Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-20 / 3. szám
faUMWiIWi , ' /viz^^wjjiasújgahái A kenyér kísérleti dúsítása növényi fehérje kivonattal Az egész világon érezhető fehérjehiány miatt újabb fehérjeforrások feltárása szükséges. Egyik ilyen forrás a növények levében közvetlenül képződő fehérje,, amelyet úgy állítanak elő, hogy a sejtfalat mechanikai úton elroncsolják, a sejtnedvet kisajtolják, 80 C fokra felhevítik, és a kicsapódó fehérjéket centrifugálják vagy kisajtolják. Ezzel az anyaggal a kenyér fehérjetartalma az eredeti fehérjék mennyiségének 30 százalékáig terjedő mértékben dúsítható. Az eljárás a minőségét némileg befolyásolja, de sikerült már a fogyasztói igényeknek megfelelő ilyen kenyeret is előállítani. A fehérje nyerésére minden fehérjében dús levelű növény és a borsóhüvely is alkalmas. Az eljárás még csak kísérleti stádiumban van. És sorolhatnánk még tovább a sok-sok tndományos kísérlet eredményét, a világ mezőgazdaságának érdekességeit. Befejezésül elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaságnak sorsdöntő szerepe lesz a következő évtizedben, mert az 1965-től 1980-ig terjedő évben a Föld lakossága valószínűleg mintegy 1,2 milliárddal növekedik, vagyis a jelenlegi 3,4-ről 4,6 milliárdra. A mezőgazdasági termelés színvonala sorsdöntő tényezője az életszínvonal emelkedésének. Szállítócsigák segítségével jut el a takarmány az állatok elé. Sertéstenyésztés az NSZK-ban Az NSZK mezőgazdasága 1964/65-ben 2,8 millió tonna sertésélősülyt termelt, ami a sertéshússzükséglet 95 százalékát elégítette ki. A második világháború után az első hízékonyvizsgálatokat 1952/53-ban végezték. Ezek fontosabb eredményei: életkor 110 kg-nál 203 nap; napi súlygyarapodás (40—110 kg) 733 g; 1 kg súlygyarapodáshoz felhasznált takarmány 3,82 kg, testhosszúság 96 cm; hátszalonna vastagság 4,7 cm. Ugyanezek az adatok 1965-ben az előbbi sorrendben: 198 nap, 750 g, 3,18 kg, 102,3 cm; 3,3 cm. A szarvasmarha tejhozamának becslése Részletes vizsgálatok szerint elegendő pontossággal lehet a tehén éves tejhozamát megbecsülni. A becsléskor a laktáció 59. és 60. napján termelt tej mennyiségét 230-cal kell megszorozni. A szorzat eredménye a 305 nap alatt várható tej mennyiségét adja. Ez a módszer lehetővé teszi a rosszul tejelő tehenek korai selejtezését. A módszer 455 jersey és holstein tehén esetében csak 5,4 kg eltérést mutatott a tényleges tejhozamtól. 1971-re elkészül a vezető nélküli traktor Az angol szakvélemények szerint, amelyek alapja az 1961 óta folyó eredményes kísérletek tapasztalatai, a viszonylag kis, közepes kategóriájú traktorok automatizált napi 16—20 órás üzemeltetésével gazdaságos lesz a távirányító berendezések beszerzése. Az önműködő traktorok szélesebb körű bevezetése 5—6 éven belül megvalósulhat. A KUKORICA EREDETE A szántóföldi növények eredete általában eléggé ismeretes, vagy legalábbis találtak olyan rokonnövényeket, amelyekből őseikre következtetni lehet. Egyedül a kukorica vad ősét nem ismerték egészen a legutóbbi időkig. Az 1960 évben a mexikói Teuacan völgyben folytatott kutatások fényt derítettek a kukorica eredetére. Ebben a völgyben talált lelet a vad kukorica gyűjtögetéseit igazolja s az i. e. 7200-tól 5200-ig terjedő időszakból származik, viszont az első, termesztett kukorica maradványai az 1. e. 5200-tól 3400-ig terjedő időszakból valók. Jugoszláv dohány a világpiacon Jugoszlávia dohánytermelése az utóbbi években jelentősen fokozódott és 1964-ben mind a vetésterületet, mind a terméseredményt tekintve kimagasló eredményt ért el. Ez különösen azért nagyon jelentős, mert az 1959—1962 években fellépett Peronoszpóra Tabacina nem csupán Jugoszláviában okozott jelentős károkat, hanem egész Európában, sőt Észak- Efrikában és Kis-Ázsiábán is, ahol a termelésben visszaesés volt észlelhető. 