Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-27 / 17. szám

Mit jelentenek a járási mezőgazdasági társulások

1963 6t« több átszervezésen ment keresztül mezőgazdaságunk. Az utóbbi átrendezést károsan befolyásolta, hogy a minisztérium nem tartotta szükségesnek tárgyilagos álláspont elfoglalását azokkal a kérdésekkel szemben, amelyek az összes mezőgazdasági üzemet érintik és amelyek a mezőgazdasági üzemek, valamint a földművesek érdekvédelmi és gazdasági szervezetének kiépítésével összefüggnek.

Azt tartják, hogy egy keresztapának legalább név szerint ismernie kell keresztgyermekeit. Ezért mindjárt azzal kell kezdenem, mik tulajdonképpen a járási mezőgazdasági társulások és kinek céljait szolgálják, ha egyáltalán létjogosultsággal rendelkeznek.

A nyitrai, illetve a komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás alapszabályaiban többek között ez áll:

— a társulás érdekvédelmi szervezet, amelybe a tagok önkéntes alapon lépnek be;

— a társulás az üzemi érdekkör Irányításának egyik komplex termelési-területi tagozatát képezi a mezőgazdaságban, közös döntési joggal. A mezőgazdasági társulás felelős az állami politika teljesítéséért, a termelés fejlesztéséért a járásban — összhangban a társadalomnak és népgazdaság felvirágoztatását célzó állami tervben lefektetett szükségleteivel,

— a társulást a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium megbízása alapján vállalaton felüli szervnek kell tekinteni,

— az állami mezőgazdasági szervezetektől külön elhatárolt szervnek kell minősíteni az említett minisztériummal történt megállapodás szerint,

— szervezője és egybehángolója az együttműködési, integrációs, adásvételi kapcsolatoknak a társulások azon tagjaival, amelyeket az említett minisztérium szakágazatilág Irányít,

— helyettesítője és képviselője a mezőgazdasági termelőknek egyéb szakágazatok tagüzemeivel és szervezeteivel kapcsolatban,

— végül pedig a szó legszorosabb értelmében állami szervezet — ellenőrző, felügyeleti és irányító tevékenységgel felruházva.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy a járási mezőgazdasági társulásokat hatféle vállalati, illetve üzemi csoportba sorolhatjpk; ezek a következők:

1. a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium hatáskörébe eső, szakágazatiig nem irányított tagüzemei (EFSZ-ek) az állami vállalatokon kívül,

2. a minisztérium hatáskörébe tartozó és általa irányított tagvállalatok, illetve üzemek,

3. az ún. célirányos tagvállalatok, illetve üzemek, gépállomások, mezőgazdasági építkezési vállalatok,

4. általános hatáskörbe tartozó tagvállalatok, illetve üzemek,

5. a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium hatáskörén kívül eső tagvállalatok illetve üzemek,

8. az említett minisztérium hatáskörébe eső nem tagvállalatok.

Érdemes tehát a járási . mezőgazdasági társulások rendeltetését abból a szempontból elemezni, mennyire állnak összhangban alapszabályai a tényekkel.

Az alapszabályok a belépés önkéntességének elvét hirdetik. Ez az állítás valahogyan túlságosan emlékeztet a közelmúltra. Az önkéntesség illúzióját még csak tetézi a mezőgazdasági társulás vállalatának alárendeltségéről szóló rendelkezés akár tagként, akár nem tagként lép be a társulásba. Ha hatékonyak is voltak, ma már elavultakká váltak az „önkéntes belépésről“ szóló gyakorlati módszerek az érdekvédelmi, egyetemes, területi-termelési, vállalaton felüli, állami, kollektív, szakágazati és szövetkezeti stb. üzembe. A nemzetgazdászokat, tegyük azt egy Parkinson tanárt bizonyára felette érdekelnék az önkéntesség és a kényszerű alárendeltség közötti antagonisztikus, • vagyis egymásnak ellentmondó különbségek. Az a nézetem, hogy az önkéntességnek, a demokratizálódásnak ekképpeni értelmezése hűen tükrözi azoknak az egyéneknek a felfogását, akiknél csupán azon múlott, hogy ne szakadjon meg a folytonosság a mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a járási mezőgazdasági társulások között.

