnyire 2 öntözés is elegendő. Az öntözések számát nem előírások, hanem a talaj vízkészletének alakulása és a tenyészidő hossza szabja meg. A Földművelésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság ideiglenes öntözővízmennyiségi normát táblázat formájában állított össze, amely ismerteti növényenként a felhasználható optimális vízmennyiséget különböző öntözési módok esetében. Az Agrotröszt megyei öntözési szaktanácsadói pedig a helyszínen adnak segítséget az öntözéses gazdálkodást folytató termelőszövetkezeteknek. Az öntözés megkezdésével sohasem szabad megvárnunk azt az időpontot, amikor a talaj már elveszítette hasznos víztartalmát és a növények vízfelvételében zavarok állnak be. Az öntözéskor kiadagolt víz mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy biológiailag minél hatásosabb és üzemileg minél gazdaságosabb legyen. László László, tudományos munkatárs, i Mosonmagyaróvár Újrendszertí Arvalin-adagoló Köztudott, hogy különösen a száraz, illetve aszályos években a mezei rágcsálók, az ürge, ■ hörcsög és ■ pocok igen elszaporodnak, és érzékeny károkat okoznak. A védekezés többféle változata ismert. A legeredményesebb eddig az Arvalin nevű méreg. Gond volt idáig azonban az Arvalin veszélymentes adagolása. Ezt a nem kis feltermészetes vízkapacításnyi víztartalom mellett víz és levegőhiány 86:14, vagy víztelítettség szempontjából még ennél is magasabb, az öntözéses üzemeltetés nem ajánlatos, mert könynyen túlöntözés állhat be. Általában az olyan talajokat, amelyeknél a téri mészetes vízkapacításnyi víztartalom mellett a víztelítettség az összes pórustér %-ban 80 % alatt van, bátran öntözhetünk. Ha 80—85 % között van, akkor óvatosan szabad öntöznünk. Ha 86 %-nál nagyobb, akkor nem szabad öntöznünk. Ha mégis ilyen erősen tömődött talajokat szánadatot oldotta meg a Budapesti Kisállattenyésztö Szövetkezet Termelőeszközgyártó üzemének kollektívája. Az eszköz rövid leírása a következő: Az Arvalin-adagoló felső részén — amint az a közölt képen is jól látható — agy hengeralakú tartály van, amelyben kb. 1 kg Arvalin helyezhető el zártan. A tartály alatt levő garattokba van beépítve a hengeres magadagoló. A működtetés során 1—2 szem mérgezett mag a forgóhenger kézi működtetésével a magvezetőcsövön keresztül jut e 45° szögbe hajló csőnyíláson keresztül a rágcsáló fészek-járatába. A magvezetűcső megfelelő hosszúsága biztosítja a kényelmes, meghajlás nélküli munkavégzést. A cső végét adagolás előtt a járat nyílásába kell helyezni. A működtető mechanizmus (rugós) egyszerű, a fogantyúkar lenyomásával a szerkezet működésbe jön, s a mérgezett magot egyenletesen adagolja a lyukakba. Érdemes felfigyelni az érdekelteknek erre az újszerű eszközre, mert a tapasztalatok szerint időt, takarmányt lehet alkalmazásával megtakarítani és ami a leglényegesebb, az Arvalin az emberre nézve teljesen kizárja a mérgezést. Az eszköz sorozatgyártása megindult. SZIKORA ANDRÁS A felszíni vizek fogyasztási ára a mezőgazdaságban Az új irányítási rendszer elvileg is más gazdasági feltételeket teremtett, mint amilyenek ezelőtt uralkodtak. Ennek folytán másképpen kell értelmeznünk az árpolitika kialakulását Is. Az új gazdasági irányítási rendszer feltételei között kialakult árak kifejezik a gazdasági viszonyulásokat, az ún, rugalmas árpolitika érvényesül, vagyis a termékek árai hozzáidomulnak a termelési és piaci helyzethez. Vízgazdálkodási téren a gazdasági irányítás elveinek megfelelően úgy rendezték a vízfogyasztás árait, hogy azok összege a valóságnak megfelelően kifejezze a kiadások nagyságát. Az árszint és az árviszonylat csakis így képes kifejezni a reális értékviszonyulásokat és népgazdaságunk szerkezetének ismérvévé válni. A felszíni vizeik (tehát a folyók, víztárolók stb. vize) fogyasztásának nagykereskedelmi árát 1967. évi hatállyal 46 fillérben állapították meg köbméterenként. