Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-18 / 20. szám
Az üzemek közötti kooperáció célja és tartalma A kooperáclA, mint objektív ökonómiai jelenség nemesek a szocialista termelési módnál tapasztalható, de nagy életerővel bír a kapitalizmusban Is. Amíg a kapitalista kooperációra Jellemző a kizsákmányolás, az üzleti csalás, e gyengébb és kisebb rovására való gazdagodás és hasonló jelenségek, a szocialista kooperáció nemcsak hogy e gazdasági kalkuláción alapszik, de biztosítja az együtt működő üzemek egyenjogúságát, az eredményeken való Igazságos részesedést, a kooperáló társak egyenjogúságát és az együttműködés önkéntességét. Az elmúlt évek és a jelenünk Is arról tanúskodik, hogy a kooperáció mezőgazdaságunkban Is utat tör és létjogosultsága egyre erősebb. Ezért szükséges, hogy a kooperációs viszonyok minden elméleti és gyakorlati kérdésre mezőgazdaságunkban Is tisztázva legyenek. Ez az Írás a kooperáció két aktuális kérdését igyekszik gyakorlati és elméleti alapon tisztázni: 1. az üzemek közötti kooperáció célját és ’alapformáit, 2. a kooperáció megválasztását és előnyösségének értékelését. a kooperAciö célja és alapformai a) kooperáció a direktív és szerződéses eladási kötelezettségek gazdaságossá tételére. Azoknál az üzemeknél, amelyeknél nincs eléggé kifejlesztve a szakosítás, és ahol a beadási kötelezettségekből kifolyólag ráfizetéses termékeket is termelnek, előnyös a termelési feladatokat két, esetleg több üzem között elosztani. Az Ilyen munkaelosztásnak természetesen a legnagyobb gazdaságosságot kell követnie, úgy hogy az egyes üzemekben a lehető legkifizetődőbb termék legyen előállítva. Ilyen célú kooperációnak sok változatát találhatjuk a kelet-csehországi kerületben. Pl. a kolínl járásban lévő K és V szövetkezetek közös kooperációba léptek a sertéshús kitermelése terén. Mindkét szövetkezet számára több éven át nagymennyiségű sertéshús beadás volt előírva. A K-í szövetkezet több éven át kiváló eredményeket ért el a hízósertések terén, a V-i szövetkezet viszont drágán állította elő a sertéshúst, de jó eredményeket ért el az anyasertések és a malactermelés terén. Ezekből kifolyólag a két szövetkezet kölcsönös és gazdaságilag alőnyös kooperációba lépett a sertéshús kitermelése terén. A kooperáció keretében a K-l szövetkezet csak kimondottan sertéshús termeléssel foglalkozik, a V-i szövetkezet pedig csak a malactenyésztéssel. A V-i szövetkezet malactenyésztésének a kapacitása győzi nemcsak a K-i szövetkezet növekedett malacszükségletét, de nagymennyiségű malacot juttat a piacra is. A koperációból származó adásvételi viszonyok a teljes kalkuláció alapján vannak megoldva, azaz a K-i szövetkezet vásárolja megegyezett áron a V-l szövetkezettől a malacokat. A beadott húsból származó pénzbevétel viszont teljes mértékben a K-i szövetkezeté. Az együttműködés ezen formáját Ideiglenesnek — rövidtartamúnak lehet nevezni, amely a szabad piaci viszonyok kifejlesztése és a direktív rendszer megszüntetése esetén elveszíti jelentőségét. Ezen kooperáció célja a beadási és szerződéses kötelezettségek gazdaságosabb és effektívebb biztosítása. b) Kooperáció a beruházások és az új technológia terén. A mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségéhez vezető utak egyike vitathatatlanul a szakosítás. Az üzemi termelés szakosítása a végtermékek számának és terjedelmének a csökkenésében nyilvánul meg, valamint a specializált ágazatok lényeges koncentrálásában. Így a szakosítással járó koncentráció gyakran beruházási, technikai és technológiai problémákat hoz magával. E problémák gazdaságos és efektív megoldásánál Jelentős