Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-15 / 24. szám

Elsősegélynyújtás a baromfiudvarban

Az * mondás, „mindenkit érhet baleset“ nemcsak az emberekre, de baromijainkra is vonatkozik. Majdnem minden háztáji baromfitenyésztésben előfordul évenként egy két olyan baromfi-baleset, amit sajnos legtöbbször „késsel“ intéznek el. Pedig lehet, hogy kisebb beavatkozással, türelemmel megmenthettük volna kedvenc baromfiainkat.

Hosszú baromfitenyésztési éveim alatt nekem is sikerült jó néhányszor megmenteni az elpusztulástól az állatokat. Azonban akadt eset, hogy minden ügyeskedésem dacára sem sikerült megmenteni a veszélyben forgó életét.

Növendék csirkéim között (8—9-hetes korban] egy szép kendermagos jércikém alakzatot változtatott. Az állat egy „léggömbhöz“ hasonlított. A nyak, fej, mellrésznél, szárny alatt, vastag légréteg volt. Mintha bőre alá levegőt pumpáltak volna. A többi közül kiemeltem s egy fertőtlenített injekcióstűvel (bőre alá szúrtam) kiengedtem a levegőt. A bőr szépen a húsra tapadt. Boldog voltam, de nagy volt meglepetésem, amikor pár óra múlva a jérce újra „léggömbbé“ változott. Ezúttal egy kisikanál ricinus olajat nyelettem vele, majd a levegőt az injekcióstű segítségével újra kiengedtem. Még kétszeri kezelés után a kendermagos teljesen rendbe jött.

Másik esetben 3—4 hónapos tenyészkakasnak kiszemelt növendék állatomat szomorúan, gubbasztva az 61 sarkában találtam. Mindjárt kézbe vettem, tapogattam. Feltűnt, hogy begyében valami hosszú, puha erősebb 6zálú fű vagy széna szálak vannak, amit úgy látszik nem tud megemészteni. Bárhogy ügyeskedtem, nem tudtam begyéből kimasszirozni, kiöblíteni. Elhatároztam, felvágom a hegyét és kitisztítom. Előkészítettem ollót, tűt fehércérnával és egy borotvapengét. Tiszta kézzel láttam az operációhoz. A begyről lenyírtam a tollat és a pelyhéket. Ezután mintegy 2 cm hosszúságban felvágtam a bőrt, majd a begy falát is. A begyben egy kb. 20 cm hosszú, vékony spárgát (zsineget) találtam. Óvatosan kiszedtem, tiszta vízzel a begyet kimostam, gyenge hipermangános vízzel a sebrészeket fertőtlenítettem, majd a begyfalát s a bőrt összevarrtam. Az operáció után a kakas egész nap szomorkodott, nyugodtan ült ketrecében. A második nap, mivel nem akart enni, feleségem főtt kukoricalisztet tejjel keverve öntött kis kanalanként a csőrébe. Ezt lenyelte. Harmadiik nap már „érdeklődött“ az eledel, de főleg a víz után. A negyediik napon már a többiek közzé tehettük. Jól evett és szaladgált a többiekkel. Volt öröm, hiszen sikerült megmentenem és nagyon szép tenyészkakas vált belőle.

Március elejei csirkéink rohamosan nőttek. Április utolsó hetében egy hirtelen jött délutáni hideg zápor a földeken (gabona közt) találta őket. A nagy fűben, gabonában csak jő sokára leltünk rájuk. Vizesek voltak és dideregtek. A megtalált „csapatot“ azonnal száraz ruha közé kosarakba raktuk és a kályha fölött szárítottuk. Semmi bajuk nem történt. Egy csibére csak másnap reggel akadtunk rá. Életjelt nem mutatott, nem mozdult, hideg volt. Kísérletképpen hazavittem, langyos vízbe helyeztem. Szárnyaival, lábaival mesterséges légzést végeztem és gyengédén masszíroztam. Jő hosszú idő múlva a szemét kissé kinyitotta és a csőre is megmozdult. Ezután a vizet tovább melegítettem és az állat testét tovább dörzsöltem míg magához tért. A meleg fürdőből száraz flanel ruhába a kályha körül egészen megszárítottuk. Tejet, darát adtunk neki beöntve. Estére kelve „kutya baja“ sem volt.

Egyik évben a legjobb tojó-tyúkunknak egyik lábaszára valamiként eltörött. Az udvar földjén találtuk meg. Leyágni kár lett volna, így az eltört lábszárat két vékony léc közé helyeztem és kötőszer pólyával erősen összekötöttem. A léceket úgy helyeztem a lábakon, hogy a végük kb. 1 cm-re hoszszabban álljanak a lábnál. így a tyúk a lépésnél a lécre lépett, nem pedig a törött lábára. Áz eredmény kitűnő volt. A tyúk lóba szépen összeforrott. Sőt, betegsége alatt is szorgalmasan tojott.

Sokszor azonnali beavatkozásra volt szükség, mikor feleségem libákat tömött. Bizony többször megtörtént, hogy „szemet kapott“. Vagyis a légcsőbe ment a kukorica. Ha csak pár centire volt mélyebben a gégétől, úgy kis ügyességgel, erősebb felfelé masszírozással „kiköhögte“ a liba a szemet. Bizony ha lejjebb ment, sóikat kínlódott a liba, den én is, mire eredményre jutottam. Legjobban bevált módszer volt, hogy a libát hátára fektettük és a lefelé lógó hosszú nyakán kitapogatott kukorica szemet két evőkanál közé fogva, óvatosan, de elég erővel kifelé húztuk. Bevallom, megtörtént, hogy „az operáció sikerült“, de a liba belepusztult. Ily esetben csak a kés segített.

