Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-06 / 14. szám

Lipcsei tanulságok Lipcsében, az ipari vásár egyik pavilonjában a kukoréko­lásnak és kotkodácsolásnak olyan hangversenye fogadta december elején a látogatókat, hogy igencsak megdobogtatta a baromfitenyésztők szívét. Ek­kor rendezte ugyanis a német kisállattenyésztők szövetsége a dísz- és haszonbaromfi kiállí­tást — egyidőben a nyulak or­szágos és a galambok nemzet­közi seregszemléjével. Korábban is tudtunk róla, hogy a németek jeleskednek a kisállattenyésztés minden ága­zatában, arra azonban nem mindenki számított, hogy egy háromnapig nyitvatartó kiállítá­son a fajták, változatok ilyen tömegét mutatják be, hogy a látogatók ezrével vásárolják az állatokat, s a kiállítás megnyi­tásának éjszakáján újra kell nyomni a könyvnek beillő ka­talógust, mert néhány óra alatt elfogy. A legnagyobb csodálatot ter­mészetesen a kiállított állatok keltették. A tollaslábü hatalmas brah­­mák, cochinok, a gömbölyded orpingtonok, a hosszú lábú langschanok fekete és tarka tollazattal, a welsumiak a sár­ga, vörös és feketeszín sokféle árnyalatával, a pici testű pá­­duai tyúkok, kakasok hatalmas tolibóbitával, az ugyancsak ap­ró termetű fekete minorkák nagy vörös tarajukkal és két­forintos nagyságú fehér füllebe­nyükkel, az andalúziaiak feke­te rajzolatú kék-szürke tollúk­kal, az olasz tyúkok tarka szí­neikkel valóban elbűvölő lát­ványt nyújtottak. Ha felsorol­nánk a kiállított fajtákat, azzal sem mondanánk el mindent. Ugyanannak a fajtának négy-öt kilós óriás, valamint fél kiló körüli törpe változatát egymás mellett látni, felfedezni a tol­lak, a különböző testrészek tol­lazatainak színében, formájá­ban, rajzolatában, a tarajok méretében, alakjában meglevő változat sokaságát, Igazi él­mény. Megkérdeztük a német egye­sület több tisztségviselőjétől és társadalmi munkásától: kedvte­lésből, vagy anyagi haszon miatt tartják ezeket az állato­kat? A válasz az volt: elsősor­ban kedvtelésből, hiszen van-e pihentetőbb hobby ennél, amely ráadásul állattenyésztési, bioló­giai ismeretet, a szakirodalom figyelemmel kísérését Is igényli, s ráadásul a barkácsoló képes­séget Is kifejleszti? Másrészt a kiállított tyúkfajták legalább közepes tojáshozamúnak tekint­hetők s eladásra nevelve őket, tekintélyes bevételt hoznak. A kiállított tyúkok, kakasok ára Is erről tanúskodott: 30—120 márka között ingadoztak az árak, de inkább 60—100 között, vagyis tekintélyes ^összegűek. A kiállítás német látogatói kis összecsukható rézbotocs­kákkal járkáltak a ketrecek között. Amely állat iránt érdek­lődtek, ott hosszú időn keresz­tül szemlélődtek, tanácskoztak, figyelték a kiszemelt állat for­máját, mozgását. Szenvedélye­sebb és gondosabb állatbírála­tot még nem láttam. Magyarországon soha nem volt kultusza a díszbaromfi tar­tásának. Az utóbbi időben azon­ban mintha kicsit még olykor is türelmetlenek lennénk, ha egy-egy udvarban szép kakaso­kat látunk, mondván: ha nem keltetnek, minek a kakas? A baromfitartás gazdaságosságát szem előtt tartva — és csupán azt tartva szem előtt — a hi­vatalos és társadalmi szervek Intézkedései folytán, rendkívül csökkent a fajtaválaszték. Me­lyik hibrid tojik többet, gazda­ságosabban? Manapság ez az egyetlen feltétele, hogy milyen tyúkot tenyésztünk, melyiket propagáljuk. Pedig a kérdés nem ilyen egyszerű. A szerkesz­tőségünkbe érkező igen sok le­vél arról tanúskodik, hogy igen sokan különösebb gazdasági ha­szon reménye nélkül szeretné­nek baromfit tartani. Díszba­romfit — ha úgy tetszik. Dísz­baromfi azonban jóformán nem található az országban. Ennek „eredménye“, hogy lassan már attól Is óvakodunk, hogy egy­­egy különleges formájú tyúk fotóját közöljük, mert félünk a kérdésáradattól: hol tudnék ilyet venni? Nem merném azt állítani, hogy a díszbaromfi-tenyésztés­­nek azt a fejlettségét, amellyel a német baromfitartók máris dicsekedhetnek, valaha is elér­jük. Egy-két dologra azonban gondolhatunk. Az egyik: minél többen végzik munkájukat az iparban, a hivatalokban, annál inkább felvetődik a szabadidő kultúrált eltöltésének problé­mája. A sok megoldás egyike lehet — kertes házakban lakók számára — a díszbaromfi-te nyésztés. Másik dolog: gyakran és sokan kétségbeesnek, hogy a gyerekek, fiatalok kevés ál­lattenyésztési, biológiai ismeret­tel rendelkeznek, mert az isko­lában tanultakat nem tudják a gyakorlatban is hasznosítani Hasznos dolog pedig, ha az em bereknek közvetlen tapasztala tűk van arról: hogyan, mibő lett a tojás, a vágottbaromfi amit az üzletben látnak. Jobl eszköz e hiányosság megszün tetőséhez alig képzelhető el mint a díszbaromfi tartása. Ilyen szempontból is érdemes lenne törődni ezzel. E téren a nullponton állunk. Tenyészálla­tok importja, szakirodalom a meginduláshoz, nélkülözhetet­len. A többit az állatszerető emberekre kellene bízni. Dr. Gonda Irén mérnök Részlet a baromfi­­kiállítási teremből Gyönyörű tollruhában pompáz ott a törpe fodros cochin Sávozott Wyandotte Jl „mini-pulyka“ új fo­­galom, a kis testű, gyors fejlődőképességű, szé­les mellű igazi broiler-puly­­kát jelenti. Világszerte gondot okoz az óriás pulykák értékesíté­se, részben nagyságuk, rész­ben ebből is kifolyóan a na­gyon időszakhoz kötött ke­resettségük folytán. A kis testű pulyka viszont az év minden időszakában jobban vevőre talál, kielégíti egy­­egy család szükségletét, nem túl nagy — habár nem is kicsi. íme a méretdifferénciák. A „hagyományos“ széles mellű 24 hetes korára 12— 13 kg súlyú, a mini-pulyka 12 hetes korra ugyancsak lepucolt állapotban 2,7 kg körüli. Igaz ugyan, hogy a nagy pulykát is lehet koráb­ban vágni és akkor kisebb súlyú, de hús-csont aránya és teltsége nem teljes, nem elég tetszetős — és keve-A mini-pulykát Angliában Mrs. Stafford-Lewis tenyész­­telepén állították elő. Az előállítás módját a tenyész-Üj mini-pulyka Angliában sebb rajta az ehető hús. Nem is gazdaságos a normál­pulykát korán vágni, mert túlságosan drága lenne. A mini-pulyka ugyanis jóval könnyebben, gazdaságosab­ban szaporítható. Több to­jást termel, jobb termékeny­séggel és kelthetőséggel s ez bármely baromfifajnak a testnagysággal többé-kevés­­bé összefüggő tulajdonsága. tők nem árulták el, de any­­nyi bizonyos, hogy a kiin­dulási alap — vagy leg­alábbis egyik alap — Ame­rikából importált széles mellű bronzpulykaféle, me­lyekből a spontán előforduló fehér színűek (47 ezerből 11 egyed!) képezték a kiindu­lási anyagot 1962-ben. A 11 fehér pulyka domináns szí­nűnek bizonyult, a mai mi­ni-pulyka is tiszta fehér. Egyébként a Stafford cég a tenyésztést 1955-ben kezdte. A Stafford-féle (tojó) mi­ni-pulyka kifejlett korban 3,4 kg, tehát a normál puly­ka testsúlyának mintegy fe­le. A jelek szerint az átla­gos tojóképesség 180 körüli, a maximális tojástermelési arány falkánként elérheti a 90 %-ot. A hivatalos ellen­őrzővizsgálat szerint a már­cius-májusi időszakban a to­jások termékenységi aránya 92,67 % volt. A kakasok rendkívül mozgékonyak, vi­tálisak és a természetes ter­mékenyítési képességük jó. A mini-pulyka kereskedel­mi forgalomba várhatóan 1968-ban kerül. Az igények teljes kielégítésére pár éven belül nem számítanak. Poultry International

Next

/
Thumbnails
Contents