szerepet játszhat a célszerű kooperáció. Pl. a benesovi járásban lévő négy szövetkezetben a szakosítás keretében lényegesen növekedett a burgonya vetésterületének a koncentrálása. A szakosítás a legnagyobb Igényeket a begyűjtésre és az osztályozásra támasztotta. A begyűjtést kombájnok és kézi erő segítségével oldották meg. Az osztályozás viszont időben csak technológiai eljárás segítségével oldható meg, ami Jelentős beruházásokat követel. A nagy koncentráció egy nagyteljesítményű komplex osztályozó géprendszert követelt meg, ami azonban egy szövetkezetben nem lett volna tökéletesen kihasználva és pénzbelileg is nagyon megterhelné a szövetkezetét. Ebből kifolyólag négy szövetkezet kooperációba lépett: 1. az osztályozó géprendszer beszerzésében, és 2. a kihasználásában. A kooperáció ezen formája a beruházási költségek és az önköltség csökkentésére irányul, c) a természeti és ökonómiai adottságok kölcsönös és gazdaságos kihasználására irányuló kooperáció Az egyes vidékek változatos természeti és gazdasági adottságainak a kihasználásához lényegesen hozzájárulhat a célszerű üzemek közötti munkaelosztásból származó kooperáció. Az efféle kooperáció és üzemek közötti együttműködés legtisztább és legelőnyösebb formája, de egyúttal a szervezése és vezetése (irányítása) a legigényesebb. Ezen kooperációs forma az eddigi tapasztalatok alapján a gyakorlatban a legelterjedtebb és élettartama a leghosszabbnak mutatkozik. Több formában található meg pl. mint a nyitott állatforgó, a nagyteljesítményű idénygépek kölcsönös kihasználása, a munkaerők állandó, egész évi kihasználása érdekében szervezett kooperáció az élelmiszeri és konyhai maradványok kihasználására irányuló kooperáció és sok egyéb. E kooperációs forma fő célja, maximálisan kihasználni az eltérő természeti és gazdasági adottságokat és ezáltal növelni a gazdasági tevékenység hasznosságát és efektivitását. 2. A kooperációs forma megválasztása és előnyösségének értékelése. Az előzőekben röviden Idéztem a gyakorlatban előforduló kooperáció formáit. Az együttműködés formájának a megválasztása ugyan fontos feladat, de távolról sem meríti ki a probléma teljességét. Ugyanis a kooperáció célja és tartalma ökonómiai jellegű, azaz a kooperációnak akkor van gyakorlati jelentősége, ha bizonyítható gazdasági előnnyel jár, akár az efektlvitás, a hasznosság, a termelékenység, avagy a költségcsökkentés terén. A gazdasági előnyösség értékelése érdekében szükséges pontos gazdasági számításokat végezni. A kooperáció előnyösségének pontos ökonómiai értékelését sajnos a gyakorlatban nagyon gyakran lebecsülik és így az üzemek gyakran nem gazdaságos, ráfizetéses együttműködésbe kapcsolódnak bele. Nézetem szerint a kooperációs jellegű megoldható gazdasági kérdéseket több változat és több elképzelés útján kell eldönteni. Kísérjük figyelemmel a következő példát. Egy szövetkezetnek döntenie kell a burgonya osztályozás technológiája kérdésében. Választhat három változatból: 1. kézi osztályozás, 2. kisteljesítményű gépi osztályozás, 3. komplex-gépesített osztályozás, kooperáció segítségével. Az ökonómiai tényezők értékelése 3. Komplex- 2. Kisteljesít- gépesített Mutatók: ' „ ményű osztályozás osztályozás osztályozó gép kooperáció 4 üzemmel 1 q burgonya önköltsége 52,5 Kés 50,4 Kős 34,4 Kis munkaerő szükséglet 40* 6 1 szállítást költségek 2 km 2 km 4 km beruházási költségek — 8000 Kős 25 000 Kős** munka termelékenység (index) 1,00 8,00 50,00 • az üzem ezt a munkaerő-szükségletet nem tudja bebiztosítani, ** a beruházási költségeken osztozkodnak a kooperáló üzemek, tehát ez az egy üzemre eső rész. A mutatókból kitűnik