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak rendezése során, amelyek 1967 óta vannak érvényben, a költségmegtérítések kiszámításánál azokat a kiadásokat is számításba vették, amelyek felszíni vizek fogyasztása által keletkeznek, mezőgazdasági talajöntözésre. Ezeket az összegeket azonban a mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak megállapításánál elkülönítették az összköltségektől, és tartaléknak hagyták meg őket, éppen a vízfogyasztás kiadásainak fedezésére. A kiszámlázás az öntözési célokra fordított vízmennyiségről kiállított nyugták alapján történik, amelyeket a tenyészidő alatt a mezőgazdasági üzemek töltenek ki havonként a felszíni vizeik igazgatási központjai címére. A számlákat közvetlenül a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium fizeti meg a vízgazdasági szervezeteknek a már említett tartalék eszközeiből. A jelenlegi adásvételi kapcsolatok megteremtése után a mezőgazdasági üzemeik vízfogyasztási számláinak kiegyenlítését a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium vállalta magára a vízgazdasági szervezetekkel szemben, így tehát a mezőgazdasági üzemek a felszíni vizek használatáért, a valóságban semmit sem fizetnek. A köbméterenként 46 fillérben megállapított nagykereskedelmi ár 1967. január 1-én lépett érvénybe. Ugyanez az ár érvényes a vízfogyasztásért az öntözéses gazdálkodást folytató üzemek számára, hacsak nem használnak havi 1250 köbmétert, vagy évi 15 000 köbméter vizet felemésztő, ún. árasztásos öntözést a 73/1960 Zb. számú hirdetmény értelmében. Az említett nagykereskedelmi árat a szabott árak kategóriájába sorolták, amely egységárként köztársaságunk egész területén érvényes. Azok az öntözési lehetőségek viszont, amelyek a többi természeti kincsekhez hasonlóan korlátlanul találhatók a szabadban, semmiféle értéket sem képviselnek, mert feltárásukra nem kellett semmilyen társadalmi munkát fordítani. Földrajzi helyzetünknél fogva azonban bízvást hiánycikknek minősíthetjük a vizet és ezért gazdaságosan kell vele bánnunk. Annak érdekében, hogy népgazdaságunk valamennyi ágazata számára biztosíthassuk a felszíni vizeket, az utóbbi időben költséges vízgazdasági létesítményeket (víztárolókat, töltéseket, vízszabályozó berendezéseket, védőgáatakat stb.) kellett építenünk, amelyek méreteikben egyre növekednek. így tehát a felszíni vizek is mindinkább az ember által végzett munka eredményének minősíthetők és használati értékükön kívül a szükséges társadalmi munkaráfordítás értékével is növekszenek. Olyan árucikké válnak, amelynek előállításáért, illetve karbantartásáért — pénzbelileg kifejezve — árat kell megállapítani. A vízgazdaságot jelenleg ipari-gazdasági ágazatnak minősítik. Rendeltetése, hogy népgazdaságunk többi ágazata számára éppúgy, mint lakosságunknak is elegendő mennyiségű ipari és ivóvizet termeljen és szállítson a fogyasztás helyére és a kívánt minőségben. Az ezzel a tevékenységével felmerülő költségeket a vízfogyasztásért fizetett bevételekből fedezik. A felszíni vizek fogyasztásáért megállapított, jelenleg érvényben lévő nagykereskedelmi egységár az eddigi tapasztalatok alapján gazdaságilag nemigen mondható hatékonynak. Ezért most mérlegelés tárgyává