De az irányítás egyetemesítésével szemben támasztott igény sem változtat lényegesen a helyzeten. Hiszen vi^ SZABAD FÖLDMŰVES

1986. április 27.

lágosan kijelentették, hogy a járási mezőgazdasági társulás nem egyéb, mint a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium szakosztálya által szakágazatiig irányíttot vállalatoknak „szervezője és összeegyeztetője“. Csakhogy a társulásba való be nem lépés formális lehetősége ugyancsak gyengíti az irányítás „egyetemességét“.

Nem kerülhetjük meg továbbá a vállalati, illetve üz^mi irányítás működési területéről szóló cikkelyt sem. Ügy vélem, hogy a fogalom értelmi szerzője számára sem volt egészen világos, mit jelent ez a kitétel. Mert mivel indokolható á „vállalati irányítás működési területének intézményéről“ szóló cikkely? Talán azzal, hogy a járási mezőgazdasági társulás egyrészt vállalaton felüli szerv, másrészt azonban a tagok, a szövetkezetek, az állami gazdaságok és az élelmiszeripari válallatok nem irányító, de érdekvédelmi szerve és vállalata? Tehát amolyan félig hal, félig rák! Minden attól függ, milyen szemszögből nézzük a járási mezőgazdasági társulást s mit várunk tőle. Eszerint teljesen megfelel a konfliktus-mentes szövetkezésnek, egymásnak gyakran ellentmondó érdekeiről szőtt elképzelésnek. Bár a gazdasági gyakorlatban nem volt még hasonló példa, és ezért nem is áll módunkban az ilyen gazdasági szervezet esetleges csődjére rámutatni, mégis azt vallom, egyéb lehetőségeket kell találnunk az egyéni, a közös és az állami érdekek egybehangolására.

A járási mezőgazdasági társulások ugyan érdekvédelmi szervezetet képeznek, ugyanakkor azonban felelősek az állami politika teljesítéséért. A szocialista társadalom húszéves építése meggyőzött bennünket arról, hogy az állam (tehát az állami szervek) és a közösség, illetve ez egyén érdeke gyakran nemcsak nem azonos egymással, hanem sokszor egymásnak ellentmondó. És vajon ezt a tapasztalatot nem kellene-e kihasználni? Mivel pedig nemcsak érdekvédelmi, hanem egyúttal olyan szervezet is vagyunk, amely az állami politika teljesítéséért is felelős, csupán egyetlen esetben használhatjuk ezt ki, vagyis: amikor az érdekeltség fogalma alatt az államérdeket értjük. Ezt a földművesek is tudatosítják.

A járási mezőgazdasági társulás összeegyeztető és szervező tevékenysége a minisztérium szakágazatailag irányított vállalataival a jelen helyzetben csupán más elnevezést jelent a kiváltságosok számára, amiért komolyan veszélyezteti a társult tagok egyenlő jogait és kötelességeit. Ha pedig indokolt a tagok ezen intézménye, akkor csak annyi joggal kellene őket felruházni, mint amennyit felelősen elbírnak.