az egyes változatok előnyössége. Bizonyos, hogy az üzem az első megoldást nem választja, mivel nincs elegendő munkaereje. Most fenn áll a kérdés, lépjen-e az üzem kooperációba vagy sem. A számok azt mutatják, hogy ebben az esetben előnyös lesz a kooperáció, mivel úgy az önköltség, munkaerő-szükséglet és termelékenység terén jobb eredményeket kapunk. A beruházási költségeket és a növekedett szállítási költségeket az önköltség csökkentése rövidesen megtéríti. Befejezésül: a kooperáció megválasztásánál a következő módon kell eljárni: 1. elemezni szakszerűen és objektiven a kooperáció üzemi esetleg társadalmi szükségességét, 2. kidolgozni a szükségesnek és előnyösnek mutatkozó kooperáció több elképzelését és megoldási variációját, 3. a kooperációs viszonyok minden változatát a legpontosabban kalkulációs és gazdasági számítás segítségével átszámítjuk, 4. a gazdasági számítások alapján az ökonómiailag ki nem fejezhető körülmények figyelembe vételével kiválasztjuk a kooperáció optimális változatát (kétszer számolj és egyszer döntsl), 5. hiteles szerződésbe foglalni a kooperáció minden fontosabb körülményét, rendkívüli figyelmet szentelve a pénzügyi dolgok megoldásának. TÖTH ENDRE, mérnök \ Központi, járási és helyi szinten mostanában sokat vitatkoznak, van-e létjogosultságuk a járási mezőgazdasági társulásoknak. Több járásban már megalakították, másutt pedig még mindig a régebbi bürokratikus módszerrel dolgoznak annak ellenére, hogy már néhány dátumot kitűztek a járási mezőgazdasági társulás megalakítására. Valamilyen oknál fogva a formába öntést elnapolták. Kérdezhetnénk, miért? Beszéljünk nyíltan. Azért, mert valóban kétséges, hogy ez a forma lenne a legmegfelelőbb, vagy pedig biztosak volnánk abban, hogy a járási mezőgazdasági társulási forma valóban és végérvényesen maradandó. Ezt azonban nem mondhatjuk, mert az eddigi tapasztalat mást mutat. A lévai járásban is a várakozó álláspontra helyezkedtek, ami arra utal, hogy nem akarják elhamarkodni a dolgot, végül mégsincs más választásuk, hiszen a járási mezőgazdasági társulás gondolatának értelmi szerzői könnyen maradiság jelzővel illethetik őket. Kazlov László elvtárssal, a termelési igazgatóság ökonómiai osztályának vezetőjével való beszélgetés alkalmával kiderült, hogy a közeljövőben mégis sor kerül a járási mezőgazdasági társulás megalakítására. Megjegyezte, hogy kezdetben csakis a mezőgazdasági termelő üzemeket veszik be, s később az új szerv hivatott lesz arra, hogy esetleg tagként elfogadja a gépállomást, a mezőgazdasági építővállalaiot és a járási számítási központot. A meliorációs szövetkezetek tagságáról szó sincsen, mert amúgyis a mezőgazdasági üzemek segédüzemeiként, illetve a taggazdaságok pénzügyi támogatásával jöttek létre. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felvásárló közvetítő szervezet demokratizálódására is szükség lenne. Ennek a szervezetnek meg kellene szabadulnia a szakágazati igazgatás alól, s szövetkezeti alapokra kellene helyezkednie. Esetleg a jelenlegi felsőbb szervet is ily módon lehetne megoldani, hogy az alsóbb szervnek egyenlő partnere legyen. Az érdekvédelmi szerv létrehozását Kazlnv elvtárs szövetkezeti alapnn javasolja, mert az állami mezőgazdasági üzemek dolgozóit az alsóbb szervektől egészen a felsőbbekig, a szakszervezetek képviselik. A szövetkezeti érdekvédelmi szerv létesítésének gondolni kellene arra, hogy alulról a központig épüljön föl (helyi, járási, központi szinten), hasonló módon, hasonló tömegolappal, s megfelelő jogkörrel, akár a szakszervezet. A közelmúltban az állami gazdaságok és a gépállomások állítólag lépéseket tettek, hogy szervezetileg szakítsák ki őket a jelenlegi, illetve az új járási mezőgazdasági társulási formából, s külön irányító szervet létesítsenek számukra. Tán mondanunk sem kell, hogy külön igazgatási szervre nincs szükségünk, mert a közvetlen közelről történő irányítás — különben ezt a gyakorlat is igazolja — mindig hatékonyabb és demokratikusabb, mint a felülről jövő szakágazati irányítói módszer. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a lévai járásban még meg sem alakult az új mezőgazdaságirányítási szerv, máris nagy kérdőjel mutatkozik, hogy vajon ez a koncepció menynyiben progresszívabb, elfogadhatóbb a réginél. Hoksza István Mindenfelé népes a határ. Kapálnak és palántáznak a szorgos asszonyok. Fordítsunk több gondot a tehenek egyedi takarmányozására A tehenek tejtermelő képességét csak okszerű egyedi takarmányozással lehet gazdaságosan fokozni. A tehénnek egy kilogramm tej termeléséhez — a tej összetételétől és más tényezőktől függően — átlagosan 50—60 gramm emészthető fehérjére van szüksége. Az állatok azonban különböző módon értékesítik a takarmányokat. A feletetett takarmányok nem egyformán hatnak az állatokra. Éppen ezért van óriási jelentősége az egyedi etetésnek. Állatállományunk ellátásánál általában fehérjehiánnyal küzdünk. Ezíel szemben megállapíthatjuk, hogy az egyedi takarmányozás elhanyagolásával, felületes etetéssel igen sok esetben a fehérjét pocsékoljuk. Sokszór nem is gondolunk arra, hogy 1 kg tej előállításánál csupán három gramm fehérje-megtakarítás mit is Jelenthet. Okszerű egyedi takarmányozással minden egyes kg tej előállításánál 3 gramm fehérjepazarlás országos viszonylatban egy év alatt sok ezer mázsa fehérjét jelent. Ez a fehérjemennyiség elegendő volna újabb 96 ezer kilogramm tejtermeléshez és kb. 10 ezer hold közepes minőségű lucernaföld szénatermésének felel meg. Mire ügyeljünk? Egyedi etetésnél a fejőstehenek napi takarmányadagja két részből áll: alaptakarmányból és pótabrakból. Az alaptakarmány — amelyet általában vizenyős és szálastakarmányokból állítunk össze, fedezi a fejőstehenek életfenntartó szükségletét. Annyi tejtermelésre képesíti az állatot, amennyi pl. egy tehenészetben a gyengébben tejelő tehenek napi tejtermelése. Az alaptakarmányt tehát a tehenészet minden egyes tehene azonos mennyiségben és összetételben kapja. A pótabrakot — a rendelkezésünkre álló abrakféleségekből úgy állítsuk össze, hogy annak egy adagja, pl. 0,4—0,5 kg-ja 1 kg tej termelésére elegendő tápanyagot tartalmazzon. A pótabrak keverékből minden tehénnek naponta annyi adagot adjunk, ahány kg-mal nagyobb a napi tejtermelése annál a tejmennyiségnél, amennyinek termelését az alaptakarmány biztosítja. A valódi egyedi takarmányozásnál részletesen foglalkozni kell a tehenek egyediségével, alaposan meg kell ismerni azok minden tulajdonságát. Gondos feljegyzések alapján készítsük el az egyedi takarmányozási tervet. Mire terjedjenek ki megfigyeléseink? A tehenek ízlése egyedenként változó. Az egyik tehén érzékenyebb a takarmányok ízére és zamatára, a másik nem olyan válogatós. Különösen a sok tejet adó teheneknél fordítsunk nagyobb gondot a tehenek ízlésére. A feletetett nagymennyiségű takarmány emésztése, a nyál és az emésztőnedves szempontból nem közömbös. Fontos, hogy a feletetett takarmányt az állatok mindig jó étvággyal fogyasszák el. A tehenek takarmányfogyasztási képessége függ a takarmány szárazanyagtartalmától és az egyedektől. Az egyik tehén viszonylag több nedves, a másik pedig nagyobb mennyiségű száraztakarmányt tud elfogyasztani. Tejtermelésünk annál olcsóbb lesz, minél több tömegtakarmányt