Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-08 / 23. szám
A szőlő vírusos leromlása rövid nodiumok képződnek és cikcakk vonalba nő a hajtás A szőlő nekrózis vírusos betegsége A fzőlő vírufbetefféfei Júniusban a legfontopabb munkák közé tartozik a szőlő növényvédelme. E hónapban a szőlő rohamosan fejlődik, zsenge levelei és fürtjei nagyon hajlamosak a fertőzésre. Mivel a peronoszpóra elleni védekezést májusban aprólékosan leírtuk, most a növényvédelem egy kevésbé ismert területével foglalkozunk, mégpedig a szőlő vírusbetegségeivel. Szakkörökben világszerte elismert tény, hogy a termesztett növényeknek, a szőlőnek is legnagyobb ellensége a vírusbetegség. Véleményünk szerint a betegségek a termés 20—25 százalékától megfoszthatják a termelőt, emellett a szaporítóanyag minősége sem lesz megfelelő s a vírus természetes elterjedése igen lényeges. Kártétele nemcsak a nagytermelőket érinti, de a házi kertben termesztett lugasokon, ültetvényeken is káros hatással van. A betegség felismerése és idejében történő védekezés érdekében felsorolunk néhány vírusbetegséget, amelyeket gazdaságilag a legfontosabbaknak véljük. Mi is tulajdonképpen a vírus? Latin szóból ered, jelentése méreg, mérges anyag. A vírusok fertőző fehérjét tartalmazó anyagok, amelyeknek életfeltételei élő sejthez kötöttek. Ismertek az emberi, állati és növény fertőző betegségeinek okozói. A növényeknél a növény sejtjében — a sajtmagban szaporodik. A növény nedvében lévő vírus állandó fertőző góc, amely a metszésnél, oltásnál és egyéb szaporításnál fertőzi a növénypartnert, illetve szaporító anyagot. Hazánkban legnagyobb jelentőségét nyilvánítunk a szőlő levélfodrosodásnak, a szőlő vírusos leromlásának, a szőlő mozaik betegségeinek, érmenti szalagosodásnak, valamint a szőlő nekrózisnak. Kertjeinkben leggyakoribb az első három, a nekrózis, főként az amerikai alanytelepeket támadja meg. A levélfodrosodás nagyon elterjedt vírusbetegség szőlőinkben. Számításunk szerint elterjedése lényeges, károsítása átlagban 40—50 százalékos terméscsökkenéssel jár. Ezen kívül a termés minősége is leromlik, főleg a szőlő cukortartalma csökken. Felismerése nagy figyelmet igényel. Főbb ismertető jelei: a levelek a tenyészidő második felében (június vége, július) kezdenek sodródni a levél alsó felének irányában. Először a tőke alsó levelei, majd a felső levelek sodródnak. A levelek tüzetesebb megfigyelésénél észrevesszük, hogy azok kevésbé fényesek, bőrösödnek, némely esetben asszimetrikus alkatúak. A betegség fontos ismertető jele az is, hogy az ilyen levelek már a nyár vége felé színeződni kezdenek (sárga, illetve vörös színre), míg az egészséges tőkén sokkal későbben következik be a levelek színváltozása. Másik veszélyes betegség a szőlő vírusos leromlása. Aránylagos széleskörű elterjedését az utóbbi években bizonyítottuk. Legjobban felismerhető május Brmenti szalagosodás A szőlő vírusos leromlása, rövid hajtás elkorcsult szártagokkal és erősen dejormált levelekkel. végén és júniusban, de szimptomái megmaradnak a tenyészidő végéig. A hajtások fejlődése lassú, a nódusok „cikcakk“ vonalban nőnek, gyakori az egyes hajtások villásodása s a normálisan fejlődött ízközök közül egy-egy rövid fordul elő. A hajtások, levél- és fürtnyelek ellaposodnak. A levelek eltorzulnak, fogazottságuk kihegyezettebb. Károsítása igen nagy. Hazai viszonylatban eléri a 80 százalékos terméscsökkentést, minőség csökkentéssel párosul. Gyakran előfordul kiskertekben is ez a betegség. A szőlő mozaik betegségei gyakran előfordulnak, bár eléggé elszórtan. Felismerésük nem körülményes. Lényeges, hogy ne tévesszük össze a fiziológiai károsodással (sárgasággal). A vírusos mozaik a szőlőn májusban a legintenzívebben, részben pedig júniusban fordul elő. A tenyészidő második felében csak elszórtan találkozunk szimptómákkal. Ismertető jegyei között említjük a sárga elszíneződést a