Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-13 / 2. szám

Amerikai hibrid törzstelep Belgiumban A hibridtenyésztés terén az amerikaiaké a vezető szerep. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ezek piacát Európában is kiszélesítsék. Belgiumban pél­dául olyan amerikai világcégek telepedtek le és hoztak létre Pilch-féle hústípusú tojó egy közös szervezetet, mint a Honegger, a Harco és a Pilch. A Honegger-féle tojóhibride­ket leginkább a nagy letojató üzemekben használják. Az ame­­ikai teljesítmény-vizsgálatokon általában jól helyezettek, nem­egyszer elsők. Két hibridjük van, 240—290 évi tojástermelés­sel: egyikük nehezebb, tojásai is súlyosabbak (60). Ennek megfelelően egy tojás előállítá­sához 162, illetve 173 g takar­mányra van szükség. A nehe­zebb hibridnél kevesebb az el­hullás, a vérfoltos tojások rit­kák. Nyugodtságánál fogva a bettériás tartásra is alkalma­sabb. A Harco barna héjú tojá­sokat adó középnehéz hibrid, amelyik a paraszti gazdaságok­ban is beválik. A Pilch-féle pe­csenye-csibét a White Rock faj­tából tenyésztették ki. Az 1964 januárjában zárult maine-i tel­jesítményversenyen első helyre került. Hat hét alatt 1400 g súlyra hízott, egy kg súlynöve­kedéshez 1760 g takarmány kellett. A Pilch tenyésztelep Gavér­­oan található, ahol 100 000 szü­lő és nagyszülő számára van hely. A telephez 30 szaporító­üzem kapcsolódik, ezek közül a legnagyobb hetenként 100 000 pecsenyecsibét ad. Húsz kelte-Harco tojó tőben keltetik a naposcsibék túlnyomó részét. A központi csarnokból jobbra és balra négy-négy istálló ágazik el, mindegyik 16 méter széles, 50 m hosszú és 3000 tojót fogad be. Az épületben 6000 tojót gondoz egy munkás. Olajtüzelésű ka­zánnal fűtenek, a hőt talajveze­téken továbbítják, az istállóban 15 fokos a meleg. Betegségek — leukózis — elkerülése érdeké­ben az állatokat napos kortól a levágásig egyazon istállóban tartják. A szellőzés horizontális, az oromzaton találhatók a ven­­tillátoros kürtők, a friss levegő oldalról áramlik be. Pilch-ék központi keltetőjé­ben 12 darab 24 000 tojásos szekrény van, a bujtatók negy­venezer tojásra méretezettek. Százezer keltetést tojásra jut egy dolgozó a 12X58 m alap­területű épületben. Az összes épületekről elmondható, hogy a célszerűséget nagyfokú taka­rékossággal igyekeznek párosí­tani. A szélesség mindig azonos, a hossz hozzáépítéssel nyújt­ható. Gavér-ben van Európa legna­gyobb tojóháza, hét emeletén többek között 24 000 Honegger­­féle tenyészállatnak van szállá­sa. Harco szülőállomány is ta­lálható benne, amely arról ne­vezetes, hogy a toll színe ivar­hoz kötött, a kakasok barnák, a tojók csíkosak. A Honegger tenyészet köz­pontja Ouwegem-ben van. Az épületek kettős tojócsarnokok­nak vannak kiképezve, közép­­folyosóval és egy két silóto­ronnyal. A szellőztetésre kü­lönböző megoldásokat építettek be, hogy a tapasztalat alapján a legjobbat kiválaszthassák. Eddig az oromra nyíló elszívó kürtők és a friss levegőt oldal­ról bebocsátó módszer, amely a belső légnyomás alacsonyabb voltára van alapozva, vált be a legjobban. Honegger-féle tojó A 24 000 tojás befogadására alkalmas keltetőgáp nyitva A korszerű baromfitenyész­­'* tés egyik követelménye, hogy a tojóhibrid végtermékek nem termelő kakasait már na­pos korban kiválogassák és eze­ket az általában