Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-25 / 21. szám

Mit ér a hizlalt lép ? Utóhang a közelmúltban lezárt vitához A Szabad Földműves 1967. első számában felkérte azokat az olvasókat, akilk hosszabb idő óta méhészkednek hizlalt lé­­pekkel, nyilatkozzanak tapasz­talataikról. Gyermek koromban édes­apámnál megszerettem a szor­galmas méhecskéket. Méhes mellett reggeliztem, a tejes ká­vé alját darabka süveg cukor­ral a szalmakas kijárója elé ön­töttem. (Kristálycukrot még nem ismertem.) Nagy élvezettel figyeltem, amint a ki s be jövő méhecskék kinyújtott nyelvecs­­kéjükkel szorgalmasan szívták a cukros kávét. 1909-ben méhe­sünk leégett. Nekem nagyon hiányoztak. Ezért 1911. év ta­vaszán vettem méheket. Azóta önállóan méhészikedem. Szakkönyveinkben, méhész­újságokban nem találtam meg amit kerestem, a maximális mézhozam határozott irányvo­nalát, azért már a szalmakasok­ban nagy figyelemmel kísértem a méhcsaládok szabad építke­zését, fejlődését s ami a leg­fontosabb, a méztermelés meny­­nyiségét, vagyis a méhcsaládok működését. Szalma kasokból származó rajokkal szaporítot­tam vegyes rendszerű kaptárai­mat. Ez volt a legolcsóbb sza­porítás. Mézet is termeltem szalmakasos méhcsaládokkal a következőképpen: június 1-én az összes kasos méhcsaládot felfordítottam, egy kissé befüs­töltem, és az összes anyacsészé­ket megvizsgáltam. Amely csa­lád anyacsészéiben petét, anya­bölcsőt találtam, az ilyet rajoz­­tattam. De amely családnak üres volt az anyacsészéje, jú­nius elsején, annak mézkamrát adtam. Egyet a kas fölé, kettőt a kas alá alacsony 15 cm-es keretekkel 40 mm-es hizlalt lé­­pekkel. Megszerettem a kasos méhcsaládokat, mert ezekkel való foglalkozásommal megala­poztam a méhészeti szaktudá­somat. Még ma is volna kasos méhcsaládom, ha a telelésre oly veszélyes harmatmézet el­­vehetném tőlük és cukorral pó­tolhatnám. Tölgyfa harmatmé­zen telelt kasos méhcsaládok 1930 tavaszán 99 %-ban kipusz­tultak. Egy 100 kasos méhész­nek 100-ból egy kasban marad­tak meg a méhek. Több féle mintájú kaptárakikal való mé­hészkedésem éveiben figyeltem a méhcsaládok életét, illetve munkáját. Meggyőződtem arról, hogy a népes törzscsaládoknál a hizlalt mézeskeret serkentő­leg hatott a nektárgyűjtésre. Megfigyeléseim, kísérletezé­seim alapján megállapítottam, hogy a rakodó félmézkamrás hizlalt keretes rendszerű kap­tárt mézhozamban, a méz minő­ségében, semmilyen más rend­szerű kaptár sem mennyiség­ben, sem kiválóságában nem múlja felül, sőt el sem éri. Kísérletezéseimmel, számítá­saimmal elértem célomat. Ezek­nek alapján 1928—1929 eszten­dőben 102 db rakodó rendszerű szalma kaptárt és 306 feles mé­retű mézkamrát préseltem a költőtérben 10 db 45X30 cm méretű kerettel. A 10 keretből 8 egész Vs-mad lépen 78 549 db munkássejt van. A 45X30 cm­­ből 43 X 28 cm Iépet vettem szá­mításba, mert a széleken akad­nak abnormális sejtek is és a lépen az alsó sejteket ritkán petézi be az anya. Az anya a 78 549 munkássejt­ből 58 550 sejtbe rak petét, míg a hátralévő 20 ezerbe a méhek mézet és virágport raknak. A 10 keretből egy egész 2/s keret lép nélküli üres rész. Ez üres rész a munkásak rendelkezésé­re áll, ahol 11 662 sejt épül és ebbe herefiasítás kerül. E sza­bad építkezésből származik a viasztermésem. Rakodó hizlalt félm’ézkamrás rendszerű kaptárnál nélkülözni tudom az anyarácsot. Költőtér és a mézkamra keretei közötti üres tér 6—7 mm. Amikor még anyarácsot használtam a költő­tér és a mézlkamra közti részen az anyarács 22 mm-re emelte a hézagot. Zugépítményt építet­ték a méhek és hordás alkal­mával mézet is raktak bele. Kaptárbontáskor a zugépítmény­ből szétíolyó méz izgatta a mé­heket. Kisebb költőtérnél szük­séges volt az anyarács, de a megfelelő nagyságú költőtémél az anyarácsra nincs szükség, mert az anyának a költőtérben elegendő munkássejt van a pe­­té zésre. Egyszerű dolog a mézkamrás keretek hizlaltatása. Én a kö­vetkezőképpen végzem: Két évi költőtéri használat után a ke­retet ketté vágom. Apró fogú lapos fűrésszel, pontosabban vágódik a lép, mint meleg kés­sel. A ketté vágott keret felső és a két oldal léc oldalára 7—7 mm-es lécecskéket szögezek. Ezekkel a keret szélessége 42 mm. Költőtéri kereteim 28 mm­­sek. Az alsó léc egyelőre úgy marad, csak a hizlalás után szögezem rá a 7 mm lececské­­ket. Az így elkészített kerete­ket a feles mézkamrába