tették, hogy az egységárat differenciált árakkal helyettesítsék. Az új árképzés kidolgozásét célzó munkálatok máris folyamatban vannak. Az árak megkülönböztetésénél tekintetbe kell venni a felszíni vizek vízbőségét, valamint a fogyasztott víz tisztaságát. Előzetes számítások szerint azonban aligha kerülhet sor a mezőgazdasági célokra fordított víz árának csökkentésére. És mivel bonyolult kérdések megoldásáról van szó, az eddigieknél is behatóbban kell tanulmányozni — főleg piaci értékelés szempontjából. Frantigek Huöa mérnök, az SZNT Erdő- és Vízgazdasági Megbízotti hivatalának dolgozója Nemcsak a gabona betakarítása, hanem a szalma összehordása és kazlazása is fontos tennivaló. A gondosan berakott kazal ellenáll az időjárás viszontagságainak és sok hónap után is olyan állapotban van, mint kazlazáa után. A FEJLŐDÉS ÚTJÁN Csicsai Sándor elnök és Németh Dénes egyidőben került az ekeli szövetkezet élére. Azzal az elhatározással vették át a közös irányítását, hogy „rendet teremtenek“ a közös házatáján. Ha pedig ez nem sikerül, akkor odébb állnak. Nagy fába vágták a fejszét, mivel egyszerre több problémát kellett megoldani. De nem riadtak vissza a nehézségektől. Tudatában voltak annak, hogy a nehézségek fölszámolása nem megy máról holnapra. Azok megoldása ésszerű és következetes munkát igényel. Főleg a munkafegyelem megteremtéséhez kellett erélyes kézzel hozzányúlni. De az állatállomány sem volt kielégítő. A tehenek TBC fertőzöttek voltak, melyek tejhozama alacsony szinten mozgott. A férőhelyek száma sem volt kielégítő. Tehát jól föl kellett kötni a nadrágot, hogy eredményt érjenek el. Az elmúlt néhány év — különösen az utóbbiak — bebizonyította, hogy a szövetkezet jelenlegi vezetői értik dolgukat. A szövetkezet a fejlődés útján halad. Eredményei évről évre szebbek, ami nemcsak a közös javakban érezteti hatását, hanem a tagság életszínvonalának állandó növekedésében is. Ezt bizonyítja a falu fejlődése is. A szövetkezet jelenleg 162 darab tehenet tart nyilván. A napi fejési átlag az év elejétől 6,93 liter, ami az elmúlt év ugyanezen időszakához viszonyítva 0,69 lit. növekedést jelent. Az egy tehénre eső fejési átlagot 2595 literbe irányozták elő, melyet, ha tudják tartani a jelenlegi szintet, sikerül elérni. A tejeladási kötelezettségük 426 000 liter. Az első negyedév terve 90 288 liter volt, de a tehenészet dolgozóinak becsületes munkája következtében 101 872 litert adtak el. Itt ki kell emelni Kovács Annát, Németh Istvánt, Csicsó Pétert és Bállá Józsefet, akik 8,5 liter átlagot értek el tehenenként. Nagy gondot fordítanak a tehenek utánpótlására is. E célra jelenleg is 52 darab előhasi üsző áll rendelkezésükre. A kisborjak nevelése Csicsó Sándorra van bízva. Ez évben 165 darab kisborjút kell fölnevelnie. Az első negyedév tervét túllépték, mivel a tervezett 32 helyett, 3B kisborjút vittek a neveidébe. Szeretném kihangsúlyozni Csicsó Sándor odaadó munkáját, melyet a borjak gondozása terén végez. Szemléltetően leginkább azzal igazolhatom állításomat, ha elárulom, hogy az elmúlt évben 154 kisborjút nevelt föl és egyetlen egy sem pusztult el. A borjak súlygyarapodása is kedvező, átlagos napi 0,85 dkg körül mozog. Hasonló szép eredményeket érnek el az állattenyésztés többi szakaszán is. így pl. a szarvasmarhahizlalás, sertéshizlalás és az anyasertés nevelés terén is. Kovács György, Balta Lajos és Nagy Lajos például 126 darab anyasertést gondoz. A gondjaikra bízott sertésekkel jól bánnak és arra törekszenek, hogy minél nagyobb legyen a szaporulat. Az előirányzott