Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-22 / 25. szám
Méhészkedés Kanadában Rakodókaptárjaim vannak. A méheknek a mézkamrából való eltávolítására vettem egy hátra csatolható méhikifújó gépet. Múlt évi méztermésemet már ezzel szedtem el. Nem jó azonban háton viselni, hiszen akadályoz a mozgásban. A hátvédőről a párnát és a kengyeleket leszedtem, a gázszabályozót pedig föltettem a felső sarokra. Használati utasítást nem sokat kaptam. így aztán először a levett mézkamrafiók tetejéről, a felső keretlécek felől kezdtem fújtatni. Sok méh maradt a lépeken, mert a család a felső lécnél szélesebbre húzza a sejteket, összeköti, a keretlécek is útban vannak, mindez akadályozza a gyors munkát. Aztán az alsó lécek felől folytattam a fújtatást. A mézes fiókot végére állítottam egy bakra, a kaptár előtt másfél méterre. így már sokkal eredményesebb. A gép kifújja a méheket a léputcákból. Mire a kaptárhoz jutnak, a szárnyaikkal fékeznek, rátelepednek a kaptár elejére és a szállódeszkára, onnan pedig behúzódnak a kijárón. Munka közben félkézzel a kereteket kissé széthúzom, másik kezemmel a fújtató csövét tartom. Legjobb olyankor dolgozni, amikor hordás van, és a méhek egy része kinn tartózkodik. Hűvös, borús időben a nép vastagon ül a léputcákban, a befújt levegő nehezen tör magának előre utat, tehát sok mehet visszafelé szőr. Szöktetővei is nagyon jól lehet szedni a mézet. Két nappal előbb be kell rakni a fészek és a mézikamra közé. A méhek a szöktetőn lemennek a mézes fiókokból. A mézes lépeket fiókostól gépkocsira rakva mindjárt szállíthatjuk is pörgetésre. A pörgetés könnyítésére a fiókokat fűtött kamrába rakom. 150—160 fiók fér el benne szoros egymás mellett és fölött. Mindig csak egy-két fiókot hozok ki, amennyit gyorsan ki tudok pörgetni, hogy a mézes lép melegen kerüljön a gépbe. A melegítő kamra közvetlenül a pörgető mellett van. A mézes fiókok padkaszerű, levegőt vezető vályúkon állnak kétoldalt. A padkákat kissé menedékes horganyzott lemezek takarják a lecsöpögő méz fölfogására. A méz edénybe folyik róluk. A kamrában kályha és három ventillátor van. Az egyik a kályha alatt, a két oldalsó a vályút összekötő csatornában van. Bal oldalt szívja, jobb oldalt fújja a levegőt, vagyis keringésben tartja. A kályha feletti ventillátorral azt érem el, hogy a levegő hőmérséklete a kamra magasságában is egyenletes. A harmadik a szabadba juttatja a kamra nedves levegőjét. Mindkét oldalsó fiőksor tetején hőmérő van. A kamra hőmér-A méhek kifúvása a mézkamrából A mézesfiókok szállítása a pörgető helyiségbe séklete 100—102 Fahrenheit fok (= 37,8—38,9 °C). Nyáron elég 12, ősszel 24 órás fűtés, hogy a mézes lépek kellően átmelegedjenek. Ha esős időjárás miatt hig a méz, 2—3 napig tartom a lépeket a melegítőben. Bodorkos Ferenc, Kanada Harmincéves koromban jelentkeztek az első izületi fájdalmak. Három év elmúltával azonban a térdízületeim kezdtek fájni oly erővel, hogy orvoshoz kellett fordulni. A doktor reumát állapított meg és nátriumszalicilt írt elő. Egy hétig rendszeresen fogyasztottam az orvosságot, de mivel a szalicil erősen megfeküdte a gyomromat, további szedését kénytelen voltam elodázni. Mivel a betegség nem javult, s az előírt orvosságok sem enyhítették a fájdalmat, orvosom beutalt a pöstyéni fürdőbe. Ott négy héten keresztül gondos kezelésben részesültem, mégis amikor hazatértem, ágynak estem. Egy éven át jártak hozzám az