szoro­san egymás mellé helyezem, összesen 8 db fér el. Közvetlen a költőtérre teszem. Amikor a mérleges kaptár 12—14 kg-os súlygyarapodást mutat, a mézűrből az egyik ke­retet kiveszem a hét keretet egyenlő távolságban széthúzom (itt távszögeket nem haszná­lok), hogy a munkásaknak ele­gendő tér legyen a lépek to­vábbi hizlalásához. A lépek széthúzásával egyidőben a méz­kamrát megemelem és a kiépí­tett második mézkamrát alá te­szem a sok évvel azelőtt kihiz­lalt lépekkel. Ebbe gyűjtik a munkások a nektárt és az innen felhordott mézzel fokozatosan töltögetik, hizlalják a lépefcet. Jó hordás esetén már az első alkalommal megnyújtják a sej­teket. E módszerrel zugépít­mény nem készül. Az 50 mm hizlalt keretekbe ugyanolyan költőtéri keretet (lépet) hasz­nálok, mint a 42 mm-hez, azzal a különbséggel, hogy minta sze­rint kiszabom és úgy teszem az 50 mm-es keretbe. Ezekből 7 db fér a mézűrbe szorosan egymás mellé. Ezeket a családokat né­hányszor meg kell vizsgálni a zugépítés miatt. Hasonló gyara­podás után itt is kiveszem az egyik keretet és a többieket egyenlő távolságban széthú­zom. A beigazított lépet a keret közepe táján apró szögecsikével rögzítem, hogy el ne mozdul­jon. Itt az alsó léc hizlalás előtt 35 mm. Évenként építtetek hiz­lalt lépeket eladásra, mert a méhek szeretik építeni és ami a legfontosabb, igyekeznek méz­zel is meghordani. A méz be­­érésekor kipergetek majd ezt követően az alsó mézkamrát megemelem (ebben már jócs­kán van méz) és az üresei alá­teszem. E folyamat szükségsze­rint ismétlődik. E módszerrel első osztályú mézet nyerek. A jól beérett mézért szívesen fizetnek maga­sabb árat. Például az 1930-as években Levinszky felvásárló egy koronával többet adott. A méz színe nálam nem jött számításba, fontos volt az érett méz, mely valuta volt akkor és most is. Feles mézikamrás méhészke­désnek még számos előnye van az egész keretes, illetve egy. forma méretű keretekkel szem­ben. Sokat kellene írnom erről, de majd máskor. A sokból még­is említek valamit: Hizlalt lépnél kevesebb a lép­­utca, több méh gyűjthet nek­tárt, tehát nagyobb a mézter­més. Száz méhcsaládnál 300— 400 kerettel kevesebb szüksé­ges. Feles mézkamrás kereteknél nincs szükség lépszekrényekre. A mézkamrák számozva vannak, így minden család évről-évre a magáét kapja. Feles mézürökkel a méhcsa­ládot nem rabolom ki mézétől. Az utolsó mézkamrát szeptem­ber eleje táján veszem le, köz­vetlen betelelés idején. Ekkor is van benne méz és a lesepert méhek súlya egy kiló. Nem ser­kentek, nem bolondítom a mé­heket, mézen vannak, télen cu­korszörpön, tavasszal újra mé­zen, stb. Rajzás! hajlam nincs. Két méakamrával a kaptár köbtar­talma 116 liter, hárommal 145 liter. A szűzlépeket mind kiolvasz­tottam, pedig sok szép lépem volt. Hogy miért? Mert a sötét­be jobban szeretnek mézet rak­ni! Mikulás Lajos LÉPESMÉZ­TERMELÉS Ausztráliában a queenslandi méhészek ismert lépesméz-ter­­melők. Azt tapasztalták, hogy legfeljebb 30 °/o lehet a lépes­méz termelésére igénybe vett családok száma s többivel pör­getett mézet kell termeltetni. Fontos a következők megtartá­sa: 1. A családoknak bőségesen mézelő legelőn kell lenniök, ahol a méz világos, ás későre kristályosodik. 2. A méh a mé­zet fehéren fedő fajta legyen. (Azt jelenti ez, hogy a méhek levegőt hagynak a méz és a viaszfedél között. Az ilyen lé­pesméz tetszetősebb, mint az, melynek a fedele a mézet éri, s ezért „zsírosának látszik.) A családnak azévi anyja le­gyen (a rajzás korlátozására). 3. Lépesmézet gyűjtőkeretbe illesztett keretkékben és háló­­zatlan alacsony keretekben le­het termelni. Az utóbbit kivág­va, szétaprítva, „darabolt méz“ néven adják el. 4. A keretkék­ben vagy alacsony keretekben használt műlép külön erre gyártott, nagyon vékony le­gyen. Ezt könnyű szétrágni. 5. A keretkés gyűjtőkeretet vagy a darabolt lépesméznek szánt keretet nem helyes a kaptár falához függeszteni, mert ott a méhek szabálytala­nul s nem is töltik meg jól^ a lépeket. B. A rakodókaptár méz­kaptárjának bővítésekor az új fiókot közvetlenül a fészekre kell tenni, a régi mézkamra alá, hogy a méhek gyorsan megtöltsék a lépeket. 7. A be­födött mézes lépeket nyomban el kell szedni, különben meg­színesedhetik a viaszfedél. Mikulás Lajos (a cikk szerzője) három unokájának a befedett hizlalt lépeket mutatja. 5

Next

/
Thumbnails
Contents