Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-29 / 26. szám
Formálódik az Egységes Parasztszővetség MAGYAR SZEKCIÓRA VAJON NEM LENNE SZÜKSÉG? (Folytatás az 1. oldalról.) szövetséggel való együttműködésben elősegíti a falusi sportélet fejlődését és sportpályák építését; • kapcsolatot létesít a külföldi mezőgazdasági szervezetekkel; • elősegíti a Járási mezőgazdasági szervezeteik fejlődését és az egyes Járások közötti tapasztalatcsere kibontakozását; 0 a tagszervezetek kérelmére közreműködik a termelés optimális határainak megszabásánál és az előnyös kereskedelmi kapcsolatok feltárásánál; • rendelkezésre bocsátja a kísérleti módszereket, de ezen kívül tájékoztatja a tagszervezeteiket az ökonómiai és műszaki újdonságokról is; ^ saját keretein belül külkereskedelmi vállalatot létesít és azon belül biztosítja a tagszervezeteik Jogi védelmét és a devizarészesedését; • a szolgáltatások és a kereskedelem fejlesztése céljából sajátos vállalatokat alakít, amelyek az összes tagszervezetek érdekeit szolgálják; • tartalék és biztonsági alapot létesít a tagszervezetei részére, hogy az előre nemlátható kiadások ne okozzanak gazdasági zavarokat; • gondoskodik a mezőgazdasági szakemberek és vezető dolgozók iskoláztatásáról és a tagszervezetek részére megszervezi a sokrétű kérdésekkel foglalkozó szaktanácsadó szolgálatot. A szlovákiai előkészítő bizottság véleménye szerint az Egységes Parasztszövetség járási szerveként a járási mezőgazdasági társulás működhetne. A szövetség Járási szervének feladatai: • biztosítani a szövetkezeti tagok részvételét a közigazgatás szerveiben; 0 védelmezni a szövetkezeti tagok egyéni érdekelt és elősegíteni az ellentétek felszámolását; • figyelemmel kísérni a munkabiztonsági intézkedések betartását és fejleszteni a munkakultúrát az egységes földművesszövetkezetekben; • szervezni a földművesek és gyermekeik üdültetését, gyógyfürdős kezelését és elősegíteni, hogy a szövetkezetek saját eszközeikből üdülő központokat létesítsenek, vagy tagjaik üdültetése céljából kihasználják a szakszervezetek által felajánlott üdültetési lehetőségeket, üdülő központokat, s hogy a lehetőségek keretein belül az üdültetést — esetleg nemzetközi viszonylatban is — csereakció kereteiben oldják meg; • fejleszteni a falusi kulturális népnevelő munkát, gondoskodni a mezőgazdaság tekintélyének és a társadalomban betöltött szerepének növeléséről, népszerűsíteni a szövetkezeti mozgalmat és a szakmai elmélyültség fontosságát; • oda hatni, hogy a mezőgazdaságban egész éven keresztül és mindenki részére legyen megfelelő munkaalkalom ; • hatást gyakorolni az állami szervek munkájára abból a célból, hogy a fejlesztési tervekben biztosítva legyen a falu igényének és szükségleteinek kielégítése; 0 támogatni a tagszervezetek kooperációs, integrációs kapcsolatait és azzal párhuzamosan a termelés szakosítását; • elősegíteni a tagszervezetek társtulajdonát képező termelő, szolgáltatásokat nyújtó, feldolgozó és egyéb vállalatok létesítését; • biztosítani a tagszervezetek szükségleteinek és igényeinek kielégítését a felvásárló és ellátó vállalatok, valamint a Járási nemzeti bizottság és más állami intézmények részéről; • gondoskodni a szövetkezeti tagok szakmai fejlődéséről; • tagszervezetei részére tartalékalapot létesít. ☆ Az Egységes Parasztszövetség létrehozását szolgáló országos konferencia 1988. július 9—11-én lesz Nyitrán. Ezt megelőzően kerül sor a konferencia küldötteinek megválasztására. A küldötteket járási szinten azok a szövetkezeti tagok választják, akik mint küldöttek vettek részt a szövetkezetek VII. kongersszusán. Az előkészítő bizottság határozata értelmében — a nyitrei konferencián — a VII. kongresszus