orvosok, mindenféle és fajta injekciókkal próbálkoztak, fájdalmam mégsem szűnt meg. Egy időben jó barátom Puskás István tanácsára megkíséreltem a méhekkel történő gyógykezelést. A méz és a méhméreg gyógyító tulajdonságait már az irodalomból ismertem, így természetes, hogy jobb híján szívesen alávetettem magam a gyógykezelésnek annál is inkább, mert teljesen rokkant voltam, lelkemben teli a legsötétebb sejtelmekkel. A műveletbe a nyugdíjas főerdészt is bevontuk, aki naponként áldozatkészen hordta számomra a halálraítélt méheket. Az első napon kísérleti szúrásokat alkalmaztak rajtam, hogy megismerjék a méhméreg milyen hatással van a szervezetemre. A szúrás helyének kivörösödése és a hús megduzzadásán kívül egyéb tünetet nem éreztem. A két méhszúrás után kellemes melegség cirkált testemben. A kedvező megállapítás után kétnapos A reuma és a méhcsípés szünetet tartottunk, majd tervszerűen hozzáfogtunk a kéthónapos időtartamra tervezett gyógykezelésnek. Az első tíz nap alatt 56 méhszúrást kaptam a következő elosztásban: 1-ső napon 2 szúrást, 2. napon 4, 3. napon 6, 4. napon 8, míg az 5-ik napon 9 méhfullámkot kaptam. A 6-dik naptól a 24. napig bezárólag naponként 9 szúrást kaptam. Ez úgy értendő, hogy az első gyógykezelés 30 napig tartott. Ez időből kétszer két nap szünet volt. Ezt követően újabb egyhónapos kúrán estem át a fent említett hasonló eljárással. A szúrásokat két karomba és combjaimba kaptam. Nyakba, arcba méhszúrást adni szigorúan tilos, hiszen tudjuk, hogy a méhméreg nem a szúrás helyén hat, de az egész szervezetre kihatással van. Az is köztudomású, hogy többször előfordul méhcsípés által előidézett haláleset. Ily esetben a szúrások többsége a nyakon történik. A kéthónapos kezelés alatt körülbelül 200 méhszúrást kaptam. Megjegyzem, már az első hónapos kezelés után határozott javulás állt be. Már fölkelhettem az ágyból és a mozgás sem volt olyan fájdalmas. A második hónap utáni kezelés következtében megszűnteik ízületi fájdalmaim. A test mozgása teljesen fájdalommentes lett. Ami pedig részemre még kedvezőbben hatott, visszakaptam életkedvemet s újból örülhettem fiatalságomnak. Ezek után az orvosok tanácsára megváltoztattam étrendemet. A sok hús evést a minimumra csökkentettem és helyette főzelékféléket, sok gyümölcsöt, tejet, sajtot, fehér húst és halat fogyasztottam. Ami pedig az italt illeti, nagyon megszerettem a savanyútejet, az írót, de főiként a savanyú zsendicét. Maholnap 70 éves leszek és hogy jó órában mondjam, nem tért vissza a reuma betegségem. Őszintén szólva, nem is hiányzik. Hrabovszky János Az almafa mézhozama Kurennoj N. M. és társai három almafafajtával (Szimirenko ranettje, Téli arany parmen, Papirovika) végzett három évi kísérletük alapján azt találták, hogy az almások mézhozama kevés: hektáronként 0,32—7,53 kg volt. A nektártermelésre erősen hat a metszés módja és az ültetvény kora. Az almafavirágzást csupán a népes méhcsaládok képesek jól hasznosítani. Míg az erős, 7—9 léputcás méhcsaládoknál az almafák virágzás alatt 2,7—4,9 kg súlygyarapodást mértek, a gyenge 5—6 léputcás családoknál 1,20 kg fogyást észleltek. A megporzás kielégítő elvégzésére is csak a népes családok alkalmasak. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy azon mezőgazdasági üzemeikben, amelyek gyümölcstermesztésre szakosítanak és méhészettel rendelkeznek, a méhcsaládok kora tavaszi serkentése, illletve felerősítése elengedhetetlen.
