Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-06 / 14. szám
Lipcsei tanulságok Lipcsében, az ipari vásár egyik pavilonjában a kukorékolásnak és kotkodácsolásnak olyan hangversenye fogadta december elején a látogatókat, hogy igencsak megdobogtatta a baromfitenyésztők szívét. Ekkor rendezte ugyanis a német kisállattenyésztők szövetsége a dísz- és haszonbaromfi kiállítást — egyidőben a nyulak országos és a galambok nemzetközi seregszemléjével. Korábban is tudtunk róla, hogy a németek jeleskednek a kisállattenyésztés minden ágazatában, arra azonban nem mindenki számított, hogy egy háromnapig nyitvatartó kiállításon a fajták, változatok ilyen tömegét mutatják be, hogy a látogatók ezrével vásárolják az állatokat, s a kiállítás megnyitásának éjszakáján újra kell nyomni a könyvnek beillő katalógust, mert néhány óra alatt elfogy. A legnagyobb csodálatot természetesen a kiállított állatok keltették. A tollaslábü hatalmas brahmák, cochinok, a gömbölyded orpingtonok, a hosszú lábú langschanok fekete és tarka tollazattal, a welsumiak a sárga, vörös és feketeszín sokféle árnyalatával, a pici testű páduai tyúkok, kakasok hatalmas tolibóbitával, az ugyancsak apró termetű fekete minorkák nagy vörös tarajukkal és kétforintos nagyságú fehér füllebenyükkel, az andalúziaiak fekete rajzolatú kék-szürke tollúkkal, az olasz tyúkok tarka színeikkel valóban elbűvölő látványt nyújtottak. Ha felsorolnánk a kiállított fajtákat, azzal sem mondanánk el mindent. Ugyanannak a fajtának négy-öt kilós óriás, valamint fél kiló körüli törpe változatát egymás mellett látni, felfedezni a tollak, a különböző testrészek tollazatainak színében, formájában, rajzolatában, a tarajok méretében, alakjában meglevő változat sokaságát, Igazi élmény. Megkérdeztük a német egyesület több tisztségviselőjétől és társadalmi munkásától: kedvtelésből, vagy anyagi haszon miatt tartják ezeket az állatokat? A válasz az volt: elsősorban kedvtelésből, hiszen van-e pihentetőbb hobby ennél, amely ráadásul állattenyésztési, biológiai ismeretet, a szakirodalom figyelemmel kísérését Is igényli, s ráadásul a barkácsoló képességet Is kifejleszti? Másrészt a kiállított tyúkfajták legalább közepes tojáshozamúnak tekinthetők s eladásra nevelve őket, tekintélyes bevételt hoznak. A kiállított tyúkok, kakasok ára Is erről tanúskodott: 30—120 márka között ingadoztak az árak, de inkább 60—100 között, vagyis tekintélyes ^összegűek. A kiállítás német látogatói kis összecsukható rézbotocskákkal járkáltak a ketrecek között. Amely állat iránt érdeklődtek, ott hosszú időn keresztül szemlélődtek, tanácskoztak, figyelték a kiszemelt állat formáját, mozgását. Szenvedélyesebb és gondosabb állatbírálatot még nem láttam. Magyarországon soha nem volt kultusza a díszbaromfi tartásának. Az utóbbi időben azonban mintha kicsit még olykor is türelmetlenek lennénk, ha egy-egy udvarban szép kakasokat látunk, mondván: ha nem keltetnek, minek a kakas? A baromfitartás gazdaságosságát szem előtt tartva — és csupán azt tartva szem előtt — a hivatalos és társadalmi szervek Intézkedései folytán, rendkívül csökkent a fajtaválaszték. Melyik hibrid tojik többet, gazdaságosabban? Manapság ez az egyetlen feltétele, hogy milyen tyúkot tenyésztünk, melyiket propagáljuk. Pedig a kérdés nem ilyen egyszerű. A szerkesztőségünkbe érkező igen sok levél arról tanúskodik, hogy igen sokan különösebb gazdasági haszon reménye nélkül szeretnének baromfit tartani. Díszbaromfit — ha úgy tetszik. Díszbaromfi azonban jóformán nem található az