Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-22 / 25. szám

A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NYILATKOZATA Több mint három hónap telt el az­óta, hogy a CSEMADOK Központi Bi­zottsága nyilvánosságra hozta ismert állásfoglalását. Felelősségtudat veze­tett bennünket, amikor elmondtuk véleményünket és Javaslatainkat a Csehszlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség helyzetének rendezéséről. Segíteni akartunk ezzel a párt és az állam szerveinek e bonyolult kérdés tisztázásában és megoldásában. Ez Jogunk és erkölcsi kötelességünk. A CSEMADOK tagjai, a csehszlová­kiai magyarok széles rétegei határo­zottan és nagy tettvággyal sorakoztak fel a CSEMADOK állásfoglalása mö­gé. Alig akad olyan magyarlakta falu, város, ahol ne tárgyaltak volna elkép­zeléseinkről. A gyűlések százain egy­szerű emberek tetteik bizonyságot sza­­badságszeretetükről, állampolgári fe­lelősségükről, hazafiságukról. Ennek az aktivitásnak az értelme és céljai tiszták s becsületesek: emberi és nemzeti Jogaink rendezése és bizto­sítása. Ez nem felforgatás, nem az állam rendjének megbontása, hanem az ország társadalmi megújhodásá­nak elősegítése. A magasabb szintű szocialista demokrácia kivívásának és megteremtésének vágya elemi erő­vel és mégis olyan fegyelmezettség­gel tört elő népünkből, hogy arra csak elfogultság, rosszakarat és el­lenséges szándék dobhat követ, mond­hat rosszat. Társadalmunk megújhodásának fel­tétele a szocialista demokrácia. Cseh­szlovákia nemzetei és nemzetiségei történelmi érettségükről tehetnek ma tanúságot. Vizsgáznak önmaguk és mások előtt. A tét nem kicsi: felemel­kedés avagy társadalmi tengődés és gazdasági pangás. A félúton megál­lás, a félmegoldások csak kompro­misszumokat szülhetnek. A kompro­misszum pedig könyörtelenül társa­dalmi közönybe fullad. Az „adagolt“ demokrácia elve Csehszlovákiában csődöt mondott. Ehelyett a társadal­mi erőviszonyokra, a politikai érett­ségre, a nemzeti sajátosságokra tá­maszkodó, a gondolkodók által te­remtett demokráciára van szükség, amely a nép akaratából és a nép ér­dekében születik. A demokrácia megteremtése és alakítása egyaránt érdeke, Joga és kötelessége. A demokrácia és a sza­badság oszthatatlan: egyformán kell mérni és biztosítani minden nemzet és nemzetiség számára, mert külön­ben önmaga lényegét tagadja meg. Már az első köztársaság idején a szlovákiai kommunisták jelentős ré­sze a magyar dolgozók köréből került ki. Az öntudatos magyar proletárok nemcsak az osztály- és nemzetiségi elnyomás ellen harcoltak, hanem a népek, nemzetek közötti barátságért és testvéri együttműködésért is. A baloldali magyar értelmiség szerve­zetei (Sarló, Magyar Fiatalok Szövet­sége, stb.) a szlovák és cseh haladó értelmiségiekkel egy frontban küz­döttek. Ma is ezekre a forradalmi hagyo­mányokra akarunk építeni, amikor a demokratizálódási folyamathoz kap­csolódva a CSKP akcióprogramja tel­jes valóraváltása mellett teszünk hi­tet. A csehszlovák megújhodási fo­lyamat deformálódást szenved, ha a nemzeti kisebbségeik természetes Igé­nyeit nem elégítenék ki. Ezért fogad­tuk megnyugvással, hogy a CSKP ak­cióprogramja egyértelműen kimond­ja: „Biztosítani kell a nemzetiségek aktív részvételét a közérdekben az egyenjogúság szellemében és annak az elvnek a szellemében, hogy a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben.“ Meggyőződésünk, hogy a CSEMADOK KB március 12-én elfogadott állásfoglalása éppen en­nek az elvnek a realizálására tett konkrét javaslatokat. Ezért ismételten hangsúlyozzuk, hogy szükséges megteremtenünk a csehszlovákiai magyar nemzeti ki­sebbség képviseleti és végrehajtó szerveit a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács, a leendő föderatív kormány és a szlovák miniszterta­nács, valamint a nemzeti bizottságok keretén belül. Távol áll tőlünk a szeparatizmus szándéka, csupán leg­sajátosabb emberi és nemzetiségi jo­gaink biztosításának feltételeit kíván­juk megteremteni a CSKP politikájá­val és célkitűzéseivel összhangban. Elítéljük a nemzeti gondolkodás szélsőséges megnyilvánulásait: a na­cionalizmust, sovinizmust, faji gyűlöl­ködést, egymás nemzeti önérzetének sértegetését. Tiszteljük egymás em­beri és nemzeti érzelmeit, becsüljük a szlovák nép múltját, kultúráját, nemzeti önállóságáért folytatott har­cát. Keserű tapasztalatainkon okulva mondjuk, hogy nemzetiségi kérdések­ben a szenvedélyek hevítése, az ér­zelmek felkorbácsolása nem szülhet egészséges emberi viszonyokat. Az előnyösebb helyzetben lévő fél elfo­gultsága vagy elvaikultsága helyre­hozhatatlan történelmi mulasztásokat okozhat. A Matica Slovenská klubjainak megalakítását azzal a megértéssel fogadjuk, hogy a szlovák dolgozók számára több anyanyelvi kultúrát akarna nyújtani, s hogy ezek a klu­bok és a CSEMADOK alapszervezetei nem válnak az ellentétek és békét­lenségek okozóivá. A CSEMADOK népművelési akciói­val, népművészeti rendezvényeivel és politikai tevékenységével hatékonyan támogatta a szocialista kultúra fej­lődését és népeink baráti kapcsola­tainak elmélyítését. Helyi szerveze­teink továbbra is fokozzák kulturális és népnevelő munkájukat, használják fel az eddigi jó tapasztalatokat, s a helyesnek bizonyult munkamódsze­rekkel dolgozzanak a Jövőben is, tö­rekedjenek színvonalas szellemi élet megteremtésére. A CSEMADOK-Ot, mint a Nemzeti Front tagszervezetét Dél-Szlovákia társadalmi életének és az egész de­mokratizálódási folyamat egyik ala­kítójának tekintjük, mely a CSKP programja alapján és annak szelle­mében a csehszlovákiai magyarság érdekeit szem előtt tartva segíti elő a nemzetiségi kérdés marxi-lenini megoldását. Köztársaságunk történelmi Jelentő­ségű eseményeket él át. A demokra­tizálódás, a föderatív államrendezés minden embe segítségét, aktivitását igényli. Ezt a folyamatot mi, cseh­szlovákiai magyarok egyöntetűen tá­mogatjuk. Társadalmi, kulturális, gazdasági, nemzetiségi problémáink megoldása csak ezen az úton lehet­séges. A CSEMADOK tagjait és szer­vezeteit az elkövetkezendő pártkong­resszus és a CSEMADOK rendkívüli közgyűlését megelőző időszakban ma­gasfokú politikai tevékenységre szó­lítjuk fel. A szocialista demokrácia megteremtésére, a nemzetiségi kérdés pozitív megoldására irányuló intézke­dések szorgalmazásával támogassák a CSKP erőfeszítését, szervezetünk törekvéseit. Sorainkba hívjuk mindazokat a csehszlovákiai magyarokat, akik fel­ismerve e történelmi időszak követel­ményeit, tetteikkel és helytállásuk­kal akarják segíteni a demokratikus szocializmus ügyét és egy embersége­sebb nemzetiségi légkör kibontakozá­sét. VÉGÉTÉRT A KARLOVY VARY-I FILMFESZTIVÁL A „Szeszélyes nyár“ és a Nagydíj Egy héttel ezelőtt ért véget a XVI. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfeszti­vál, amelyen 16 állam 21 játékfilmje került bemutatásra. A filmfesztivál Nagydífát Jíri M e n z 1 filmrendező kapta a V. Vanéura elbeszélése alap­ján forgatott „Szeszélyes nyár" című film kiváló rendezéséért. A filmek rendkívüli díját a „Holtom után" című Jugoszláv, az „Emlékek a maradiságról“ című kubai, a „Hosszú út" című csllei és a „Hidegvérrel“ című amerikai film érdemelte ki. To­vábbi díjakkal Jutalmazták a „Július 6“ című szovjet és a „Bohóc a falon" című magyar filmet. Emlékezés Reményik Sándorra Negyed évszázada immár, hogy egy fénylő csillag hullott le a magyar irodalom égboltjáról. A magyar fáj­dalom ismét gyertya fényét lobhan­­totta fel egy frissen hantolt költő­síron. Örökre eltávozott REMÉNYIK SÁN­DOR, az ötvenesztendős költő, a