Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-11 / 19. szám
Köztes növények a gyümölcsösben A gyümölcsfák zavartalan fejlődéséhez nagyon fontos a talaj víz- és tápanyagtartalma. A talaj fizikai szerkezete, a biológiailag fontos kémiai összetétele, valamint a fák között termelt köztesnövények közvetlenül hatnak a gyökérrendszer kialakulására és ezen keresztül a fa életfolyamataira. A mélyen gyökerező fák jobban alkalmazkodnak a kedvezőtlen talaj és környezeti körülményekhez, mint a sekélyen gyökerezőik. Általában a körte mélyebben ereszti le szívő gyökereit, az alma- vagy őszibarackfa inkább sekély, de nagy körzetbe kinyúló gyökérrendszert nevel. Ezeket az egyéni sajátosságokat is figyelembe kell venni a köztesnövények megválasztásánál, mert azok vegetációja elősegíti vagy hátráltatja, sőt el is nyomhatja a gyümölcsfák fejlődését. A kedvezően kiválasztott köztesnövények agrotechnikai követelményei, azok szerves, illetve szervtelen trágyával való ellátása előnyösen befolyásolhatja a gyümölcsfák erősödését. A fiatal gyümölcsfák nagy sor- és tőtávolsága miatt azok egész talaját csak jóval a termőrefordulás után hasznosíthatják kifejlődött gyökérrendszerükkel. Ezt a területet évente úgyis többször kellene gyomtalanítani, azért a sorközök átmeneti produktív hasznosítása indokolt lehet. Az ilyen gyümölcsösök legmegfelelőbb köztesnövényei a nem sok vizet igénylő, alacsony növésű kertészeti és mezőgazdasági növények, amelyek a legkevésbé talajzsarolók. Természetesen legyünk tekintettel a gyümölcsös fekvésére, az éghajlati sajátosságokra (csapadékmennyiség, széljárás stb.j, a talaj- és hőviszonyokra egyaránt, hogy ezek kedvezőek legyenek a köztesnövényekre is. PL a már erősen árnyékolt, düskoronájú gyümölcsösökben a fénykedvelő növények nem nyújtanak kielégítő termést, míg a burgonya még ilyenkor is elfogadható eredménnyel termelhető. A zöldségnövények közül sávokban termeszthetjük (kb. két méter távolságban a fatörzsektől a sekélyebb gyökerű növényeket Ilyen a borsó, hagyma, fokhagyma, bab vagy a tök. Már a paprika, saláta, paradicsom vagy netalán káposzta termelésénél vegyük figyelembe azok fokozott vízigényét, és csak ott alkalmazzuk közteseknek, ahol az öntözés is lehetséges. Az öntözés ilyenkor kedvezően hat a gyümölcsfajták fejlődésére is. Friss fogyasztásra hasznosított zöldségeket (káposzta, spenót, sóska stb.j csak abban az esetben termeljünk ilyen módon, ha mérgező hatású arzénos permetezőszereket nem alkalmazunk a gyümölcsösben a vegetáció folyamán, ez közvetlenül veszélyt jelenthetne a zöldségfogyasztókra. Alkalmas köztes termelésre a mezőgazdasági kapásnövények egyes fajai, mint a magra termesztett borsó, a bab, valamint a burgonya. Jó vízellátású és tápanyagokban dús talajon termeszthetünk takarmánykáposztát és más répaféléket. A feltüntetett növényeken kívül alkalmazhatunk köztesként kisebbnövésü gyümölcstermő fákat, cserjéket és bokrokat is. Ilyenkor a gépi megmunkálás lehetőségei korlátozottak, azért alkalmazásúik a háztáji termelésnél lehet csak indokolt. Ilyen közteseket alkalmazhatunk az almánál, diónál, körténél és kajszinál, mert ezeknek a legnagyobb a térállásuk. Csak korán termőreforduló típusfákat alkalmazzunk magastörzsű gyümölcsösökben, olyanokat, amelyeknek életkora rövidebb. Ellenkező esetben ráfizetnénk és a telepítési-karbantartási munkálatok kiadásai meghaladnák a belőlük származó hasznot. Az olyan növényeket hangoljunk össze, amelyeknek biolőgiai-kémiai-mechanikai védelme hasonló. Helytelen például közteseként őszibarackot ültetni, mert az almára használt védőszerek leperzselnék érzékeny lombozatát. A szamóca, köszméte és ribiszke is alkalmazható almások és csonthéjas gyümölcsösök közteseként. A diófasorok közé a szilva, és kedvező fényfeltételek mellett őszibarack ültethető. A mi viszonyaink nem megfelelőek a gyümölcs és szőlő kétszintes termesztésére. Ezt főleg a .meleg homoktalajokon használják, ahol a gyümölcsfáknak az a szerepük, hogy nagyobb földterületet árnyékoljanak be és így elejét vegyék a föld gyors kiszáradásának. Ezt a kétszintes termelést Bulgáriában és Magyarország Duna—Tisza közti forró homoktalajú részein alkalmazzák sikeresen. Az itt felsorolt köztesnövények elsősorban közvetlen gazdasági haszonnal bírnak a nagyüzemi gyümölcsösökben. Köztes termelésre azonban közvetve hasznothajtó növényeket is termelhetünk. Ezekkel elsősorban a talajt akarjuk megjavítani, s így hatni a gyümölcsfa fejlődésére, termőképességének növelésére. Ezeket még virágzás előtt, tápértékük teljében zöldtrágyaként leszántjuk. A talaj nitrogéntartalmát növelő pillangósok erre a legalkalmasabbak. Kötött talajok javítására jő a bükköny és a borsó. Mészszegény, humuszhiányú homoktalajok tápanyagnövelésére a csillagfürtöt hasznosíthatjuk mint zöldtrágyát. Pohánka a jobb A Zselízi Állami Gazdaság szőlészetének vezetője minden évben gondoskodik arról, hogy fejlett oltványokkal bővítsék a telepítést, pótolják a tönkrement tőkéket. erőben levő laza talajok megjavítója. A talajlemosódás megakadályozására — domboldalas gyümölcsösöknél — keresztben húzódó pásztákat használunk. Helytelenül választott köztesnövényeik hatására a gyümölcsfáik gyengén fejlődnek, elsatnyulnak, koravének lesznek. A betegségekkel szemben elveszíthetik ellenállóképességüket és későn fordulnak termőre. Az ilyen gyümölcsösökben még a jó trágyázás mellett is szakaszos termésűekké válhatnak a fák. A gabonafélék vetése nagy vízigényük, talajzsarolő hatásuk miatt káros a gyümölcsösre. Kerülnünk kell a magasnövésű napraforgó, kukorica, cirok és kender vetését, mert nagy a tápigényük, a levegő mozgását is gátolják. Káros a gyümölcsös fejlődésére a füves gyeptalaj. Ezzel részletesebben szeretnék foglalkozni, mert még senk helyen láthatunk gyeppel benőtt, idő előtt kiöregedett, mohás ültetvényeket. A gyepfű sűrű gyökérzetet fejleszt és nagyon sok talajnedvet használ fel. Lehetetlenné teszi a hóié, esővíz talajba való jutását. Eső esetében a gyeppel benőtt talaj csak egészen vékony felső rétege engedi be a nedvességet. A többi vagy elfolyik, vagy elpárolog kihasználhatatlanul. Téves az az állítás, miszerint a gyep megtartja a föld nedvességét és védi a gyökérzetet a nyári forróságok idején. Nemcsak hogy nem gátolja a nedvesség távozását, de sűrű levélzetével a nedvességet elpárolgatja. A gyep elválasztóréteget képez a gyökér és a talajfenszínt között, behomosodása miatt. A levegő sém tudja kellőképpen átjárni a földet. Egyedül az árterületi, túlnedves talajok gyümölcsöseiben indokolt a gyepsávok alkalmazása. Egyrészt azért, mert a túlzott nedvességet elpárologtatja, másrészt ezeken a helyeken a gyakori zöldár megjelenése miatt más köztesnövényt nem lehet termeszteni. Az ilyen gyepsávokat azonban évente párszor fogasoltassuk meg, hogy a moha megtelepedését, savanyító hatását akadályozzuk. Ilyenkor a fa alját — szélesebb területen mint a korona körzete — ősszel fel kell ásni vagy szántani, hogy a talajt porhanyóssá tegyük. Ezt évközben, esőzések után hasznos felsarabolni. Ha az elmondottak alapján, egyéni tapasztalatainkat is figyelembe véve, helyesen választjuk meg gyümölcsöseink közteseit, úgy azok nem fogják fejlődésüket hátráltatni és bizonyos hasznot élvezünk a köztesekből is. Azonban ha a fák terebélyessége, vízhiány a fák gondozása és védelme megköveteli, szüntessük meg a köztesnövényeik termesztését. A gyümölcsös talaját ilyenkor is rendszeresen műveljük, hogy a gyom és a fű el ne szaporodjon, s a talaj szerkezete meg ne romoljon. Juhász Árpád >A^/\AM/WWWWW Dúsabban virágzó ciklámenek gibberellin hatására A 10 ppm-es, a virágbimbók megjelenési idején végzett, 24 óránként 3—4-szer megismételt kezelés gyorsította a virágzást és növelte a virágok számát. A hatnapos időközben, 30 ppm-es töménységben végzett kétszeri kezelés károsnak bizonyult. El gy-z-v
