Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-20 / 16. szám

Kötelesség és kedvtelés

A természet megbonthatatlan, örök rendje szerint néhány nap múlva itt a május, a területeinket benépesítő hasznos és káros vad szaporodásának hónapja. Az aktív vadgondozás, az igazi vadnevelés hónapja. Bizonyítsa be most minden vadász, főleg pedig minden vadászgazda, hogy a szó nemes értelmében vett vadászok vagyunk, hogy a szocialista vadgazdálkodás a legmagasabb színvonalat képviseli.

A tavaszi langy-melegbeji egykettőre megnövekednek a mezőgazdasági növények és a kaszálás ideje is elérkezik. A nagy lóhere- és lucernatáblákat, a dúsfűvű réteket nemsokára felveri a traktorok, kaszálógépek berregése. Addig pedig még sok a tennivaló! Tudjuk, hogy ezekben a táblákban nagyon szívesen fial az anyanyúl. Fiókál a dús zöldben jől elrejtőzhetnek a számtalan ellenség elől. Az anyanyúl pedig közvetlen a vacka körül talál dús táplálékra, amire most, fiai nevelésekor bizony szüksége van. Ugyanilyen okokból a fogoly és a fácán is szívesen választja fészkelő helyül a jó takarást nyújtó takarmánytáblákat. Mindezek léte és élete a kaszálásikor veszélyeztetve van. Illik tudni vadásznak, mezőgazdásznak egyaránt, hogy a kaszáló berendezéseken most már kötelező a riasztóberendezések alkalmazása a földművelésügyi minisztérium 1967. V. 31-én kelt 59/1967, Zb. számú rendelete 19 — értelmében.

Jó szomszédok és jó diplomaták módjára figyelmeztessük erre idejében a földtulajdonos EFSZ vagy ÁG vezetőit.

Nagy gonddal s az egész vadásztársaság bevonásával szervezzük meg az aktív vadmentési akciót.

Első teendő, hogy gondoskodjunk kellő számú ikotlóstyúkról vagy elektromos keltetőgépről, amelyekben majd a begyűjtött tojásokat kikeltethetjük. Jó előre gondoskodjunk megfelelő eleségről is a kikelő fogoly- és fácáncsibék számára. Ugyancsak most kell előkészíteni azokat a helyeket is, ahol 8—12 hetes korukig tartani fogjuk ezeket az apróságokat. A tagokkal beszéljük meg, hogy merre, a terület mely részén fogjuk majd kiengedni a megmentett nyúlfiakat, a felnevelt fogoly- és fácáncsibéket.

Ha ezeket a kérdésekét előkészítettük, akkor sorra kell vennünk a szóbakerülő traktorosokat s egyenként meggyőzzük őket, kapcsolódjanak be a vadmentési munkába. Megállapodunk velük az egy-egy kisnyúl, vagy tojás megváltási árában. Ellátjuk őket alkalmas kosárral, ládikával. Megbeszéljük velük az átadás módját, helyét és idejét is. Ha van hivatásos

vadőrünk, akkor az naponta kint lehet a kaszálógépek körül s akár kétszer is beviheti az összeszedett tojásokat a kikaszált fészkekből. Hogy hol a .fészek, azt a traktorista könynyen megállapíthatja a riasztóberendezés elől felrebbenő fácán- vagy fogolytyúk ottlétéről. Még jobb, ha a vadászok kutyával előre átfésülik a táblákat, így egyrészt kiriasztják belőle a veszélyeztetett vadat, másrészt a megtalált fészkeket vessző leszúrásával megjelölhetik. Ha nincs vadőr, aki egyenesen a kotló alá vagy a keltetőgépbe vinné a tojásokat, akkor a traktoros lágy rongyok vagy vatta közé rakja a tojásokat, hogy ki ne hűljenek, amíg átadja azokat, a vadászoknak. Ügyeljünk arra, hogy valóban csak a veszélyeztetett fészkeket szedjük föl! Véletlenül se tűrjük más, nyugodt helyeken a fészkek megdézsmálását!

