Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-27 / 17. szám
Bratislava, 1968. április 27. Ara 1,— KCs Több mint százezren köszöntötték Bratislavában köztársasági elnökünket Április 22-én verőfényes reggelre ébredtünk Bratislavában. Ezen a napon ünnepi köntösbe öltözött Szlovákia fővárosa. Zászlók díszítették az épületeket, iskolások, felnőttek igyekeztek azokba az utcákba, amerre majd elhalad Ludvík Svobodának köztársaságunk nemrég választott elnökének autója. Végre tíz óra előtt a sorok között végigfutott a rendezőautó és bejelentette, hogy nemsokára megérkezik a szeretettel várt vendég. Egyszerre éljenzés, örömtől repeső hangok hallatszanak mellettem. „Ott jön“, — kiált fel valaki — „az az ezüstfehér hajúi“ „Éljen Ludvík Svobodal“ — kiáltják kórusban a fiatalok. Mindenki arcán öröm, lelkesedés. A több mint százezres tömeg méltón fogadja köztársaságunk első emberét. Köztársasági elnökünket mindenütt szívélyesen, örömmel, lelkesedéssel fogadták. Már a repülőtéren is virágcsokrokkal árasztották el. Utána a Dévény szállóban üdvözölték, majd a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségén FrantiSek Barbírek, a Szlovák Nemzeti Tanács ideiglenes elnöke és más közéleti személyiségek fogadták és megajándékozták a kedves vendéget. Délután, amint a Kultúra és Pihenés Parkjába Igyekeztem, beszélgettem idősebb veterán kommunistákkal, fiatalokkal, mindannyian nagy tisztelettel beszéltek köztársaság! elnökünkről, aki annak idején a csehszlovák hadtest élén résztvett hazánk felszabadításában. A zsúfolásig megtelt teremben türelmetlenül, kíváncsian várt a tömeg, mikor érkezik meg már a várva várt vendég. Amikor belépett, szinte véget nem érő tapsvihar tört ki. Ezt a lelkes fogadtatást, örömet nem lehetett előre előkészíteni, szervezni, spontánul tört ki az emberekből, olyan ember iránt, aki igazi jellem, talpig ember és példaképe lehet fiatalnak, idősebbnek. Bár az évek során őt is meghurcolták, mégsem tántorodott meg, és most méltán választotta köztársasági elnökké népünk. A hangulatot már Vasil Bifaknak, Szlovákia Kommunista Pártja első titkárának kedves, közvetlen megnyitóbeszédé is fokozta. Kerülve a szokásos frázisokat, a tavaszról beszélt és arról, hogy a köztársasági elnök igazán otthon érezhei nálunk magát. Nem győzte hangsúlyozni, hogy mindig szeretettel fogadjuk és örülnénk, hogy ha a jövőben szabadságát valamelyik gyönyörű szlovákiai városban vagy községben töltené. Köztársasági elnökünk beszéde véget nem érő tapssal kezdődött, alig tudott szóhoz jutni. Hatalmas tapsot kapott akkor is, amikor azt mondotta, hogy először jött hozzánk, mint köztársaságunk elnöke, de már sokszor volt Szlovákiában. Harcban haladt át Szlovákia földjén a felszabadításkor és ezért jól ismeri ezt a vidéket. Hatalmas tapsot kapott akkor is, amikor bejelentette, hogy egyetért azzal, hogy a jövőben államunk föderatív jellegű legyen, amelyben a csehek saját hazájukban, a szlovákok szintén saját hazájukban lesznek az urak. Megtapsolták akkor is, amikor kijelentette, hogy a csehek és a szlovákok kapcsolatainak új államjogi rendezésén kívül biztosítanunk kell azt is, hogy minden nemzeti kisebbség — a magyar, a lengyel, az ukrán, a német — ugyancsak rendelkezzék a nemzeti élet kiteljesülésének lehetőségeivel. Sok közéleti tényező fogadásán résztvettem már, — de főleg az utóbbi időben — nem tapasztaltam, hogy ennyi taps és ováció szakítsa félbe egy vezető beszédét. Az emberbecsülés, a jövőbelátás, reális alaposság, melegség árad szavaiból, emellett bátran beszélt a kor követelményeiről is. Hangsúlyozta például, hogy a jövőben jellemes és megfelelő képességű emberek kellenek a különböző funkciókba. Tehát egész emberekről van szó, akikben párosul a becsületesség, a jellemesség a szaktudással. Beszéde után is soká éltették Ludvík Svoboda elvtársat, aki szívre tett kézzel többször is fejet hajtott az éljenző tömeg