rossz súlygya­­rapodású, továbbá felesleges hímeket megsemmisítsék. Világ­szerte elterjedt az ún. japán módszer, amikor kloákavizsgá­­lattal állapítják meg a napos­csibe ivarát. Ezzel a módszer­rel gyakorlott szexálók 95—98 százalékos biztonsággal dolgoz­nak. flyenfokú gyakorlat- meg­szerzése azonban huzamos ideig tart és költséges. A biztonságos szexáláshoz bizonyos adottságok fs szükségesek (kézügyesség, jó szem). A japán módszerű szexá­­lás során felmerült ilyen prob­lémák kiküszöbölése céljából, {apán konstruktőrök műszert szerkesztettek. Ezzel a Chick­­tester-nek nevezett készülékkel (t napos csibe elméletileg 100 Százalékos biztonsággal megha­tározható, egyúttal kevesebb természetes adottságot és keve­sebb gyakorlatot igényel, mint a kloákavizsgálaton alapuló módszer. A műszer működésének alap­elve a következő: egy fényfor­rással ellátott keresőt vezetnek adnak minden műszerbe, ezek annak megfelelően cserélhetők, hogy a Chicktestert milyen faj­tájú, hasznosítási irányú csibék­hez, illetve nulykapipékhez használják. A naposcsibék ivar­­meghatározása műszerrel a csibe kloákájába. A szexáló szemlencsén keresztül megke­resi a bélfalon átlátszó heréket és így állapítja meg az ivart. A Chicktestert kis táskában he­lyezték el. A táskát kinyitva, két külön részt lehet megfigyel­ni. Bal oldalon kapcsolófal lát­ható, rajta a voltmérőt, a kap­csolót, a hálózati áram csatla­kozóját helyezték el. A másik oldal a tulajdonképpeni vizs­gáló műszer elhelyezésére szol­gál. A revorver alakú műszer fogantyújában található az izzó és a lencserendszer; erre merő­legesen álló részben a szemlen­cse, a visszaverő tükör és a ke­reső üveg helyezkedik el. A kereső üvegből sorozatot A műszert használata előtt be kell állítani, fókuszát szabályoz­ni kell. Ezt úgy végzik, hogy a nyélrészen található szabályozó­gyűrűket addig igazítjuk, amíg a fényforrás fehér papírlap fölé tartva, szabályos kört ad. A megfelelő kereső behelyezése után a készülék használatra kész. A műszert jobb kézbe fogják, majd bal kézzel meg­fogják a csibét. A látási viszo­nyok javítása végett a csibét a hasfalra gyakorolt enyhe nyo­más segítségével „üríttetik“. Ez­után a töltőtollhoz hasonlóan tartott műszer keresőjét köny­­nyedén, óvatosan a kloákába vezetik, ügyelve arra, hogy a kereső először ferde, majd ki­egyenesített irányban haladjon, a gerincoszlop felé közelítve. Ezután a műszert a kézben tar­tott csibével együtt a szem felé közelítik, a műszer helyzetének változtatása nélkül. A nézőkébe tekintve, három lehetőség adó­dik: vagy a gerinc kétoldalán párosán elhelyezkedő, bab ala­kú heréket látják, vagy az ugyancsak páros, de kerek ded alakú mellékveséket, vagy csak a bal oldalon látható, nagyobb­­méretű, háromszög alakú pete­fészket. Ezek megkülönbözteté­séhez gyakorlat szükséges. Ál­talában 500—1000 csibének, 3—5000 alkalommal való szexá­­lása után a három lehetőséget kellő biztonsággal el lehet ha­tárolni egymástól. Kellő gya­korlat után 100 °/o-os pontosság­gal átlagosan 500, kivételesen 1000—1300 csibét lehet óránként szexálni. A készülék szükség esetén elemmel is működtethe­tő. Oktatási célra odalnézőke is felilleszthető, amelyen a tanít­vány figyelheti az oktató mun­káját, vagy az oktató ellenőriz­heti a kezdőt. DR. SÜTŐ KÁLMÁN

Next

/
Thumbnails
Contents