Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-01 / 22. szám
Egy évzáró taggyűlés margójára A Csehszlovák Halászszövetség komáromi szervezetének évzáró taggyűlése az érdeklődés jegyében indult. A tanácskozás népesség tekintetében túlszárnyalta az összes eddigi évzáró közgyűléseket. Ez azzal magyarázható, hogy a tagság a problémák egész sorára akart választ kapni. A szervezet munkájáról Gecző Béla mérnök, a szervezet elnöke tartott érdekes beszámolót. A tagság látható érdeklődéssel hallgatta, melyből kiderült, hogy a taglétszám az előző háróm évhez viszonyítva 467 fővel növekedett és jelenleg 1268 fő. A szervezet négy nő taggal dicsekedhet. Rajtuk kívül még 450 pionír sporthorgász egészíti ki a létszámot. A fiatal sporthorgászok 22 pionírkörben dolgoznak. A szervezetet 17 tagú vezetőség irányította, melynek négy póttagja és öt tagú ellenőrző bizottsági tagja volt. A vezetőség igyekezett a tagság szakmai tudását növelni, s e célból iskolázásokat szervezett. Az iskolázások célja az volt, hogy a tagság megismerje mindazon tudnivalókat, melyek a halaik életével függnek össze, továbbá a horgászati technika ismereteinek elsajátítását célozták. Az oktatás iránt a falvakon levő tagság részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg. Ugyanez nem mondható a komáromiakról, ezért a vezetőség úgy határozott, hogy idén Komáromban is megkezdi a tagok csoportos iskolázását. Az oktatás ilyetén való lebonyolítása kissé hosszadalmas és kb. 1970-ben nyerne befejezést. Az oktatás folyamatosságát nagyban fékezi, hogy a vezetőség nem rendelkezik kellő mennyiségű magyarnyelvű segédanyaggal, ezért az oktatást előadási módszerrel kénytelen lebonyolítani, nem pedig konzultatív eljárással, mint azt a kerületi szervek javasolták. A kultúrmunika és a népszerűsítés terén elért eredmények nem adnak okot dicséretre. Említésre méltók az iskolázások és a szaklapokban megjelent cikkek, melyek a szervezeti élettel, illetve az egyes tagok által elért halfogási eredményeikkel foglalkoztak. Kiemelkedő eseménynek számít a horgászbál, amelynek már tradíciója van. A horgásztechnika terén elért eredmények sem kecsegtetők. Majdnem egyenlők a semmivel. Az 1962—63-as éveik kezdete után úgyszólván semminemű működés nem tapasztalható. A felnőtteknél úgyszólván alig észlelhető érdeklődés e sportág iránt, de nem jobb a helyzet a pionírok körében sem. Éppen ezért a vezetőség ez évben nagyobb figyelmet fordít e sportág fejlesztésére, melynek keretében elsősorban a pionírokat aktivizálja. Dacára, hogy az érdeklődőknek alkalmuk nyílott, hogy megjelenjenek a dunaújvárosi (Magyarország) horgászati világbajnokságon, részükről sem tapasztalható érdeklődés. Ennek oka, hogy tavaly elmaradtak a szokásos horgászversenyek. A passzivitás azzal magyarázható, hogy a horgászversenyek jelenlegi formái és tartalma már nem elégíti ki a horgászokat. A vezetőség ezért úgy határozott, hogy ezután csak esetrőlesetre rendez sporthorgász versenyeket. A vezetőség célul tűzte az ifjúság nevelését, akik a pionírkörökben rendszeres tevékenységet fejtenek ki. Hiányosságként említjük, hogy az elmúlt évben nem népszerűsítették eléggé a halfogási technikát a pionírok körében. Tekintve, hogy az utóbbi időben mindinkább előtérbe kerül e tevékenység, a vezetőség úgy döntött, hogy idén két 20 tagú csoportot létesít. Az egyik csoport a halfogási technikára specializálja magát, míg a másik csoport a gyakorlati halfogást sajátítja el tökéletesen. Mivel a szervezet küldetése sporttevékenység, tehát olyan eredményeket kell elérnie, amellyel méltóképpen képviselik Szlovákiát. Erre kötelezi őiket az a tény is, hogy szlovákiai viszonylatban e sportágban a második legnagyobb szervezet. A pionírok országos versenyén Kreps Péter a Zruői nad Sázavou-i ifjúsági találkozón erős nemzetközi mezőnyben második helyen végzett a gyakorlati halfogásban és tagja lett a kerületi csapatnak is. A komáromi horgászszervezet gazdasági eredményei kedvezőek. A költségvetés aktív teljesítése mellett 42 148,90 korona tiszta haszonnal zárták az elmúlt évet. Gazdasági ténykedésük Baranyai Károly: „A nagy hal megeszi a kis halat“ (Pozderit 1968) kiterjed a halkitermelésre, halkeltetésre és halasításra. A kerületi szervek által előirányzott halasítási tervet egészében teljesítették. A folyóvizek halasítási tervének’ keretében 40 kg anyapontyot, 