leveleken és hajtásokon. Jellemző, hogy az elszíneződés visszavert fényben is jól látható. Fontos ismertetőjele, hbgy az elszíneződés a levélen rendszertelen, hol pontok alakjában, hol erekkel elhatárolt részekben, hol pedig az erek mentén fordul elő. (A klorózisnál ezzel ellentétben rendszeresen az erezet közötti elszíneződés a jellegzetes.) Hazánkban több fajta mozaikot ismerünk. A Mélníki és Bratislava! mozai- I kot; ez utóbbival találkozunk a | déli vidékeken. Újabban gyakori az érmenti szalagosodás — vírusbetegség is — szőlőinkben. Jellegzetessége, hogy az erek mentén főként áteső fényben látható világoszöld szalagosodást képez. Felismerése a tenyészidő második felében lehetséges. A vírusos nekrózis főleg alanyszőlőkben található s e téren egyike a legveszedelmesebb vírusbetegségeknek. Szimptómái a tenyészidő második felében jelennek meg, előzőleg a levelek deformációjával, azután apró sárga érközötti foltossággal, majd e részek elhalásával — nekrozltálással és kihullásával. A szőlő növése erősen csökken, később a tőkék elhalását is okozza. Védekezés: a vírusos betegségek ellen direkt védekezési módszert nem ismerünk. Tehát semmiféle permetezés nem használ. Fontos a betegség helyes felismerése. Ha kevés tőke szenved e betegségben, a töveiket kiássuk és elégetjük. Ha több tőke beteg s likvidálása nem lenne kifizetődő, ügyeljünk arra, hogy a beteg tőkéket elkülönítve metsszük, nehogy az ; ollóra került fertőző szőlőnedvet átvigyük az egészséges tőre is. Legfontosabb védekezési teendő a szőlő szaporítóanyagának tüzetes szelektálása, tehát csak egészséges anyaggal szaporítsunk. Vanek Gáspár mérnök Júniusi teendők Júniusban a legfontosabb munikák egyike a gyümölcsös, illetve a zöldség talajának gyakori porhanyítása. Elsősorban, hogy ne cserepesedjen a föld, s megakadályozzuk a talaj vízkészletének párolgását, továbbá ne gazosodjon el a növényzet. Csapadélkszegény időben öntözzük a gyümölcsfákat, mert éppen ebben az időszakban igényesek a fáik a nedvességre. Júniusban a tápanyagot főleg nitrogén- és foszfortartalmú műtrágyával egészítsük ki. A fiatal fáikról eltávolítjuk a fattyúhajtásokat éppúgy, mint a korona belsejébe növő gallyakat. Faalakokon és háztáji kertekben lekötjük a termőágaikat. A szakszerű lekötés kedvezően befolyásolja a termőrügyeik kialakulását, valamint a jövő évi gyümölcstermést. Az ültetvényeken ugyancsak júniusban elvetjük a zöldtrágyázásra való keverékeket, ami főleg a Morvamező vidékén és Dél-Szlovákiában fontos. Faiskoláikban ne feledkezzünk meg a sarabolásról, sem a növényi betegségek és kártevők elleni permetezésről. Tudvalevőleg egyre nagyobb kereslet nyilvánul meg az alacsony törzsű gyümölcsfa-alakok iránt kiskertészeink részéről. A növényvédelem során a levéltetvek ellen 0,3 százalékos Fosfotionnal permetezünk. Ha falánk hernyóik lepik el a gyümölcsöst, 0,4 százalékos Dykollal védekezünk, amelyet a szívórovarok ellen 0,3 százalékos Fosfotionnal keverhetünk. Ha 1 isit harm at vagy varasodás üti fel fejét az őszibarackfáikon, 0,5 százalékos Novozir N—50-nel, vagy 0,5 százalékos Suliikollal permetezünk. A kétszeri permetezést tíznapos időközökben megismételjük. A sok munka ellenére a június örömteljes hónap, mert kezdetét veszi az eper- és cseresznye-szüret. A begyűjtést és osztályozást óvatosan, a csomagolást és piaci előkészítést lelkiismeretesen végezzük. Zöldségeseinkben szintén kapáljunk, saraboljunk, hogy elejét vegyünk a dudvásodásnak és a vízelpárolgásnak. Szükség esetén öntözzünk. Az öntözéssel egyidőben nitrogén-tartalmú műtrágyával fejtrágyázzuk a káposztát és a karfiolt. Gyökérzöldségnél közvetlenül az egyelés után végezzük a fejtrágyázást nitrogén-tartalmú műtrágyával. A paprikát és a paradicsomot foszfor-tartalmú műtrágyával kezeljük. Hagymaültetvényeken ne feledkezzünk meg a peronoszpóra elleni permetezésről Novozir N—50 felhasználásával. Meleg, páradús