Cor­vin lánccal, a Baumgarten díjjal Ju­talmazott erdélyi nagy magyar, akit mi, szlovákiaiak is magunkénak val­lunk, hiszen innen származott az ősi ág, melyből a költő sarjadt. Szülei Dnbsináról vándoroltak le a déli ha­vasok földjére. Ő már ott született Erdély napja alatt, bölcsője ott rin­gott az égbenyúló havasok tövében. Akik kisebbségi sorsban álltak őr­helyükön a magyar kultúra oltárának lépcsőjén, mindenkor rajongó figye­lemmel tekintettek Reményik Sándor­ra, a kisebbségi költőre, akiben soha­sem rendült meg a nyomtatott betű, az írott sző hitele, akit soha semmi nem roppanthatott össze, sem a ke­sergő bánat, sem a túláradó öröm. Kolozsvárott a református kórház fehér ágyán húnyta le szemét örökre a költő. 1890. augusztus 30-án született. El­ső költeménye az Oj Idők-ben Jelent meg. Trianon után az Erdélyi Szemle munkatársa lett, majd szerkesztésé ben indult meg a Pásztortűz, életet hirdetve az erdélyi magyar léleknek. A Petőfi Társaság nagydíját 1926-ban nyerte el. Legismertebb munkái: Vadvizek zú­gása, A műhelyből, Egy eszme elin­dul, Atlantisz harangoz, Fagyöngyök, Szemben az örökmécsessel, Romon Helyreigazítás Múlt heti számunk 7. oldalán a „Dalos táncos találkozó“ című cikkben dátumelírás történt. He­lyesen: „Az ünnepély június 23-án 2 órakor kezdőik az éberhardi parkban.“ világ, Magasfeszültség állítottak em­léket költői munkásságának. Reményik a lemondó fájdalom, gyengéd érzéseik lantosa, nemesveretű költői alkotások megteremtője. Lélek­­rezdülésekből fakadt versvirágok kel­tek lelkének magvából. Költői lantján halkan pengett a húr. Az emberi szív­hez suttogó cizellált versek, a halk dalok művésze volt. Emberi írásai az erdélyi lelkiség háborgását, az er­délyi szív dobogását tükrözték, hi­szen versei egyszerűen emberi írások voltak. Arcán is meglátszik lelkének örök háborgása. Megkínzott, barázdás ez az arc, az örökös lázban égő szemek a szenvedést mutatták. Életének öt­ven esztendeje megoszlott. Harminc év az övé volt belőle, húsz esztendő pedig a kisebbségi magyarságé. A szimbolista írástudó versvirágai a ha­vasok tövében fakadtak, kaptak színt és illatot. A nagymúltú Erdélyben lett elsők között az első. Kolozsvári ma­gányában hasította ki leikéből szen­vedése szavait. Nagy gyötrődés, bá­nat és befelé élés, mély magáraisme­­rés kellett ahhoz, hogy átérezze a gondolatot, mely verssé vált a lelké­ben. Utolsó kötetének nem adhatott vol­na találóbb címet: „Magasfeszültség“. Mintha azt akarta volna kifejezni, hogy szíve, mint parányi akkumulátor egy nemzet vergődő testében, meg­telt a népének életéből fakadt fájda­lom, vágyódás, remény érzéseinek magasfeszültségével. Verseivel éppen úgy le tudta nyű­gözni az egyszerű magyar lelket, mint azokét, akik szigorú mértékkel mérték fel minden sorát, verseinek minden szavát. A léleik húrjain hal­kan, finom érzéssel, de biztos kézzel muzsikáló érzékeny lelkű, csupaszív költő leikéből a belső mélységek gazdaságsága, a művészet különös va­rázsa áradt és csillogtatta a feltörő érzékek színekben szikrázó gyémánt­jait. Dalok, melyeik mint gyönyörköd­tető szavak szálltak a Hargita táján, a Küküllő partján, az erdélyi völ­gyekben, ahonnan a rohanó patakok menekülnek néma kövekhez ütődve, ahol a Nemere dühöng, mely úgy tud toporzékolni vad haragjában, mint a mindent elsöpréssel fenyegető rette­net. Mindig csak azj írta le, amit mé­lyen átérzett, amiben maga is hinni tudott, csak elzokogta, amit érzett. Az északi Kárpátok földjéről szár­mazott a déli havasok közé, onnan pedig a magyar szellem örökkévaló­ságába. Fájdalmas székely sikoly szel­te át a léget a Dunaniedencében, és annak visszhangját visszaverték a Kárpátok... Reményik Sándorra emlékezve, sok­­sok verse közül vajon miért éppen az jut az