Maguk a járási mezőgazdasági társulás alapszabályai egyértelműen bizonyítják, hogy jóformán semmi sem új az új cégér alatt (kivéve azt a tényt,' hogy a tagüzemek nagyobbára maguk fedezik az állami politika teljesítésével kapcsolatos költségeket) és hogy tovább folytatódik a földművesek lebecsülése és a velük szemben táplált bizalmatlanság. És talán azért, hogy a járási mezőgazdasági társulás közgyűlésének jogában 611(1) a minisztériummal, illetve a Szlovák Nemzeti Tanáccsal történt előzetes megállapodás értelmében az igazgatót tisztségében megerősíteni. Ez pedig egyértelmű azzal, hogy a járási mezőgazdasági társulás igazgatója továbbra is döntő fontosságú személy lesz, aki kellő érdekeltség alapján befolyásolja a választott szervek, azaz a közgyűlés, az elöljáróság és az elnök döntését. És a társulás elnöke a legcsekélyebb anyagi, de a legnagyobb erkölcsi felelősség mellett arra lesz kárhoztatva, hogy egyetlen személy befolyása alapján intézkedjen. Az átrendezés ügyesen álcázott mechanizmusa lehetővé teszi az igazgató számára, hogy akár 100 000 hektár földterületet uraljon és 20—30 ezer ember fölött rendelkezzen. A kockázat alól sosem mentesülünk, de lényegesen csökkenthetjük ?zt akkor, ha a társulás közgyűlése egyedül dönt az igazgató személye felől.

A járási mezőgazdasági társulások alapszabályainak egyik figyelemreméltó rendelkezése szerint a közgyűlés önkéntesen, mondhatni ünnepélyesen aláveti magát a miniszter ama jogának, hogy esetleg megsemmisíthesse a közgyűlés határozatát, rendelkezését. Bajos dolog ebben megtalálni a társulás szuverenitásának és felelősségének demokratikus voltát. Ennél is fontosabb azonban, hogy a társadalmi és állami érdekek nevében sikerületlen, káros, sőt megszégyenítő

határozatok és rendelkezések kerülnek napvilágra. Ki kezeskedik azért, hogy a miniszter mindig a tényleges társadalmi érdekekért száll majd síkra? Ilyen biztosíték nem létezik. Ezért kívánatos lenne, hogy a járási mezőgazdasági társulás közgyűlésének határozataira vonatkozó érvényesség és törvényszerűség megállapítását átengedjük magának a közgyűlésnek, vagy rábízzuk a bíróság, illetve az egyeztető bizottság döntésére.

Kétségtelen, hogy a járási mezőgazdasági társulások tevékenységének kétféle pénzellátása megtestesíti a társulások kétarcúságát és további súrlódási felületeket képez.

A fentiekből kiindulva indítványozom: alakítsuk meg járási szinten a mezőgazdasági üzemeknek a mezőgazdasági szolgáltatásoknak és a mezőgazdasági ipari üzemeknek valóságos érdekvédelmi szervezetét. A társulást az egyes üzemeik tényleges önkéntes belépésének alapján kellene megalakítani a tagok egyenlőségének, egyenjogúságának és kötelességeinek figyelembevételével. A pénzellátást a tagüzemek hozzájárulása alapján kellene megoldani az állam bármilyen hozzájárulása nélkül. A társulás körülbelül ugyanazokat a célokat tűzné ki maga elé, mint az eddigi járási mezőgazdasági társulások, kivéve azokat a célokat, amelyek csak az állami érdekek közvetlen teljesítésével kapcsolatosak.

Azokat a feladatokat, amelyeket az állam kisajátított magának a társulás vonalán és amelyeket továbbra is indokoltaknak minősítünk, maradéktalanul át kellene adni a járási nemzeti bizottságoknak. Ez ésszerű lenne nemcsak az állami és az üzemi érdekek kétvágányúsága szempontjából, hanem valóban megalakulna egy tényleges „megtisztított“, életképes szövetkezeti érdekvédelmi szervezet, amely egyúttal visszatérést jelentene a törvényességhez, és a JNB ebben az esetben az államhatalom tényleges képviselőjévé válna.

Ügy vélem, hogy az ilyen, valóban érdekvédelmi társulásban nem kellene súlyt helyezni a szervek döntéseire, amivel elejét vehetnénk a vállalatok, illetve üzemek belügyeibe történő legcsekélyebb beavatkozásnak. Ellenkezőleg: súlyt kellene helyezni a társulás saját gazdasági alapjának kiépítésére, és annak segítségével egyre hatékonyabbá lehetne tenni a tagüzemek gazdálkodását. Ezért az érdekvédelmi társulás nem válna tagjainak irányító szervévé. Nem lenne tehát „a vállalat működési területe irányításának eszköze a mezőgazdaságban“. Csupán a vállalaton kívüli szervek, a sokrétű vállalati tevékenység közös üzemévé válna a tagüzemek termelése hatékonyságának fokozása érdekében.