882 kg hároméves csukát, 300 ezer darab pontyivadékot kaptak. Saját tenyészetből 4450 kg K-l és K-2 pontyot halasítottak be a kitűzött feladatok alapján. A halkitermelés sza* kaszán kedvezőtlen eredményt értek el, ami annak tudható be, hogy a száraz időjárás következtében igen lerövidült a vegetációs idő és néhány vízterület teljesen kiszáradt. Szükséges megjegyezni, hogy a komáromi szervezet csupán a falusi vízgödröket birtokolja, amelyek a kedvezőtlen időjárás következtében befolyásolják a terv teljesítést. Az évzáró taggyűlések refrénje a halfogás nyilvántartásának fontos feladata. Annak dacára, hogy e téren jelentős az előre haladás, még mindig akadnak sporthorgászok, akik hanyagul kezelik a halfogás bejelentésének kötelezettségét. Nem egy olyan sporthorgász van, aki nincsen tisztában az egyes halfajtákkal, méretével, súlyával stb. A megfigyelések során kiderült, hogy a kifogott halak 65,2 százaléka gazdaságija^ fontos halfajtákból áll, mint pl. a ponty, csuka, fogas, (harcsa, angolna és tokhal. A kevésbé értékes fehér halfajtákból 34,8 százalékot fogtak ki. Ha a kifogott halmennyiség értékét átszámítjuk egy halászati engedélyre, az 395 koronának felel meg. Meg kell említeni azt is, hogy a kifogott zsákmány között új halfajtákkal is találkozunk. Az pedig a fehér Amúr. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az orvhalászat mindjobban elterjed. Az ellene történő védekezést különböző fórumokon megvitatták. Védelmet a 38/1961 Zb. 16. §^a nyújt, mely a népbíróságon érvényesíthető. Az orvhorgász fölszerelése azonnal elkobozható a tett színhelyén, továbbá kötelezhető az okozott kár megtérítésére. A vitafelszólalások során szót kért Dévai Béla elvtárs is. Amikor az elnöki emelvényhez ment, a tagság egy része elhagyta a helyiséget és nem is tért vissza. Dévai elvtárs vezetőségi tag volt, de nem élvezte a tagság bizalmát. Felszólalása is csupán vádaskodás volt az előző és a jelenlegi vezetőség ellen. A felsorolt vádakat azonban nem tudta alátámasztani konkrét tényekkel. Sőt az őt követő felszólalók nem valami rózsás színben tüntették föl személyét. Helytelenítjük fellépését, mert azzal szétrobbantotta a jó irányba indult tanácskozást. Csodálkozunk azon, hogy a tagok ily hosszú ideig megtűrték a vezetőségben. Az újonnan megválasztott vezetőségnek ügyelnie kell arra, hogy a jövőben a tagság bevonásával oldja meg a feladatokat, hogy ezáltal elkerülje a fölösleges támadásokat. Hisszük, hogy az elkövetkező időszakban a komáromi sporthorgászok a vezetőség mögé sorakozva nemcsak halfogással, hanem a haltelepítéssel is törődik, s akkor az elkövetkező évzáró taggyűlés jobb mederben zajlik majd le. Andriskin József Kacsa- és haltenyésztés Halastavainkon a kacsatenyésztés teljes mértékben bevált mind a Szovjetunióban, mind a szomszédos államokban. Jövője nálunk is biztosítottnak látszik, mivel előnyösen kiegészíti és növeli a haltenyésztést. A kacsák értékesítik a halastavak peremén sűrűn burjánzó növényzetet, saját hulladékukkal kiadósán trágyázzák a vizet, takarmányuknak vízbe hullott maradványait bekapják a pontyok és a halak hektárhozama számottevően emelkedik, hacsak nem szaporodik el túlságosan a kacsák száma, amikor penészes kopoltyúfertőzés léphet fel. Sekélyebb vizű, egy méter körüli halastavakban ne telepítsünk 250-nél több kacsát hektáronként. A kacsatenyésztést többnyire ügy gyakorolják, hogy a leszállított kacsákat nádból készült kuckókban helyezik el, amelyek a tó felé kifutóval rendelkeznek. Ezek az állatok 60—70 nap múlva pecsenyekacsánként értékesíthetők. A kombinált ponty- és kacsatenyésztés hátránya, hogy a halastavakra többnyire nem edzett kiskacsákat küldenek, amelyeknek ezután tetemes százalékaránya hnlés következtében elpusztul. A 35 napnál idősebb kiskacsát éjjelre már nem kell az ólba terelni. Minden 2000 kacsára egy etetőt számíthatunk felszerelve egy szecskavágóval zöldtakarmány aprítására. Tíz napos korig minden kacsánként 25 gr darát kell számítanunk, 60 napos koráig pedig kb. 250 grammot. Fontos a kacsák egészségvédelme. A Szovjetunióban 10 napnál öregebb kacsatojást nem szabad felhasználni, mert később elhatalmasodhatnak rajtuk a szalmonella nevű (a kacsáknál elterjedett és az emberi szervezetre veszélyes) mikroorganizmusok. A kacsatenyésztésre külön állategészségügyi szolgálat ügyel. (f. k.) VADASZ -01 HALASI 7
