Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-25 / 21. szám

** MT MÉHÉSZ j A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE 1968. MÄJUS Reménykedjünk A méhész sorsa csupa örökös váraikozás. Télen az első tisz­tuló ikirepülésre, tavasszal a korai virágok nyílására, má­jusban az akácvirág bontásra, pergetésre, nyáron virító méze­lőnövényeik tömegére, az évi hordós eredményeire, majd egy újabb tavaszra vár. A várako­zás mindig reményteljes. A mé­­héz tervez, bizakodik, remény­kedik. Nem adja fel álmait, nem adja fel számításait. Az utolsó pillanatban is van re­mény. Ha nincs másiképp, ezt mondja: majd jövőre!... S ez a kitartás, reménykedés méhészetünk fejlődésének alap­köve. Hosszú évek során a mé­hész életében több az üröm, mint az öröm. Szerencse, hogy ezt a vérbeli méhészek meg­szokták. így nem érheti őket meglepetés. Idén is nagy reményekkel in­dultunk. Látszólag korán tava­szodon. Számos méhészetben már februárban megtörtént az első tisztuló kiröpülés. A rét, legelők és árterek virágai már­ciusban ontották a méhek ke­nyerét, a virágport. A fűz, nyár és a vadonnövő bokrok szintén korán bontották szirmaikat. Néhány nap kivételével a mé­hek szorgalmasan repültek s hordták a fiasításhoz szüksé­ges élelmet. A jól betelelt csa­ládok serkentés, etetés nélkül is rohamosan fejlődtek. A fi­gyelő minden kétséget kizáróan megállapíthatta: jól indul az esztendő. Ám az üröm első cseppje nem késlekedett. A mézelés szempontjából oly fon­tos gyümölcsvirágzás idején hi­degre, zordra fordult az idő. Ahelyett, hogy a méhek némi mézet, virágport gyűjthettek volna a fehérségbe boruló gyü­mölcsről, ki sem mozdultaik a kaptárból, tehát a készletet apasztották. Ily körülmények között természetes, hogy lassult a fiasítás üteme, ugyanakkor gyorsult az élelemfogyasztás. Számos méhész ezt az idősza­kot etetéssel próbálta kiegyen­súlyozni. Ezáltal a családok fejlődése nem akadt meg, el­lenben meleg híján elmaradt az építő ösztön, amely rendsze­rint gyümölcsvirágzás alatt szokott bekövetkezni. Ez újabb veszteség számunkra, de külö­nösen azon méhészeiket érin­tette érzékenyen, akiknek a méhek szaporítása, vagy méz­kamrák megtöltése céljából új lépekre van szükségük. Az újabb csalódást, újabb re­ménykedés követte. Majd az akác! Bizonyára kitesz magá­ért. Sajnos, nagyon hamar meg­tudtuk ellenkezőjét. A korata­vaszi fagyok már csírájában tönkretették az akácvirágot. Egyesek azután is bizakodtak. Hátha mégis sikerül. Valóban akadt hely, ahol a fagy nem pusztította el teljesen a főhor­dást jelentő akácot, ám nem sokat értünk vele, mert virág­zása idején beköszöntőitek a fagyosszentek: Pongrác, Szer­váé, Bonifác. Nemcsak hideget hoztak, de széllel, viharral ér­keztek. Hideg, hűvös időben pedig nem mézel az akác, bár­hogy ostromolják virágaikat a méhecskék. Emellett az ország területén ebben az időszakban oly szárazság uralkodott, ami­lyenre a közelmúlban nem volt példa. Ezt megsínylik a vadon­termő mézelő virágok, de a kultúrában termesztett repce, facélia, bükköny és számos mézelő növény. Az elmondottakat összegezve az a bizonyos ürmös pohár im­már feléig apadt. Mindamellett mint oly sokszor az életben, a reményt nem szabad feladnunk. A sok-sok rossz idő után bekö­vetkezhet az igazi mézelésre alkalmas időszak. Például ta­valy ki hitte volna, hogy a nyárvégi szárazságban herefé­lékből kétszer is meghordják a mézkamrát méheink. A síkvidé­keken sok az alávetés, így re­mény van tisztesfűre, másod­növények virágzására s termé­szetes, hogy az évelő pillangó­sokból idén fognak magot a mezőgazdasági üzemek. Hegy­vidéken pedig, ami a mézelést illeti, a nyári hónapok a leg­jobbak. A nagyüzemi méhészetekben a pempő és méregtermelés is behoz valamit a konyhára. Akác után elérkezik az ideje, hogy © A TARTALOMBÓL: 4- Ipari cukros anyagok a méhek élelmében 4- Dráma a levegőben (megjegyzés a „MÉ­HÉSZ“ 2. számában megjelent cikkhez) 4- Vitatkozzunk. 4- Mit ér a hizlalt lép (utóhang a közelmúlt­ban lezárt vitához) 4- A méhlakások és lépépítés természettant feltételei 4- Nagyobb megbecsülést a méhészeknek 4- A tudomány világából hozzáfogjunk termeléséhez. Nem kevésbé fontos az építte­tés, Illetve a viasztermelés. A mfllép évről-évre hiányzik. Raj­tunk, méhészeiken múlik, hogy legyen elég viaszunk, mely szin­tén hozzájárul a méhészet évi jövedelmének növeléséhez. Aki teheti, vándoroljon méheivel, hátha a felfedezett nyári méh­legelő pótolja, amit a mostoha tavasz elfecsérelt. —Sándor—

Next

/
Thumbnails
Contents