1964-ben a vetésterület az 1952/59-es évek átlagához képest több mint 60 százalékkal, a terméseredmény pedig közel 90 százalékkal nőtt. A tejtermelés jövője I. A parancsnoki asztaltól gombnyomásra irányítják a silótornyokból a ssenázst az etetőkbe. Az állattenyésztés elsőrendű kérdése az állatok megfelelő élelmezése, nem pedig éhségük csillapítása. A szarvasmarhákat úgy kell takarmányozni, hogy teljes mértékben kihasználjuk teljesítőképességüket. Természetesen nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is fontos. A takarmány minőségi betakarítására huzamosabb ideje folynak kísérletek. Az NSZK-beli Manesmann cég Harvestore rendszerű, légmentesen zárt silótornyokat épített takarmány tárolására. A Nyitrai Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítási Gazdaság a múlt évben kezdte meg az üzemeltetést a nyugat-németek által épített Harvestore rendszerű gazdasági farmon. A Harvestori rendszerű farm mellett néhány hónappal ezelőtt átadtak rendeltetésének egy csehszlovák típusú telepet is. Ezt a telepet a hazai szarvasmarha-tartási technológia legújabb és legjobban bevált vívmányainak felhasználásával építették fel. Most épül egy harmadik telep is, amely a tehénutánpótlást s a szarvasmarha-hizlalást szolgálja. A kiállítási gazdaságban felépített koncentrált szarvasmarha telepek több célt szolgálnak. Elsősorban azzal kísérleteznek, hogy a hazánkban levő tehénállomány tartása milyen típusú telepen a leggazdaságosabb. Ez lényegesen fontos, mert a szövetkezetekben és állami gazdaságokban lassanként elhasználódnak a 10—15 évvel ezelőtt felépült istállók és így fontos a jövő építkezésének a hogyanját kikísérletezni. Az újtípusú gazdasági telepek nagy jelentőségűek abból a szempontból is, hogy a tőszomszédságukban van a mezőgazdasági főiskola, és a tanulók rendszeresen figyelemmel kísérhetik a különböző telepek tevékenységét és az összehasonlítások alapján megállapíthatják, milyen farm építése a gazdaságosabb. Ebben a számban a Harvestore rendszerű telepet mutatjuk be. Magas színvonalú munkatermelékenység A harvestore típusú telepet 500 tehén számára építették. Közülük 400-at fejnek, 100 pedig az ellető istállóban tartózkodik. Az egyenként 100 tehenet befogadó istállókban az állatok szabadon mozognak és a pihenőhelyet, amelyet vascső-korlát választ el, gumival fedték be. Az ürülék eltávolítása gépesített. A korszerű telepen a takarmányellátás teljesen gépesített, amelyet a 12 egyenként 405 köbméteres takarmánytároló-toronyból oldanak meg. A toronyban 50 százalékos víztartalmúra fonnyadt, 2 cm-re szecskázott lucernát tárolnak, amely szenázzsá erjed. Az 500 darab szarvasmarha taA talajjavítás előretörése a Szovjetunióban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója után vessünk egy pillantást a Szovjetunió gigantikus teljesítményeire a talajjavítás szakaszán. Ha madártávlatból szemléljük a szinte beláthatatlan kiterjedésű, földrésznek beillő