Az összegyűjtött tojásokról nem tudjuk, hány napig voltak már a tyúkocska alatt. Ezért otthon gondosan, naponta ellenőrizzük azokat. A tapasztalat szerint nem is a keltetés, hanem a kikelt csibék felnevelése az igazi gond, ez igényli a legnagyobb hozzáértést. Elsősorban megfelelő táplálékra van szükség. A házityúk csibéi számára készített eleség a fácán- és fogolycsibék biztos elhullását okozza. Ezeknek állati fehérjékben gazdag táplálék kell. Régebben hangyatojásokat gyűjtöttek számukra. Ehhez ma kevés a ráérő ember. Vadászati kutatóintézeteink csaknem tökéletesnek mondható, granulált takarmánykeveréket állítottak Ö6sze e célra. Az „F—1“ jelzésű takarmány a legapróbb csibéknek, 4 hetes korukig adható. Az „F—2“ jelzésű 4 hetes koruktól 12 hetes korukig; az „F—3“ pedig a felnőtt, 12 hetesnél idősebb egyedeknek. Ezek a tápszerek a CsSzVSz járási bizottságain keresztül rendelhetők.

Kotlósokkal keltetett fácáncsibék a Galántai Állami Gazdaság vadászterületén.

A kiscsibéket, ha nem dolgozunk keltetőgépekkel, legjobb törpe tyúkfajtákkal keltetni és azok segítségével fölnevelni. Mesterséges nevelés esetén pedig műkotlóról is gondoskodni kell. A nevelést zárt, kisebb téren végezzük, száraz, félárnyékos helyen, ami legalábbis hasonlít a természetes környezethez. Érdekes volt megfigyelnem például tavaly, hogy az egyik nevelő-volier egyik oldalával a gondozó vadőr mákvetésével volt határos. Egy-egy

6—7 napos fácáncsibe valahogy kibújt a résen s egy-kettőre a máikleveleket alaposan ellepő levéltetveket nagy élvezettel szedegették össze. Figyeltük a csibéket: ez a természetes, rovarfehérje táplálék jót tett nekik. A következő lépés logikus volt; a votiert kiterjesztettük a mákvetésre is. Jól jártak a csibék, természetes táplálékhoz jutottak — és jól járt a mák is: megszabadult élősdijeitől.

Ahogy nőnek a kiscsibék, úgy fokozhatjuk a takarmányban a növényi alkotóelemeket. Azzal számolnunk kell, hogy legalább 8—10 hetes korukig tartsuk őket. Ha volierünket füves térségen, esetleg gyümölcsös alatt tudjuk elhelyezni, úgy kezdetben az első napokban 3—4 dkg takarmányt számítsunk egy napra egy csibére (ne feledkezzünk meg azonban a kotlósról sem!), később pedig 6—6 dkg-ot, majd 8 dkg-ig. Persze, ilyen számítás csak a beszerzés tervezésére irányadó, mert a gyakorlatban a gondozó vadász (esetleg gondos vadászfeleség) naponta többször is ellenőrizze, elfogyasztották-e az etető vályúcskába kiszórt élelmet vagy sem. Ez határozza meg a további eleség adagolását.

Nem gazdaságos 10—12 hetes korukon túl is tartani a fácán- és fogolycsibéket, ha csak nem akarunk mesterséges fácántenyészetet létesíteni. A kieresztés jó módja, ha a nevelővoliert tanyákon tudjuk elhelyezni, ahol a közelben van fácán- vagy fogolyállomány. A repülő csibék fokozatosan elhagyják az észrevétlen megnyitott voliert, nevelőudvart. Eleségre még ezután is sokáig visszajárnak, azért szórjunk nekik a megszokott helyükre. Ha kezdettől fogva nem nevelhetjük a csibéket ilyen helyen, akkor leg. alább néhány napra helyezzük át a voliert s úgy nyissuk majd meg. Csak egészen kedvezőtlen körülmények között engedjük ki kosárból a felnevelt csibéket, közvetlenül a területre. Ekkor azonban készítsük elő a közvetlen környéket. Létesítsünk jő előr$ etetőket, legyen ott ivóvíz, felgallyazásra alkalmas fa. És ne legyen ragadozó! A kieresztést este végezzük, a kosár lehelyezésével és csendes, alig észrevehető kinyitásával. Aztán hagyjuk ott a kosarat. Majd reggel, mikor a csibék kissé megnyugodva elhagyták, összeszedjük az üres kosarakat.

A megmentett kisnyulakat általában még aznap igyekszünk kitelepíteni a terület valamely nyugodt részébe, ahol előre gondosan kiirtottuk a ragadozókat és ahol bőséges és jó eleségre, legelőre lelnek.

A legszebb vadászmunka ez! Nem is munka, — hanem öröm, és kedvtelés. K. K.

. VADÁSZ 4 HALÁSZ