Az elmondottakban igyekeztem a háztáji gazdaságokban előforduló baromfi-baleseteikhez útmutatást adni, hogy kedvenc állatainkat a biztos pusztulástól megmenthessük. P. L.

|^R agyarországon a tyúkállomány 75 százaléka a családi házak udvaraiban található. Egy-egy tyúk átlagos, évi tojástermelése nem több száznál. Igen sok helyen azonban máj nem a régi módszerekkel, hanem kisebb méretekben ugyan, de a nagyüzemi körülmények szerint s azzal azonos eredménnyel tartják a tyúkokat. Ez azt jelenti, hogy a régi vegyes fajták helyett tojóhibrideket vásárolnak, egy-másfél évig tartják tojástermelésre a tyúkokat, jól berendezett ólban helyezik el őket és keveréktakarmányt etetnek velük, Ilymődon elérik azt, hogy a korábbi 90—100 tojás helyett egy-egy tyúk megtojja a 220—250 tojást Is. Ezrével vannak már tyúktartók, akik ilymódon olcsón, sóik tojást állítanak elő és szép bevételre tesznek szert tojásból.

Az ilyen tyúktartás elengedhetetlen követelménye, hogy nagy termelőképességű tyúkot neveljen fel a baromfitartó. Több ilyen hibrid is van: a Kanadából származó Shaver, a Nyugat-Németországból való nick-chick és a Magyarországon előállított más hibridek. Ezek közös vonása, hogy könynyfltestűek — 2 kilón aluli súlyúak — korán — 160 napos

2 Eüláffillai

kor körül — kezdik el a tojást és egy tojás előállítására kevés — 20 dekánál kevesebb — takarmányt használnak fel.

Az ilyen tyúk azonban csak akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha kezdettől fogva keveréktakarmányt kap. Az ilyen tyúk napi takarmányadagja tojókorban 11—12 deka. A Magyarországon előállított tyúk-takarmány a következőkből áll (%]: kukorica 50, árpa

úgynevezett trágyaaknát helyez el. A trágyaakna egy 70— 80 centiméter magas emelvény, amit léckeretre szegezett drótfonattal kell borítani, s azon elhelyezni az ülőrudakat. Az ilyen trágyaaknába hullik a trágya nagyrésze s ezt elegendő évente egyszer-kétszer kihordani. A trágyaaknába — hogy az ammóniát lekösse — időnként szuperfoszfát műtrágyát szórnak.

Tojástermelés kis méretekben - nagyüzemi módszerekkel

10, korpa 8, búzacsíra 2, szójadara 6, lucernaliszt 4, halliszt 3, földidió 9, t a karmán yé lesz tő 1, takarmánymész 5, ásványianyag premix 0,5, vitamin premix 0,5, Foszkál 0,6, só 0,4.

Ahhoz, hogy a tyúk jól tojhasson, megfelelő helyre is van szükség. Régi istállókban, padlásokon, száraz-pincéikben is eredményesen lehet tyúkokat tartani, ha azok szárazak, fertőzéstől mentesek, nem hűlnek és nem is melegszeneik fel túlságosan. Egy négyzetméterre 5—6 tyúk számítható.

A napi takarítástól mentesül a tyúktartó, ha az ól egy részét almozza — száraz, puha gyaluforgáccsal, szalmával, kukoricacsutkával — a felén viszont

Kevés időt vesz igénybe « tyúkok gondozása, ha önetetőket, itatókat helyeznek el a tyúkok óljában. Készen i6 lehet kapni ilyeneket, de igen sok baromfitartó maga készíti, mert úgy olcsóbb. Ezek vagy a menynyezetről függnek, vagy a talajon állnak. Az etetőkbe kéthárom napra elegendő takarmány fér s ahogy fogyasztják a tyúkok, úgy folyik utána. Itatókat is nagyon sokfélét készítenek és használnak. Befőttes üvegekből, pléh-dobozokból, műanyag csövekből készülnek ezek. A lényeg: állandóan jusson vízhez a tyúk és könnyen tisztántartható legyen az itatóedény.

Tojófészekből kétféle típus

található a háztáji baromfiólakban: olyan, amit almoznak — szénával, faforgáccsal, s amiből a tojás kigurul, ha a tyúk megtojja.

Sok baromfitartó tudja már azt, hogy a világításnak tojáshozam növelő hatása van. Vannak, akik csak ősztől tavaszig világítanak, hogy legalább 14 órát legyenek világoson a tyúkok, vannak akik valóságos világítási programokat használnak. Igen népszerű az a megoldás, hogy a villanykapcsolót ébresztőórával kötik össze. Ha például öt órakor kívánja felgyújtani a villanyt a baromfitartó, akkor öt órára állítja be az óracsengőjét s a csengő felhúzójának mozdulásakor felgyullad a villany. Ilymódon nem kell öt óraikor felkelni a villanygyújtás miatt.

A hibridtartás egyik szabálya, hogy csak egyféle korú, fajtájú tyúkok legyenek egy helyen. A fertőzés megakadályozása végett a tojóhibrideket zárt helyiségben és nem udvarban kell tartani. A helyiség tehát kicsi. Akinek van egy ötször négy méteres pincéje, ólja, 100 tyúkot nyugodtan tarthat benne.

Az ilyen tyúktartás nagyon gazdaságos, kevés munkát igényel, ezért egyre többen hagynak fel a régi módszerekkel és választják az újat, eredménye-Dr. GONDA IRÉN