előtt. Ilyen elnök kell nekünk! — hallottam mindenfelől. Aki egyszerű és mégis nagy, aki megnyitja mindazok szívét, akik látják vagy hallják. Köztársasági elnökünk Szlovákia látogatásának második napján is meleg fogadtatásnak örvendett. A városházán kenyérrel és sóval, ősi szláv szokás szerint fogadták, majd a slavíni koszorúzási aktus után a jabloneci egységes földművesszövetkezet tagjai körébe látogatott. A kétnapos látogatás alatt sokaktól hallottam, hogy így még nem fogadtak köztársasági elnököt Bratislavában. Én Is csatlakozom hozzájuk. Nagyon szép, lelkes volt a fogadtatás, olyan, mint amilyen egy talpig becsületes, egyenes embernek kijár. BÁLLÁ JÖZSEF Kis májusi dal A télen át csupasz fa, nézd újra friss. Megyünk az új tavaszba. Én is, te is, mi is. Május gyolcs vászna libben, meg-megleggyint. Vidáman, ifjú hitben megyünk, megyünk, n megyünk. Kezünkben lobogó tűz örömet oszt. Mindenre lobogót tűz: Pirost, pirost, pirost. Édes tavaszban mosdó friss tereken ütemre lépni most jó nekünk, neked, nekem. MAJAKOVSZKIJ , Ludvík Svoboda köztársasági elnökünket FrantiSek Barbírek, a Szlovák Nemzett Tanács Ideiglenes elnöke szívélyesen fogad* ta az SZNT székházában. XIX. évfolyam, 17. szám. Egységben a megújulásért írta: PERL ELEMÉR A dolgozók hagyományos ünnepét az idén dinamikus politikai helyzetben és 1948 óta, tehát húsz éve nem tapasztalt össznépi aktivitás légkörében ünnepli hazánk népe. Vezető pártunk az élére állt a pártélet, a politika és a társadalmi élet minden szakaszán fellángoló demokratizálódási folyamatnak és ezzel történelmi küldetést teljesít köztársaságunk szocialista jövőjének megalapozásában. „A demokrácia jog és felelősség“ című Írásomban kifejtettem, hogy „a demokratizmus nem Idegen, nem összeegyeztethetetlen a szocializmussal, hanem annak integráns, elválaszthatatlan tartozéka“. Már 1890-ben az első májusi ünnepen, amikor az I. Internacíonálé jelszavaival vonultak fel a dolgozó és nyomorgó tömegek a nagyvárosok utcáin, a szociális követelések mellett már akkor is felhangzottak a szólás és sajtószabadság, a gyülekezési és szervezkedési jog demokratikus követelései. Tehát a munkásmozgalommal kapcsolatban joggal beszélhetünk demokratikus hagyományról. Felmerülhet azonban olyan ellenvetés Is, hogy a kivívandó demokráciát a szocialista mozgalom csak harci eszköznek szánta a kapitalista rendszer megdöntésére. Ez az érv azonban megdől, ha figyelembe vesszük, hogy a lenini fogalmazású demokratikus centralizmus elve megköveteli a pártélet és vezetés demokratikus módszereit, másrészt az össznépi állam célkitűzése, amely a szocialista államiság fejlődésének felső foka, szintén a legszélesebb érvényű demokráciára utal. Tehát a demokrácia, amely az elnyomás alatt politikai eszközként szolgált a hatalom meghódításáért folytatott harcban, a győzelem és a hatalom átvétele után a dolgozó'osztályok uralma fenntartásának módszere. Mégpedig leghatékonyabb módszer, mert a döntési és a beleszólási jog a társadalom fontos kérdéseibe, megerősíti a nép hitét saját államában. Az a polgár, aki a különböző fórumokon demokratikusan választott képviselői útján, vagy a szabad sajtó hasábjain, összejöveteleken és gyűléseken egyénileg is elmondhatja véleményét az állam, a politika, a gazdaság kérdéseiről, döntően szólhat bele az ügyek irányításába, méltán érezheti magát az ország gazdájának. , A demokrácia ezzel kiformálja a nép egységét, mely az alkotó munkában csodákra képes. Ezt világosan láttuk a február utáni évek hatalmas alkotó lendületében, és nagyszerű eredményeiben. Láttuk, hogy a falat kenyérnél is nagyobb szükség volt az egész nép egységére és ha akkor szükség volt, az az érzésem, hogy ma még fokozottabban, mikor a politikai és gazdasági torzulások következtében az ernyesztő passzivitás és a nemtörődömség betegség-tünetei támadták meg társadalmi építményünket. Az a sziszifuszi munka, amely ránk vár, töretlen