Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-08 / 23. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK Szobanövényeink — például a Monslera deliclosa — levélvégein jelentkező sárgulást,'kezdeti állapotban, eredményesen „gyógyítja“, a cserép földjébe szúrt rozsdás szeg. Az eljárással a növény vashiányát pótoljuk. Ez természetesen csak szükségmegoldás, vastartalmú szerek kaphatók a vetőmagboltokban. Az elöregedésből származó sárgulást (hervadt, fonynyadó leveleiken) nem tudjuk megakadályozni. Könnyen porosodó növényeinket tiszta vízzel szoktuk lemosni. Főként a Ficus fényes levelein foltok maradhatnak vissza. Oka az ún. keményvízben levő mésztartalom. Elkerülhetjük, ha lemosásra esővizet használunk. Néhány növény — például a puhatapintású Asparagus plumosus — nem tűri a felső lombpermezetést. Hatására a levélzet sárgul, rozsdásodik. Növényeinket ne rendszeresen — például naponta —, hanem szükség szerint öntözzük. Minden esetben győződjünk meg, hogy a növény földje valóban száraz-e. Ajánlatos a felső öntözés helyett a cserép alá elhelyezett peremes tálkába önteni a vizet, abból a növény igényelnék megfelelő mennyiséget szív fel. Kivételt képeznék a szukkulens növények (pozsgások, kaktuszfélék). Növényeinknél meggondoltan használjunk tápszereket. Télen a visszahúzódott növény a serkentőszer hatására vékony, erőtlen hajtásokat hoz, a tavaszi, „sózások“ eredménye a hízott, többnyire meddő hajtás. A műtrágya nem pótolja sem a szervestrágyát, sem a kiélt talajt. Rendszeres kezelés és Időben történő átültetés esetében a növénynek többnyire nincs szüksége műtrágyára. A növény leveleivel mindig a fény felé fordul. Különösen télen, csökkent fényviszonyok közepette ez a törekvés a száron is észrevehető, erős elhajlást okoz. Az elváltozás elkerülhető, ha a növényt hetenként megfordítják. Magas helyeken — polcon, szekrény tetején — lehetőleg ne tartsunk szobanövényt. A lakás felső harmadában mindig melegebb a levegő, fokozottabb a kiszáradás, s a rendszeres kezelés Is nehezebb. Az elrendezésnél az összképen kívül az egyes növények helyzetére is ^ügyeljünk. Növényeink ne takarják egymást, mert ez megnyúlást okoz, lombozatuk ne érjen össze. A növény, mely szerves tartozéka lett a lakásnak, illeszkedjék környezetének hangulatához. Modern bútorokkal berendezett szobához Ikebana-megoldás, szinte csak a növény jelzése illik, s nem zsúfolt növényhalmaz. Vaskos, nehéz bútorok közt viszont elvész, jelentéktelenné válik a vázába helyezett néhány szál virág. Cserepes növényeink közül szólóban — magányosan — csak virágjukkal (például a ciklámen) vagy nagyobb kiterjedésükkel (például a pálma) dlszító növényeket helyezzünk el. A kisebb növény levélszínét kiemelheti a jól megválasztott háttér, terítő. A pálmák akkor érvényesülnek jól, ha levélszintjük szem-magasságban vagy ennél valamivel feljebb van. íróasztal, alacsonyabb könyvállvány sarkán jól mutat a lecsüngő, kúszónövény, Az elhelyezés szempontjából a falfestés színe sem közömbös. Zöld alapszínhez például tarka levélzet való. A virágos növények többnyire kényesek, a lakásban a körültekinthető kezelés ellenére sem díszlenek sokáig. Változatos színekről gondoskodnak azonban a levelükkel, szárukkal díszítő növények. Jól használhatók erre a célra a gazdag színárnyalatú Begonia Rex, a Philea argentea és a Bromélia-félék. (ni) SANSEVIERI A Sansevieria, a liliomfélék családjába tartozó növénynemzetség. Több faja Afrika trópusi területein honos. Olyan helyeken is megél, ahol az év egy részében eső nem esik és ezt a száraz időszakot éppen csak