Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-08 / 23. szám
Az ez Időben feldolgozott problé” mákat, amelyek a rehabilitációra és a törvénysértésekkel kapcsolatos hibáik helyrehozására vonatkoznak, képesített szakembereknek és a kerületek dolgozóinak részvételével, bizottságok készítették elő. Tekintetbe vették azon panaszok és tapasztalatok tárgyi tartalmát Is, amelyeket a SZNT mezőgazdasági bizottságának tagjai szereztek. Az ezen kérdésekre vonatkozó első munkaanyagot 1968. V. 22-én a SZNT mezőgazdasági bizottsága vitatta meg. Előzőleg a munkabizottságok is megtárgyalták és az SZLKP KB illetékes bizottsága is véleményezte. A problematika tárgyi tartalma, az észrevételek és javaslatok ez idő szerint az alábbiakban foglalhatók össze: Mezőgazdaságunk forradalmi szocialista átalakulása elválaszthatatlan része a szocialista társadalom építési folyamatának, mivelhogy tárgyilagosan lehetetlen egy erősen összpontosított ipari termelés mellett egy magántulajdonon alapuló paraszti mezőgazdasági kistermelés. A mezőgazdasági üzemek összpontosítása — nagyobb termelési egységek létesítése — mint objektív folyamat valamennyi fejlett államban — lejátszódik. Nem mentesülhetnek problémáiktól, nehézségektől és szenvedésektől azok, akiik nem tudnaik megküzdeni az üzleti verseny — ikonkurrencia törvényével. A kapitalista államok agrár politikájában szintén támogatják gazdaságilag az összpontosítást és üldözik a kistermelőket. A kapitalista összpontosítás ezen folyamatára nálunk is jól emlékeznek a kis- és középparasztok, kiknek eladósodása — birtokuk betáblázása — végrehajtással és vagyonuk elárverezésével végződött. Igaz, a szocialista termelési viszonyok építése falun összpontosítási folyamathoz, szocialista nagybirtokok létesítéséhez vezetett, a szövetkezeti formák kiépítésének elve alapján. A forradalmi időszak kezdetén pedig a nemzeti tulajdonba vétel az osztályellenségek és csatlósaik vagyonelkobzása alapján történt. A szocialista nagyüzemi termelés előnyei az elégtelenségek, hibák és a múltban a mezőgazdasági munkák lebecsülése, sőt a direktív irányítás által okozott eltorzítás, tehát a deformáció ellenére sem tagadhatok. Mert tény, hogy Szlovákiában a mezőgazdasági össztermelés az utóbbi 20 évben 56 °/o-kal növekedett, a piaci termelés 180 #/o-kal, a munka termelékenysége 200 %-kal, ugyanakkor a szövetkezetekbe tömörítés a fejlődő Ipar számára Szlovákiában 746 000 munkaerőt tett szabaddá. Emellett az utolsó 2 évben a mezőgazdasági össztermelés 18 %-kal növekedett, a szövetkezeti dolgozók személyi szükségleteinek alapja pedig az elmúlt esztendőben évi 14 136 csszkoronára rúgott. Az alapvető termelési alapok nagysága az EFSZ-ekben 12,7 milliárd korona. Ezen néhány számadat fölsorolása egyértelműen igazolja, hogy az elért eredmények sokatmondóak, emellett szocialista üzemeinkben — az összpontosítás mai fokán — adva vannak a mezőgazdaságban dolgozók számára az emberi munka és ész által létrehozott tudományos és technikai ismeretek teljes érvényesülésének tárgyilagos föltételei. Tehát adva vannak az alapvető kívánalmak a termelés erőteljes — dinamikus növekedéséhez. a társadalmi munka termelékenységének nagyobbodásához, a fizikai erőfeszítés csökkentéséhez, mindezek közös nevezője pedig azok életszínvonalának emelkedése, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Ezen eredmények, a létező anyagi — technikai fölszerelés, a tapasztalatok, a munkakedv a mezőgazdasági káderek szakképzettsége, feljogosítanak arra, hogy egyértelműen visszautasítsuk azokat a hangokat, amelyek a társadalmasítás folyamán elért forradalmi vívmányokat megkísérelnék bagatellizálni, vagy alapjaiban megváltoztatni. Hogyan fogjuk fel ezek után a rehabilitáció és a hibák jóvátételének kérdéseit a mezőgazdaságban? A kérdések, azok tárgyi tartalma és megoldása, közvetlenül összefügg a demokratizálódás folyamatával, amelyet a CSKP Központi Bizottsága az elmúlt év végén és ez év elején plenáris