malacelválasztási terv 14 darab, melyet előreláthatólag 15,5 darabra teljesítenek majd. Németh Dénes zootechnikussal végigjártuk az istállókat. Mindenütt rendet, tisztaságot tapasztaltam. Tizenöt tehenet kivéve az állatok szépen gondozottak. A zootechnikus elárulta, hogy a 15 tehén gondozója kissé hanyag ember, későn jár munkába és csak összecsapja a tennivalót. A szövetkezet vezetőinek, s főleg a zootechnikusnak nem szabad csak konstatálni ezt a hiányosságot, hanem intézkedéseket kell foganatosítani. Ha a többi gondozó rendesen látja el a reá bízott feladatot, követelje meg ettől az egy dolgozótól is, hogy kövesse a többiek példáját. A sertésistállókban nem találtam kifogásolni valót. A gondozók munkájára nem lehet panasz sem a tisztaságot, sem pedig a súlygyarapodást illetően. A hízósertéseknél pl. a napi súlygyarapodás 0,47 kg. A jó munkára szükség is van, mert 14 vagon sertéshúst kell eladniuk. Ami a gazdasági udvart illeti, bizony ráférne egy kis rendezés. De amint Németh elvtárs mondotta, még ez évben hozzálátnak a betonútak kiépítéséhez. Erre bizony szükség is van, mert a tavaszi, őszi időben a dolgozók bakáig járnak a sárban. Sor kerül a tehénkarám áthelyezésére is, mivel a jelenlegi egészségügyi szempontból nem megfelelő. Az új karám magasabban fekvő területen nyer elhelyezést, ahol esős időben is lefolyik a víz és a szarvasmarháknak nem kell vízben gázolni. Csupán ezzel a néhány példával próbáltam bemutatni az ekeli szövetkezet állattenyésztőinek eredményes munkáját. ANDRISÉIN JÓZSEF DUPLA KIADÁS KIDOBOTT PfcNZ A múltban sok kellemetlenség származott abból, hogy szigorúan, helyi jellegű ügyekben az érdekeltek megkérdezése nélkül felsőbb szinten a hatalmi pozíció állítólagos jogán döntöttek. Több esetben a helyi szervek és a lakosok tanácsai ellenére vagy megkérdezése nélkül, például olyan területeken, építettek istállókat, készítettek vízlevezető csatornákat stb., amelyek alkalmatlannak bizonyultak. Ez történt Velkenyén Is. A szövetkezet 410 hektárnyi szántójából 60 hektár még száraz esztendőkben is csak késő tavaszon hozzáférhető, s ez jelentős kár mind a szövetkezet, mind a népgazdaság szempontjából. Érthető, hogy a szövetkezet vezetői kérték a vadvizes terület lecsapolását. Nagy utánjárásra ígéretet kaptak — állami alapokból — egy 2,5 km-es árok készítésére. Az alapgondolat helyesnek bizonyult, de a kivitelezésnél hiba történt. A tervezők és a kivitelezők nem voltak kíváncsiak a helyi szervek véleményére, hanem a saját elgondolásukat érvényesítették. Ügy vélték, hogy az egyszerű falusi paraszt nem ért a szakavatott mérnökök munkájához. Ezzel az ügyet le is zárták. Az állami pénzen építtetett árok végül is elkészült. A hiba csupán abban van, hogy a diplomás „szakemberek“ olyan terepen ásatták, ahol csak nagyobb esőzések alkalmával folyik bele egy kevés víz. Medrének alja körülbelül egy méterrel magasabb a 60 hektáros vadvizes földterület vízszintjénél. így aztán az állami vízlevezető csatornából az égvilágon senkinek nincs haszna. Ellenben: a „szakemberek“ elég nagy gondot okoztak a gazdaság agronómusának, mert az árokkal egy nagy tábla egységét bontották meg, melyet azelőtt egy tagban művelhettek, s ezáltal Jelentős mértékben megnövekedet a gépek üresjárata, s emelkedett a termelési költség. Ha azonban az állami vízlevezető árkot 200 méterrel arrébb ásatták volna, a szövetkezetnek nem kellett volna újabb árkot ásatnia az említett terület lecsapolása céljából. -hal-SZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. június 39.