országban. Ennek „eredménye“, hogy lassan már attól Is óvakodunk, hogy egyegy különleges formájú tyúk fotóját közöljük, mert félünk a kérdésáradattól: hol tudnék ilyet venni? Nem merném azt állítani, hogy a díszbaromfi-tenyésztésnek azt a fejlettségét, amellyel a német baromfitartók máris dicsekedhetnek, valaha is elérjük. Egy-két dologra azonban gondolhatunk. Az egyik: minél többen végzik munkájukat az iparban, a hivatalokban, annál inkább felvetődik a szabadidő kultúrált eltöltésének problémája. A sok megoldás egyike lehet — kertes házakban lakók számára — a díszbaromfi-te nyésztés. Másik dolog: gyakran és sokan kétségbeesnek, hogy a gyerekek, fiatalok kevés állattenyésztési, biológiai ismerettel rendelkeznek, mert az iskolában tanultakat nem tudják a gyakorlatban is hasznosítani Hasznos dolog pedig, ha az em bereknek közvetlen tapasztala tűk van arról: hogyan, mibő lett a tojás, a vágottbaromfi amit az üzletben látnak. Jobl eszköz e hiányosság megszün tetőséhez alig képzelhető el mint a díszbaromfi tartása. Ilyen szempontból is érdemes lenne törődni ezzel. E téren a nullponton állunk. Tenyészállatok importja, szakirodalom a meginduláshoz, nélkülözhetetlen. A többit az állatszerető emberekre kellene bízni. Dr. Gonda Irén mérnök Részlet a baromfikiállítási teremből Gyönyörű tollruhában pompáz ott a törpe fodros cochin Sávozott Wyandotte Jl „mini-pulyka“ új fogalom, a kis testű, gyors fejlődőképességű, széles mellű igazi broiler-pulykát jelenti. Világszerte gondot okoz az óriás pulykák értékesítése, részben nagyságuk, részben ebből is kifolyóan a nagyon időszakhoz kötött keresettségük folytán. A kis testű pulyka viszont az év minden időszakában jobban vevőre talál, kielégíti egyegy család szükségletét, nem túl nagy — habár nem is kicsi. íme a méretdifferénciák. A „hagyományos“ széles mellű 24 hetes korára 12— 13 kg súlyú, a mini-pulyka 12 hetes korra ugyancsak lepucolt állapotban 2,7 kg körüli. Igaz ugyan, hogy a nagy pulykát is lehet korábban vágni és akkor kisebb súlyú, de hús-csont aránya és teltsége nem teljes, nem elég tetszetős — és keve-A mini-pulykát Angliában Mrs. Stafford-Lewis tenyésztelepén állították elő. Az előállítás módját a tenyész-Üj mini-pulyka Angliában sebb rajta az ehető hús. Nem is gazdaságos a normálpulykát korán vágni, mert túlságosan drága lenne. A mini-pulyka ugyanis jóval könnyebben, gazdaságosabban szaporítható. Több tojást termel, jobb termékenységgel és kelthetőséggel s ez bármely baromfifajnak a testnagysággal többé-kevésbé összefüggő tulajdonsága. tők nem árulták el, de anynyi bizonyos, hogy a kiindulási alap — vagy legalábbis egyik alap — Amerikából importált széles mellű bronzpulykaféle, melyekből a spontán előforduló fehér színűek (47 ezerből 11 egyed!) képezték a kiindulási anyagot 1962-ben. A 11 fehér pulyka domináns színűnek bizonyult, a mai mini-pulyka is tiszta fehér. Egyébként a Stafford cég a tenyésztést 1955-ben kezdte. A Stafford-féle (tojó) mini-pulyka kifejlett korban 3,4 kg, tehát a normál pulyka testsúlyának mintegy fele. A jelek szerint az átlagos tojóképesség 180 körüli, a maximális tojástermelési arány falkánként elérheti a 90 %-ot. A hivatalos ellenőrzővizsgálat szerint a március-májusi időszakban a tojások termékenységi aránya 92,67 % volt. A kakasok rendkívül mozgékonyak, vitálisak és a természetes termékenyítési képességük jó. A mini-pulyka kereskedelmi forgalomba várhatóan 1968-ban kerül. Az igények teljes kielégítésére pár éven belül nem számítanak. Poultry International