időben tetemesen terjednek a gombabetegségek: burgonyavész a paradicsomon, levélfodrosodás az uborkán stb. Pusztításukra egy százalékos Kupriikol tfagy 0,5 százalékos Novozir N-50 oldatot T anácsadó Mit ültessünk másodnövényként kertjeinkben? Országszerte megnyíltak az ég csatornái, és bőséges csapadék hullott a földre. Számos helyen nagyon várták az éltető esőt, hiszen a tavasz folyamán még nem ázott meg a föld. Elve az adott lehetőséggel rajtunk a sor, hogy háztáji kertjeinkben a felszabadult területeket hasznosítsuk másodnövények vetésével. Szóljunk először az őszi káposztáról. Zöldség termesztő vidékeinken köztudott, hogy az őszi káposzta ültetésének legideálisabb ideje Medárd körül van. Ugyanis a korábban ültetett palánta a kívántnál hamarabb, rendszerint augusztusban és szeptemberben beérik, amikor a meleg napok hatására a bekeményedett fejek szétpattognak, megrepedeznek. Az ilyen káposzta piaci értékesítésével nem számolhatunk, ugyanakkor ha a konyha részére dolgozzuk fel, nagyon sok hulladékot hagy maga után. Meleg, őszi napokon tömeges feldolgozásra, mondjuk savanyúkáposztának nem ajánlatos, mert ilyenkor nehéz a tartósítása. Ellenkezőleg a június első felében palántázott káposzta októberben, illetve november első felében éri el teljes fejlettségét. Ez annál is inkább kedvező, mert az őszi hónapokban rendszerint több a csapadék, minek után a káposzta terméshozama is növekedhet. Kis eltérésekkel ugyanez vonatkozik az őszi kelkáposztára. Különbség csupán annyi, mivel kelkáposztától nem várunk akkora fejet, mint a káposztától, néhány nappal, héttel később is palántázható. Sőt a konyha részére ajánlatos, ha a kelkáposztát fokozatosan kisebb-nagyobb megszakítással palántázzuk, hogy ne érjen be egyszerre. Természetes a téli raktározásra szánt kelt egyszerre, legkésőbb június végéig ültessük a földbe. Amíg a tapasztalt kertészek körében ismeretes a cukorborsó nyári vetése, a gazdasszonyok közül kevesen tudják, hogy a júniusban vetett cukorborsó augusztusban éppen olyan csemege, akárcsak májusban. Vetése cseppet sem körülményes. Ugyanúgy ültetjük, ápoljuk, mint a korai borsó. Eltérés csupán annyi lehet, ha arra szükség mutatkozik, júliusban kétszer-háromszor kiadósán megöntözzük. A borsó, főleg virágzása idején, hálálja meg az öntözést. ☆ Meleget kedvelő növényeinkre nagyon sovány volt a tavasz. Nemcsak csapadékban szűkölködött, de melegben is. A hűvös szelek, hideg éjszakák nem kedveztek a paradicsom, paprika, uborka, dinnye s még néhány kertinövény fejlődésének. Főleg a paprika indult nehezen. Most a meleg beköszöntével fejtrágyázással segítsük a növények gyors fejlődését. Ez annál is inkább fontos, mert a kertben a területre mérten sokkal nagyobb a tőszám, mint mondjuk kint a földeken. A sűrűbb növényállomány pedig több tápanyagot igényel. Különösen a trágyaigényes növények, mint káposztafélék, paradicsom, paprika, indás növények esetében nem elegendő az őszi trágyázás, de fejlődésük ideje alatt is el kell látni a szükséges tápanyaggal. A sorközök trágyázására nagyon alkalmasak a nitrogéntartalmú mfitrágyafélék, mint az osztravai és a mészsalétrom. Ezt sorközökbe szórva bekapáljuk, vagy a növény számára kedvezőbb módon, feloldva juttatjuk a talajra. Káposztaféléknél ügyeljünk a salétrom kiszórására, mert harmatos vagy esős időben könnyen leperzseli a leveleket. A biztonság okáért a sorok közé szórjuk, majd utána öntözzük meg a növényt. Inkább többször tíz naponként fejtrágyázzunk, mint egyszer kiadósán. Paprika és paradicsom esetében az egyszeri, kétszeri fejtrágyázás is eredményre vezet, amíg a káposztaféléknél fejlődésük minden szakaszában fejtrágyázhatunk. —sá ■ A szőlő vírusos mozaik betegsége használunk. A tetvok és atkáik elten legjobban bevált a 0,3 százalékos Fosfotionnal történő permetezés, míg a hernyók ellen 0,6 százalékos Dykol oldatot alkalmazzunk. Pochyba