egységet kíván. Megköveteli azt, hogy minden, ami az erőik és az ész egy irányba ható közös kifejtését akadályozza, demokratikusan — nem a szokott direktív módon — kiküszöböltessék. Mi akadályozza a közös alkotómunka érdekében kiformált egység létrejöttét? Sok minden. Talán néhányat konkrétan. A vezetés antidemokratikus parancsmódszereinek begyökerezettsége, mely gúzsba köti az egyéni és csoport kezdeményezést. A káros káderpolitika hagyományai, amelyek tényleges vagy csak vélt érdemek alapján a szaktudás és az erkölcsi tulajdonságok figyelembe vétele nélkül osztja a vezető vagy más kulcsszerepeket. A munka bérezésében begyökeresedett egyenlősdi, amely a becsületes dolgozó és a szakmailag képzett káder kedvét elvette a minőségi munkától. Ezen hibákból kialakult a munkához fűződő rossz viszony. Végül a nehezen eltüntethető dilettáns gazdaságpolitika, a nemzetgazdaság egyes ágai közötti megkülönböztetés, amely a mezőgazdaság lebecsülésében nyilvánult meg a legkirívóbban. Mindezen helytelenségek sürgős korrekciója az alapvető feltétele annak, hogy az építő, alkotómunka iránti viszony megváltozzék és a dolgozó nép egysége a nehéz feladatok becsületes teljesítésében nyerjen kifejezést. És végül, de nem utolsósorban. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy hazánk népe nemzetekre és nemzetiségekre tagozódik. Minden nemzetnek külön nyelve mellett saját hagyományai, sajátos kultúrája van, amely nemzeti lététől elválaszthatatlan és amelyhez természetszerűen ragaszkodik. Pártunk akcióprogramja a szlovák és cseh nép államjogi viszonyarendezésének szükségessége mellett a nemzetiségek helyzetének és jogainak rendezését is napirendre tűzi. Hangsúlyozza, „szükséges, hogy a nemzetiségek létszámuk arányában képviselve legyenek politikai, gazdasági és közéletünkben a választott és végrehajtó szervekben. Biztosítani kell a nemzetiségek aktív részvételét a közéletben az egyenjogúság szellemében és annak az elvnek a szellemében, hogy a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben.“ A nemzetiségi kérdésnek ez a szocialista szellemben fogant megoldása nem mindenkinél talált helyes visszhangra. Egyes szlovák nyelvű sajtóorgánumok a sajtószabadságot arra használják fel, hogy Tisza István és Apponyi Albert nemzetiségellenes politikájáért ez itt élő magyarságot tegyék felelőssé. Mások a magyar kisebbség jogi helyzetét a magyarországi szlovák kisebbség jogainak rendezésétől akarják függővé tenni, figyelmen kívül hagyva az ottani szlovák kisebbség nem kompakt földrajzi elhelyezkedését és más ■ körülményeket. Van olyan hang Is, emely a magyar többségű vidékeken élő szlovákok kulturális fejlődésének lehetőségeit félti. Az ilyen hangok nem Járulnak hozzá az annyira szükséges népi egység kialakulásához. Szép májusi ünnepünkön nem szándékoztam vitacikket írni, de az elengedhetetlen össznépi egység ezt a kérdést parancsolólag veti fel. Az idei májusi ünnepen a demokratikus megújulásért tüntetünk az egész országban. Üdvözöljük a megifjodott pártot és a demokratikus jógákkal élve vállaljuk a ránk eső felelősséget hazánk szocialista jövőjéért. Magunkévá teszszük a CSKP akcióprogramját szocialistákhoz méltó önfegyelemmel teljesítjük az abban foglalt feladatokat, melyek hazánk felemelkedését szolgálják. A köztársaság magyar nemzetiségű polgárai a cseh, szlovák, ukrán, lengyel és a német dolgozókkal együtt spontán lelkesedéssel üdvözlik Pártunk Központi Bizottságát, élén Dubőek elvtárssal, méltányolva múlhatatlan érdemeit a megújhodási folyamat elindításában. A múlt hibáinak eltávolítása, a demokratikus Jogok biztosítása megszilárdítja hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek egységét és barátságát. Ezzel megteremti építőmunkánk erkölcsi bázisát. Népeink egységéért és barátságáért érdemes harcolni és nincs tisztább cél, lelkesítőbb jelszó, amit az Idei májusi felvonulás transzparensére írhatnánk.