küldöttjeinek egy harmada vehet részt. ☆ Az országos konferenciáig már nem sok lehetőség nyílik arra, hogy a szövetség jövőbeni feladataival kapcsolatos kérdéseket a szövetkezeti tagok részletesen megvitassák. Véleményem szerint ennek ellenére a legfontosabb kérdésekről szükséges lesz tanácskozni, hogy a küldöttek felkészülve menjenek a konferenciára, s hogy ott majd necsak az egyéni, hanem a tagtársaik véleményét is ismertethessék. Az ilyen fontosabb kérdések közé tartozik például az, hogy helyes lesz-e a javaslathoz igazodni és egységes, tehát társadalmi és gazdasági jellegű szövetséget alakítani?! A másik fontos kérdés pedig az, hogy most, amikor egy olyan szövetség megalakulására van kilátás, melynek elsősorban is politikai-társadalmi szervezet Jellege lesz, s amely bár a tagszervezeteken keresztül, de mégiscsak egyéni tagságra épül — aminek következtében nemzetiségi szempontból is csoportosítani lehet a tagokat — nem lenne-e helyes, ha a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség keretein belül magyar szekció is alakulna?! Ennek a kérdésnek a napirendre tűzését feltételezi a CSKP Akcióprogramja is, amely többek között hangsúlyozza: a nemzeti kisebbségek részére biztosítani kell, hogy a politikai és az állami szervekben — létszámuk arányában képviselve legyenek, .... és ugyanakkor meg kell teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a sajátos problémáikat az egyenjogúság szellemében, önigazgatással oldhassák meg. Mint az alakulás előtt álló szövetség tervezett feladataiból látjuk, általában olyan kérdésekről van sző, amelyek esetében feltétlenül a nemzeti és nemzetiségi sajátosságokból kell kiindulni. Ahhoz azonban, hogy ez a józan elképzelés a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség van arra, hogy Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű parasztsága létszámának megfelelő arányban legyen képviselve a szövetség központi és nemzeti szerveiben, s hogy a Szlovákiai Egységes Parasztszövetségen belül — ha más nem is — de legalább magyar szekció létesüljön, amelynek létét a szövetség alapszabályzata is biztosítja-A kezdeményezésnek elsősorban is a szlovákiai előkészítő bizottság magyar nemzetiségű tagjaitól és a nyitrai konferencián résztvevő magyar nemzetiségű küldöttektől kell kiindulni. Ne feledjék: felelősséggel tartoznak tagtársaiknak, mert őket képviselik! Pathó Károly Kevés város fejlődött annyit az utóbbi időben, mint Dunaszerdahely. Da nemcsak az új lakótömbök egész sora épült, hanem sok szép teret Is létesítettek, amelyekben tavasztól őszig szebbnél szebb virágok nyílnak. Amint a képen látható, a virágok öntözését gépesítették, s így sokkal gyorsabban végzik el e fontos feladatot. A remény az érdekvédelmi szövetségben van A mezőgazdaság gépesítése az NDK-ban Az NDK-ban az utóbbi négy évben jelentős gépberuházásokat végeztek. A traktorállomány ezalatt 25 000 db-bal nőtt. A kombájnnal aratott terület 58,5 százalékról 81 százalékra, a burgonyakombájnnal betakarított terület pedig 25 százalékról 41,4 százalékra emelkedett. A Jelenlegi törekvések a nemzeti Jövedelem növelésére irányulnak. A traktorok és gépek értéke az NDK-ban megfelel kb. állatállományának. A gépköltség a mezőgazdaságban 30—40 százalékot tesz ki, ami a legfejlettebb országokét megközelíti. A munkaerő azonban csökken és 100 ha-ra 1970-ben már csak 13,5 munkaerő jut. Egy munkaerő pótlása mintegy 30 000 MDN (márka) beruházást igényel, ami 1970-ig 10 milliárd MDN-t tesz ki. A gépesítés legfontosabb célkitűzései a következők: a műtrágyát központi raktárakból közvetlenül a táblára hordják és bérmunkában szórják ki, 1970-ig az összes műtrágyázás 25 százalékát. A takarmánybetakarításban