ember eszébe, melyben mintha a saját sorsát sírta volna el: Jaj, fenn a fényes tiszta csúcson a balkezű sors meglökött. Alattam a hegy röge porlik s a mélybe hullva dübörög. És hullok én is, percek, éveik porlanak lábaim alatt? Már nem tudom — talán az élet Csak egy ily hulló pillanat... Aztán elnémult Reményik Sándor, ajka örökre lezárult, kihűlt a kéz, mely a tollat tartotta, merev a szív, mely népe szeretetének lángjával lo­bogott, elszállt a lélek, mely tiszta volt és nemes. Ügy vagyunk, mint aki sokáig Nézett a napba — Lehúnyt szemünk mögött is Szikrázva ragyogsz Erdély óriási napja ... Reményik Sándor nem halt meg, csak fáradt teste tért pihenőre. Sírhantja felett átsüvölthet a vihar, eső verheti a síremléket, teste elpor­ladhat a koporsó deszkái között, de a Költő közöttünk marad mindörökre Dallos István POZSONYI LANT 1968 Szlovákia fővárosa a múlt héten a könnyű múzsa jegyében élt. A Kultúra és a Pihenés Parkfában zajlottak le a Pozsonyi Lant immár hagyomá­nyossá váló versenyei, amelyek egyre fokozódó népszerűségnek örvendenek. A zeneszerzők erre az alkalomra ké­szítik legjobbnak hitt dalaikat, az énekesek lázasan készülődnek és tz­­gul a közönség •ts, amely estéről es­tére dugig megtölti a termet. Háromszáz dal közül válogatta kt a zsűri az előadásra szánt számokat. Nagy mennyiség ez, s mégis azt kell mondanunk, hogy a mennyiség ez esetben nem mindig jelentett minő­séget és több szám, általános véle­mény szerint, nem érdemelte ki az egyébként színvonalas versenyen való részvétel fogát. A Pozsonyi Lant aranyfokozatát Marta Kubisová énekesnő kapta, J. B r ab e c és P. R a da kitűnően előadott ÜT című daláért. Nagyon jól sikerült a befejező gála­est ts, melyen a legismertebb hazat és híres külföldi vendégművészek lép­tek fel. Köztük olyan világhírességek, mint Karel Gott, Eva Pilárova, az Arany Lant tavalyi győztese, a len­gyel Czeslav Niemen és a kiváló bol­gár énekesnő, Lili Ivanová. A gála­est közönsége hosszantartó vastapssal ünnepelte a kiváló énekeseket. Ukrán népművészeti tárlat ■éjiképpen a más földben, más éghajlat alatt termett almá­nak, szőlőnek, kenyérnek más és más az íze, s a színe, úgy a különböző országok, tájak, népművészete is kü­lönféle jellegzetes Jegyekkel rendel­kezik. A Pozsonyi Barátság Házának kiállítási helyiségeiben a szovjetunió­beli ukrán népművészet munkáin Is elevenen érzékelhető a sajátos zamat. Az ukránoknak más az észjárásuk, más a formaleleményük, a szépet ke­resésük, mint a szomszédos népeké. Léteznek ugyan a közös gyökerek, a közös tő, de a belőle szétterjedő ágak rügyeiből mégis másféle virág fakad s másmilyen gyümölccsé érik. Az ősi fazekas mesterség mai ter­mékei, mindennapi kellékek, formás tálak, korsók, kulacsok szép zöld, sárga, vagy barna zománcain kedve­sen naív rajzú virágok nyílnak. A ha­talmas, hordóalakú kancsót ünnepi lakomákra töltik meg. A Kárpát- Ukrajna csuprai, csobolyóinak barna mázába buzgalommal karcolta a nép­művész a díszítő elemeket. Kijevben és Ivowban a gömbölyű vázákat ked­velik, amelyeket leveles és hullám­vonalas minta ékesít. Egy feltűnően nagméretű vázán gazdag, tarka virágornamentikák keretezik Lenin képmását. Tréfás, vidám ötletek ké­pezik a poltavai stilizált táncoló pá­rokat, a szorocsini vásár egy jelenetét és a bohókás állatfigurákat. Erősen plasztikus kidolgozású a haj kezelése a göndör szőrű kecskéknél, bárányok­nál, a sörényes oroszlánoknál. Fafaragásaikat, fehér nyírfából ké­szült köpiilőjüket és konyhaedényei­ket beleégetett, sötétbarna motívu­mokkal teszik ízlésesen változatossá. A dísztányérok, dobozok, sakkfigurák sok türelmet és ügyességet igénylő, aprólékos gyöngyház-, és fémberakás-A ma tőr nép- és táncdalénekesek sikere A nemzetközi gyermeknap jegyében