térségeket, az elmúlt félszázad alatt elért sikerek ellenére is önkéntelenül felmerül bennünk a kérdés, milyen hatalmas erőfeszítésre, beruházásokra lesz még szükség, hogy maradéktalanul megvalósuljanak a beütemezett tervfeladatok. A Szovjetunióban talajjavítást 1967-ig 10,2 millió hektáros területen végeztek. Az öntözéses gaz-, dálkodásnak alávetett talajon gyűjtik be a Szovjetunió egész gyapottermését. A gyapotcserje hektárhozamának tekintetében világviszonylatban is első helyen áll. Felbecsülhetetlen előnyt jelent az öntözéses gazdálkodás alatt álló földterület az ipari központok számára, amelyeket állandóan friss zöldséggel képes ellátni. Ugyancsak nagy szerepet játszik a különféle ipari növények az ültetvények és szőlőkertek termőhozamának gyarapításában. Az 1966—1970-es ötéves terv éveinek során további 1—1 millió hektárnyi földterületen tervezik az öntözéses gazdálkodás megvalósítását évente és az azzal járó terméshozam-növekedést. Előre megejtett számítások szerint, az öntözött földeken 2,6—2.8 millió hektáron gabonaféléket lehet termeszteni. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának határozataiban különös figyelmet szenteltek az ország néngazdasága fellendítésének az ötéves terv keretében éppúgy, mint a gabonatermesztésnek és a mezőgazdasági termelés egyéb ágazatainak. Az említett ötéves terv időszakában széleskörű meliorációs munkálatok elvégzését vették fel tervfeladataik közé: 9 az orosz, belorusz, a Balti köztársaságoknak, a nyugati körzeteknek, Ukrajna erdős övezeteinek, valamint a Távol-Keletnek nem fekete földű, vizenyős talaján 6—6,5 millió hektár kiterjedésben belvízlevezető berendezéseket létesítenek, kb. 9 millió hektáron technikai munkálatokat hajtanak végre és legalább 28 millió hektáron meszezik a savanyú talajt; • további 2,5—3,0 millió hektár kiterjedésű aszályos vidéken megszervezik az öntözéses gazdálkodást. A meliorációs munkálatok ilyen mérvű bővítése mellett hatalmas gazdasági fellendülést várnak Közép-Ázsiában és a Kaukázuson túl, a Kaukázus északi részén és a Volgán túl, Ukrajna déli övezetében, valamint a Kazah és a Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaságban; • a terméshozam fokozása és az öntözéses gazdálkodás tökéletesítése céljából alagcsöves belvízlevezető hálózatot építenek ki és korszerűsítik a már meglévő berendezéseket. Talajjavítási tevékenységünk számára útmutatásul szolgálhat az a tény, hogy a Szovjetunió vizenyős vagy talajvízzel sújtott vidékein először a lecsapolást végzik el, s csak azután látnak hozzá a további munkálatokhoz. A központi statisztikai hivatal megállapítása szerint 1966 elejéig 10,7 millió hektáron végezték el a lecsapolásl munkálatokat, jóllehet ennek nagy része nem alkalmas belterjes gazdálkodás folytatására és értékes mezei termékek termesztésére. Ezekben a körzetekben a hatékonyabb gazdálkodás érdekében el kell állni az eddig alkalmazott lecsapolásl módszerektől, vagyis felszíni csatornákat műanyagból stb. készült, nagy kiterjedésű, fedett alagcső-hálózattal kell helyettesíteni. E. E Alekszejev elvtárs. a Szov ietunió meliorációs és vízgazdálkodási minisztere szerint, egyetlen év alatt, 1966-ban, több mint egymillió hektárral bővült az öntözéses gazdálkodásnak alávetett földterület. Ebből 288 ezer hektáron öntöző, 729 ezer hektáron pedig talajvízlevezető berendezéseket alkalmaztak. A