előtérbe kerül a szántóföldi szecskázás. Az új kombájnok 5 kg/s teljesítményűek lesznek, mert a gabonát 30 naptári nap, vagyis 19 kombájn-nap alatt kívánják betakarítani. Az új kombájn lehetővé teszi a lejtős területen a betakarítást 18 százalékos emelkedésig. Megvalósul a burgonyatermelés komplex gépesítése, a répatermelés gépesítését kettős gépsorral oldják meg. A tejgazdaságokban komplett géprendszereket helyeznek el. A teheneket 1970-ben 100 százalékban géppel, 45 százalékban pedig korszerű fejőberendezésekkel fejik. A sertéstartásban a koncentráció lép előtérbe és ezzel a takarmány gépi előkészítése lehetővé válik. Ahol a sertéslétszám 2000 feletti, oda a csövön továbbított folyékony takarmányozást vezetik be. A baromfitartást könnyű építésű, ketreces istállókban szervezik meg. 1970-ben a gépek karbantartását erre a célra szervezett állomásokon végzik. A karbantartó állomások mellett az üzemi műhely lát el kisebb javításokat a bonyolultabbakat a körzeti üzem. A legbonyolultabb feladatokkal pedig a nagy Javítóüzemek foglalkoznak. K. P. CZABAN BÁLINT elvtárssal az abafalai szövetkezet elnökével a mezőgazdasággal kapcsolatos kényes kérdésekről beszélgettünk. Hasonló dolgokról alsóbb és felsőbb körökben már több alkalommal szó esett, orvoslásra mégsem került sor. A kimondott és a leírt szó falra hányt borsó maradt. Pedig a hibákról nem azért beszélünk és írunk, hogy kedélyeket formáljunk, hangulatot keltsünk, hanem éppen az orvoslás reményében. Ez esetben is ez a cél vezérli mind a cikk íróját, mind pedig a szövetkezet elnökét az SZNT Földművelés és Közélelmezési Bizottságának tagját. — Mi a véleménye a mezőgazdasági termékek eddigi felvásárlási árrendezésével kapcsolatosan, kielégítőnek tartja, vagy újabb módosításra lenne szükség? — Ha tárgyilagos akarok lenni, nyíltan meg kell mondanom, hogy az újonnan megállapított felvásárlási árak nem minden tekintetben helyesek. Vegyük talán a cukorrépát. Mi tudjuk a legjobban, hogy munkaigényes és nagy mennyiségű tápanyagot fogyasztó növényről van szó. Tavaly például 321 mázsás hektárhozamot értünk el, s a 37 hektáros földterületen 325 ezer korona volt a nyersbevételünk. A melléktermék, értéke 120 ezer koronára becsülhető.. Ha figyelembe vesszük, hogy az ipari trágyaszerek és különféle vegyianyagok éra esetenként duplájára emelkedett, de minőségükben semmi változás nem történt, azt mondhatjuk, hogy a módosított felvásárlási ár a cukorrépánál körülbelül a Jelenlegi anyagköltséget fedezi, vagyis alig van rajta nagyobb haszon, mint a múltban volt. A másik oldalon vegyük talán a dohányt. Abból múlt esztendőben 10 hektárt palántáztunk. Ez is munka- és tápanyagigényes növény, de termesztése pénzügyi szempontból sokszorta érdemesebb, mint a cukorrépáé, mert az említett területen 689 ezer korona nyersjövedelmet értünk el. Ezekből az adatokból is látható, hogy amíg a cukorrépa hektáronként csupán 12 ezer, ugyanakkor a dohány majdnem hetvenezer koronát hozott. A számadatokból nem nehéz megállapítani, melyikkel érdemesebb foglalkoznunk. — A hazai gyártású gépek és munkaeszközök megfelelnek a gyakorlatban? — Ezen a téren Is komoly hibák vannak. Emelték az árakat, de a minőség maradt a régi. Hogy csak egy dolgot említsek. Nálunk a rossz minőség következtében évente öt garnitára nehézborona megy tönkre. Ilyen és hasonló dolgokról már annyit beszéltünk, hogy több a soknál. A mezőgazdasági gépipar mégis egyre-másra gyártja a selejtet. Természetesen mi azzal védekezünk, hogy a rossz minőségű gépeket és eszközöket nem vásároljuk meg. Tegyenek velük, amit akarnak. .