átvészeli. Nálunk dísznövényként ismeretes. A kertészetben üvegházi dísznövényként nevelik, a legellenállóbb szobanövények egyike. Levele húsos, kard alakú, keresztben világosan csíkozott. Virágzata nem feltűnő. Igen magasra megnő, eléri az 1 m magasságot is. A Sansevieriák igen szép, elegáns, tartós, elpusztíthatatlan szobanövények. A legszárazabb levegőjű szobákban és hivatali helyiségekben is megélnek. Szaporítása tőosztással vagy levéldugványokkal történik. Az 5 cm hosszú, darabokra felvágott levelet homokban gyökereztetik meg s begyökeresedés után ültetik cserépbe. Egy dugványról több sarjhajtást is leválaszthatunk. A növényeket nitrogénben szegény földbe ültetjük, sekélyen és inkább szélesebb, mint mély cserepeket használjunk. A Sanseveriát átültetni csak akkor szabad, amikor a sarjak a cserépben már egymástól nem férnek. Télen mérsékelten öntözzük, nyáron bőségesen. Igen jól bírja a szárazságot. Télen a bőséges öntözés hatásától elpusztul. A Sansevieria levelein látható és keletkező foltok a hiányos asszimiláció következményei. A virág betegségét megelőzni réztartalmú szerekkel lehet. A Sansevieria vásárlásakor a levelek ép éleire kell ügyelni. Lakásunkat és környezetünket e szép szobanövény szebbé varázsolja. L ő r 1 n c z L., Berencs Virágbaborult szobaliliom Fotó: Weisberger A pálmákról Kedvelt szobanövények a pálmáik. A fiatal kis pálmák valóban mutatósak a lakásban, de az idősebb, terjedelmesebb növények legfeljebb csak nagy szobában helyezhetők el anélkül, hogy útban ne lennének. Legelterjedtebb a Kanáriszigetekről származó „datolyapálma“ (Phoenic canariensis) és a valódi legyezőpálmafaj (Livinstona chinensis). A Kentiapálma a P. canariensishez hasonlóan szárnyalt levelű, levélkéi azonban szélesebbek, sötétebb zöld színűek, és ívesen lehajtanak. Szobában jól tartható, de érzékeny a túlöntözésre és a huzatra. A törpe legyezőpálma (Chamaerops humilis) az egyetlen Európában Is vadon megtalálható pálmafaj. A Földközi-tenger partvidékén szabadon élő, fontos haszonnövény. Levélrostjából kötelet, sátorponyvát és kalapot készítenek. Igénytelen, tartós szobanövény. Napos és fényszegény helyen is nevelhető. A pálmák magról szaporíthatók, azonban szobai körülmények között általában nagyon lassan fejlődnek a kis növények. Ha mégis szeretnénk magról nevelni pálmát, a magot vetés előtt áztassuk egy napig hieleg vízben vagy a kemény maghéjat reszeljük meg, hogy a csíra könynyebben kibújhasson. Az előkészített magot jó nedvességőrző és melegtartó nedves fürészpor- és homok egyenlő arányú keverékébe vessük el másfél-két centiméter mélyen. A cserepet fedjük le a párologtatás csökkentésére üveglappal, és tegyük lehetőleg állandóan egyenletesen 30 C fok hőmérsékletű helyre, mert csak itt csíráznak ki biztosan és gyorsan a magok. A magból kis lándzsa alakú levél fejlődik. Ekkor óvatosan, hogy a gyökeret és a magot ne törjük le, szedjük ki a cserépből a növényeket s egyesével ültessük kis cserepekbe. A magoncok több meleget kívánnak, mint az idős növények, ezért 18—20 C-fokos szobában tartsuk. A' fiatal növényeket évenként át Is kell ültetni, az idősebbeket viszont elegendő 3—5 éven-ként, amikor a cserép alján kialakuló gyökérkoszorú kezdi kiemelni a növényt a cserépből. Mindig csak két-három centiméterrel nagyobb átmérőjű cserépbe kerüljenek, Iközépkötött kerti földbe vagy kertészetből beszerzett tápdús pálmaföldkeverékbe. Az átültetés után egykét hétig meleg szobában tartsuk a növényéket, s ha lehetséges, a délelőtti órákban permetezzük le a leveleiket tiszta vízzel. K. L. 8 mSB