ülésein megindított, s amelynek tárgyi tartalma pártunk „Akcióprogramjában- és a kormány nyilatkozatában foglaltatik. Ezen folyamat a mezőgazdaságban is azzal függ össze, hogy a hibák és helytelen módszerek kiküszöbölésé útján tartósan megnyerjük az emberek bizalmát, biztosítsuk kezdeményező érdeklődésüket szocialista társadalmunk — szocialista mezőgazdaságunk építése érdekében. Igaz az, hogy ebben a folyamatban a szocialista agrárpolitika területén is van mit helyrehozni és megoldani. Emellett a hibák helyrehozásakor nem szándékunk az nsztélyellenségeket. a nagybirtokosokat és azok csatlósait, a fasiszták volt szövetségeseit rehabilitálni, de azokat sem, akik a fnrrndalml Időszakban célzatosan nem művelték meg a földeket, rendszeresen nem teljesítették beadási kötelezettségeiket, miáltal megzavarták a dolgozók ellátását. Aszerint, ahogyan a kérdéseket — amelyeket a SZNT mezőgazdasági bizottsága 1968. V. 22-lkén megvitatott — eddig feldolgozták, a problémák megoldásának menetét az alábbiakban foglaljuk össze! Első főfeladat a parasztságnak, mint egésznek a rehabilitációja; az eltorzítások kiküszöbölése, a mezőgazdasági munka társadalmi Jelentőségének elismerése, a parasztság egyenjogosítása a nemzeti jövedelem fölosztásában — különösen a társadalmi szükségletek alapjaiban való jogosulj részesedés szempontjából, továbbá különösen a szövetkezeti dolgozók részére biztosítani a szociális és a javadalmazási politikában való egyenjogúságot. A parasztok azok, akik a szövetkezeteket építették, hűek maradtak a falu szocializálásához, idővel elöregedték és ezért a szociális és öregségi járulékaikat szükséges lényegében rendezni. Ezen tényezőre a nemzeti bizottságoknak gondolniok kellene a kis öregségi járulékot élvezők helyzetének felülvizsgálása és járulékuk kiegészítése alkalmából. Ezen kérdéshez hozzászólt az EFSZ- ek VII. kongresszusán a CSKP KB első Habár ez Idő szerint a kis szoctálls és öregségi járulékokat rendezik, ezt az Intézkedést a hibák kiküszöbölésénél mint első lépést kell tekinteni. Hiszen logikátlan, hogy 20 év elmúltával a szövetkezeti parasztok gazdaságilag nem egyenjogúak, nem részesednek egyenlő mértékben a társadalmi Javakból. Véleményem szerint teljesen helyénvaló az a felismerés, hogy a szövetkezeti mezőgazdasági termelést helytelen volt az alacsonyabb színvonalú gazdálkodás formájaként kezelni. Ugyancsak örvendetes, hogy tisztázták a mezőgazdasággal kapcsolatos elméleti nézeteket Is a nemzeti jövedelem képződésével és elosztásával kapcsolatban. Helyes lesz, ha a jól gazdálkodó EFSZ-ek kiöregedett példás tagjainak, kik munkájukkal hozzájárultak a Jó eredményekhez, különleges jutalmat, „hűségjutalmat“ fizetnek ki. Az EFSZ-ek VII. kongresszusa által meghatározott Időszerű feladat: önálló demokratikus szövetkezeti szervezetet létesíteni, mivelhogy a szövetkezeti parasztok a múltban nem tudták megvédeni, keresztülvinni és megoldani sajátos társadalmi és gazdasági érdekeiket. Ez~ Idő szerint elkészült a szervezeti forma néhány változata, ezeket rövid időn belül véleményezésre megeljárás alapján hozott ítéletek felülvizsgálását előirányzó javaslatok az Igazságügyi és belügyi reszortokban működő munkabizottságoknak lesznek átadva, hogy a nemzetgyűlés által megtárgyalandó rehabilitációs törvényjavaslatba bekerüljenek. Ebben az okmányban Javasoljuk azoknak a kis- és középparasztoknak rehabilitálását, akik a szocialista törvényesség megsértése, tehát a kitalált vádak alapján lettek elítélve és büntetve. Továbbá azokat az eseteket, amikor igazságtalan osztálybesorolással — a középparaszt kóláknak való minősítése folytán, nagyobb büntetést erőszakoltak ki. Ebben a javaslatban sem számolunk a nagybirtokosok, a fasizmus kiszolgálóinak és azoknak a parasztoknak rehabilitálásával, akik tudatosan és rendszeresen kárt okoztak a társadalomnak azáltal, hogy nem teljesítették beszolgáltatást kötelezettségeiket. Ezzel összefüggésben szükséges megjegyezni, hogy a büntető