— ön tagja az SZNT Földművelés és Közélelmezésügyi Bizottságának. Ott elmondja a kint tapasztalt hibákat? — Erre is sor kerül, s az illetékeseik lépéseket tesznek, mégis többször minden marad a régiben. Különben a bizottságnak esetenként előre meghatározót tárgyköre van, így az egyéb kérdések nem minden esetben kerülhetnek be a tárgyalási programba. — A felvetett kérdésekben várhaó-e javulás? — A mezőgazdasági üzem érdekvédelmi . szövetségének megalapítása után föltétlenül Javnuínia kell a helyzetnek. Az a tudat, hogy lesz egy szervezet, mely a Jövőben érdekeinket képviseli, megnyugtatóan hat. Ezen a szervezeten keresztül természetesen harcolni fogunk minden olyan Jelenséggel szemben, mely partnereink nyakassága következtében eddig megoldhatatlannak bizonyult. —hai— A műtrágya-termelés jelenlegi helyzete Kulacs. — Ki ne ismerné Dunaszerdahelyen a négy szövetkezet társulása alapján létesített borozót. Ismerik és szívesen járnak oda a vendégek, mert ízletesek az ételek és italfajtákból is nagy a választék. De nemcsak ez vonzza a környék és más táj lakosait, hanem az is, hogy gyors és udvarias a kiszolgálás. Ott nemcsak jelszó „Mindent a vendégért“, hanem valóság. A képen látható Pócs Márta és Marci István is akkor boldog, ha a vendég mosolygós, elégedett arccal távozik a szövetkezeti vendéglátó üzemből. -tt(Folytatás az 1. oldalról.) nak, meg kell említenünk, hogy az átvevők nem létesítettek megfelelő raktárhelyiségeket és így mindennemű elhajlás a rendszeres átvételtől a termelő rovására irányul. így például 1967 IV. negyedévében 1000 tonna nitrogén hevert parlagon a stráískéi Chemko vállalatnál, mert nem vette át a kelet-szlovákiai kerület, mielőtt a további mennyiséget sikerült volna eladni az észak-csehországi kerület be. A kereskedelmi szervezeteknél uralkodó raktárhelyiség-hiány szintén súlyos nehézségek elé állítja a mezőgazdasági üzemek műtrágya-ellátását. Egyes mezőgazdasági dolgozók részéről olyan vélemények is elhang zottak, vajon nem lenne célszerűbb a termelőüzemek mellett raktárhelyisé geket létesíteni. Az ilyen javaslatokat közösen kell megtárgyalni és a legelőnyösebbnek tűnő indítványt felterjeszteni. Mert ha történetesen a lovoáicei Észak- Csehországi Vegyi Üzemeknek kellene hozzávetőleg 400 000 tonna műtrágya befogadására képes raktárt felépíteniük és kénytelenek lennének ezt a mennyiséget az idényben 14—21 nap alatt egész Csehországba, sőt Morvaország egy részébe szétküldeni, szállítás tekintetében nem lehetne ezzel a feladattal megbirkózni. Az átvevők egy része így is csak az Idény végén kapná meg a műtrágyát. A tiszta tápanyag-adagolás növelésével és a növényfajták összetételének Javításával egyidejűleg egyre több súlyt helyeznek majd a trágyázás agrotechnikai határidejének betartására. Már csak ebből az okból is a lehető legközelebbre kellene építeni a műtrágyaraktárakat a fogyasztó üzemhez. Vegyiparunk 16 000 tonnával növeli szállításait az idei első félévre a tavalyi ugyanozan időszakához viszonyítva, a Mezőgazdasági Terményértékesítő Vállalat szakágazati igazgatóságának nyilatkozata szerint nagyjából mégiscsak 15 000 tonnát Juttatnak a mezőgazdaságnaK a rendkívüli behozatalból. Vegyiparunkban ugyanis a termelés növelésével csökkentették az eredetileg tervezett behozatalt. Az idei tavaszi időszakban szerzett műtrágyaellátási tapasztalatok alapján már 1968 harmadik negyedében kell a mezőgazdasági üzemeknek pontosan meghatározniuk a Jövő esztendő első felére szóló szükségleteit. Ezzel egyidejűleg felülvizsgálják vegyiparunk és a többi ágazat termelési lehetőségét. Arról van szó, hogy már előre tároljunk minél nagyobb tartalékokat és 1968 végén a hiányzó műtrágyamennyiséget előnyös, holtidénybell árakon felvásároljuk. Ladislav Rehák mérnök, miniszterhelyettes SZABAD Frtr DMOVFS J 1988. június 29.
