Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-11 / 19. szám
Elérkezett az örökzöld ültetésének ideje Ojabban fokozott jelentősége van az örökzöld fáknak, bokroknak. Ennek oka nyilvánvalóan nem annyira esztétikus értékükben keresendő, mint az a körülmény, hogy hathatós módon elősegítik a poros levegő tisztítását és szűrését. Mielőtt azonban rátérünk tulajdonképpeni tárgyunkra, örökzöld fák ültetésére, egy példát hozunk fel népszerűsítése érdekében. Kertünk viszonylag nyugodt útvonalon feküdt. Évekkel ezelőtt azonban közvetlen szomszédságunkban új lakónegyed építéséhez fogtak. Ez ellen senkinek sem lehetett kifogása, de az építkezés indulásával megkezdődött kínszenvedésünk. Teherkocsi teherkocsi után száguldott kertünk mellett és sűrű, átláthatatlan szürke porfelhővel burkolt be mindent, — embereket, házat, udvart. Mi lehetett ilyen körülmények között kézen fekvőbb, mint egy fákból és bokrokból álló sűrű zöld védfalról történő gondoskodás, hogy a lehetőség keretein belül gátat vessünk ennek a kellemetlen és egészségtelen körülménynek. Így történt, hogy a kerítés teljes hosszában egy áthatolhatatlan magas, örökzöld élősövényt telepítettünk. E célból nagyon fontos az örökzöld ültetése, mert a lombos fák és bokrok a tél folyamán lombjukat vesztük és ilyképen nem nyújtanak védelmet a levegő szennyeződése ellen. Ennyit az örökzöld egészségügyi szerepéről, A kert helyt körülményei szerint választjuk me gazokat a fákat és bokrokat, amelyek a konkrét esetben a legmegfelelőbbek. Ajánlatos, ha eközben megfigyeljük, hogyan fejlődik a növényzet kertünk kerítésén túl is, a szomszédoknál és a távolabbi környéken. Amelyik fajta ott jól fejlődik, az alighanem részünkre is alkalmas lesz. Emellett léteznek olyan növények „a poros hétköznapok névtelen hősei“, amelyek úgyszólván minden kertben meghonosíthatók. Hadd soroljunk fel néhányat ezek közül: Ilyen mindjárt a középmagas tiszafa (Taxus), sok változatával és fajtáival, — továbbá a tuják (Thuja) egész sorozata, az erdei fenyők (Juniperus) különböző magasságú, nagyságú és szélességű változatai, — a jegenyefenyők mint az egyenletes színű feihérjegenye fenyő (Abies concolor) és a nordmanjegenye (Abies nordmanniana), a nutkai álcyprus (Chamaecyparis) és mindenekelőtt az elpusztíthatatlan Engelmann lúcfenyő (Picea engelmannii) és az Amorika lucfenyő (Plcea omorica), valamint az Ausztriai lean honos fekete luc (Pinus nigra). Ezek voltak a „kemény“ örökzöld fák. A lombos örökzöld fák között is találunk azonban néhány elfogadható fajtát, adott esetben alkalmasat kertünk részére. Jól Ismertek például a nyilvános parkokban gyakran található bukszusok (Buchsbaum). Megemlítendő még a madáreledel (Liguster), az Ilex és a ráncoslevelű ostorménbagita (Viburnum rhytidophyllum). ( Mind a lombos, mind a tűlevelű fák április végén—május közepéig ültethetők. Persze nem oly egyszerű az örökzöldek ültetése, mint a lombos fáké. Minden körülmények között érvényesítendő az a követelmény, hogy az örökzöld fákat kivétel nélkül tömör Jól tartó gyökércsomóval ültetjük. (Lásd képünket! J Erre már a fák kiásásánál ügyeljünk. Ajánlatos, ha ezt a műveletet gyakorlott szakemberre bízzuk. A gyökércsomót azonban sem a szállításnál, sem az ültetésnél nem szabad megsértenünk. Épp ezért a kertészeti üzemek a gyökérzetet juta zsákokba csavarják. A zsákokat ültetéskor csak felül nyissuk ki és a növénnyel együtt a gödörbe helyezzük, ahol rövid idő alatt szétmálnak. Műanyagból készült zsákok természetesen nem alkalmasak, mert nem málnáik szét. Az örökzöldek részére ültetés előtt ássuk ki a gödröket. A gödrök mérete, illetve átmérőjük és mélységük a növények igénye és jellege szerint igazodik. Általában minél magasabb, hatalmasabb a fa vagy bokor, annál szélesebb és mélyebb legyen a gödör. Helytelen lenne, ha ültetéskor fukarkodnánk a munkával. Rendes körülményeik között elégségesnek bizonyult a 80—100 cm átmérőjű, 60—80 cm mély gödör. Ajánlatos, ha a gödör földjét komposzttal, tőzeggel vagy lombfölddel feljavítjuk. Az ültetés alkalmával még a következőkre ügyeljünk: minden fát és bokrot oly mélyen helyezzük a földbe, mint amilyen mélyen kiásása előtt állott. Mivel a gödörben a földkeverék lazább, számítanunk kell a fa süllyedésével. Az örökzöldek vízszükséglete nagyobb mint a lombfáiké, — elsősorban az ültetés Idején — ezért ültetésük után erősen öntözzük. Weisberger A gyors fejlődésű két** nyáriak közül az árvácska, a nefelejcs és a százszorszép elterjedt kedves tavaszi kiültetési anyagunk. Szaporításuk, nevelésük mindenki által ismert. Sajnos, ezt nem mondhatjuk el a lassú fejlődésű kétnyáriakról, pedig tartósságuk és sóik oldalú felhasználásuk miatt megérdemelnék, hogy többet foglalkozzunk velük. Szaporításukról most kell gondoskodnunk, hogy virág készletünket változatosabbá tehessük. Vethetjük szabadföldi palántaágyba is, de sokkal jobb a csírázási százalék és kevesebb gondot okoz a kezelés, ha üveg alá vetünk. Az előnevelt egynyári palánták, a muskátlik, Cannák már kikerülnek a meleg- és langyoságyakból, helyüket felhasználhatjuk erre a célra. Mind a szabadföldi, mind az üveg alatti vetőágy talaja jól elmunkált legyen. A magvak többsége egészen apró, az egyenletes csírázás és a kikelés csak így biztosítható. Vethetünk sorba vagy szórva. Mivel a hellyel ilyenkor rendszerint nem kell takarékoskodni, ritkán vessünk, hogy az áttűzdelést megtakaríthassuk és a palánták erőteljesen fejlődhessenek. A melegágyi ablakok aiű vetett apró magvakat nem szükséges közvetlenül takarnunk. A nedves talajra szórt magvakat csak üveggel és takarókkal látják el, csírázásig. A takarót helyettesítheti az üvegre szórt föld is. A csírázáskor rostálunk csak (Althaea orsea) az utóbbi időben jogosan szorítja ki a termesztésből az egynyári fajta [Althaea rosea annaua) — ám sokszor növése miatt mégis szükségünk van reá, pl. magas falak takarásánál, továbbá új kertek, parkok létesítésénél, ahol a fás szárú növények még nem töltik be teljesen hivatásukat. MagveKétnyári és egynyári dísznövények a növénykékre homokot vagy komposztföldet. Természetesen ezután a takarót már eltávolítjuk, sőt a palánták megerősödése után az ablakot is leemeljük. Az ágyba vetett növények kezelése lényegesen könnyebb, a fejlődés egyenletesebb, mert a növényeik kevésbé szenvednek a szárazságtól, széltől, mint a szabadföldbe vetett kétnyáriak. A hónap elején vessük el a mályvarózsa, a gyűszűvirág és a különböző szegfűfélék magvát. Ezek vetését kövesse a harangvirág és a sárga viola. A kétnyári mályvarózsát téskor a mennyiséget tekintve gondoljnuk arra, hogy csak 70—80 cm távolságra ültethetők. A harangvirág (Campanula medium) és gyűszűvirág (Digitalis purpurea) vegyeságyba való és kitűnő, tartós vágott virágot ad. A kétnyári szegfűfélék (Dián thus caryophyllus) mint a „Margit szegfű“, „Bécsi fehér“ és a „Grenadin szegfű“ értéke a korai virágzásban nyilvánul meg. Vegyeságyak kiültetésére, cserepes értékesítésére és vágottan egyaránt jól felhasználható. A sárga viola (Cheiranthus cheiri) lassanként megérdemelt helyre kerül, az idén már több virágágyban virítanak szép élénk színű virágai. Vidéki kis kertekből reméljük hamarosan a nagy városok tereire és parkjaiba is eljut ez a hálás és kedves növény. Szabadföldi kiültetéseken kívül cserépben és vágottan is értékesíthetjük. Fontos a kiültetett növényeik vízellátásáról gondoskodni. Megkönnyíti munkánkat, ha a talajárnyékolást elvégezzük. A szerves trágyával végzett fejtrágyázással kettős célt érünk el, — nedvességtárolást és tápanyagpótlást. Külöhösen a kiültetett Chrysanthemumok hálálják ezt meg. A kiültetett bokros növésű Chrysanthemumok visszavágásának végső határideje június vége. Vessük el a Senecio cruenta és a Calceolaria herbeohybrida magvát. Szaporítsuk a Fuchsiákat hajtásdugványozással; az árnyékos helyek jól bevált növénye. Megkezdhetjük a rózsa hajtő szemzését, de az orgona szemzésének is most van az ideje. Tekintve, hogy a vegetációt hamar befejezi, alvó szemzést végzünk.