eljárások szóbanforgó kérdéseit majd a rehabilitációs törvény rendezi, és realizálásukat a bíróságok, a nemzeti bizottságok rehabilitációs bizottságaival együttműködve oldják meg. A jogi- és adminisztrációs kérdések megoldását célzó javaslat, amely a mezőgazdaságra és a felvásárlásra vonatkozó érvényes irányelvek megsértéséből származó hibák rendezését Pavel Molnár mérnök A mezőgazdaság és a rehabilitáció titkára Is, aki a kommunista párt nevében mélyen meghajolt és tisztelettel adózott a mezőgazdaságban dolgozóknak, mert ők biztosítják a nemzet élelmezését, továbbá mert mind az elmúlt időben, mind pedig ma is a szocialista mezőgazdaság építésénél bebizonyították politikai érettségüket, hűségüket a szocializmushoz, melyben jövőjüket látják. Gondolom, hogy itt a parasztság rehabilitálásának új szakasza kezdődik, amelyet tárgyi tartalommal kell ellátni és a problémákat véglegesen elintézni — főként a központi szervek és az érdekelt reszortok — minisztériumok részéről — a mezőgazdasági munkák jellegének és föltételeinek figyelembevétele mellett, valamint a nép élelmezésének biztosítása szempontjából. Szükséges lesz megoldani az árpolitika és más eszközök gazdasági hatékonyságát és megvizsgálni, milyen mértékben szolgálják a személyi jövedelem és a bővített újratermelés forrásainak gyarapodását. Ugyanis a múltban a mezőgazdasági munka alacsony bérezésének, a nemzeti jövedelem helytelen kiszámításának és elosztásának az oka az volt, hogy leértékelték a mezőgazdasági dolgozók, főleg a szövetkezeti parasztok munkáját. További jelentős tényező, amely közvetlenül b efolyásolja az anyagi ráfordítások nagyságát és a bruttójövedelem képzését a mezőgazdaságban, azoknak az eszközöknek és egyéb tárgyi tényezőknek mennyisége, minősége, ára és a termeléssel kapcsolatos gazdasági hatékonysága, amelyeket a mezőgazdaságnak az ipari ágazatok szállítanak. A jövőben kell, hogy az Ipar viszonya a mezőgazdasághoz alapjában megváltozzon és olyan gépeket, vegyszereket, építményeket gyártsanak, amelyek mind ökonómiai, mind pedig műszaki szempontbői elérik a világszínvonalat. Csupán ilyen színvonalú anyagi-műszaki alap teszi lehetővé a mezőgazdaságban a munkaerőhiány pótlását és a deformáció következményeinek kiküszöbölését. A termelőeszközök hatásfokának növelése és árénak rendezése a mezőgazdasági termelés hatékonyságának egyik legfontosabb előfeltétele, tekintettel arra, hogy ezek az ipartól vásárolt eszközök, illetve ezek ellenértéke képezi a mezőgazdasági termelés anyagi ráfordításainak 50 százalékét. A munkásság és a parasztság politikai szövetségét a jelen időszakban úgy kell szilárdítani, hogy az Ipar dolgozói elegendő jó minőségű és olcsó gépet, vegyszert és építőanyagot gyártsanak, a mezőgazdaság dolgozói pedig elegendő és olcsó élelmiszert termeljenek. küldik a szövetkezetek tagjainak, hogy a legtökéletesebb szervezetet javasolhassák, amely társadalmi és gazdasági érdekeik megvédésében segítségükre lesz. Véleményünk szerint ezek a legfontosabb kérdések, amelyek a parasztság rehabilitására, a termeléserők fellendülése, valamint a szocialista termelési viszonyok megszilárdulása érdekében mezőgazdaságunkban a központi szervek szintjén megoldandók.----♦---Más terület a hibák és hiányosságok jóvátétele, amelyeket a szocializálás folyamán követtek el a kis- és középparasztsággal szemben. A hibák jóvátételénél a parasztság bizalmának megnyeréséről van szó. Ebben a folyamatban azonban élősködőknek és a helyzettel való visszaélőknek nem lehet szerepük. Az SZNT mezőgazdasági bizottságában megvitatott kérdések feltételezik a kis- és középparasztokkal szemben elkövetett hibák jóvátételét és megoldását. Nem javasolják azonban a földbirtokosok, azok csatlósai és az osztályellenségek rehabilitálását, és azokét sem, akik tudatosan elhanyagolták, tehát néni művelték földjeiket ás a heszolgáltatási kötelezettségeiket rendszeresen nem teljesítették, s így megnehezítették a dolgozók ellátását. A hibák