Ezt az érdekvédelmi szervezetet nem szabadna korszerűtlen rendelike-zésekkel korlátozni és felelőssé tenni az állam politikájáért (ez a JNB feladata lenne). Nem vonnák felelősségre a „helyesen vagy helytelenül értelmezett szocialista vállalkozásért“, nem kötnék feltételekhez az elnökválasztást, nem korlátoznák az igazgató-választás jogát s a miniszter sem semmisíthetné meg a társulás legfőbb szervének döntését, stb. Hasonló kérdések megoldására kerületi és országos méretekben is ilyen szervezeteket kellene létesíteni.

Ing. Jozef Slabák CSc.

Napjainkban egyre nyomatékosabban s nemcsak felsőbb szinten, hanem lent a termelési gyakorlatban is egyre többet beszélnek az új gazdaságirányítási rendszer fontos tartozékáról, a tudományosan megalapozott munkamódszerekről, valamint a technika vívmányainak széleskörű alkalmazásáról.

örvendetes, hogy a technika vívmányait a termelési gyakorlat nemcsak Igényli, hanem saját erejéből a legmesszebbmenőkig támogatja. Sokszor példát mutat a technika fejlesztésére, tökéletesítésére hivatott szerveknek, hogyan kívitelezhetők gyorsan és olcsón egyes műszaki megoldások.

A közelmúltban a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás és a búcsi szövetkezet, valamint a környező gazdaságok közreműködésével Búcson gépbemutatót rendeztek, ahová meghívták a környező járások képviselőit, s a mezőgazdasági gépipar felelős dolgozóit is. A bemutató érdekessége volt, hogy a felvonultatott gépek és eszközök nagy részét a szövetkezetek műhelyeiben készítették. Sajnos a hazai gépipar itt nem képviseltette magát, pedig nagyon hasznos lett volna a látogatás, hiszen a komáromi járás mezőgazdasági üzemeiben jónéhány újítási javaslattal találkozhattak volna. A traktorosok és gépesítők olyan gépeket és eszközöket készítettek a hiányosan fölszerelt műhelyekben, melyeket gépiparunk mindezidáig ki tudja milyen oknál fogva nem készített a mezőgazdasági gyakorlat számára.

Több százezer koronás megtakarítás

A komáromi járásban tavaly tucatnál több újítási javaslat került megvalósításra. Míg 1966-ban az újításokból eredő megtakarítás értéke csupán 32 ezer korona volt, 1967-ben az öszszeg már 951630 koronára emelkedett, s az újítók közt közel 30 ezer korona jutalmat osztottak szét.

Az újítások közül több sokoldalúan hasznosítható. Közülük sok az egyre nagyobb területet elfoglaló szőlő permetezésére, porozására és trágyalével való sorközi öntözésére alkalmas. Például a búcsi szövetkezetből Izsó József és Gaál Lajos 1762 koronás költséggel egy szőlőpermetező gépet készített. Ugyancsak társszerzői a szőlőben használható sorközi trágyalébedolgozó berendezésnek is. A két újítás 31380 korona megtakarítást eredményezett a szövetkezetnek.

Skullba József a dunaradványi szövetkezet dolgozója egy' univerzális permetező-porozó berendezést készített, melyet egy NDK gyártmányú

RS-09 traktorra szerelt. A permetlé tartályokat a traktor elülső vázára a porozóládát és a csöveket pedig hátul helyezte el. Az újítás érdekessége, hogy ugyanazon csöveiken történik a permetezés és a porozás. Ezt a gépet, ha a szükség úgy kívánja, a lucerna kártevői elleni védelemnél is kitűnően alkalmazhatják. Érdemes megemlíteni, hogy a dunaradványi szövetkezet az elmés újítással tavaly 100 ezer korona megtakarítást ért el.