jól sikerült műsoros vasárnap dél­utánt rendezett a CSEMADOK panyi­­daróci helyi szervezete. A kultúrház hatalmas színházterme zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. A CSEMA­DOK losonci Járási elnökségének kez­deményezése jó ötletnek bizonyult. A jó rendezés és a jó műsor vonzotta a közönséget, s azon a fiatalok és az idősebbek is jól szórakoztak. A műsor keretében a járási nép- és táncdal-versenyen szerepelt fiatalok léptek fel: Győri fudit. Balázs Éva, Ander Katalin, Bari Anna, Figa Gi­zella, Rusznák Ibolya, Schneider Má­ria, valamint Kiss József, Tóth Tibor. Gyurák Zoltán, Kőműves László, Vass Ernő, Horváth János, Lavicska József. Antori Barna dalénekesek, akiket a Meteor füleki tánczenekar kísért Ta­kács István vezetésével. A fiatal éne­keseknek megérdemelten nagy sike­rük volt. Ez a panyidaróci rendezvény is bi­zonyította, hogy jó műsornak falun is nagy a sikere. Legyen ez tanulság a helyi kultúr munkásoknak, használ­ják ki a pompás kultúrház nyújtotta lehetőségeket. Teremtsenek közsé­gükben pezsgő kulturális életet. Sólyom László, Losonc sál büszkélkednek. Rézfejű, fenyegető fokosok, a többszínű bőrszíjakból font papucsok mind szorgalmas és gyakorlott munkáskézre vallanak. A fába faragott Hucul-legenda az élet­­képszerű Jelentekben s a mókás állat­kákban a nép humorérzéke ölt for­mát. Az üvegholmi között a népies ivó­­készleteken kívül vannak újaik, diva­tosak, szépszínű városias virágtartók és tálak is. Egy-egy fémmunkát is küldtek mu­tatóba: szépen alakított kis bronz­reliefeket, lovaskatonák csupahév tá­madását, meg egy népi zenészeket ábrázoló rézdomborítást. Utoljára hagyom a legszebb, leg­értékesebb anyagot, a gazdagon hím­zett vagy szőtt díszítésű, festői nép­viseleti darabokat. Az első szocialista állam félszázados évfordulójára utal­nak a Klara Zetkin szövőgyárban elő­állított népi motívumokban bővelke­dő, szőtt falikárpitok és szőnyegek. Egyiken virágözön közepette a sarló és kalapács és az ötvenes évszám látható. A legvonzóbbak a kézi hím­zésű, derűs árnyalatú szőttesek, ab­roszok, párnahuzatok s a remek, sö­tét piros, dús növényi motívumokkal hímzett tvanovi több méter hosszú törülköző. A lvowi szövetkezet lenge blúzai, a díszes férfi ingok s az ízléses angol terítékek felhasználják, egyszersmind tovább fejlesztik a régi népi orna­mentikát. De a mai ízléshez és igé­nyekhez idomulnak. Törekvésük arra irányul, hogy mind erősebben technizálódó, elgépiesedő világunkban is életben tartsák az üdí­tő, szemnek, szívnek kedves népmű­vészetet, s ennek kiapadhatatlan és el nem évülő becses hagyományát. Bárkány lenőné TÚLTESZNEK A FIATALOKON Magyarbődön (kassai Járási már néhány esztendeje eredménytele­nül igyekeztek egy dal- és tánc­­együttest életrekelteni. Tavalyelőtt egy ifjúsági ikultúrcsoport alakult, de egy évi működés után felosz­lott. A múlt évben cigányszárma­zású fiatalokból hoztak össze együttest. Ez az együttes a cigány­bálon elért nagy siker után szin­tén szétesett. — Ez a sikertelenség nem szeg­te kedvünket — mondja Marci Ist­ván, a magyarbődi művelődési ott­hon vezetője. — Az év elején az idősebb lakosokhoz fordultunk. A korosabb magyarbődiek meg akar­ták mutatni az ifiabbaknak a régi táncokat. Az új dal- és táncegyüt­tes tagjai többnyire 30—65 év kö­zötti szövetkezeti tagok. Az együttes tagjai a rendszeres vasárnapi gyakorlásokon kívül hét­köznap estéken is találkozik. A magyarbődi dal- és táncegyüttes sikeresen szerepelt Nagyidán, a CSEMADOK körzeti dal- és tánc­­ünnepélyén. Az első siker felbuz­­dftotta az együttest, most szorgal­masan készül a hagyományos gombaszögi dal- és táncünnepsé­gekre. Sok sikert! (nnap) SZABAD FÖLDMŰVES 1968. június 22. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents