Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-25 / 21. szám
** MT MÉHÉSZ j A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE 1968. MÄJUS Reménykedjünk A méhész sorsa csupa örökös váraikozás. Télen az első tisztuló ikirepülésre, tavasszal a korai virágok nyílására, májusban az akácvirág bontásra, pergetésre, nyáron virító mézelőnövényeik tömegére, az évi hordós eredményeire, majd egy újabb tavaszra vár. A várakozás mindig reményteljes. A méhéz tervez, bizakodik, reménykedik. Nem adja fel álmait, nem adja fel számításait. Az utolsó pillanatban is van remény. Ha nincs másiképp, ezt mondja: majd jövőre!... S ez a kitartás, reménykedés méhészetünk fejlődésének alapköve. Hosszú évek során a méhész életében több az üröm, mint az öröm. Szerencse, hogy ezt a vérbeli méhészek megszokták. így nem érheti őket meglepetés. Idén is nagy reményekkel indultunk. Látszólag korán tavaszodon. Számos méhészetben már februárban megtörtént az első tisztuló kiröpülés. A rét, legelők és árterek virágai márciusban ontották a méhek kenyerét, a virágport. A fűz, nyár és a vadonnövő bokrok szintén korán bontották szirmaikat. Néhány nap kivételével a méhek szorgalmasan repültek s hordták a fiasításhoz szükséges élelmet. A jól betelelt családok serkentés, etetés nélkül is rohamosan fejlődtek. A figyelő minden kétséget kizáróan megállapíthatta: jól indul az esztendő. Ám az üröm első cseppje nem késlekedett. A mézelés szempontjából oly fontos gyümölcsvirágzás idején hidegre, zordra fordult az idő. Ahelyett, hogy a méhek némi mézet, virágport gyűjthettek volna a fehérségbe boruló gyümölcsről, ki sem mozdultaik a kaptárból, tehát a készletet apasztották. Ily körülmények között természetes, hogy lassult a fiasítás üteme, ugyanakkor gyorsult az élelemfogyasztás. Számos méhész ezt az időszakot etetéssel próbálta kiegyensúlyozni. Ezáltal a családok fejlődése nem akadt meg, ellenben meleg híján elmaradt az építő ösztön, amely rendszerint gyümölcsvirágzás alatt szokott bekövetkezni. Ez újabb veszteség számunkra, de különösen azon méhészeiket érintette érzékenyen, akiknek a méhek szaporítása, vagy mézkamrák megtöltése céljából új lépekre van szükségük. Az újabb csalódást, újabb reménykedés követte. Majd az akác! Bizonyára kitesz magáért. Sajnos, nagyon hamar megtudtuk ellenkezőjét. A koratavaszi fagyok már csírájában tönkretették az akácvirágot. Egyesek azután is bizakodtak. Hátha mégis sikerül. Valóban akadt hely, ahol a fagy nem pusztította el teljesen a főhordást jelentő akácot, ám nem sokat értünk vele, mert virágzása idején beköszöntőitek a fagyosszentek: Pongrác, Szerváé, Bonifác. Nemcsak hideget hoztak, de széllel, viharral érkeztek. Hideg, hűvös időben pedig nem mézel az akác, bárhogy ostromolják virágaikat a méhecskék. Emellett az ország területén ebben az időszakban oly szárazság uralkodott, amilyenre a közelmúlban nem volt példa. Ezt megsínylik a vadontermő mézelő virágok, de a kultúrában termesztett repce, facélia, bükköny és számos mézelő növény. Az elmondottakat összegezve az a bizonyos ürmös pohár immár feléig apadt. Mindamellett mint oly sokszor az életben, a reményt nem szabad feladnunk. A sok-sok rossz idő után bekövetkezhet az igazi mézelésre alkalmas időszak. Például tavaly ki hitte volna, hogy a nyárvégi szárazságban herefélékből kétszer is meghordják a mézkamrát méheink. A síkvidékeken sok az alávetés, így remény van tisztesfűre, másodnövények virágzására s természetes, hogy az évelő pillangósokból idén fognak magot a mezőgazdasági üzemek. Hegyvidéken pedig, ami a mézelést illeti, a nyári hónapok a legjobbak. A nagyüzemi méhészetekben a pempő és méregtermelés is behoz valamit a konyhára. Akác után elérkezik az ideje, hogy © A TARTALOMBÓL: 4- Ipari cukros anyagok a méhek élelmében 4- Dráma a levegőben (megjegyzés a „MÉHÉSZ“ 2. számában megjelent cikkhez) 4- Vitatkozzunk. 4- Mit ér a hizlalt lép (utóhang a közelmúltban lezárt vitához) 4- A méhlakások és lépépítés természettant feltételei 4- Nagyobb megbecsülést a méhészeknek 4- A tudomány világából hozzáfogjunk termeléséhez. Nem kevésbé fontos az építtetés, Illetve a viasztermelés. A mfllép évről-évre hiányzik. Rajtunk, méhészeiken múlik, hogy legyen elég viaszunk, mely szintén hozzájárul a méhészet évi jövedelmének növeléséhez. Aki teheti, vándoroljon méheivel, hátha a felfedezett nyári méhlegelő pótolja, amit a mostoha tavasz elfecsérelt. —Sándor—