nevezett miniszter egyúttal összehasonlította a közönséges szántóföldek minőségét a lecsapolt és öntözött földek minőségével s megállapította, hogy az utóbbiak háromszorosan felülmúlják az előbbieket, és ugyanakkor az igényes mezei növényfélék sincsenek kitéve annyira az időjárás viszontagságának. E. E. Alekszejev elvtárs a továbbiakban rámutat az alagcső-rendszer előnyeire a nyitott csatornákkal szemben: az alagcsövek olcsóbbak, élettartamuk hosszabb, karbantartásuk nem költséges és nem akadályozzák a gépesített mezőgazdasági munkák menetét. Belorussziában és Ukrajnában éppúgy, mint az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságban aránylag még kevés a fedett dréncső-hálózat. Ugyanakkor azonban a Balti köztársaságokban a talajvízelvezető berendezések 70 százalékát már korszerű drenázsrendszer képezi. A szovjet mezőgazdák és talajjavítók sikeres munkáját az eredmények bizonyítják a legékesebben. így például a földkerekség egyik legfontosabb tápszere, a rizs terméshozama a talajjavítás mesterei által teremtett feltételektől függ. 1965-ben Ukrajnában 51,6, Krím körzetében pedig 61 mázsás volt az évi átlagos hektárhozam. De nemcsak a rizstermesztésben, hanem a mezőgazdasági termelés számos ágazatában beigazolódott az öntözéses és vízelvonás gazdálkodás hatékonysága. Fennállásának 50 éve alatt a Szovjetunió olyan dicséretes eredményeket ért el, amelyek előhírnökei a további fellendülésnek, az ígéretes holnapnak. Michal Tusán mérnök A számok beszélnek. A táblázaton összehasonlítás látható a hagyományos és a harvestore rendszerű telepen a tejtermelés között. karmányozásához 1,7-szer kell megtölteni a 12 silótornyot. Az etetés teljesen automatizált. A parancsnoki asztaltól gombnyomással irányítják a takarmány szállítását a tehenek elé. A fejés halszálkás rendszerű fejőrészlegen történik, ahonnan a te] csöveken a tejcsöveken a tejházba kerüi. Az építkezés költsége kb. 11 millió korona. A termelési részlegé (a silótornyok, fejőberendezés, az acélkonstrukciós hullámlemezekkel fedett istállók) 7 és fél év alatt, a komplex farmé pedig 11 év alatt térül meg. A gazdasági telep élettartama 25—30 év. A harvestore telepen 12 ember‘dolgozik. Egy mérnök, két technikus, hat dolgozó és három őr. A tehéngondozók heti 44 órát dolgoznak. Munkájuk úgy van megszervezve, hogy minden harmadik napjuk szabad, vagyis egyszerre csak négyen szorgoskodnak az állatok körül. Fizetésük 2200—2500 korona között mozog. Az újtípusú gazdasági farmon magas a munkatermelékenység, több mint 270 ezer korona egy személyre. Vagyis amíg a hagyományos rendszerű tenyészeti telepeken a munkabér egy liter tejre átszámítva 25—30 százalékot tesz ki, a harvestore farmon mindössze 11 százalék. A takarmányozás költsége a hagyományos tartási módnál 55 százalékot tesz ki egy liter tejre, ezen a farmon ez 48 százalékos. A farmon különböző fajta tétlenek vannak. A fejési átlag félévi mérlege 10,83 liter volt tehenenként. A tejzsírtartalma 4,1 százalékos volt. Csak rövid múltra tekint vissza a harevstore rendszerű telep, de az eddig elért eredmények azt igazolják, hogy nagyon gazdaságos. A hazai énítésű és berendezésű telepen, amelyet a következő számunkban mutatunk be, jóval alacsonyabb a munkatermelékenység, — mégis lehetséges, hogy akik látták a tét telepet, az utóbbi építése mellett döntenek. Tóth Dezső t A tehenek a fejőházba sietnek