tudunk állatainkkal feletetni. Nagy gondot fordítsunk az állatok jó étvágyának fenntartására. Különösen fontos ez a magas tejhozamú teheneknél. Egyidejűleg figyeljük a tehenek étvágyát és ha észrevesszük, hogy a takarmányt vagy abrakkeveréket unják, változtassunk az adag összetételén a tehenek étvágyának megfelelően. A takarmányadag összeállításánál a változatos takarmánykeverékre törekedjünk. Ismerni kell a tehenek vízigényét is. Általában minél több tejet termel valamely tehén, annál nagyobb a vízigénye. A tehén a vízszükségletét részben a takarmány víztartalmából, részben az ivóvízből fedezi. Megfigyelték, hogy például a tehén háromszor annyi vizet iszik, mint amennyi tejet termel. A tejtermelést befolyásolja még: az ivóvíz minősége, íze, tisztasága és hőfoka. A túl hideg víz itatása csökkentőleg hat a tejtermelésre. Hideg vízből nem kíván az állat annyit fogyasztani, mint amenynyire a szervezetének szüksége lenne. Egyedi megfigyelések alapján kell megállapítani az etetések számát is. Általában teheneinket annyiszor etetjük, ahányszor fejjük. Ma már az állami gazdaságokban és a jobb tszekben háromszor fejnek, tehát naponta háromszor is etetnek. Nem szabad azonban mereven ragaszkodni a háromszor etetéséhez. Mnidig a tehenek egyedi tulajdonságai határozzák meg az etetésnek számát. Fontos az egyes takarmányok etetési sorrendje is. Egyedenként bíráljuk el az egyszerre adott adagok mennyiségét is. Ügyeljünk az etetési idők pontos megtartására. Korán etetve nem lesz az állatnak jő étvágya, későn etetve pedig nyugtalankodik, esetleg mohón eszik, emiatt rosszabbul értékesíti a takarmányt. Az itatások számának és idejének a megállapítása is az egyedi takarmányozáshoz tartozik. Legjobb, ha a tehén annyiszor és akkor olthatja a szomját, ahányszor és amikor egyedi tulajdonságainál fogva megkívánja. Legjobb az önitató berendezés. Ahol ez nincs, ott az adott lehetőségek szerint kell a tehenek egyedi kívánalmait kielégíteni. Sok hibát követhetünk el a takarmány adagok hirtelen növelésével, valamint az egyik takarmányféleség etetéséről a másikra való átmenetnél. Az egyedi takarmányozás lényege éppen abban van, hogy a tehén zavartalanul megkapja azt a takarmánymennyiséget, amennyi a tejtermeléshez feltétlen szükséges. A takarmányadagot több ízben kell növelni a tejtermelés érdekében, ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy az állat étvágya állandóan megmaradjon még akkor is, ha a takarmányozásban éppen átmenet van egyik féleségből a másikba. Az egyik tehén adagjait gyorsabban növelhetjük, a másikét lassabban. Az egyik tehén rövidebb átmeneti idő után is jól fogyasztja a takarmányt, a másiknak hosszabb időre van szüksége. A tejtermelés zavartalansága érdekében mindezekre n^gy gondot kell fordítanunk. Nem tartozik szorosan az egyedi takarmányozáshoz, de mégis foglalkozni kell a fejéssel is. Itt elsősorban a fejés idejére gondolunk. Akárhányszor is fejjük naponta a teheneket, az egyes fejősek pontos időközben következzenek. A sok tejet adó teheneknél az egyedi megfigyelések alapján kell az egyes fejési időpontokat meghatározni. A helyes egyedi takarmányozáshoz tartozik az egyedi etetőberendezés alkalmazása is. Hogy az ismeretes egyedi /etetőberendezések közül melyiket használjuk, azt mindig az adott körülmények szabják meg. Feltétlen olyan legyen az etetőberendezés, hogy a tehén a maga takarmányadagját teljes mértékben, zavartalanul saját maga fogyaszthassa el. Amellett a jászol tisztántartása is könnyen lehetséges legyen. László László, Mosonmagyaróvár, Agrártudományi Főiskola SZABAD FÖLDMŰVES íj 1968. május 18. A nagy kérdőjel