Ez az újítás feltétlenül azok közé tartozik, melyekre mezőgazdasági gépiparunknak fel kellene figyelnie, de úgy látszik a fától nem látják az erdőt. Ügy gondolom, hogy náluk Is elkelne egy kis megújhodási folyamat.

Támogatják az újító mozgalmat

Kérdezhetné valaki, hogy a komáromi járásban ki segíti az újítómozgalmat. Elöljáróban elárulhatom, hogy a járási mezőgazdasági társulás a mozgatója és szervezője. Az újítőmozgalmat itt nem ösztönszerűnek tekintik, hanem tematikai tervfeladatokat tűznek ki, s a kivitelezőket külön pénzjutalommal is serkentik. A járási mezőgazdasági társulás erre az évre például három tematikai feladat megvalósítását vette tervbe, mégpedig: 1. a kombájn után a tarlón maradt szalma betakarítása és kazalazása legmegfelelőbb technológiájának megoldását a jelenlegi hiányosságok kiküszöbölésével; 2. a baromfitrágya takarmányozásra történő felhasználásának műszaki megoldását; 3. egy olyan gép kivitelezését, mely a lenyesett szőlővessző összehúzására alkalmas.

Az utóbbi gépet a tematikai tervből törölték, mert már a Magyar Népköztársaságban több változatban gyártják.

Jó kapcsolat a magyar mezőgazdasági gépiparral

Amint említettem, hazai mezőgazdasági gépiparunk nem képviseltette magát a búcsi gépbemutatón, ellenben a budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregységének küldöttsége, Varga Sándor igazgatóval az élén, nemcsak szükségesnek tartotta ellátogatni Búcsra, hanem elhozták legújabb gyártmányaikat is.

Kukoricatermelő gazdaságaink számára hasznos gép az MO—6-os jelzésű kukoricamorzsolő, mely 15—20 százalékos nedvességtartalmú fosztott csöveskukorica morzsolására szolgál. A gép óránként eléri a 60 mázsás teljesítményt is, s 97 százalékos szemtisztasággal dolgozik. Üzemeléséhez

7,5 kW-os villanymotorra van szükség — mely bele van építve — s kezeléséhez 3—6 személy kell.

A másik gép az RZ-1,5 jelzésű traktor vontatású rotációs szárzúzó több művelet elvégzésére is alkalmas. Használható mint venyigezúzó, vagy kukoricaszár-zúzó, esetleg a gyümölcsösökben mint ágzúzó. Csupán az a fontos, hogy a fölaprításra szánt anyagot összefüggő sorokba rakjuk. Búcson a rotációs szárzúzót a szőlőben a sorok közt összerakott venyige zúzásánál mutatták be, ahol a jelenlévő szakemberek megelégedésére kiváló munkát végzett.

Nem véletlen tehát, hogy a jelenlévők mind a kukoricamorzsoló, mind pedig a rotációs szárzúzó irányában nagy érdeklődést tanúsítottak. Többen kérdezgették hol rendelhetnék meg a nagyszerű gépeket. Erre vonatkozólag javasoljuk, hogy az MO—6-os kukoricamorzsolóra és az RZ—1,5-es jelzésű rotációs szárzúzóra való igényeiket a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás címére küldjék be, ahol megfelelő mennyiségű igénylés esetén lépéseket tesznek a gépek behozatalára. Egyébként mindkét gép bármikor megtekinthető a búcsi szövetkezetben, melyekből egy-egy példányt a bemutató után saját szükségletre megtartottak. Hoksza István

A törökszentmiklósi gyáregység RZ—1,5-es jelzésű rotációs szárzúzógépe a szőlőben tökéletes munkát végez.

t

Skuliba József elmés megoldású univerzális hasznosítású permetezó-porozó

gépe.

Tanulhat tőlük gépiparunk