jóvátételénél helyes lesz megkülönböztetni azokat, akik tisztességes munkájukkal — nehéz és bonyolult feltételek között, kis jövedelem mellett — építették a szocialista vállalatokat, mert ők méltóak a társadalmi elismerésre. Hiszem, hogy ezen szövetkezeti tagok gazdasági, társadalmi és szociális egyenjogosítását kell elsősorban megoldani! v Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem javaslom a törvénysértések következményeinek jóvátételét azon parasztok esetében, akik a szövetkezetbe tömörítés folyamán a gyáriparba mentek dolgozni. Tudni kell azonban, hogy a nehéz gazdasági helyzetben történt távozásukkal magukra hagyták a szövetkezeti tagokat, ezeknek egyedül kellett megbirkózniok a nehézségekkel, nekiik kellett épületeiket emelni, gépeket, állatokat vásárolni, sok esetben saját bérezésük rovására. Akik eltávoztak a mezőgazdaságból — lényegesen nagyobb jövedelemhez jutottak, ami — ha közben kiöregedtek — nagyobb nyugdíjhoz is segítette őket. Ezért ésszerű, he a hibák jóvátételét a dolgok összefüggéséből, komplex elemzéséből kiindulva oldjuk meg. Hogyan fogunk hozzá a kérdések megoldásához? A bitósági döntések és a büntető szolgálja, előirányozza, hogy a lehető legrövidebb időn belül új utasításokat adjanak ki, amelyek a hibák jóvátétele céljából megkövetelik az érvényes törvényeik és rendeletek következetes betartását. Bizottságunk az ügy országos jellegére való tekintettel és a MésÉM-mal való együttműködésben új irányelveiket készít az 50/55 kormányrendelethez, amely a föld tökéletes kihasználását biztosította. Tekintettel ezen cél társadalmi jelentőségére, javasoljuk az említett kormányrendelet érvénybenhagyását addig az Időpontig, amíg nem készül el és hagyatilk jóvá az új földtörvény, amely a földek tulajdonjogi viszonyát, azok árát stb. rendezi. Az említett kormányrendeletből származó hibáik orvoslása céljából javasoljuk azoknak az eseteknek felülvizsgálását is, amikor olyan kis- és középparasztokkal szemben követtek el törvénysértést, aklik rendelkeztek a föld megműveléséhez szükséges munkaerőkkel, anyagi és pénzügyi forrásokkal és teljesíthették a beszolgáltatás! kötelezettségüket. Persze a jelen időszakban szükséges felülvizsgálni, hogy a tulajdonos rendelkezik-e a magángazdálkodás felújításához szükséges feltételekkel. Ha az említett kis- és középparasztok kérik a szövetkezetbe vagy az állami gazdaságba összpontosított gazdasági felszerelésük ... és készleteik ellenértékének megtérítését, úgy javasoljuk, hogy a kölcsönösség elve alapján egyezzenek meg a leltári értékeik árában, részletekben való törlesztés módjában. Természetesen előtérbe kell helyezni a munkaképtelen és öreg emberek ügyéneik rendezését lehetőleg úgy, hogy követelésük havi részletekben legyen megtérítve. A nemzeti bizottságok pedig a szociális és öregségi járadék rendezésénél szenteljenek az ilyen emberek ügyének rendkívüli figyelmet. Az 50/55-ös kormányrendeletből származó hibák jóvátételéneik Intézésénél tekintetbe kell venni, vajon mindig az öregség, egészségi állapot volt-e az oka a rossz gazdálkodásnak, a kötelező beszolgáltatások elmulasztásának, tehát azt, hogy nem spekulációról volt-e szó. Amennyiben családi házak vagy a lakásépítésről szóló törvénynek megfelelő kiterjedésű kertek voltak másoknak kiutalva, javasoljuk ezeket az eredeti tulajdonosoknak visszaadni. Különleges figyelmet kell szentelni az 50/55-ös kormányrendelet alkalmazása közben előforduló hibák rendezésekor az osztályellenségnek és kuláknak minősített középparasztok ügyének kivizsgálása, az ügyük rendezése alkalmából. A becsületüket vissza kell adni és bennük szövetségest kell látni. Az élet diktálja, hogy az adó- és szociálpolitika területén is intézkedéseket kell tenni abból a célból, hogy a földdel — különösen szőlővel vagy gyümölcskerttel rendelkező alkalmazottak ne legyenek előnyben azokkal szemben, akik Ilyennel nem bírnak. Az 50/55-ös rendelet végrehajtásából származó hibák kiküszöbölésekor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mezőgazdasági termelés összpontosítása törvényszerű világméretű folyamat. Tehát arról, hogy a ml viszonyaink között egyedül a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek képesek alkalmazni a tudomány és a technika vívmányait, csak azok tudják a társadalmi szükségletek kielégítése céljából a termelés színvonalát a következményekkel összhangban emelni. Ezért minden olyan lépés, amely megzavarná a szocialista termelés rendszerét, ellentétben van a logikus gondolkodással és a fejlődéssel. A földek felaprőzása tehát a termelés színvonalának csökkenéséhez, a szocialista mezőgazdasági üzemeink technikai és egyéb eszközeinek.kihasználatlanságához vezetne és a társadalmunknak felmérhetetlen károkat okozna.----♦---Bizottságunk ugyancsak Javasolta a 992/1961-es kormányrendeletből származó hibák kiküszöbölését, mely rendelet a gyenge és a veszteséggel gazdálkodó EFSZ-ek állami gazdaságokba való beolvasztását irányozta elő. Indítványozzuk e kormányrendelet eltörlését, új Irányelvek kidolgozását az állami birtokoknak átadott EFSZ-ek jogi és pénzügyi kérdéseinek rendezésére. Indítványozzuk, hogy az állami gazdaságok a volt EFSZ tagjainak a beadott inventár ellenértékét fizessék ki, s erre a célra a központi szerveknél is kereshetnek fedezetet. Abban az esetben, ha a volt EFSZ tagjainak */« elhatározná, hogy újból szövetkezeti alapon kíván gazdálkodni — amennyiben a szövetkezet visszaállítása nem zavarná meg az ÁG gazdálkodásának rendszerét, ezt lehetővé kell tenni és nem szabad visszafelé tett lépésnek minősíteni. A mezőgazdasági bizottság az említett tanácskozásán kifejezte azt a kívánságát, hogy a helyi és Járási nemzeti bizottságok javasolják a kis nyugdíjak rendezését az elöregedett szövetkezett családok és a magángazdálkodók esetében is. A bizottság tagjai továbbá követelték, hogy az erdő- és vízgazdálkodás reszortja — a nemzeti bizottságokkal és a mezőgazdasági üzemekkel együttműködve — oldja meg az urbáriális erdők és legelők, valamint a szövetkezeti erdők, a demilitált és a nem erdősített legelők kihasználásának kérdését, s hogy a TANAP és a Slovenskü rajról szóló törvényt vizsgáljuk felül. Hagara megbízott elvtárs, az SZLKP KB tanácskozásán ígérte az említett problémák komplex megoldását. Elhangzottak olyan kívánságok is, hogy a járási és kerületi nemzeti bizottságok, mielőbb nevezzenek rehabilitációs bizottságot. Biztosítsák a szocialista vállalatok érdekeinek védelmére hozott törvények teljes érvényesítését ott, ahol a FGTR-t (HTÜP) önhatalmúlag megsértenék, és ne tűrjenek meg határozatlanságokat az 50/53-as kormányrendelet érvényesítésénél. A hibák és a helytelenségek jóvátétele közben nem szabad újabb' hibákat elkövetni, mert azok sértenék a társadalom érdekeit. Valamenynyi eset intézésénél szükséges a bölcsesség, meggondoltság, józanság és kölcsönös megértés. Persze a törvényesség elvének érvényesítése szempontjából szükség van az objektív ítélőképességre és következtetésre is. A hibák kiküszöbölésével, vagyis a rehabilitációval kapcsolatos munkák terjedelme megköveteli, hogy a járási és a kerületi nemzeti bizottságok az ügyek intézésére illetékes osztályuk dolgozóinak számát szakemberekkel egészítsék ki. Az SZNT mezőgazdasági bizottsága, annak szervei, a MésÉMH (PPVz) továbbra is oly módon dolgoznak majd a problémákon, hogy azok megfelelő feldolgozásban bekerüljenek a rehabilitációról szóló törvénybe, s hogy a MésÉM-mal együtt mielőbb kiadhassanak olyan Irányelveket, amelyek a mezőgazdasági és közélelmezési reszortban előfordult hibák jóvátételéről szólnak. Ugyanakkor teljes odaadással dolgozunk a mezőgazdaság termelésiökonómiai és szociális egyenjogúságának kérdésein is. Azt akarjuk elérni, hogy a központi szervék hatékony segítői legyenek a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeknek, a termelés fejlesztésében és a vállalkozó szellemük kibontakozásában. SZABAD FOT.DMÍTVES 5 1968. június 8.
